Békés Megyei Népújság, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-16 / 13. szám
MINI AZIN iMiimifiinnnsinnniniiHiiiniiit Többről van »só! *A gyerekek föl vannak spa- nolva a KB-határozatok megjelenése óta — mondotta a héten tartott KISZ megyebizottsági filés egyik hozzászólója —, de az intézkedési tervek többnyire megrekedtek a gazdasági vezetésnél.’’ A nem minden indulat nélküli kijelentés arra utal, hogy az ifjúságpolitikai határozatnak a fiatalok érdekképviseletét, érdekvédelmét szorgalmazó elvi megállapításai még nem váltak mindennapos gyakorlattá, sőt a megvalósulás keretéül szolgáló intézkedési tervek sem készültek el mindenütt. Jól tudjuk, amiről most szó van, az nem kampányfeladat, mégcsak nem is egy-két évig tartó munkaprogram, hanem egy hosszantartó és hosszútávú fejlődési folyamat első, de nagyon fontos állomása. Látszatra talán technikai—adminisztratív jellegűnek tűnik, hogy a fiatalok és az idősebbek képviselői kézjeggyel hitelesített okmányt készítenek, amely a kölcsönös jogokat és kötelességeket tartalmazza. Hogy mégsem az, arra sok jó példát lehetne már most mondani, de az nem hagyható figyelmen kívül, hogy a párt ifjúságpolitikai kérdésekben' hozott állásfoglalása — ugyanúgy, ahogy nemcsak a fiatalokra, hanem az idősebbekre is — minden fiatalra és minden nemfiatalra feladatot, tennivalót ró. Most van születőben az ifjúság „alkotmánya”, az ifjúsági törvény. Kár lenne eleve kedvét szegni a „felspanolt” gyerekeknek és a párt ifjúságpolitikáját helyesen értelmező felnőtteknek az aklatologatással és a jó ügyet szolgáló, de körülményes ügyintézéssel. Kár lenne, mert többről van szó! B, L A szórakozás öt parancsolata A semittevés nem pihenés — Ahogy a pszichológus látja A három egyforma képességű diáik azonos feladatot kap, hálnom változatban: — Tanulják meg a Vén cigányt! Az első egy, a második két, a harmadik pedig három napig köteles tanulni. És a meglepetés: legrosszabbul éppen az tudja a verset, aki legjavább, legtöbb ismétléssel tanulta. Miért? A mindennapi munka, önmagában bármilyen változatos is, bizonyos egyhangúságot hordoz magában. A pszichológusok régen tudják, hogy ha valaki bárr milyen érdekes anyagot tanuí bizonyos ismétlések után nemhogy eredményesebb lenne a bevésődés, hanem kifejezetten gyengébb lesz a felidézés. — Ennek okát elsősorban abban látjuk, hogy ilyenkor bekövetkezik a telítődés — magyarázza Tunkli László, az Eötvös Loránd Tudományegyetem pszichológusa. — Ez történt az előbb említett harmadik fiatalemberrel is. Mit jelent a telítődés? Röviden talán azt, hogy fizikailag még alkalmasak lennének a tanulás vagy bármiféle szellemi tevékenység továbbfolytatására, pszichológiailag azonban ez lehetetlenné válik. És éppen az egyhangúság következtében beálló telítődés megakadályozására, illetve feloldására szolgál egyebek között: a szórakozás. A szórakozás és pihenés néhány lélektani kérdéséről beszélgetünk az egyetem fiatal pszichológusával. „Nekem a szórakozás luxus, nincs időm rá, nem is hiányzik”! — hányszor halljuk a felnőttek, különösen a háztartásban elfoglalt nők ilyenforma vélekedését. — Ezek az emberek élőbb- utóbb befelé fordulók, lehangolt kedélyállapotúak lesznek, munkakedvüket fokozatosan elvesztik és ennek következtében önbizalmukban meginognak. Mindnyájunknak gondot okoz ma már a nem egészséges idegrendszerű emberek valóban nagy száma. Nem