Békés Megyei Népújság, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-15 / 12. szám

Tanu i ságok *

Husszeineilenes nagygyűlés Libanonban

Csütörtökön Prágában nyíl- •

vámosságra hozták „A CSKP j XIII. kongresszusa után a párt., ban és a társadalomban kiala- | kult válság tanulságai” című dokumentumot. amelyet a Köz- j ponti Bizottság decemberi ülésén hagytak jóvá, majd a párttag- j ság elé terjesztették megvitatás | végett. . , ....

Az okmány a csehszlovákiai ] társadalmi válság hosszú évek-1 re visszanyúló eredetét vizsgálva > megállapítja, hogy az önelégültség eluralkodása, a terűm normáknak az életben és a pártmumkában való következetlen alkalmazása, a demokratikus centralizmus és a pártdemokrácia elveinek megsértése, az ideológiai és a politikai nevelőmunka elhanyagolása, valamint a burzsoá ideológia és a kispolgári irányzatok elleni harc meggyengülése törvényszerűen meglazította a párt és a tömegek kapcsolatait.

Azt a körülményt, hogy a pártvezetés képtelen volt a hibák kijavítására, majd az 1966- ban megtartott XIII. kongresz- szus lényegében helyes határozatainak érvényesítésére, kihasználták a már jóval a kong'esz- szus előtt szerveződő jobboldali és revizionista erők. A párt egészséges marxista—leninista irányzatú része felismerte a helyzet súlyosságát, őszintén törekedett arra. hogy megszüntesse a fogyatékosságokat, s követelte a hibák kijavítását. A pártvezetés azonban nem értette meg és nem is támogatta ezt az őszinte igvékezetet, nem állt ennek az iránvzs+mak az élére. A politikai Irányvonalat Antonín Novotnv szabta meg, akinek — mint a dokumentum megállapítja — nem volt érzéke a tervező munkához, sommásan elutasította a bíráló hangokat. nem tett különbséget a jó- szándékú kritika és a jobboldali támadások között, ftvakran eré- lyes'.Ki'en lépett fel. a párton belüli hélvzet orvoslására törekvő erőkikeb mint a jobboldali elemekkel szemben. Ahelvett, hogy a marxista—leninista áramlat élére állt volna, objektíve fékezte a párt tevékenységét a XIII. kongresszus határozatainak alkotó szellemű érvényesítéséért. a párt eszmei és akcióegysógéért, valamint vezető szerepének megszilárdításáért. Novotny hibái több személyes tulajdonságában gyökerez, tek: a testületi vezetés elvének megsértésében, önhittségében, szubjektivizmusában, nagvzasi hóbortiában, gvanakvó természetében. A dokumentum szerint az ideológiai területen végzett pártmunka fogyatékosságaiért Novotnvn kívül felelősi ség terheli J. Hendrychet és V. Kouckyt is.

A Novotny szükségszerű távozásával és Alexander Dubcek megválasztásával végződő 1968. as januári plénum eredményei kifejezték a CSKP-ban kialakult válság haladéktalan megoldásának szükségességét, azt, hogy a párt tevékenységéből, különösképpen pedig vezetéséből el kell távolítani a párt és társadalom mozgósítótását akadályozó tényezőket.

Az 1968 januárja utáni fejlődés azonban — állapítja meg a dokumentum — azt mutatja, hogy a párt új vezetése Dubcek. kel az élén képtelennek bizonyult a feladat teljesítésere. Az áprilisi plénumon elfogadott akcióprogram már tükrözte a párton belüli jobboldal fokozott bomlasztó tevékenységét. Nem marxista megfogalmazásokat tartalmaz a párt, az állam és a szocialista társadalom szerepéről, a nemzeti frontról, a gazdaság és a kultúra irányításáról. Tartalmaz továbbá más op-, portunista és revizionista tété- j leket is. A Központi Bizottság ezért 1970-es decemberi ülésén az akcióprogramot helytelen és érvénytelen dokumentumnak I minősíti, amelyből nem lehet j kiindulni a párt elméleti tevékenységben és gyakorlati po- j litikáiában.

