Békés Megyei Népújság, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-13 / 10. szám

* Együtt melegszünk... c A fogyasztási és értékesítő szövetkezetek áj szabályozóreiiszeríri Ésszerű változások — Előtérben a fejlesztés — - Összefoglaló tájékoztató jelenik meg H ol vannak a régi igaz­ságok, régi bölcsele­tek, azok a paraszti megfigyelések, amiket apáról-fiúra örököltek a nemzedékek, évszázadról év­századra megőriztek a magyar falvak? Elkoptak, kivesztek a köztudatből. Pedig néha-néha hasznos lenne, ha tanítanák őket. Azokat a mindennapi éle­tet visszatükröző szavakat, fo­galmakat, amik visszaadták az akkori társadalmat, az emberi megalázottságot, kiszolgálta­tottságot. A minap iskolásoktól kérdezgettem, ki tud válaszolni a summás, komód, sublót, vízi­cibere, zsellér, úrdolga, intéző stb. szavakra. Alig-alig tudtak valamit mondani rá. Ez már más világ. S azok micsoda ózsdinak tűnő szavak. így vagyunk nagyon sok szó­lással, mondással is, amiket át­örököltünk a mi társadalmunk­ba abból a megkövesedett, haj­dani ántivilágból. Ritkán, de az öregek még el-elmondogat- ják csendes, megszomorító ma­gányukban; az öregség rosszabb a kivert kutya sorsánál; majd ránk néz az isten; befogad a pi­hentető föld. Igazságot takartak ezek az élettapasztalatokat leszűrt meg­fogalmazások. Hiszen, ha annak i idején a falvakban a földmű-1 velők kezéből kiesett a munka, ! s elgyengült a kéz, nagyon szó- \ morú sors várt rájuk. Nemigen nézett rájuk csak a magasságos ég vagy az se. Lehetne sorolni az istállókban, kamrákban el­pergetett szürke napokat, vigasz­talan estéket, kitelne azokból jó néhány könyv is. Minek? Az öregség is megváltozott. Szép lett, megszépült. Igaz, ez? Lehet öregség, ami szép? Igaz. Törő­dünk velük, hónuk alá nyúl a társadalom, nem kitaszítottak többé. Ném máról-holnapra ten­getik napjaikat, hanem egyen­rangú emberek azokkal, akik részt vesznek a társadalomépí­tésben. A szeretet, a gondos­kodás, a megérdemelt és kijáró ián a teraszos művelés. Ritka vendég ugyan az eső, a hegy­csúcsok kapják sűrűbben a csa­padékot, de ha esni kezd, köny- nyen kimossa a földet a mere­dek hegyoldalból; Vasia, háromszázlelkes fa­lucska a büszke pálmasoros, ra­gyogó, Imperia fölött, nem messze San Remotól, de a he­gyek túlsó oldalán, a vörös csú­csok között Így hívják errefelé az Alpok rőtbarna nyúlványait. Kétszeresen is találó ez az el­nevezés. A napsütésben vörös­lenek a földek, sajátos arcula­tot adnak a tájnak, de aihi en­nél többet mondó: a környék­beli apró falucskák lakói szin­te kivétel nélkül kommunisták. Vasiaban hetven tagja van a pártnak. Egymásért tűzbe men­nének, csodálatos megnyilvánu­lásait tapasztaltam itt az együ- vétartozásnak, az elvtársi se­gítségnek. A társadalmi élet mozgalmas központja „Signor Guido” al- bergoja. Rendeltetését nézve a mi régi, falusi fogadóinkhoz áll közelebb, amolyan penziófóle. Hét végén mindig itt ül az egész falu. Cserélgetik a raffiával fo­nott üveget, beszélgetnek, po- litázálgatnak. Nagy gondú, szegény embe­rek. Á bányák már elég rosz- szak, kimerülőfélben vannak, a tulajdonosoknak nem éri meg, hogy új gépeket vegyenek. A legnehezebb munkát is kézzel végzik. Fiatalembert alig látok. „Signor Guidoék” bólogatnak, a tenyerüket mutatják. Vastag, kérges munkás kéz. „Ezért ma­radjanak, ezért?” Elviszi a fía­elismerés aranyozza be az öreg­ség napjait. De törődünk-e ve­lük eléggé? A családon belül végbe­ment változás az alap­ja a legfontosabbnak, a szeretetnek, s a pihenni vágyó öregek megbecsü­lésének, támogatásának. Hiszen nemcsak nagyközösségben, ha­nem kis családokban él minden társadalom. Elsősorban tehát innen várják a támogatást, a megértést. Szép példák