vigasz számunkra, hogy ez világjelenség. A bonyolultabb, fejlettebb életmódnak nem szükségszerű velejárója a megviseltebb idegrendszer. Az ingerültség, a nyugtalanság igazi oka legtöbbször a fáuii*iaaii»iiHHiiiHUiiitiii radtság, a kimerültség. Az ingerek bősége most nagyobb, mint fél századdal ezelőtt. A figyelmünket lekötő tárgyak, jelenségek száma nagymértékben gyarapodott — Mégis, napjainkban a túl- fáradás nem abból adódik elsősorban, amit csinálunk, hanem sokkal inkább abból, amit nem csinálunk, vagy amit nem jól csinálunk. A megváltozott feltételekhez, életmódhoz nem tudunk elég jól alkalmazkodni és az adott lehetőségeket nem tudjuk mindig a magunk javára fordítani. A szórakozás már csak azért is fontos, mert az alkalmazkodás egyik legeredményesebb eszköze. Mit mond a pszichológus a szórakozásról? íme, a megfigyelésekből, kísérletekből, tapasztalatokból született „öt parancsolat”: 1. Gondolja végig munkakörét Próbálja megállapítani, hogy napi munkájában mi fárasztja leginkább. 2. Keressen olyan időtöltést, amely nemcsak hasznos, hanem kellemes is, tehát érzelmekkel jár együtt. Vigyázni kell azonban, mert az egyformaság a szórakozásban is káros. 3. Meg kell előzni a fáradsághalmozást. Az „összegyűlt” fáradtság cselekvésünket károsan befolyásolja, ingerültté tesz, sőt, neurózis is kialakulhat. 4. A pihenés felnőtt borban legalább olyan szükséges, mint a fiatalabb években. 5. A semmittevés nem pihenés. A szórakozás legyen aktív. Egyik legjobb, leghasznosabb formája, amikor mi szórakoztatunk masokat, Az orgona és az ólom Alfabét király nagyon szeretett víziorgonán játszani. Pedig nem hogy orgondlni, de még úszni sem tudott. Alfabét király zenei analfabéta volt. Mégis gyakran ült kedvenc hangszere előtt s előbb tíz, majd belelendülve, aranyos saruját levetvén húsz ujjával tombolt, cikázott a billentyűkön. A rémes hangzavart művészetnek nevezte és elvárta, hogy a hallgatóság is annak tartsa. Egyre több embernek — mert ezekre a koncertekre mindenkit a főváros legnagyobb terére erőszakoltak — kellett tapsolnia, amikor a királyra rájött a művészkedés vágya. S tapsolt, ujjongott öreg és fiatal — hiszen senki sem kívánta a királyi testőrség korbácsütéseit. Történt egyszer, hogy tájékozatlan idegen érkezett a fővárosba és a király szokásos koncertjén csodálkozva kiáltott fel: — Miért tapsoltok? Hiszen ez nem szép! A fogdmegek azonnal a király elé hurcolták. A helyi szokásoknak megfelelően súlyos büntetés várt rá. Zéró, az udvari bolond, hogy mentse az idegent, magyarázkodni próbált: — Talán nem hallotta jól a zenét, uram. Vagy talán valamitől eldugult a füle... — Meleggel kell gyógyítani, ha beteg a füle! — sziszegte * parancsot a foga között a király. A fogdmegek a kínzókamrába vonszolták a szerencsétlent, s jól megértve a király parancsát, forró ólmot öntöttek a birodalom egyetlen őszinte emberének fülébe. S attól kezdve ő sem mondhatta, hogy csúnya az a zene, amit a királyi hangversenyeken hall. (Őr-) Olyan szépen mosolygott Kevesen tudják, hogy aa Omega Együttes új, s már közkedvelt „Olyan szépen mosolygott” című száma csabai ihletésű. A sztori a következő: Az együttes békéscsabai koncertje előtt egy szőke hajú, 20 éves leány odalépett Kóbor Jánoshoz, az Omega lenszőke üdvöskéjéhez és rámosolygott — Jutkának hívnak. A tiszte- letetekre egy házi bulit szerveztünk. Lesz minden! Van kedvetek eljönni? Volt kedvük elmenni. (A tea- neeger lányok most sárgulhatnak irigységükben!) Csak úgy mellékesen jegyezzük meg, hogy a buli jól sikerült Pár héttel később az Ómega-klubban a rajongók már sikongva tapsolhattak az új számnak, amelynek címe Olyan szépen mosolygott Kóbor énekelte: Egy lány, akit én sosem hivtanau. Odajött egyszer énhozzám.