Békés Megyei Népújság, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-15 / 12. szám
Fél év alatt 24 újítás A Budapesti Harisnyagyár | gyulai gyárában tavaly július 1-! én a pártkongresszus tiszteletére újítási verseny kezdődött, amely decemberben fejeződött be. Az eredményt nemrég értékelték ki. Fél év alatt a dolgozók 24 újítási javaslatot adtak be, aminek bevezetésével egy év alatt mintegy 300 ezer forint megtakarítás érhető eL Ezek közül kiemelkedő Nagy Sándor művezető újítása. Az új külföldi kötőgépek meghajtó szerkezetét változtatta meg, aminek egy év alatt a várható gazdasági eredménye eléri a 60 ezer forintot. Edsele Ferenc művezető újítása az olasz varrógépek működését teszi biztonságosabbá, termelékenyebbé. A várható gazdasági eredmény 35 ezer forint. Csonka József II. művezető hat kisebb jelentőségű újítást adott be, melyek biztonságosabbá teszik a kötésmintás kötőgépek működését és javítják az áru minőségét.. Az együttesen várható gazdasági eredmény 30 ezer forint. Nagy Sándor és Eisele Ferenc 3000—3000, Csonka József II. pedig 2300 forint újítói díjat kapott, ezenkívül mindhárman pénzjutalomban is részesültek. Kamilla alezredes Társaságban meg Hamar feltűnt a vöröses szőke hajú, kék szemű, enyhén mollett, csinos asszony. Valaki azt mesélte róla, hogy énekesnő. A disku- rálásból hallottam, hogy László fiáról beszél, rendidvül büszke rá: tiszta ötös tanuló. Aztán nagy nevetés közepette elmesélte, hogy hobbyja a főzés, szeret otthon ülni, zenét hallgatni. Valahogy úgy keveredett a szó, hogy téma lett a munkája is: ügyfél-fogadás, személyi igazolvány cserék, erkölcsi bizonyít, ványok — ilyesfélékről beszélt Ekkor tudtam meg, hogy rendőr alezredes. Promontori születésű, a ka.^ nyargós utcájú földszintes házak’ övezte Budafok szülötte. Valóban énekesnőnek készült és tanárai azt mondták, hogy contraalt hangja kitűnő. Sorsa és családi körülményei úgy hozták, hogy 1942-ben gépírónő lett a Magyar Borforgalmi RT-nél. A háború zivatarát Budafokon élte át, és mire felocsúdott, már az ottani rendőrségen dolgozott. Lírai lélekkel a legnehezebb helyen? — Akkoriban alig akadt líra — meséli —, minden segítő kézre szükség volt, és a kihágás! büntetóbíró mellett egyhamar megismertem a felszabadulást követő első esztendő nehézségeit. Még egyenruhánk sem volt, legfeljebb az úgynevezett régi rendőröknek, mert ilyenek még szép számmal voltak az apparátusban. Ez volt a piros karszalagos, madzagos-puskás előtörténete a mai rendőrségnek. Tervezett hivatásomhoz, az énekléshez itt is hű maradtam: vezényeltem a rendőr-gyerekek kórusát, énekeltem operettet és klasszikust, és 1948-ban felvételre jelentkeztem a Zeneakadémiára. Kétszázhúsz jelentkezőből 25-öt vettek fel, köztük engem is. Protekció nélkül és erre büszke vagyok. IÍ7 plpt különös játéka az Hl CICI volt, hogy időközben megszerettem a rendőrségi munkát is. Nemcsak látszatra, hanem valóságban is két külön világot jelent ez. Egy ideig próbálkoztam. hogy összhangba hozom, de hivatásom végül mégis a rendőrségi munka lett. Végigjártam a segédhivatali munka minden útját, sokat tanultam és egyre izgalmasabb, szebb feladatnak láttam mindezt. 1952-ben rendőr hadnagy lettem, fegyverviselésre jogosult rendőrtiszt. Születésemtől fogva jól ismertem a kétkezi munkások, a kis-emberek világát, hiszen ezek között éltem az Ág utcában, a Pacsirta utcában, környékünkön. Édesapám a fel- szabadulás előtt bádogos volt, édesanyám cipőfelsőrész-tűzön6. A kis budafoki házakban, ahol jóformán mindenütt rokonaim laknak, ezerszer hallottam gondjaikról, bajaikról, tér. 4 tiümewz&z ^ 1911. J AN «JAK 15.' veikről. Nyílván ez is hozzásegített ahhoz, hogy a pódium helyett valami kevésbé nyilvános, de az élet legszövevényesebb dolgaiban segítő feladatot vállaltam. Meggyőződésemmé vált, hogy a rendőr munkája elsősorban azt jelenti: segíteni az arra rászoruló, becsületes, jóhiszemű embereket. Olykor, ha visszagondolok azokra az időkre, sokszor eszembe- jár: megtettem-e mindent, mit tehettem volna még többet értük? A nő lelke finomabb, megértőbb — mondják. Bizonyos, hogy így