Békés Megyei Népújság, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-14 / 11. szám
Egy rendelkezés margálára Hordják, vagy ne hordják? Még november 5-én olvasóink kérésere foglalkoztunk a békéscsabai Mikszáth u. 45 sz. alatti telek feltöltésevel, s akkor úgy gondoltuk, hogy — közbenjárásunkra — a tanács és a KÖJÁL intézkedése végül is az utca lakóinak megelégedésére történt.^ Sajnos, tévedtünk, ugyanis 35 aláírással levél érkezett hozzánk, melyben a lakók 'kérik a telek szeméttel történő továbbá feltől tését, amelyet korábban beszüntettek. Többek között ezt írják: „Örömmel tapasztaltuk, hogy kezdték feltölteni törmelékkel ős utcai szeméttel az itt évtizedek óta fennálló gödröket, így megszabadulunk a mocsárbűztől, valamint a szúnyogok mil- áárdjaitól. A gödör töltése azonban abbamaradt. Akik itt lakunk a gödör szélén, a legjobban „élvezzük” annak áldásait. Ezért kérjük, hogy engedélyezzék a szeméttel való feltöltést, hisz a tői időszakban ez nem veszélyes az egészségre. Szeretnénk a jövő nyáron mocsárbűz ments* levegőt szívni.” Megjegyzésünk: most aztán dilemmában vagyunk, hogy mi a teendő? Hordják vagy ne hordják a szemetet ide? Mert ugyebár a vélemények a fentiek szerint eltérőek s mivel nem a mi kötelességünk e kérésnek eleget tenni, ezúttal „hólabdázunk” s étadjuk az Illetékeseknek. Találnak valamilyen megoldást! Á Szerkesszen velünk rovatban december 24-én foglalkoztunk több olvasónk panaszával, melyhez nem kellett ( volna a Népújság segítsége. A Mag Já- nosné kaszapert olvasó panaszával kapcsolatban a 8-as számú AKÖV-től kaptunk választ. Többek között azt írják, hogy ügyét a 90 forint visszatérítést, Veszélyes utazás Molnár István békéssámsoni' olvasónk ..Hála a zsúfoltságnak” — címet adta levelének. Hogy miért? Azt a következő sorokból megtudjuk. Azt írta többek Két level az Acliim lakótelepről Röviddel egymás után két levelet is kaptunk a békéscsabai Achim L. András lakótelepről. Az egyik az ünnepeket követő napok problémáit ismerteti. Címnek is ezt adhatnánk: Szemét-ügy Wágner Zsuzsa, a köztisztasági vállalat munkájáról tudósít, s véleménye nem éppen dicsérő. „Az eset, ami felháborított, igen] gyakori, ám az ünnepeket kö- . vető napokon minden eddigit felülmúlt — írja levelében, Az ! Achim L. András lakótelep szemeteskukáiról van szó. Ez így persze kicsit nevetségesnek hat, ha azonban gondolkozunk, közel sem szívderítő a helyzetünk. Hogy miért? Túl vannak terhelve e jámbor bádogedények. Tudvalevő, hogy a lakótelep különböző típusú épületei előtt van a kukák székhelye, s hogy általában 3—4, vagy ennél is több család háztartási szemetének elnyelésére szolgálnak. No- mármost ilyenkor télen ez azt jelenti, hogy idekerül a kályhából kiszedett salak is. így bizony naponta legalább egyszer ildomos lenne kiüríteni, hiszen igen hamar megtelnek. Az ünnepek alatt a vállalat nem szállította él a szemetet, így amikor az ünnepet követő napon késő délután a lakók végre meghallották a szemeteskocsi dübörgését, mindent félredobva megrohanták az üres kukákat és az addig a lakásban vödör-, illetve papírzsákszámra összegyűlt hulladékkal, salakkal, pillanatok alatt megtöltötték ismét e tartályokat. A szemétszállításban tapasztalt hiányosság mellett bizony nem lehet szó nélkül elmenni.” Ehhez nem fűzünk kommentárt, reméljük a vállalat értett belőle. A másik levél címe egy fel* hívás lehetne, így: Haltenyésztők figyelmébe! Prisklft István sok-sok lakó. nevében irta levelét egy nem újkeletű dologról. Az Achim L. lakótelep pincéinek víztelenítéséről már több alkalommal írtunk ml is. Nyilatkozatot kértünk az OTP-től, az illetékes szakemberektől, s volt eredmény is, bár — mint olvasónk írja — a helyzet ma is változatlan. Vagyis a pincéket unos-un tálán dönti a víz. Olvasónk — érthetően — nem tartózkodik az el- ítélő jelzőktől sem, bár kissé humorizál is. Azt írja többek között, hogy haltenyésztőknek figyelmébe lehetne ajánlani a lakótelepi