„ Olyan szépen mosolygott rám.., * I* ■MmummnimiiiiiiimiinimnHiitii Miért kevés a továbbtanuló „Mai”? (A cikk első részét műit heti számunkban közöltük) Az első és legfontosabb, még mindig — az anyagiak. Hogyan? — kérdezhetné valaki. Hiszen gyakran előfordul, hogy egy segédmunkás többet keres, mint egy pedagógus és a falvakban épített új házak az új bútorok, háztartási gépek, televízió készülékek, sőt az autók is — emelkedő életszínvonalat jelzik. A végletektől eltekintve is elmondhatjuk, hogy a munkások és parasztok többsége — hasonlóan más társadalmi réteghez — képes fedezni a gyermekei továbbtanulásával járó kiadásokat Figyelnünk kéül azonban azokra a tehetséges gyermekekre is, akiknek a körülményei rosszabbak az átlagnál, akik például a szülők szűklátókörűsége, önzése, vagy akár züllöttsége miatt nem tanulhatnak. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy a munkás- és parasztcsaládokban — országos átlagban, — több a gyerek, mint másutt, ezzel szemben rosszabb a lakáshelyzet és kevesebb az egy családra jutó kereső. Persze értelmiségiek, alkalmazottak, egyéb kategóriájúak tehetséges gyermekei is élhetnek nehéz körülmények között. Mindig személy szerint kell tehát eldönteni, hogy ki az, aki valóban megérdemli a közösség külön támogatását S mert a protekció ezen a területen sem ismeretlen, hatékonyabbá kell tennünk a társadalmi ellenőrzést, hogy a különböző ösztöndíjakat, juttatásokat valóban azok kapják, akik megérdemlik. S főként a KISZ-szervezeteket, a fiatalokat kell bevonni ebbe a munkába. Jelentősen befolyásolja a továbbtanulást az egyes társadalmi rétegek gondolkodása, szemle^ lete is. Két szélsőséggel találkozhatunk. A nem fizikaiak olykor valósággal katasztrófának érzik, ha gyermekük nem jut be valamelyik felsőoktatási intézménybe, s az embert már-már a diplomával azonosítják. Számukra „lecsúszást” jelent az, ha a gyermekükből „csak” munkás lesz. Szerintük tehetség, rátermettség kizárólag a „fehér köpenyes” munkához kell. Velük szemben a fizikai dolgozók gyakran akkor is ipari tanulónak küldik gyermekeiket, amikor mind az egyén, mind a társadalom számára célszerűbb lenne vállalni a gimnáziummal, az egyetemi felvétellel járó többletterheket „A legfontosabb, hogy szakma legyen a gyerek kezében” — jelszóval olyanokat is villanyszerelőnek, mezőgazdasági munkásnak, esztergályosnak vagy más szakmunkásnak adnak, akik pedig sokkal jobb fizikusok, képzőművészek, pedagógusok lehetnének. A számok ezt a következőképpen fejezik ki: az általános iskolát végzett fiatalok 75 százaléka fizikai dolgozó gyermeke, de ebből csak 25 százalék jelentkezik középiskolába, a nem fizikaiak gyerekeinek viszont 75 százaléka tanul tovább. A feladatok, a lehetőségek közül is említünk néhányat. A IV. ötéves tervben lényegesen meggyorsítjuk a kollégiumok építését Ez azért is fontos, mert a kollégium talán a legnagyobb mértékben járulhat hozzá, hogy fizikai dolgozók gyermekei leküzdjék a különböző hátrányokat, korábbi környezetük negatív hatásait Ezért i# van nagy jelentősége annak