van, és én különösen gyorsan hangolódom át minden rászoruló panaszára,, bajára Teltek-múltak az évek, a rendfokozatokban is előbbre léptem. Az 1956-os esztendő számomra a legszebbel kezdődött: januárban megszületett a fiam. Végtelen örömömet hamarosan beárnyékolták az év utolsó hónapjai. Hányszor, de hányszor eszembe jutnak a telefonok, melyek segélykérőén csörögtek a főkapitányság épületében: „...segítsetek megtámadtak bennünket, ha nem, jöttök elpusztulunk” — kiáltották, sürgették örsaobákból-lak tanyákból. Résen veit, r*,Ä cseng minden szó, és az átél tekét soha nem tudom elfelejteni. — Ne haragudjon Kamilla, amiért megkérdezem: — Nem volt ez sok, túl nehéz egy nő számára, még ha rendőrtiszt is? .' — De. Sok volt, nehéz is. £s j megtanított sok mindenre S Majdnem mindennap használ.£ juk ezt a szót: törvényesség. J Sokszor és sokan megsértettek ! több mint másfél évtizeddel ez- £ előtt. Én arra gondolok: tőlem £ is függ, hogy ez soha többé ne ! történjék meg. Mindennapi 5 munkámban bőven van alkal- £ mám találkozni „az utca embe- j révei”, ahogyan most divatos J mondani. Eleget tapasztalom, ! hogy az ember sohasem egysze- • rű, kinek-kinek saját ügye, f gondja a legfontosabb, érzéke- £ nyen reagál mindenre és legszí- 5 vesebben ki-ki a saját dolgairól £ beszél. Személyi igazolványok ! kiadásánál, erkölcsi bizanyítvá- > nyokkal, úti-okmányokkal kap- £ csolatban gyakran beszélgetek 5 az ügyfelekkel, fogadóórákon túl £ is. Sokféle munka gyűlik össze £ azon az osztályon, ahol dolgo- £ zom, az állampolgárok apró- £ cseprő igazolványügyeitől a 5 rendőri felügyeletig. Türelemmel : és komolyan kell ezt végezni, a ‘ munkaidő végét sohasem lehet ' pontosan tudni. Igyekszem jól ellátni és nagy segítség számom- • ra, hogy családi életemet — 5 nem szerényen, hanem büszkén £ — boldognak mondhatom. Énéi- £ kül a háttér nélkül nem lennék S képes ellátni feladatomat. Hí- £ szék a rendben, a tisztességes £ munka sikerében. Egyébként! miért kérdezte mindezt? ■ , ÍVoji illetve ha ez jel- [ bau*, leczetesen női vá- £ lasznak tűnik, akkor azért, mert £ kíváncsi voltam. És kedves Bü- ! rös I.ászióné rendőr alezredes £ örülök, hogy megismertem. Rapcsányl László '• Egymilliárd leriit raktár fejlesztésére Szikrák a hóban Az építők munkája a hidegben sem állhat. Sokan várják a la kasokat, új létesítményeket. Képünkön Bakos Gábor lakatos szakmunkás Békéscsabán a Szabadság téri építkezésen hegeszt. • IIMllllllllllllllllMllWMlMaMMIilllilMMtlIMIHMIHIMMHMMHmaMMIlo Miklós István kiállítása a szerkesztőségben A belkereskedelem egyik legnagyobb gondja a raktárhiány. Jelenleg 2,08 millió négyzetméter — 8,4 millió légköbméter — kereskedelmi raktárteret tartanak nyilván. Ez azonban korántsem elegendő, már csak azért- sem, mert a raktárak többsége régi, elavult, nem rendeltetésének megfelelőm készült, s korszerűsítésükre nincs lehetőség, A nagykereskedelmi raktárhálózat bővítésére a IV. ötéves tervidőszakban a jelenlegi lehetőségek szerint 1—1,1 tized milliárd forint áll rendelkezésre A kiskereskedelmi vállalatok it ezer, a nagykereskedelmi vállalatok 160 ezer négyzetméterrel bővítik raktárhálózatukat. A Belkereskedelmi Minisztérium a következő időszakban Budapesten, Szegeden és Győrött támogatja korszerű, hatékony technológiát alkalmazó raktárak építését. A program szerint Szegeden és Győrött 25 000—25 000, Budapesten 35 000 négyzetméteres raktárbázist alakít ki az élelmiszer-vegyi, valamint a ruházati és a vegyesiparcikk nagykereskedelem. Saját erőforrásból ugyancsak nagyobb raktárak építését tervezi több körzet! központban. Miskolcon, Kecskeméten, Székesfehérvárott, Veszprémben ás Kaposvárott — az élelmiszer — és Jegyi szakma. Budapesten, Debrecenben, Pécsett, s ugyancsak Veszprémben és Kaposvárott a vegyesiparcikk nagykereskedelem. A Belkereskedelmi Minisztérium kívánatosnak tartja, nogy a vállalatok fokozottabban vegyenek igénybe a raktárfejlesztéshez bankhitelt, és az anyagmozgatás korszerűsítésére nyújtott kedvezményes hiteleket. Célravezető a raktárhálózat fejlesztéséhez társulások létrehozása, a kereskedelmi