Békés Megyei Népújság, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-15 / 12. szám

Két hír Füzes­gyarmatról Hiánycikkel (Tudósítónktól) Hat szaküzlet, 9 vegyes élelmi­szerüzlet, egy hús- és pékáruüz­lettel, valamint vendéglátóipari egységekkel áll a lakosság rendelkezésére a Füzesgyarmati ÁFÉSZ. A szövetkezet mindent megtesz, ami tőle telik, mégis vannak problémák, hiánycik­kek. Az akadozó építőanyag­ellátáson kívül például komoly gondot okoz gáz- és villamos tűzhelyek, valamint az olaj­kályhák beszerzése. Hatvanezertől hárommillióig 1964 őszén 372 taggal alakult meg a füzesgyarmati takarék- szövetkezet. A betétállomány akkor 60 ezer forint volt. Jelenleg 1520 tagja van a szö­vetkezetnek, tevékenységi terü­letüket kiterjesztették Kertész- szigetre, Bucsára és a Tövisháti Állami Gazdaságra is. A kama­tozó betétkönyvekben elhelye­zett betétállomány ma már több, mint hárommillió forint Az idén 351 esetben adtak Fü­zesgyarmaton személyi hitelt 93-an vettek igénybe áruvásár­lást 61-en tatarozási kölcsönt. A jelenlegi „kint levő” kölcsö­nök összege megközelíti a 2,8 milliót B. í. Társastánc-tanfolyam a Megyei Művelődési Központban Január 15-én este 7 órakor kezdődik a Megyei Művelődési Központ idei első — Nyíry La­jos és Nyíry Lajosné vezette — társastánc-tanfolyamai kezdők részére. A tanfolyam elvégzése után a résztvevők a haladó cso­portban, azt követően pedig — rátermettség, érdeklődés szerint — társastánc klubban hódolhat­nak tovább szenvedélyüknek. 1971 előkészítése jó alapot szolgáltat a termelés korábbi színvonalának visszaállítására Növekedett a parasztság készpénzbevétele — Hogyan alakulnak a tsz-ek alapjai? f- Interjú Krattinger Mártonnal, az MNB Békás megyei igazgatójával Javában készül a termelőszö­vetkezetek zárszámadása. Egy olyan nehéz esztendő után, mint amilyen 1970 is volt, nem min­denhol alakulnak kedvezően a bevételek, ezekből nem egyfor­mán jut a fogyasztási és a fel­halmozási alapra. Kérésünkre a Magyar Nemzeti Bank Békés megyei Igazgatósága zárszám­adási előzetest készített az 1970. évi paraszti, mezőgazdasági be­vételek várható alakulásáról. Felkerestük Krattinger Mértont az MNB Békés megyei igazga­tóját, hogy a mezőgazdasági be­vételek alakulásáról, felosztásá­ul, továbbá a bevételhiányos szövetkezetek erősítésének mód­járól véleményét kérjük. — Hogyan alakulnak a mező­gazdasági bevételek 1970-ben a korábbi évekhez képest? — Megyénk mezőgazdasága a múlt évi rendkívül kedvezőtlen időjárás és természeti csapás ellenére is teljesítette a III. öt­éves terv célkitűzéseit. Bár 1970-ben termelőszövetkezete­ink termelési értéke csupán 86 százaléka az 1969. évinek, éppen az említett jelentős elemi kár­tétel következtében. A nyeresé­ges tsz-eknél körülbelül 91 szá­zalék, a veszteséges tsz-eknél pedig körülbelül 78 százalék termelési érték várható 1969- hez képest. Arányában a fentinél jobb, de a tervezettnél és a bázisévnél szintén lényegesen alacsonyabb a tsz-ek áruértékesítése. 1969- hez viszonyított áruértékesítés a megye összes tsz-einél körülbe­lül 91 százalék, ezen belül a nyereséges tsz-eknél 96 száza­lék, a veszteséges tsz-eknél pe­dig 88 százalék. Súlyosbította a pénzügyi helyzetet az. hogy az első je­lentősebb „pénzes” növény, a búza, általában várakozáson aluli terméseredményt adott a belvízzel nem érintett, úgymond, a jó talajadottságú termelőszö­vetkezetekben is. összesen fél­annyi búzát tudtak eladni, mint az előző évben. Ez kérek szám­ban 11 ezer vagon búzaértékesí­tést figyelembe véve, 330 millió forint bevétel elmaradását okoz­ta. Számottevő a kapóskultúrák hozamkiesése is (kukorica, cu­korrépa, napraforgó). A forint- bevételre ez úgy hat, hogy 1969- ben hatezer vagon kukoricát