házak pincéit, mivel az állandóan „ott tartózkodó” víz igen alkalmas lenne e fehér- • jedús állatkák nevelésére. Végül azzal fejezi be, hogy mégis inkább az illetékeseknek kdlene most már igen hatékonyan és a lakók megnyugtatáséra intézkedni, hiszen azzal, hogy lakást vásároltak, nem kis megterhelést vállaltak magukra, s sze- retnének nyugodtan, kényelmesen élni otthonukban. Reméli, hogy az 1971-es év elején törtéközölt, hogy december 17-én 8 óra 20-kor induló autóbusszal Békéssámsonról Orosházára utazott. S bár a buszon zsúfoltság volt, mégis akadt egy ülőhely, egy kissé csodálkozva, de elfoglalta azt. Később viszont rájött, hogy miért nem ült rá senki. Ugyanis a zsúfoltságnak köszönheti, hogy nem történt baleset. Az ülőhelynek nem volt háttá- masza és majdnem leesett. Ugyanígy járt volna visszautazáskor is, ha akkor a mögötte ülő utas nem figyelmezteti a veszélyre. Levelében azt kérdi, miért lehetséges, hogy egy közúti forgalomba irányított jármű nincs megfelelően felszerelve? Végül megjegyzi, hogy igaz, van biztosítása, de azért szívesebben venné — s más utasok nevében Is kért —, hogy szüntessék meg az ilyen veszélyeket a járműveken. Véleményével teljes mértékben egyetértünk. Folyik a tej! Több olvasónk kifogásolta és magunk is tapasztaltuk, hogy — bár örülünk a korszerűsítésnek — sokszor Igen kellemetlen, hogy a boltokban a legtöbb helyen a tejeszacskókból kifolyik a tartalom, Így beszennyeződik a nedves műanyag tasak Is. Nem szólva arról, hogy mindez nemcsak egészségiden, hanem gusztustalan is. A tasakokról ezt olvashatjuk le: a műanyag tömlőt gyártotta a Tiszai Vegyikomblnát. Van tehát kinek címezni a reklamációt. Reméljük, hogy e néhány sor talán elegendő lesz ahhoz, hogy a jövőben nagyobb gonddal törődjenek a tasakok minőségével. határidőn belül végeztéit el, így a vállalatot nem érheti szemrehányás. Ugyanis a rendelkezés szerint a panaszügyek intézésére 30 nap a határidó. Ezzd egyetértünk. A válasz másik pontjával azonban nem, mert furcsának tartjuk az olyan rendelkezést, akár az AKÖV, akár más szerv részéről történt, hogy az utas köteles aprópénzzel kifizetni a viteldíjat és nem fizethet 100 forintossal, mivel a kalauz pénzváltásra nem kötelezhető. Vajon ki, miért nem kötelezheti, mondjuk ugyanígy, mint a vendéglátó pénztárosait — vállalati forgópénzzel?! Válasz Egyik békéscsabai olvasónknak ezúton üzenjük, hogy a vésztői vásárlás ügyében forduljon a Vésztő és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet vezetőségéhez, ugyanis a túlfizetés ügyében ők folytathatnak vizsgálatot és esetleg megtéríthetik a hiányolt 30 forintot. Megjegyezzük azonban, hogy minden pénztárnál olvasható a szöveg: „A pénztártól való távozás után reklamációnak helye nincs”, így csupán a jóindulaton múlhat, hogy megkapja-e a hiányzó összeget. M&gmszcr az Orient expressziül December 17-én Ki érti ezt? címmel foglalkoztunk áz Orient expresszhez csatlakozó orosházi vonattal kapcsolatos kifogásokkal. A MÁV Szegedi Igazgatósága 3-as számú forgalmi osztálya — bár korábban már közöttük az azóta történteket — most levélben tájékoztatott bennünket arról, hogy a jövőben az orosházi csatlakozó vonat az Orient késése esetén 40, zord időjárásban pedig 60 percet is várakozhat. Az Igazgatóság egyben megköszöni a cikk írói észrevételét és elnézést kér az utasokat ért kellemetlen helyzetért Lapunkban már többször foglalkoztunk azzal, hogy ha valar milyen vállalatot bírálat ér, egyáltalán nem ront a tekinté- télyén, ha azt elfogadja és Intézkedik, hogy a helyzet megváltozzon. Így történt ez ezúttal a MÁV Szegedi Igazgatósággal is, köszönjük a cikkünkre történt reagálást. nik majd intézkedés a lakótelep problémáinak megoldására. Levélírónkkal egyetértünk, hiszen ideje lenne végre pontot tenni az évek óta húzódó gondra. 