és esetleg ipari vállalatok összefogása, a kis- és a nagykereskedelmi vállalatok közös beruházása. (MTI) 26. Hogy mindezek épp így estek- e meg, ahogy itt elcsacsogják, ki tudja? Mind én se hittem el, hiszen a diák csak diák marad. Visszaemlékezésem napján is ott nevetgéltek, fecsegtek egy pohár szörp mellett, amikor hirtelen elhallgattak, Laura lépett be. Megjelenése a gyors távozást sürgette, hiszen már máskor is Itt találta őket, s tovább maradtak a kelleténél, illetve addig, míg meg nem érkezett Kriszti, Laura vetélytársnője a nőgyógyász SZTK szakorvosért folytatott ádáz küzdelemben. A lányok előtt is köztudott, mennyire nem bírják egymást. Végignézték azt a jelenetet, amikor a Karesz Kriszti mellé ült le. Laurát majd megette a méreg, mert előtte való nap vele kávézott a doki, s durcásan kirohant. Másnap biológiából mind a négyen elégtelenre feleltek, mert olyan hangosan tört ki belőlük a gúnyos nevetés, hogy Laura is meghallotta, pedig már kint volt az utcán. Még azt a lelki fröcs- csöt is le kellett nyelniük, hogy oresszózás helyett Inkább tanulnának. A lányok egyelőre nem távozLapunk kamaratárlat- eoroza- tának újabb kiállítását 1971. január 16-án, délelőtt 11 órakor nyitjuk szerkesztőségünk előcsarnokában. Ez alkalommal | Miklós István festőművész ké-j peit láthatják majd az érdeklő- i ItMHmHIMHUHSIttHiaiHfllHIlfBM** « tak. Hangos kezltcsókolommal köszöntötték útált tanárnőjüket, aki szúrós szemmel egyenként végigpásztázta a társaságot, majd bosszúsan kisietett, mert egyetlen szabad hely sem volt. A csitrikoszorú erre kihörpintet- te a szörpöt, mert jobb ma beletörődni a látszat-illedelmességbe, mint holnap újabb elégtelent beszedni. Ahogy kiértek az utcára, kirobbant belőlük a hahota. Krisztibe botlottak. A kis pimaszok, még vissza is fordultak, vajon leül-e az üresen hagyott asztalhoz, azaz, mellém. Kriszti az OFOTÉRT-üzlet elárusítónője. Tavalyelőtt érettségizett, de a másodszori fellebbezés után se vették fel az orvosi karra, s ezután a családi nagytanács, a hosszú utánjárások és kllincselések közepette úgy döntött, nem folytatják a hasztalan erőfeszítéssel teli akciót, hanem a papa, aki a helyi járműbolt vezetője — kis protekcióval, még a tanácselnök is közbetelefonozott — az OFO- TÉRT-üzletbe helyezte el. Kriszti annyira megkedvelte ezt a munkahelyet, hogy a következő évben már esze ágában se volt újra jelentkezni azonban dók. Miklós István nevét és alkotásait jól ismerik a képzőművészet kedvelői, hosszú évek óta él és alkot a megyeszékhelyen. Képed rendszeresen szerepelnek a megyed tárlatokon. A kiállítást Daniss Győző, lapuink munkatársa nyitja meg. eltökélt szándéka maradt, hogj a sikertelen felvételi után (teljes csőd a bizottság előtt) mégiscsak lesz orvos a családban, mert máshoz nem megy férjhez. Az eltelt két év reménytelen férj- vadászatban telt el. A külső csillogással nem volt baj, hiszen megjelenése kielégíthette a legigényesebb szemeket is. Nemcsak öltözete, frizurája volt modern, helyenként szuperdivatos, hanem csinosságának ápolása céljából rendszeresen tornázott is. Egy kis lelki defekt következtében majdnem igent mondott a gimnázium testnevelő tanárának, de felülemelkedett ezen, s várta, hogy végre elérkezzen a képzeletében oly gyakran felidézett orvos álomlovag. Két évig kellett erre várni, de úgy látszik, megérte. Bizony, míg Karesz fel nem bukkant a vadászterületen, már ott tartott, nem baj, akármilyen csúnya, modortalan, csak orvos legyen az illető, akihez hozzá akarja magát láncolni. A szerencse három hónappal ezelőtt nyitott rá az üzletben. Karesz, a pár héttel azelőtt ide került új szakorvos szenvedélyes fotózó lévén, filmet vásárolt. A bemutatkozásnál még véletlenül se hallgatta el a bűvös ,,dr”-t. aminek hatására előbbi szolgálati helyén Is ágyába vonzódtak az arra érdemes kiválasztottak. Túl a harmincon. elhatározta, elég volt a bohéméletből, megnősül, hiszen az se kutya, ha egy reprezentatív feleséggel tud csillogni kül- és belhonban, amerre megfordul. Hány olyan ketiégáia volt már, akinek fe’esége is nagy a féri seben. Bármennyire is jól ke-