ad­tak el, n»-‘ 1970-ben ennél több ■■■■■■■■■■■•■■■■»■■■■■■■■■■■»■■■a«aaa«aaaaaaaaa««aaaaaaaaaHaBI «tolhatnék, hogy tudós ember hajlékában vagyok; A heverő előtt kis puff, rajta az elmaradhatatlan sakktáblá­val. A mai szoba Lenin párizsi éveinek megmaradt emlékeit őrzi. Korabeli felvételek. Tabló a Montsouris parkról, ahol oly szívesen töltötte szabad idejét, vasárnapjait. „Lenin nagyon szerette a-természetet” Szemben egy másik fotó, 1911- ben készült Leninről, a Long- jumenau-i bolsevik iskola bejá­rata előtt. Mellette egy másik fölvétel, a rue du Chateau 101. szám alatti házról. Ebben az épületben működött Lenin pá­rizsi pártszervezete. J. FEVILLE munkájából meg­tudom, hogy Lenin szakadatla­nul dolgozott Párizsban is. Kü­lönösen az 1910-es év volt ne­héz számára. A pártot belső el­lentétek gyengítették. „Tenger­nyi aprócska ügy és mindenfé­le kellemetlenségek a különféle kiskirályok belharca miatt. Brrr!” — írta Gorkijnak Cap- riba. A Bogdanov—Lunacsarsz- káj csoport ékkor adta ki a Vperjod című frakciós cikk- gyűjteményt. Lenin, miközben ellenük hadakozott, megpróbált .kapcsolatba lépni Plehanovval és híveivel, Rogy megnyerje a pártnak a mensevikek legegész­ségesebb csoportosulásait. A mach isták és az otzovisták (mindkét frakció hívei anti- marxdsta álfilozófiát képvisel­ték) elleni küzdelem nagy mun­kát adott ezekben az időkben. Mme T. a lakás konyhájába invitál. „Nézze, ez a szamovár eredeti. Ebben főzte a teáját.” A másik szobában Lenin élet­útját mutatják be. Ez Krupsz- kaja szobája volt Kísérőm tölgyfa faliszek- rényt nyit ki, emlékkönyvet tesz elém. „Lapozza csak.” Arab, cirill, héber betűk, be­jegyzések a világ minden tájá­ról. „Ez a nyolcadik vendég­könyvünk 1945 óta.” Hamar megtelnek a hatalmas albu­mok, mert a Párizsban járó kommunisták nem mulasztják el, hogy ne nézzék meg, hol élt a világforradalom tudós vezére, a Fény Városában. MME T.-TÖL aprócska Le- nin-katalógust kapok. „Sajnos, már nagyon kevés emlék ma­radt meg eredetiben Lenin kedvenc helyeiből... De járja végig.” Megpróbáltam. Tiszai Lajos Következik: Utcák, ahol Lenin járt. a tsz-ek takarmányhiánya. ami 150 millió forint bevételkiesést is jelent. Még jó, hogy az előző évben általánosnak mondható rekord kukoricatermés elősegí­tette, hogy a közösben és a ház­tájiban tartalékolt takarmány- készletekből az állattartási be­vételeket sikerült az előző évi szinten tartam. A sertés- és a baromfiértékesítés fokozásával a növénytermelési bevételkiesé­sek valamelyest csökkentek. . Meghaladja viszont az előző évit a melléküzemági tevékeny­ség. Ez az összes tsz-eknél csak­nem 20 százalékkal, a vesztesé­ges tsz-eknél azonban csak mintegy 15 százalékkal nagyobb az előző évi szintjénél. Összes­ségében megállapítható, hogy tsz-einkben egészségesen széle­sedik ez a tevékenység, mégis úgy mondhatnám: a mellék­üzemági tevékenység még nem alapvető a hagyományos mező- i gazdasági termelési struktúrán­kon belül. A termelésben a ter­melőszövetkezetek tehát min­den tőlük telhetőt megtettek a gazdálkodás érdekében. Az eddig elmondottakból ki­tűnik, hogy az 1970. évi zár­számadások szerint várhatóan csökken a tsz-ek bevétele és csökken a tagok közösből szár­mazó jövedelme. Ha azonban a paraszti lakosság 1970. évi ösz- szes készpénzbevételét hason­lítjuk az 1969. évihez, akkor mintegy 19 százalékos növeke­dés mutatkozik, összegszerűen kifejezve, a háztáji állat és egyéb háztáji termékek értéke­sítési többlete 320 millió forint. A táppénz, a családi pótlék, a nyugdíj és egyéb szociális cí­men a parasztságnak kifizetett többlet mintegy 50 millió fo­rinttal magasabb 1970-ben, mint 1969-ben volt. — A szövetkezeti jövedelem felosztásában milyen tenden­cia érvényesült 1969-ben és azt megelőzően? Milyen ha­tása volt egy-egy év jövedel­mének a következő időszak gazdálkodására. Közelebbről, az 1969-es esztendő bevételei milyen alapot szolgáltattak az 1970. évi természeti csapás át­hidalására? — A szövetkezeti jövedelmek felhasználásában megyei össze­sítésben kedvező, hogy a felhal­mozásra fordított összeg aránya 1969-ben nőtt 1968-hoz viszo­nyítva. További növekedési arány volt 1970-re is a célkitű­zés. 