A tanúságok című dokiimen_ tuna részletesen ismerteti a ja-*

rruár utáni események alakulását, a jobboldali opportunista és ellenforradalmi erők térnyerését, majd megállapítja:

Az ellenforradalom Csehszlovákiában hasonló szándékokat és célokat követett, mint 1956- ban Magyarországon. Csupán taktikájában tért el a feltételek és az időpont különbözősége miatt A szocialistaellenes erők Csehszlovákiában a jelenkori imperializmus szándékaival összhangban mindenekelőtt a politikai, ideológiai és hatälmi bomlasztás módszereinek alkalmazására összpontosították figyelmüket. Ellenforradalmi céljaik fokozatos megvalósítását hosszabb időszakra tervezték, mint Magyarországon. Ezek az erők azonban Csehszlovákiában is számoltak azzal, hogy alkalmas időpontban — ha terveik ellenállásba ütköznek — fizikai terrort is alkalmaznak a marxista—leninisia káderek es a szocializmushoz hú állampolgárok ellen.

Ma már — mutat rá a dokumeuLiuu — vaióűzoim teuei arra a sddosie, uoa/dii nauurna- soovjW ea a nép iuir«uajmj vívmányait icnytgeuo VcSZtiy, miért nem sikerűit beiso eiuimel, poúmuu Harcban, akar sajat naiaum eszközök aikaimazasa- vai útját allani az esemenyek elieniorracuumi aiaku.asanak, s

megvédeni a szocializmus ügyét Csensziovákiában. Az 1968 januárja utáni fejlődés azt bizonyítja, hogy a jobboldal céltudatos tamauást hajtott végre a szocializmus élteikéi és normái ellen, s módszeresen bomlasztotta a pártot és az egész szocialista politikai rendszert Ezt az általános támadást megkönnyítette, hogy Alexander Dubcek, aki kezdetben élvezte a párt és az ország bizalmát, fokozatosan letért a marxizmus—leninizmus talajáról, a jobboldali opportunista és szocialistaellenes erők uszályába került, s végül jelképükké vál/t. 1968-ban a Csehszlovák Kommunista Párt fokozatosan megszűnt a szocialista társadalmi rendszer irányító központja lenni. A revizioniz- mus hatására elvesztette marxista—leninista jellegét, eszmei, politikai és akcióegysége megrendült, társadalmi vezető szerepe megbénult

Ugyancsak nagymértékben előrehaladt az államhatalmi szervek felbomlása. A biztonsági szolgálat, a jogszolgáltatás, a hadsereg megbénult, képtelen-1 né vált az ellenforradalmi alvi. I világ támadásával vagy a külső ; ellenség diverziójával megbór-1 kózni.

Kommunisták és nem kommunisták, akik tudatában voltak a szocialista rendszert fenyegető veszélynek — Írja a dokumentum — kérték a pártós államvezetést, hogy erélyesen szálljon szembe az ellenforradalmi erőkikel, s keljen a forradalmi vívmányok védelmére. A CSKP Központi Bizottságához címzett számos határozat es levél tartalmazott ilyen sürgető felhívást. Ezek azonban válasz nélkül maradtak.

Több ezer kommunista, egyes állampolgárok, dolgozók egész kollektívái, a lakosság valamennyi rétegének ás különféle szervezeteinek képviselőd — hangsúlyozta a dokumentum—, beleértve a CSKP és az SZLKP központi bizottságának tagjait, a csehszlovák kormány tagjait, a nemzetgyűlés és a Szlovák Nemzeti Tanács képviselőit, a szocializmus somsáért reájuk háruló osztályfelelőfseégük, nemzeti és internacionalista felelősségük tudatában erőteljesen keresték a kibontakozást a nehéz, kritikus helyzetből. Miközben a pártvezetés jobboldali része semmi olyan intézkedést nem akart megtenni, amely meghiúsíthatta volna az ellenforradalmi fordulatot és a polgárháborút, az említett személyek azzal a kérdéssel fordultak a testvér- pártok vezetőségeihez és a szövetségesek kormányaihoz, hogy ebben a nehéz történelmi pillanatban a csehszlovák népnek nyújtsanak internacionalista segítséget a szocializmus védelméhez. Abban a meggyőződésben cselekedtek, hogy osztálytestvéreik nem engedik kiszolgáltatni Csehszlovákiát a vérontással fenyegető ellenforradalom kényének, s megakadályozzák, hogy országukat kiragadják a szocialista közösségből. A dokumentum megállapítja: a pártve. zetós jobboldali képviselődnek politikája által megbénított bel. ső erők képtelenek voltak az ellenforradalom frontális támadásának megfékezésére. Ilyen helyzetben arról kellett dönteni, megvárják-e, míg az ellen- forradalom testvárháborút robbant ki, amelyben ezrek pusztulnak el, s csak azután nyújtanak internacionalista segítséget, vagy időben érkeznek, s megakadályozzák a véres tragédiát, még az otthon és külföldön tapasztalható kezdeti értetlenség árán is. A szövetséges csapatok Csehszlovákiába érkezése megakadályozta a vérontást, s ezért szükséges és az egyetlen helyes megoldás volt.