ezreit sorolhatnánk. Már öreg fejjel kezdtek neki az építkezésnek az egyik portán. A fiatalok, a gye­rekek magukra vállalták a rész­letek törlesztését. Nem könnyű, hiszen az önmaguk építette ház­ért is törlesztgetnek. Mégis. Legelemibb kötelességüknek tartják, hogy ezzel is könnyítse­nek a szülők terhén. A társadalom sem hagyja okét magukra. Különböző formái ala­kultak ki a segélyezésnek, a ve­lük való törődésnek. Leginkább a termelőszövetkezetekben tű­nik ez fel, a szociális és kultu­rális alapok megnövekedésével, a háztáji földek díjtalan meg­művelésével, a rendszeresen jut­tatott pénzbeli segélyezéssel és az évről évre megtartandó öre­gek napjával. Igaz, akad olyan gazdaközösség, ahol egyszer egy esztendőben az öregek napjával letudnak mindent. Aztán többet nemigen gondolnak a magate­hetetlen idősökkel, a munkából, az életből kiöregedettekkel. Pe­dig a társadalom, a szocialista közösség jóval többet vár a gaz­daközösségektől. Olyan megol­dásokat kell keresni és találni, amelyek megfelelnek a mai igé­nyeknek, az adottságoknak. Le­hetne épületeket kialakítani, esetleg klubszerűén is, ahol az egyedül álló öregek bent lak­hatnának. Valamilyen térítés el­lenében vagy a meglevő vagyon­nak átadásával, vagy a nyugdíj meghatározó százalékáért. Ehhez lenne állami támogatás is. csak éppen a formákat, a módokat kellene megkeresni. A z elmúlt években egy igen hasznos kezdemé­nyezés bontogatta szár­nyát Dunántúlon. Hí­rül adta a sajtó, televí­zió — lapunkban is foglalkoz­tunk vele —, hogy egyik-másik falókat a nagyváros, a tengeren- ■ túl. Mire viszik? Örvösök lesz- ! nek, mérnökök, tanárok... „No, 5 no... Nincs pénz iskolára.” Majdhogy minden bányásznak ; van egy-két hold olajültetvé- ! nye. Különben nem tudnának : megélni, még szegényesebben ■ volnának. Az asszonyok, a gye- ! rekek kínlódnak a ligetekkel, i jámbor, nagyfülű szamarak se- jj gítik őket, húzzák föl a kor- « délyt. Mindennapos kép ez... » A tenger fölött tűzijátékok i reklámozzák a pezsgőmárkákat, i A vörös csúcsok között pedig » kincset ér a víz is. Az idén hét * hónapig egy csepp eső sem; esett. A bányászok fizetése ala- » csony. Az élelmüket kis földecs- : kéjükön termesztik meg. Maguk ; préselik az olajat, „kalákában” jj darálják a spagettit, főzik a pa- j radicsomlakvárt, közösségben le- : geltetik tehénkéiket. Az Alpok ■ füveivel illatosított jó ízű saj- jj tokát gyártanak. Aprócska robogókra telik és ; biciklikre, vagy nyolcan-tízen ; vesznek egy kimustrált terep- : járót, dzsippfélét, azon járnak « munkába. Az Unita minden j kommunista családnak jár, a ■ nemzetközi politikában, a mun- ; kásmozgalom kérdéseiben jól ; tájékozottak. A Virágpartra tereltem a : szót. Legyintenek, az nem j Olaszország. Azt hiszem, en- 5 nél lényeglátódban nem is jel- jj lemezhetnénk a Riviéra dei Fi- jj őri világát. Tiszai Lajos \ Következik: Az üvegtorony ■ mellett. • termelőszövetkezet eltartási szerződést kötött idős emberek­kel. Hiszen a legtöbbjüknek földje, háza, ingatlana van, s ha azt értékesítené, akkor jól megélne belőle, öreg napjait ez­zel is megszépítené, megkönnyí­tené. Családja meg nincsen. így hát inkább a szövetkezettel köt eltartási szerződést, mint isme­retlen emberekkel. Havonta a közös meghatározott összeget fi­zet, cserébe majd az öregek el­halálozása után igényt tart az ingatlanra. Üj szokás ez, szép, követendő példa. Ahol megerő­södtek a szövetkezetek, nyugod­tan vállalhatják a többletkiadá­sokat is. Nemcsak azért, mert idővel megtérül ez, hanem azért, is, mert sokakhoz csak így jut­hat el a gondoskodás, a társa­dalom megbecsülése és szerete- te. Sajnos, ez a szép szokás nem honosodott meg még igazán fal- vainkban. El-elakadozik