'Ami problémás az 1968. és 1969. évi jövedelemfelhasználás terén, az, hogy egyes jó adott­ságú termelőszövetkezetek túl­hajszolták az osztást, s éppen ezek a termelőszövetkezetek szerepelnek jelentéktelen össze­gekkel azok sorában, amelyek 1969-ben 132 millió forintról 232 millió forintra növelték bizton­sági alapjukat. Tehát a rekor­dok éveiben e vonatkozásban nem voltak elég óvatosak. ■ Az említett termelőszövetke­zetek elmulasztották a biztonsá. gi alapképzést, sőt néhányban most nagyösszegű mérleghiány­nyal zárják az elmúlt évet. Az eddigi tapasztalatok máris mu­tatják hogy termelőszövetkeze­teink biztonsági alapjuk nagy részét felhasználják az 1970-es pénzügyi gondok enyhítésére. A jövedelemfelhasználás két fő címe előzetes számítások sze­rint azt mutatja, hogy szemé­lyes jövedelemre 1969-ben 1 mil_ liárd 380 millió, 1970-ben mint­egy 1 milliárd 150 millió forin­tot, tehát a bázis évi jövedelem 83 százalékát, fejlesztésre pedig 1969-ben 149 milliót, 1970-ben 432 millió forintot használnak fel termelőszövetkezeteink. Ha már most termelőszövet­kezeteink adatait összehasonlít, juk az országos adatokkal, ak­kor szembetűnő, hogy az utóbbi két év fejlődése ellenére sem értük el például a fejlesztési alap képzésében az országos át­lagot. 1969-ben a részesedési alap és a fejlesztési alap meg­oszlásaként például a mi tsz- eink fejlesztésre 24,6 százalékot fordítottak, ugyanakkor az or­szágos mutató 25,9 százalék volt. Vagy a biztonsági alap 1989. évi 232 millió forintos megyei állo­mányával szemben más hasonló adottságú megyék százmilliós nagyságrenddel magasabb ösz- szeggel zárták az 1969-es évet. Folytatva az 1970. évvel kap­csolatos mondanivalót, végkö­vetkeztetésként megállapítható, hogy a termelés 14—15 százalé­kos csökkenése mellett a része­sedési alap mintegy 17 százalék­kal, a fejlesztési alap pedig csaknem 4 százalékkal csökken. Ez általában a termelési hely­zetnek megfelelő jövedelemfél- használásd képet mutat. Ehhez persze sietve hozzá kell tenni, hogy a fent említett osztási és felhalmozási helyzet csak úgy vált lehetségessé, hogy a terme­lőszövetkezetek az Állami Biz­tosítótól 69 millió, az államtól pedig 151 millió forint kártérí­tést kaptak. A gazdálkodóst to­vábbi 183 millió forint óvadékos hitellel támogatta az állam a II. félévben. Mindezt a nehéz pénzügyi helyzetet foglalja össze és zárja le az 1970. évi zárszámadás, melynek során az említett elő­zetes kalkulációk szerint mint­egy 290 millió forint veszteség és alaphiány várható. Ennek részbeni fedezésére, az 1971. évet megalapozó őszi munkák­ra, műtrágyára, takarmány- és üzemanyagbeszerzésre — ke­rek számban — százmillió fo­rint rendkívüli foreóalaphitelt, emellett sürgős gépbeszerzésre még további 85 millió forint gépvásárlási hitelt is folyósítot­tunk. Marad még így is 180— 190 millió forint olyan veszte­ség és alaphiány, amelyet a szanáláskor kell rendezni. Erre a kormányintézkedések megvannak és ahogy év közben is a kormány segítséget nyújtott a bajba jutott termelőszövetke­zeteknek, úgy most a szanálási eljárások során is segíti a pénz­ügyi gondok rendezésében. A kormányintézkedések alapgon. dolata az, hogy a termelőszövet­kezetek a maguk lehetőségeit a gondok rendezésére összponto­sítsák. Az állami segítség