Békés Megyei Népújság, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-26 / 21. szám
Velük vagy nélkülük? A vésztői példa A Félegyházi Közlönyben olvasluk: Koszta Rozália kiállítása A LEHETŐSÉGEK e tartós] ▼agy ideiglenes korlátozottsága-' ból vonta le a pillanatnyilag lo-j gikus következtetéseket a Békés megyed Vésztő község cigányságának egyik hangadó vezetője, Lakatos Menyhért (mellesleg!, érettségizett technikus), aki helyben próbált ipari munkaalkalmat szervezni a telep cigányainak. Abból indult ki, hogy az egykori vályogvetők viszonylag könnyen taníthatók meg a téglagyártásra, téglára falun szükség van, a tégla szállítási költsége magas, a helyi építkezéseket kisebb téglaégető üzemmel ki tudnák elégíteni. A cigánytelep mindinkább konzervatív vérségi és szokáselemekre épülő közösségét ipari munkaközösséggé kívánta átalakítani, azzal a hangoztatott céllal, hogy az átaluk gyártott téglából az üzem építőbrigádja apránként házakat építene a viskók helyére, napközit a gyerekek részére. A közösségi szervezet figyelnie kiterjedne a társadalmi beilleszkedés három leglényegesebb elemére, a munkára, a lakásra és a gyerekek iskoláztatására. Nem titkolta el, hogy bizonyos fajta erkölcsi felügyeletet is kívánnak gyakorolni tagságuk fölött, a demokratikus elvek messzemenő érvényesítésével. A közülük való vezetőkre másképp hallgatnak a telepi cigányok, intések és utasítások mögött nem gyanítanak faji türelmetlenséget. Nagyobb felelős. Bégre és öntudatra ösztönöz, ha maguk építkeznek, ha látják munkájuk eredményeit, ha szövetkezetük gazdasági helyzetéről áttekintésük van, nyereségük hovaforditásáról, elosztásáról pedig vitázhatnak és közösen dönthetnek. Az elgondolás majdnem kitűnő volt. Egyetlen hibája csupán, hogy saját erejüket és a környezet segítőkészségét túlbecsülte. LATOGATÄSAINK, konzultációink során meggyőződhettünk róla, hogy egy ilyen vállalkozásnak van bizonyos gazdasági ésszerűsége. A téglagyár részben fölépült, a gyártás megr indult, méghozzá három forrásból: Lakatos beletette megtakarított pénzét, a cigányok a munkájukat, a vésztői Kossuth Termelőszövetkezet a kölcsöntőkéjét. Sajnos a szövetkezet tönkrement, szanálták, szabadulni akart a téglagyártól, amely még további beruházásokat igényelt volna. Másrészt a helyi vezetőség a cigányvezetők között megromlott a viszony, hiúságok, érzékenységek, tekintélyi sérelmek nehezítették az együttműködést. Rövid működés után, a téglaüzemet leállították, a felszerelést széthordták, a kísérlet — reméljük, csak ideiglenesen — megbukott, a benne foglalt társadalmi kísérlet gondolata viszont nagyon is ólő. Nem állítanánk, hogy ehhez hasonló „szövetkezetek”, melléküzemágak országosan megoldhatnák a falusi cigányság gazdasági, társadalmi, kulturá- ]■ lis előrehaladásának ügyét. Sőt valószínűbbnek tartjuk, hogy a falusi cigányok végül is az ipari városokban, s a nagyüzemekben fognak kikötni, ott találj ák meg felemelkedésük szervezeti folté- ( teleit, a szakmaelsajátítás lehe- j tőségeit. Ez a változás azonban, évtizedekig elhúzódhat. S talán j jó is, ha elhúzódik. Kívánatos] lenne ugyanis, hogy a városi településekre és az ipari nagyüzemekbe már olyan cigánynépesség áramoljon, amelynek életmódja, tanultsága, munkakészsége, üzemi fegyelme, civi.} lizációs szokásai a jelenleginél magasabb színvonalú. A társadalmi életben való alkotó részvételnek ezek a kulturális föltételei olyan társadalmi, sőt] gazdasági tőkét jelentenek, | amelyek kiépüléséért nemcsak ideológiánkból adódóan helyes, j de gazdaságpolitikai tervező- [ sünk szempontjából is érdemes] áldozatokat hozni. Igaz, hogy a vidéki ipartelepítés nem tekinthető öncélú társadalompolitikai beruházásnak, s az egyes döntésekben az eddigieknél nagyobb] szerepet kell kapnia a gazdasági hatékonyságnak. A vésztőihez hasonló vállalkozások azonban viszonylag olcsók, bizonyos idő múltán nyereségessé tehetőik, a belőlük származó társadalompolitikai haszon pedig sokszorosan felülmúlja a gazdasági nyereség