a kezdeményezésnek, amelynek célja, hogy egyes üzemek, városok, termelőszövetkezetek, községek a helyi erők összefogásával terven felül is építsenek kollégiumokat. Nagy feladat az iskolák közötti túlzott színvonalkülönbség fokozatos megszüntetése is. Nem engedhető meg, hogy az úgynevezett „elit iskolák” mellett vannak helyek, ahol összevont osztályokban félévenként cserélődő és képesítés nélküli pedagógusok oktatják, nevelik a többnyire fizikai dolgozók gyermekeit. Pártunk X. kongresszusának felszólalói között is voltak olyanok, akik azt javasolták, hogy az egyetemi, főiskolai felvételeknél — a lexikális tudás mellett — kapjon nagyobb hangsúlyt az önálló gondolkodásra, alkotói tevékenységre való készség A képességek, az adottságok olykor csak később, már a serdülő kor után bontakoznak ki, amit szintén jobban figyelembe kellene veim? akkor, amikor eldöntjük, kinek biztosítjuk a továbbtanulás lehetőségét. Célszerű volna a jelenleginél sokkal jobban kiterjeszteni, a pályaválasztási tanácsadást, hogy időben és lehetőleg mindenütt felismerjük: kiben milyen adottságok, lehetőségek hejlenek. A nagyobb társadalmi, közösségi támogatást tehát mindenképpen megérdemlik a fizikai dolgozók tehetséges gyermekei. Van azonban valami. amit semmi mással pótolni nem lehet: ez pedig a fiatalok szorgalma, akaratereje, igyekezete a tanulásban. Földes! József Gngyerákról, úgy áKajjában Viselkedjünk, visel- kedjünklt ra intette atyai hangon jó modorra Gugyerák, a Rádió Kabarészínházának meghívott közönségét, amidőn ez az egyébként is nagyon hálás publikum a decemberi műsor jelvétele során hosszas nevetőorkánjával akadályozta Bárdi—Gügye- rákot, hogy kifejtse további nézeteit a divat túlzásairól. Ez az ,.incidens" is jelezte, hogy Gugyerák rendkívül népszerű a rcdióhallga- tók népes táborában, s mini ilyen, ugyibár, megérdemli, hogy alaposabban megismerkedjünk vele. A Gugyerák-dossziéban lapozgatva kitűnik, hogy hősünk a XX. század ötvenes éveiben tűnt fel a Rádió-székház Pagodának nevezett csevegőhelyén. Bárdi György, a meves színművész szórakoztatta kollegáit azzal, hogy „Gugyerákul beszélt", vagyis szelíd gúnnyal ostorozta azokat, akik fontos feladatkört kaptak, de szívós és sokoldalú tanulás, önképzés helyett tudálékos kifejezések és a hivatali zsargon sablonkifejezései segítségével igyekeztek okosnak látszani. Amikor aztán a hatvanas évek derekán egy igényesebb káderpolitika jóvoltából „áltajjában" csak a szívós önképzők maradhattak felelős munkakörben az idők változása kihúzta a társadalmi alapot az ös-Gugyerákok álól, s Bárdi György „levette kezét" szülöttjéről. Gugyerák azonban nem vész el, csak átalakul. Tízévi szünet után Tardos Péter, a Rádió Kabarészinháza részére újjászüile Gugyerákot, vagy pontosabban vállalta a nevelőanya szerepét Gugyerák körül. Gugyerák szerepét most már a Rádió kabar«eldadásain továbbra is Bárdi György alakítja. Es ez aztán igazán testére, pontosabban hangjára szabott szerep; hiszen már egy évtizeddel megírása előtt több szezonon keresztül próbálta és játszotta a Pagodában. Az új Gugyerák nagyjából örökölte őse beszédmodorát; ezenkívül egyéniségét új vonással dúsították: buzgó osto- rozója lett minden hibának, emberi gyengeségnek, torzulásnak, mert — mint Tardos Péter fogalmazza —* a maga módján mai és egyetértő tagja társadalmunknak, aki bohó hangon előadott kritikájával javítani akar.