attól is függ, hogy az érintett terme­lőszövetkezetek betartják-e a központi intézkedéseket a sze­mélyes jövedelem és a saját alapok felhasználásában vagy sem. A rendezéssel kapcsolatban el lehet mondani, hogy azoknál a tsz-eknél, amelyeknél a veszte­ség nem több, mint a meg nem térített ár- és belvízkár, egysze­rű szanálási eljárásra, a súlyo­sabb problémákkal küzdő tsz- őknél hagyományos szanálásra kerül sor. A rendezés módja a kigazdálkodás, a szanálási hi­tel, a gyengének kijelölt tsz-ek­nél esetleg a dotáció. A termelőszövetkezetek felé­nél okoz gondot a pénzügyi egyensúly helyreállítása, hogy minden erő az 1971. évi terme­lésre összpontosítható legyen. Az elmondottak ellenére még­is úgy ítélhető meg, hogy az 1971-es év jó előikészítése pénz­ügyileg és gazdaságilag is ala­pot szolgáltat a korábbi évek termelési szintjének visszaállí­tására. Ezt támasztja alá a je­lentősebb forgóeszközök várha­tó alakulása is. így: a mezei lel­tár az összes tsz-nél mintegy 3 százalékkal, ezen belül a vesz­teséges tsz-eknél körülbelül 4 százalékkal növekedik. Az ál- J latállomány összesen 5 százalék­kal, ezen belül a veszteséges tsz-eknél 3 százalékkal emelke­dik. Igaz. hogy emellett a ta­karmánykészletek csökkentek. Ezt azonban a központi készle­tekből történő beszerzési lehető­ségek ellensúlyozzák. — Miben látja a bevételi hiá­nyos szövetkezetek gazdasági erősítésének módját? Lehet-e a gazdaságok között ilyen vonatkozásban különbséget tenni? A jövedelem ésszerű felosztására milyen megfonto­lásokat ajánl? — Sok szó esik mostanában is a tsz-ek differenciálódásáról. Az új gazdaságirányítási rendszer­ben a közgazdasági ösztönzők úgy hatnak, hogy a piac mind erőteljesebb befolyást gyakorol­jon a termelésre. Mindenki azt termelje, ami számára a leggaz­daságosabb és értókesithető. Bevételhiányos termelőszövet, kezeteink fontos feladata, hogy zárszámadásukat a valóságnak megfelelően mielőbb elkészítsék. Ezáltal rövidíthetik azt a sok gonddal teli időt, amely a pénz­telenséggel együtt jár, mivel a szanálási eljárás és a pénzügyi rendezés alapja a zárszámadás. Jó dolog, ha nemcsak a szaná­lási bizottságtól várják a bajból való kilábolásra, a hogyan to­vábbra a választ, hanem a ta­gok és a vezetőség ezt maga is keresi, megvitatja és minden tőle telhetőt megtesz a károk megszüntetésére. Ennek során elkerülhetetlen a költségekkel, az élő- és holt munkával való ésszerű, következetes takarékos­ság. Ugyanis a termelés nélkül eltöltött munkanapok a jöve­delmet nem növelik! A bajba jutott tsz-ek egy ré­sze kedvezőtlen, gyenge termé­szeti adottságú területen gaz­dálkodik. Ezek továbbra is kap­nak állami dotációt. Számukra mérsékeltebb a közteher viselé­se is. Tény. hogy az előzőekben említett nagyarányú veszteség többségét a bevezetőben emlí­tett elemi kár okozta. Helytelen lenne ennek hatására a már ko_ rábban elhatározott és a terme­lés érdekében helyes, gazdasá­gos termelésfejlesztése.íet el­odázni. Legfeljebb az ütem né­mileg lelassul, de a tagok sze­mélyes megélhetése melleit a jövő évi jövedelem kitermelésé­nek feltételeit; a fejlődő tech­nikai új és új eszközeit is fo­lyamatosan be kell szerezni, biztosítani kell. Tanulságul szolgál az a kö-* vetkező évekre is. Csak az le­het a levonandó következtetés, hogy többet kell fejlesztésre for­dítani, mint az 1970-t megelőző években! Különösen akkor kell a jövőre jobban gondolni, ami­kor van miből, amikor jó ter­més van, mint volt 1969-ben — fejezte' be kérdéseinkre adott válaszát Krattinger elvtárs. A Békéscsabai Hizlalda I-es és n-es sz. telepe ETETŐ, RAKODD, KISVASÚTI MOTOROS ÉS LAKATOS dolgozókat vesz fel. 166955 sím men,--------------(HinjsAcí 1971. JANUÁR 15. 3

Next

/
Thumbnails
Contents