Békés Megyei Népújság, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-16 / 13. szám

Az egyetlen at Megjegyzések a Kner Nyomda szakszervezeti bizottságának beszámolójához Idézetek (önkényesen inra-1 gadva) az Élet és Irodalom leg-! utóbbi szamának Mi lesz a ma-1 gyár nyomdákkal? című írásá-! ból. j „A magyar nyomdaipar hely-' zete tragikus. Nincs még egy iparág, amely ennyire elmaradt volna az általános fejlődéstől. A nyomdák akut létszámhiány­nyal küszködve jobbára szűk, üzemi célra alkalmatlan mun­kahelyeken, jórészt elavult és túlterhelt gépekkel próbálnak megfelelni a követelmények­nek." „A gomba módra szaporodó házinyomdák az amúgy is ka­tasztrofális szakemberhiányt fo­kozzák." Idézet a Nyomda-, Papír és a Sajtó Dolgozói Szakszervezete Központi Vezetőségének állásfog­lalásából: „A műszaki elmara­dottság fejszámolásával egyide­jűleg megoldásra vár a nyom­daipari dolgozók, bérhelyzetének fokozatos rendezése is. A sajtó, a napilapok, a folyóiratok, a könyvkiadás függvénye nyom­daiparunknak. Az elmaradott­ság miatt ez irányú szolgáltatói tevékenységének nem tud meg­felelni. Ezért gátolja a techni­kai, tudományos, kulturális fej­lődést. A központi vezetőség megítélése szerint a nyomdaipar saját erejéből nem tudja meg­oldani fejlesztését." A közelmúltban tartották szakszervezeti vezetőségválasztó küldöttgyűlésüket a Kner Nyomda dolgozói. Talán túlsá­gosan is önkényesnek tűnhet, hogy megyénk egyik jelentős ipari üzemében lezajlott szak- szervezeti „tisztújításról” beszá­moló írást néhány általános és az egész magyar nyomdaipart jellemző idézet vezet be. Annak tűnhet, de nem az, s erre jó példa a szakszervezeti bizottság beszámolójának néhány tanul­sága. A beszámoló ugyanis jó néhány konkrétumot kínál az előbb idézett általánosságok il­lusztrálására. Hogy stílszerűek legyünk, is­mét csak szó szerint idézünk, de ezúttal a küldöttek előtt el­hangzott titkári beszámolóból: „A beszámolási időszakot (te­hát az utóbbi két esztendőt) o vállalat életében az eddigi leg­dinamikusabb fejlődés jellemez­te. Ez a gyors, széles körű és sokirányú fejlődés nagy ne­hézséget, sok gondot okozott, nemcsak a vállalat gazdasági vezetőinek, hanem a pártszer­vezetnek, a szakszervezetnek és más szervezeteknek is. A fi­gyelmet döntően a beruházás si­keres végrehajtására fordította mindenki.” Kétségtelen, hogy jelenleg az eüső számú téma a Knerben a 350 milliós (és az eredeti határ­időiket tekintve kissé „csúszó”) beruházás. E cikk kapcsán arra most nem térünk ki, hogy mit jelent ez a technikai színvonal, a termelési érték növekedésé­ben és általában a magyar nyomdaipar fejlődésében. Arra viszont igen, hogy — idézzük ismét a beszámolót — az elmúlt két esztendő alatt kilenc száza­lékkal emelkedtek az üzemben a bérek. 1968-ban az egv főre jutó havi bér 1715 1969-ben 1771, 1970-ben pedig 1870 fo­rint volt... „Van fejlődés, de ezzel nem vagyunk megeléged­ve. A szákszervezet és a válla­lat sem. Próbáljuk megkeresni azokat a lehetőségeket, ame­lyekkel behozhatnánk, vagy legalábbis csökkenthetnénk a pesti nyomdák átlagától való 300—400. forint lemaradást... Fej­leszteni, korszerűsíteni kell a nyomdákat! Ez igaz! De a kor­szerű nyomdákban jól képzett és — véleményünk szerint — jól (a jelenleginél legalábbis lénye­gesen