A Jordániái hadseregnek a Palesztinái kommandók elleni támadása elleni tiltakozásul Beirutban tiltakozó gyűlést tartottak mintegy 10 ezer résztvevővel. A gyűlésen Abu Yussef, a Palesztinái kommandó egyik vezetője mondott beszédet. A tüntetők Husszein király hatalmának megdöntését követelték, és elítélték mint az imnerializmus ügynökét, aki likvidálni akarja a gerillamozgalmat. (Telefotó—AP—MTI—KS)

Szabadon bocsátottak 70 politikai foglyot — Bucher is szabad

A brazil kormány magyar idő szerint csütörtökre virradóra szabadon bocsátotta azt a hetven politikai foglyot, akiért cserében 1 a gerillák megígérték Giovannai I Bucher svájci nagykövet elengedését

A gép a Rio de Janeiró-i Ga- leao repülőtér katonai részéről

23.44 (magyar idő szerint csütörtökön hajnali 3.44 órakor) szállt fel, fedélzetén a hetven fogollyal. A kormány a Varig- légitársaság egyik Boeing— 707-es sugárhajtású repülőgépét adta oda fogolyszállításra: Harmincöt rendőr kíséri a foglyokat.

A gépet, amely Chilébe tart, igen nagy biztonsági előkészületek közepette indították három és fél órás útjára. Csak egy maroknyi újságírót és fotóriportert bocsátottak be a repülőtér katonai szárnyába. Sergio Leitao, az AP amerikai hírügynökség tudósítója a helyszínről azt jelentette, hogy a sápadt és megviselt, de a boldogságtól ragyogó foglyokat, akik frissen vasalt ruhát viseltek, párosával megbilincselve engedték fel a repülőtéri buszra. A foglyok ujjúkkal a győzelem „V”-jelét mutatták az ablakon át az újságíróknak. Ezután a buszról ejtőernyősök kettős sorfala között mentek a gép felé. Hogy a fotóriporterek fényképezhessenek Is, az ejtőernyősök egyik sorát letérdepeltették... Beszélni a foglyokkal nem volt szabad.

Előzőleg Emilio Garrastazu Medici államelnök rendeletét írt alá. Ebben engedélyezte egyrészt a foglyok deportálását, másrészt örök időkre száműzte mindegyik volt elítéltet, aki most elhagyja az országot.

A hetven politikai fogoly kiszabadítása a legnagyobb ár, amit ország valaha „fizetett” egy elrabolt külföldi diplomatáért A korábbi rekordot ugyancsak Brazília tartotta, amely júniusban negyven foglyot adott Von Holleben nyugatnémet nagykövet szabadságáért. Ügy tudják, hogy Buchert a gerillák csütörtökön csak sötétedés után engedik szabadon, saiát menekülésük megkönnyítésére.

NOTESZLAPOK Q

Lenin nyomában

A politikai rendszerben széles kommunistaellenes koalíció alakult ki, s olyan új struktúra

jött létre, amellyel gyakorlatilag felűjult az 1948 februárja í előtti helyzet, s amelyben végül ; is megjelentek a München előtti • burzsoá köztársaság jellegzetes l vonásai. Elméletben és gyakor- j latban fokozatosan előkészítet- j ték és szakaszonként megválóéi. * tották a szocialista gazdaságnak í egy olyan rendszerre való át- ; alakítását, amely a munkásosz- ■ tályt és a dolgozókat megfősz- ! tóttá volna a forradalmi vívmá. ! nyolctól, a politikai és gazdasági : biztonságtól.