25. Ezzel helyre is állt a szünetek nyugalma, hiszen a nikotinra éhes diáktüdő nem kényszerül a budik ártalmas levegőjét is beslukkolni, másrészt a nevelés ügye is előbbre haladt, hiszen így a tanárok megfigyelhetik, kik a dohányzók, kikkel kell intenzívebb osztályfőnöki nevelőmunkát folytatni az antinikoti- nizmus jegyében. Meggyőződésem, hogy hasonló eredményeket lehetne elérni azon a téren is, ha a KISZ klubhelyiségekben feketekávét mérnének a tízórás szünetekben, s így a hátralevő tanítási órákon nagyobb lenne a tanulók figyelme, fokozódna a tanulói aktivitás, ami bizony központi kérdése a pedagógiai gyakorlatnak. Csak a tanároknak szabad kávézni az iskolában? A szeszesital-mérést meg csak azért sem engedném meg én se, pedig én diákpárti vagyok, mert kell annyi kis élvezetet hagyni a bátrabbaknak, hogy bemehessenek ebből a célból nemcsak a presszókba, hanem a peremrészi italboltokba is, hiszen mi egyéb romantika van életükben. Folyton csak tanulásra sarkallja őket mindenki, a keresztmamától kezdve a direktorig. Hát ezek a derék felnőttek sose voltak fiatalok? És ml lenne akkor, ha mindenki kitűnő tanuló lenne? Az egyetemekre való bekerülés így is szűk számkeretek közé van szorítva. Kitűnő érettségi bizonyítvánnyal menjenek el a tsz-ekbe növényápolónak vagy csibetenyésztőnek? Nem akarom tovább mentegetni a mi diákifjúságunkat, de egy kicsit gyengé- debb pedagógus és szülői szívvel meg lehetne érteni, miért nem hajolnak folyton a könyv és füzet fölé. Elvégre csak egyszer fiatalok, s mikor élvezzék az életet, ha nem tízenegyné- hány éves korukban? Na, ugye? Meghogy annyit járnak moziba, mikor otthon vagy a szomszédban már televízió van! Hát az utcán vagy a parkokban fogdos- sák egymás kezét, vagy mindenki szemeláttóra puszilózza- nak? Bizony, bizony, már ott tartanak a mi kis városunkban is, hogy nincs egy valamire való sötétebb utca, ahol a fiatalok felkészülhetnének a felnőttéletre. Ezt a fontos problémát ismerhette fel sok mama, akik kislányuk kívánságára házibulit rendeznek, vallván, hogy még mindig jobb, ha szülői felügyelettel ölelkeznek tánc közben a gyerekek, mintha elmennek a KISZ klubdélutánokra, ahol legfeljebb csak bambit ihatnak, s a tanárok állandóan froclizzák őket, miért ilyen vagy olyan ruhában jelentek meg, miért nem hozatja rendbe a frizuráját stb. Persze, még akadnak konzervatív szülők, akik ilyen helyekre nem engedik el gyerekeiket, s a maradi mama, ha már sokat bőgött a lány otthon, elkíséri a bálba csemetéjét, bizonyságát adva, mennyire nem bízik a tanárok erkölcsi nevelésének hatékonyságában, s nem utolsósorban a kislány öntudatában. Ezekkel bizony még sokat kell foglalkozni a szülői értekezleteken pedagógiai tárgyú előadások keretében. A felvilágosultabb mamák már nálunk se csinálnak ebből nagy ügyet. Kapukulcsot adnak a lánynak, s az a fontos, hogy a megbeszélt időre otthon legyen. Bizony, kedves anyukák, haladni kell a korral! Csudára szeretem ezeket a csacska lányokat, fiúkat,’ mert bármennyire is szertelenek, komolyan veszik az életet. Áz a néhány kivétel, amelyik túlságosan is a könnyű élet után vágyódik, nem jellemző az átlagra. (Valami ehhez hasonlóról volt szó a KISZ-kongresszuson is). Egyszer nevetve mesélték, hogy kérdőívekkel árasztották el az iskolát. S milyen hülye kérdésekre kellett írásban felelniük! „Szereted-e a hazádat?” „Mi a véleményed a kapitalizmusról?” „El tudnád-e az életedet munka nélkül képzelni?” Mind annyira egyértelmű választ kívánt, hogy csodálkoztak, miért ilyesmire pazarolják el a tanítási órákat. Egy-két tag csak hülyéskedés- ből írt fals választ, hogy bosz- szantsa azokat, akik ilyet kitaláltak. írták volna azt, hogy nem szeretik a hazájukat? Hogy imádják a kapitalizmust, amikor ők már a szocialista rendszerbe születtek bele, s fogalmuk sincs, milyen valójában az a világ, hiszen csak annyit tudnak róla. amit a tankönyvekből vagy máshonnan olvasnak, tanulnak ? Vagy a kérdőivgvártók annyira nem bíznak tan^raivimn. hogy őket a munka nélküli életre ne- ve'tk? Nevetsó'ies? Inkább arról kíváncsiskodtak volna, ha