jobban) fizetett nyomdá­szok kellenek, vagy kellenének, ha a magasabb fizetésért el nem mennének a tsz- és ktsz- nyomdákba tapétát és pléhcim- két nyomni...” Azért idéztünk ilyen hosszan, és foglalkoztunk a bértómával ilyen részletesen, mert érzékel­tetni szerettük volna a fizetési problémák jelentőségét (vagy éppen súlyosságát) és vitatott voltát. Köztudott, hogy a Kner Nyomdában igen sok a túlóra, igen. nagy méreteket öltött a szak­munkásvándorlás és igen szo- rítóak az 1971-es év gazdasági szabályozói. Hogy ne tűnjön elfogultnak állításunk (és a szakszervezeti titkáré sem) hivatkozunk a Könnyűipari Minisztérium gaz­dasági tájékoztatójára. Magyar- ország tizenöt állami nyomdája közül a termelési értéket , te­kintve a Kner 1969-ben az ötö­dik, 1970 első felében a máso­dik helyen volt. Ami a bérszín­vonalat illeti az éppen fordított arányban áll a termelési növe­kedéssel- 1969-ben tizenegyedik, 1970 első felében bérszínvonal asasascaaai szempontjából a nyomdák sor­rendjében a tizenharmadik volt A bérfejlesztés jelenlegi korlá­tái — utalt rá a beszámoló — most sem teszik lehetővé az át­lagos színvonal eléréséhez szük­séges bérjavításokat. A Kner Európa egyik legkorszerűbb nyomdája lett. A gépek és a berendezések megfelelnék a kor követelményeinek. A Kner Nyomda mostani rekonstrukció­jának végleges befejezése eny­hít majd a magyar nyomdaipar bevezetőben említett „tragikus” helyzetén. Ám e tény szépség­hibája, hogy a műszaki fejlő­dést és a termelés növekedését nem követte az átlagbérek meg­felelő szintű emelkedése. Az új üzem beindítása és az államkölcsönök visszafizetése igaz, súlyos teher, de biztató ígéret is a jövőre nézve. A re­konstrukcióval ugrásszerűen ja­vulnak a dolgozók élet- és mun­kakörülményei, szebb, egészsé­gesebb helyen dolgozhatnak e nagy hagyományú iparág bé­késcsabai művelői. Az sem mel­lékes, hogy fogorvosi és nőgyó­gyászati rendeléssel bővül az évek óta eredményesen műkö­dő üzemorvosi szolgálat. Meg­oldódik az étkeztetés is, s az eddig három helyen bonyolított étkezés egy helyen, kulturált körülmények között lesz meg­oldható. Már utáltunk rá, gyakran visszatérő kijelentés „majd, ha átadják az újat”. Ne tűnjön ez önismétlésnek, hiszen bár fo­rintban kifej eshető a beruházás összege, a minőségi változás, az új munkahelyek és gépek kor­szerűsége aligha számszerűsít­hető. Nem véletlen, hogy a be­számoló készítői és a szakszer­vezeti küldöttgyűlés részvevői is — az ezzel összefüggő bérprob­lémák mellett — a fejlesztésre hivatkoztak leggyakrabban. Nem vitás, most ez még első­sorban gondot, anyagi nehézsé­geket, egyeseknek talán bosz- szúságot jelent, de ez a beru­házás a társadalmi, üzemi és egyéni előrehaladás egyedüli, kikerülhetetlen útja. S ezt a tényt az üzem legtöbb dolgozója tudomásul veszi, s ennék érde­kében munkálkodott, s munkál­kodik a jövőben is a Kner Nyomda gazdasági vezetése s nem utolsósorban szakszervezeti bizottsága is. B. L a9saiaa*aaooaiBBB3«asKSB3Ssaa2BBBaHe*as»ea*«, 1970-ben létesült Ä MetrtJ Vele! - nyugati vonalának elsA szakaszai Baross rendezess, a Soroksári űtl is a Kacsóh Pongrác űtl közúti felüljkdkjjJLIbejj^ VasdPnllarnosftáJ ♦ Energetikai Ipar 0 Gép-, es fémfeldolgozó ipa£ /O Vegyipar a Házgyár Papírgyártás .