esetleges hiányát. SOKAN ellenünk vethetnék, vajon nem nehezíti-e meg a cigányok társadalmi beilleszkedését az ilyenfajta hangsúlyozottan cigányközösségek kiépítése, vajon nem a széttelepítés, az egyéni beolvasztás a követendő út? Szeretnénk elhatárolni magunkat mind a meglevő magyar, mind a lehetséges cigánynaciona hzmustól. Közös hibájuk, hogy egyik sem engedi meg az egyén számára a választás szabadságát: az egyik minden cigányt erővel elmagyarosítana, a másik minden cigányt erővel visszaci- gánycsítana. Nem hisszük, hogy a cigányok fölemelkedésének az lenne a legfontosabb ismérve, hogy cigány mivoltukat, etnikai jellegzetességeiket, nyelvüket, szokásaikat eltüntetik-e, vagy büszkélkednek-e véle. Sokkal inkább az, hogy milyen ételt esznek, milyen ruhában járnak, milyen szobában alszanak, milyen munkára képesek, mit tudnak a környező világról, s hogy •• a környezetük emberi méltósá- i gukat megsérti-e, vagy megbe- jj csüli. Ma még a csoportos beil- : leszkedés a társadalomba alig-: hanem járhatóbb, mint az egyé- i ni. De ha tévednénk is, legyein a j cigányok tényleges joga, hogy • magyarországi cigányként, vagy • cigányszármazású magyarként ! választják meg helyüket a tár- | sadalomban. Elképzelhető, hogy ■ az egyéni beilleszkedéshez, akár ; az elvegyüiéshez is, a csoportos 5 beilleszkedésen át vezet a leg- S eredményesebb út. Ahhoz, hogy S valaki egy társadalom szabad és ! egyenjogú polgárának tudhassa > magát,egyebek között bizonyos ! önbecsülésre, igényességre és J fegyelemre kel' szert tennie. S Fontosabb, hogy a cigányok a • társadalmi részvételnek ezeket ! a belső képességeit egyáltalán [ kifejlesszék magukban, mint- : hogy ezt cigányként vagy volt j cigányként érik-e el. Éppen j ezért meggondolandónak tart- • juk, a cigányságnak, mint nép- j A Békéscsabai Építő- és Épületkarbantartó Ktsz ■ azonnali belépéssel felvesz asztalos műhelyébe ■ ■ ■ szakmunkásokat, valamint I férfi és női segédmunkásokat ■ Jelentkezés: Békéscsaba, Kétegyházi ni Szombat ki vétel évek 249022 csoportnak a nemzetiségekhez hasonlóan — mondhatnánk arányosan — bizonyos tekintélyt is növekvő jogok megadását. A KORMÁNY, a Hazafias Népfront társadalomtudományi kutatásokat indított a magyar cigányság társadalmi helyzetének, beilleszkedési lehetőségeinek tanulmányozására. A megalapozott eredményeknek nem vághatunk elébe alkalmi megjegyzéseinkkel. Annyit mindenesetre megkockáztanunk: bármelyik falusi szövetkezet, bármelyik városi tanács vagy ipari üzem, fontos, öntevékeny szereplője lehet a helyes és sokoldalú irányelvek kialakításának, ha vállalja, lehetőségekhez alkalmazkodva, a cigányok fel- emelkedésének támogatását. Fáradozásuk eredménye sem marad él, ha munkájukhoz megnyerik a cigányságot is, együttműködő társul. Konrád György Pünkösti Árpád Nyolc hónap alatt 1 millió 800 ezer forint termelési érték Nyolc hónappal ezelőtt kezdte meg működését, illetve helyezték üzembe a Kunágotai ÁFÉSZ sütőüzemét, amely négy község — Kunágota, Kevermes, Almás- kamarás és Dombiratos — 11 és fél ezer lakosának kenyér- és péksütemény-ellátását biztosítja a vásárlók megelégedésére. A szövetkezet sütőüzemét naponként mintegy 18 mázsa kiváló minőségű kenyér és általában 5 ezer darab péksütemény hagyja el. Péksüteményből hat fajtát hoznak forgalomba a négy község 13 boltjában, illetve elárusítóhelyén. A sütőüzem dolgozói a nyolc hónap alatt 1 millió 800 ezer forint termelési értéket teljesítettek. (Balfeus) Érdekes, magas színvonalú, sajátos stílusú festőművész és tanítványainak kiállítását tekinthették meg az érdeklődők Kiskunfélegyházán a Szakmaközi Bizottság termeiben. Az országosan ismert és elismert gyulai Koszta Rozália és az általa vezetett Erkel Művelődési Központ képzőművészeti körének néhány fiatalja mutatkozott be városunkban. Ahogy önmaga vallja magáról: „Elsősorban az emberi érzelmek kifejezését és ezeknek egyszerű, világos formában való közlését tanulmányozzák.” Ezt bizonyítja a sok szép portré, melyben a látogatók