1968 januárja után az ideoló- ; gia területén a már hosszabb | ideje kirajzolódó válság a mar- i xieta—leninista világnézet alap, í elveinek elferdítésébe, végül pe. ■ dig megtagadásába torkollott. ;

A jobboldal külpolitikai kon- • cepciója végső következményé- ! ben nemcsak a7 állam stabili- j tását, biztonságát és szuveremi- f tását fenyegette, hanem véd- ! telenné tette a szocialista kö- ! zösség nyugati határait is. 1968 * augusztusában Csehszlovákiá. f ban kiélezett ellenforradalmi j helyzet alakult ki, s az ország J a polgárháború szélére sodró- : dott. A legélesebb formában na- 5 pirendre került a ki kit győz le ■ kérdése: vagy a nemzetközi reak- 5 ció támogatását élvező ellenfor- i radalom befejezi művét, vagy i a szocialis‘a erőknek sikerül el- ; hárítani az ellenőr'-aduimat és « megvédeni a szocializmust :

„MONTPARNASSE ORSZÁG”

a piktura fővárosa, Párizs XIV. kerületében, Modigliani, Picasso, Utrillo, Chagall, Matisse szükebb hazája, a mieink — Ady. Czóbel, Brassai, Tihanyi, Illyés, Bölöni, Berényi Róbert (felsorolni is sok lenne) —ideiglenes otthona.

És a legnagyobbak közül még valakié: Leniné.

Az avenue du Général Lec- lerc észak—déli irányban keresztezd a Montpamasse-t. Torkolatában, a place Denfert— Rochereau, a Belfort-i oroszlán szobrával. (Denfert—Rochereau ezredes 103 napig állta Belfort erődjében a poroszok ostromát. Emlékét Barthaldl alkotásának bronz mása őrzi a téren.) Naponta százezernyi gépkocsi száguld el mellette.

Néhány perc gyalogút innen a rue Marie Rose, egy csendes kis utca. Mintha nem i$ Párizsban lennék, alig hallatszik ide a világváros zaja.

A SZOLID, szecessziós stílus- ban épült, négyemeletes házat — rue Marie Rose 4. szám — rögtön megtalálom. A falon emléktábla, Lenin dombormű.

A bejárat előtt topogok, barna fiatalasszony jön. „Magyar elvtárs?" Bemutatkozunk. A randevút telefonon beszéltük meg. Az asszonyka a Thorez Intézet munkatársa. „A második emeletre megyünk."

Csigalépcső vezet fel. Lenin emlékéhez méltatlan minden érzelgősség, mégsem tudok szabadulni a szorongástól: rögtön belépek Vlagyimir Iljics párizsi otthonába.

Tömör, dupla ajtó, kétszeres biztonsági zár. „Tavasszal eszét vesztett fasiszta huligánok betörtek a múzeumbx. Vigyáznunk kell." Kíváncsi vagyok a francia közvélemény hogyan fogadta

«9aNna«ai>iuiNNMNH«aaMsaggic«t9«aiN

ennek hírét? ,,Elítélően, nagyon is rosszallóan. Lenin emlékét még eszmei hagyatékának kultúrált ellenfelei is tiszteletben tartják."

Parányi előszobába lépek Mme T. után. aki mosolyogva magyaráz. Megtudom, hogy a Francia Kommunista Párt 1945-ben vette meg a lakást, Lenin párizsi otthonát, és múzeumnak rendezte be. Lenin és Krupsz- kaja 1909 júliusától 1912 júniusáig lakott itt. Szerény, két szoba konyhás lakás, az utcai része Lenin dolgozószobája volt. Tárlók, fényképek, könyvek, újságok. „Várjon, tessék." Sokszorosított rajzot kapok kísérőmtől. Lenin dolgozószobájának rekonstrukciója...

A szoba közepén nagy fehér asztal, színes viaszos vászonnal letakarva. Rajta kéziratok, köny. vek. A jobb sarokban egyszerű francia heverő. Azon is könyvek. A rézkarc, B. Taslitz- ki munkája, olyan helyzetet örökített meg, amikor Lenin a könyvek sokasága segítségével dolgozott. S mikor nem ? A heverő fölött könyvespolc fut végig a szobán. Néhány kötet onnan még eredrtiben is megvan a tárlókban. Ha nem tudnám, hogy ez volt Lenin dolgozószobája, akkor is csak arra god-