■I Textilipar G Cipőgyártás B Élelmiszeripar 10 Gimnázium Művelődési ottfioft © Kórház Hazánk 1970. évi gazdasági eredményei biztos alapot nyújtanak a IV. ötéves terv megvalósítá­sához. Az elmúlt évben a nemzeti jövedelem 1—5 százalékos növekedési ütemet ért el. Jelen­tős eredményként könyvelhetjük el, hogy az 1969-ben tapasztalt stagnálással szemben a nö­vekedés 75—80 százalékban a termelékenység emelkedéséből származott. Ipari termelésünk 7, ezen belül a vegyipar 11—12, a gépipar 8—9, a könnyűipar 8 százalékkal növekedett, az alig 1 százalékos létszámnövekedéssel szemben. Az építőiparban viszont, amely ugyancsak 7 száza­lékkal növelte termelését, az eredményt főleg a létszámnöveléssel érték el. Mezőgazdasági ter­melésünk, a természeti tényezők kedvezőtlen alakulása ellenére is teljesíteni tudta a IIL öt­éves terv célkitűzéseit. Az elmúlt évben 83 milliárd forintot fordítot­tak beruházásokra, ami az összehasonlító áron 8—9 százalékos emelkedést mulatott az 1969-es évhez képest. Térképünk az elmúlt évben üzem­be helyezett fontosabb létesítményeket mutat­ja be. A JUSS Mielőtt az ember belemé-] lyedne az örökösödési ügyek ta_ nulmányozásába, először is tisz­tázni kell, hogy van örökhagyó és örökös, és amit valaki jussol't, azt illetőségnek, az öröklés tár­gyának kell nevezni. Meg szol­galom. Micsoda szó! A hozzá nem értőnek idegenül hangzik. A közjegyző, akitől érdeklő­döm, rámnéz a szemüvege fölött, csodálkozik — mi érdekes van abban, hogy az emberek örököl­nek? — Mit? Ezt, azt Tizenkét éve csinálja. A nagy- kendős öregasszonyok, pácskeros öregemberek közjegyző úrnak hívják. „Közjegyző úr, kérem...” „Aranyos, nyugodjon meg, min­den rendben lesz.” — Mégis, mit örökölnek? Föl­det, házat pénzt, szobrot, bé­lyeggyűjteményt, aranyat? — Mindent, ami személyi tu­lajdonban van: ingatlant, ingó­ságot, jogot, követelést — Jogot követelést? — Kölcsönkövetelést, elővételi jogot, szolgalmi iogot. A szolgal­mi jog azt jelenti, hoev valaki a más földjén levő kútról merhet, átiárfiat az ott, vezető úton. Az öröklés kötődhet szemóivöez, vagy ingatlanhoz. Nem öröklőd­het a biztosítás, a bemutatóra szóló takarékVietZfVHnvv. ..Az a vélelem, hogy akinek a hir+oVá- ban van a betétkönyv, azé Le­rontható de csak np’^^n ” Csa­varos dolog ez a jogtudomány. — Hót akkor mégis, mi örö­kölhető? —• ppitnlek. h.ó*mg Invetlkn. meghagyott ingatlan, tsz-illető- ség. — A Jptffí n rfT7/ri^V) íhr*“1rcr*cf ? — forint Vai-íí 1{ vfí­<*vor*t oldalági ro­konok e<*v orvostól. — Mit? —— IM/nrfvci’T'a'yOTpr fr»»*inf foVíT­phfóVnc íaonori­peresko­ööc-o vem került sor. M M! 9 miből telik tplnlrrf» ]\/TiV\r*1 *} T A Jvá »7 r» t. •5riiV*q V\o- 7»<*ótinlr 3 'hí' t/vrr*lrq-fc# Jn cfr»­rénv a |rpwil. a q R7am<5Mnrnlv*q)i Vá»vicnn hir- ffptAc**p Yv>«s»nno1{. % Umlomnf; vPc*rpV ” Pa­jtin mp<? TV*i71 ^ont Irt *117*1«» mi­T*@ TY>p<? i^M. A1? ovoVölf öc;7_ «r^prfotrpt npdí't ho*pWn+i1r* b^vha telekbo kocsiba. így éri meg, azt mondiák. — A legkisebb örökség? _ — Pár száz forint. Ócskaságok, limlomok, értéktelen dolgok. Az ilyesmi nem kerül hivatalos fó­rum elé. Végrendeletek. A végrendelet kétféle lehet: közvégrendelet, amit a közjegyző csinál, és ma­gánvégrendelet Ezt két tanú je­lenlétében záradékolni szokták, ők „mint felkért végrendeleti ta­núk bizonyítják, hogy az általuk ismert