gyönyörködhetnek. Hadd idézzek a kiállítást megnyitó Bodor Miklós szavaiból: „A művész tudatosan rájött arra, hogy rajta kívül álló világból az önismerés egyik legmegbízhatóbb eszköze a másik ember, aki hasonló tiszta célokkal igyekszik saját magát ilyen, vagy olyan fokon megismerni. Azt hiszem, ez az alapvető oka, hogy Koszta Rozáliától egyszer és egy helyen ennyi szép portrét látunk kiállítva.” Jómagam nem érzem magamat kritikusnak, értékelésére tehát csak annyit, hogy közérthető képei magamnak éppen úgy, mint a megnyitón megjelent szép számú közönségnek nagyszerű élményt nyújtottak és a szép festmények kedvelőinek jó szívvel ajánlhatom a kiállítás megtekintését. B. 35. — Miért vagy ilyen gonosz? — Meddig nyavalyogsz még? — Ez neked nyavalygás? — Olyan vagy, mint egy tizenhat éves liba! — Kösz. — Hát nem? Csak kéreted magad. Mondtam már, hogy még nem akarok megnősülni. Mi a fenének kellett idejönni? — Kértem én azt tőled, hogy vegyél el? Csak szeress! Űjabb hallgatás. — Tízre otthon kell lennem! — Eljössz? — Hülye! — nézett rá Bogárka. — Hívj taxit! Mágory egy strigulával gazdagabb lett ezen az estén, miközben a szabaddá vált szék egyikére Dobai Fried ült be. Nagy bocsánatkérésekkel fogadta a táncból visszajövő Búzásé- kat. Az asszony kacéran rámo- solyodott, hiszen tudta, hogy „zsanéré” Fricinek, alti egyszer el is árulta hosszú ideje magába fojtott epekedését, hogy ilyen remek nő nincs másik ebben az unalmas városban. Bú- ’ás is megörült, hogy odatelepedett e megvénült kujtorgó, lesz, aki szóval tartja nejét. Tízévi házasság után miről tudnának már beszélgetni? A zenekar szünetet tartott. A pohos is ott reprezentált már a vendégek között. Nelliéket jól beidomította, s mindig akkor hagyják abba a zenét, amikor a hangulat emelkedett. Ilyenkor jön meg a vendég fogyasztási és maradási kedve. Boskovics most is sűrűn pislogott a kijárat felé, miközben az eredménytelen várakozás hatása alatt csak megfejtett három keresztrejtvényt és egy könnyebbfajta szellemi totót. A szünet se hozta meg nyugalmát. Már bosz- szúsan becsomagolta táskájába a lapokat, s hazafelé készülődött, amikor megjelent asztalánál Or- bók, a kórház gondnoka. Rá várhatott, mert azonnal letett indulási szándékáról. Jó darabig azonban saját vendégeimmel voltam elfoglalva, s csak később, amikor magamra hagytak, értem rá Boskovics eddig róla fel sem tételezett piszkos üzleti ügyei közül egyiknek végtanúja lenni. Az eddigi mozgalmas események elkesergése közben teljesen megfeledkeztem a mellettem ülőkről. Nem illettek ebbe az eleven, gondtalanul szórakozni akaró tömegbe. Arcukról a komoly megfontoltság, a másik ügyeivel való foglalkozás elhivatottsága sugárzott. Látszott rajtuk, hogy feszélyezi őket a fülcimparepesztő zene, a zsivaj, s megkönnyebbültek, amikor röpke negyedórára viszonylagos csendet élvezhettek. Három, világot járt úriember fogyasztgatott mellettem, s közben ketten egy szerencsétlen véletlen folytán itthon kényszerült társukat vigasztalták; ismertették meg a látottakkal. A hetven- dolláros nyugati út szenvedő résztvevői amiatt panaszkodtak, csak úgy tudtak ezt-azt vásárolni, ha az Itthon drága pénzen szerzett s roppant nehezen kicsempészett dollárokat is elköltötték. Szidták a magyar vámőröket, akik zsebeiket kiforgat- tatták, s még a kocsiba is benéztek. Az itthon maradt szerencsétlen hazámfiáról megtudtam, hogy a határig ő is velük tartott, de a bakafántos vámőrök áldozata lett. Visszairányították, mert az egyik bőrönd kettős falában megtalálták mérnöki diplomáját. Illegálisan kiviendő valuta után szaglásztak, de bolond lett volna ezért vállalni a rizikót, hiszen a bátyja várta Münchenben. Sajnos, az eldugott diploma miatt nem nyílt meg előtte a sorompó, pedig ő igazán nem akart kint maradni, csak meg akarta mutatni a bátyjának, hogy elvégezte a műegyetemet, amit az nem hitt el neki első látogatásakor. Hogy álmélkodott volna a bátyus, hogy neki ez itthon sikerült, amiéit ő annak Koszta Rozália Portré napraforgóval