végrendelkező az okirat­ról kijelentette, hogy az ő vég­rendelete, és együttes jelenlé­tükben aláírta”. Szóban csak az végrendelkezhet, akinek az éle­te veszélyben forog. Imí-olvasni nem tudó egyének csak közvég­rendeletet tehetnek, ugyanúgy a süketek és némák is. A végren­deletnek ez a formája 1960. mác jus elsején lépett életbe — azóta van érvényben a PTK —, az­előtt rend&-jrint kölcsönös és közös végrendelet volt. 11 végrende'et olyan szo­morú dolog. Mikor a szót hal­lom, bennem mindig egy hal­dokló, égő szemű, beesett arcú borostás öregember képe jele­nik meg, aki csontos kezét fel­emeli. és ítéletet oszt. A házam... a földem... a jószágaim... Szerződések, öröklési szerző­dést keveset, eltartási szerződést már többet kötöttek. Ezt azon­ban főleg magánokiratban rög­zítik — ügyvédek előtt. — Menjenek az Illetékkisza­bási Hivatalba. „Félfogadás 8-tól 12-ig” — mondia a telefonba a hivatalnoknő. Elmegyek, megtu­dom, hány ezer évente az örök­hagyó, az örökösök számát index számok jelölik, ezeknek alszá- maik vannak — nehéz kikeresni. Megtudom azt is, hányán fizet­nek ötszáz forinton aluli illeté­ket, és hányán tízezer forint fe­lett. Periratok. Perérték harminc- ötezer forint, tárgyalások száma négy. „Édesapám, néhai Sz. F. 1960 decemberében meghalt. Halála idején házassági kötelék­ben volt. Házastársa Cs. Anna alperes. Néhai Sz. F. 1953-ban végrendeletet készített, melyben általános örökösévé házastársát tette meg. Engem kötelesrész cí­mén az ingatlannak fele értéke illet, melyet egyelőre harmincöt- ezer forintban jelölök meg”. íté­let: a járásbíróság a felperes ke­resetének helyt adott. Hagyaték értéke: hatvanöt- ezer-nyolcszáz forint. Tárgyalá­sok száma: hét. Néhai K. I.-nek egyetlen gyermeke vagyok. Vég­rendeletében házas ingatlannak a "tulajdonjogát képező fél illető­ségét, valamint az összes ingósá­gát anyámra, az alperesre hagy­ta. ICötelesrész címén engem a fele illet. Az alperes hetvenegy éves, öregségi járadéka van, ti­zenötezer forint készpénzzel ren­delkezik. Kötelesrész címén fi­zessen nekem hétezerhétszáz fo­rint tőkét, valamint a felmerülő perköltségeket”. ítélet: a bíró­ság a felperes kerestének helyt adott. Tárgva'ások száma: öt, pertárgv értéke: tizennégvezer- hatszázhatvan forint, „özv. F. G.-né örökhagyó csak az ingat­lanjai kerültek leltározásra, mi feineres örökösök, a leltárt kifo­gásoltuk. hogy nem tartalmazza az örökhagyó ingóságait. Az in­góságok az örököstársunknál vannak. Takarékbetétkönyv, 6 párna huzattal. 1 kaszli. 4 szék. 1 asz­tal, 1 vájdling (értéke 80 forint).” A keresetlevél hátlapián há- romszázötvennégy forint illeték­bél vég van. Tárgyalások száma: , három. „Fiam, V. István B.-i lakos al­peres hagvatéki tárgyaláson vég­rendeletet csatolt az iratokhoz, melv végrendelet szerint édes- anám vagyonának fele részét al­peresre hagyta...” Bz unva követel a fiától. Felperes: az anya. Alperes: a lá­nya. Feineres: a fiú. Örökha­gyók, örökösök, juss. Varga Márta 30—40 év közötti, elsősorban ipari számviteli gyakor­lattal rendelkező számviteli és pénzügyi főosztályvezetői munkakör betöJésáre alkalmas közgazdászt keres az Alkaloida Vegyészeti Gyár. Lakás megoldható. Jelentkezés: részletes önéletrajz beküldésével. Cím: Alkaloida, Tiszavasvári.

Next

/
Thumbnails
Contents