a szö­vetkezeti irodákban, sokszor az idős emberek „megkötődöttsé- gén” is, inkább egyénekkel köt­nek szerződést, semhogy a tsz- hez fordulnának segítségért. Pa­naszolta egy idős nénike, „be­fagyott a szeretet”. Pedig nem. Csak akkor, talán éppen azon a napon, abban az órában ő így érezte. De azóta már tapasztal­hatta, .ha nem is valami sokkal, de felemelték a közsegély össze­gét. Amiből ő is könnyebbé te­szi napjait. Az ember nemcsak termelő­erő. A gép hamarabb elhaszná­lódik. Az emberre, amíg él, szükség van. Nélkülözhetetlen. Mindenféle társadalmat nem­csak ő épít, hanem önmagáért építi. Szente Imre bácsi is szo­morú könnyeket hullatott, ami­kor az Orosházi Állami Gazda­ságból elvitték a hőskor utolsó rekvizítumait, a hajnadi gőz­géphez tartozó ekefejeket. Nagy időről vallottak azok, amikor el­kezdte az életét a más földjén, a nagygazda földjén, munkálko­dott serényen. Aztán, ahogy jött a történelmi változás, új életet kezdett, az ott megalakult állami birtokon, s dolgozott tovább. És a gépek kiöregedtek. Elkoptak, elhasználódtak. De Szente ‘Imre még mindig szorgalmatos, dol­gozik, nyugdíj előtt áll. Minden érték az ember. S amikor már kifordul a kezéből a munka, nem dobhatjuk úgy el, mint egy elhasználódott szer­számot. S zomorú az öregség, ha nincsen támasza az em­bernek. Sivárabban, ki­sebb örömökkel élik napjaikat. Pedig a sze­retet nem fagyhat be. A nagy- közösségben, s minden kicsi csa­ládban is ott lángol szüntelen, éled napról napra, mint a re­mény, az örömök. Az ember sze­retette, örömre született. És ez nem múlhat formaságokon. Meg­gyújtottuk már a „valami nagy- tüzet”, engedjük hozzá, vezes­sük hozzá, hívjuk bátrabban hozzá öregjeinket. Falvakban, városokban, mindenütt. Hiszen önmagunkat is hívjuk. Sz. Lukács Imre A Békéscsabai Hizlalda l-es és II-es sz. telepe ETETŐ, RAKODÓ. KISVASÜTI MOTOROS ÉS LAKATOS dolgozókat vesz fel. 166955 1971. JANUAR 13. Kialakították a közgazda­sági szabályozóik azon új rend­szerét, amely a IV. ötéves terv éveiben a fogyasztási és értéke. Síítő szövetkezetekre érvényes. Az elmúlt három évben alkal­mazott szabályozóik egy részé­nek tökéletesítését a gazdasági fejlődésből fakadó új követel­mények, az új szövetkezetpoli­tikai élvek tették szükségessé. Az alapelviek természetesen változatlanok, hiszen az állam a továbbiakban is szabályozza a személyi jövedelem és a felhal­mozás, tartalékolás arányait. Jelentősen változik azonban egyes szabályozók mértékrend­szere, a nyereségérdekel teég el­vének érvényesülése mellett fokozottabb erőfeszítést igényel a feltételek teljesítése. A növek­vő nyereségérdekeltség mellett erősödik a forgalomnövelósi ér­dekeltség is. Ugyanakkor az ál­lam hizonyos intézkedésekkel megakadályozza az ármanipulá­ciókkal való nyereségnövelést. Változik az állami támogatás rendszere. Az új rendszerben az állam elsősorban az ésszerű fej­lesztési, beruházási törekvése­ket támogatja. A fejlesztés így jobban közös érdekké válik, hi­szen minél többet áldoz egy szövetkezet saját erőből, annál több állami támogatást kaphait. Bz BFÉSZ-ek fejlesztési problémáinak megoldásában je­lentős erőforrás a szövetkezeti közös alap. Emellett állami pénzügyi támogatás is jut a szö­vetkezeteknek. amellyel elsősor­ban a nagy alapterületű ABC- és iparcikk-áruházak építését, az ellátatlan területek üzlethálóza­tának, a zöldség-gyümölcskeras- kedelemnek a fejlesztését, a rak­tárépítést és a szolgáltató tevé­kenység bővítését kívánják elő­mozdítani. A támogatást köz­vetlen anyagi hozzáj árulásként és közvetett módon (pl. adóen­gedmény) kaphatják a szövetke­zetek. A szövetkezeti sajátossá­gok elismerését jelenti a 2019. számú kormányhatározat, amely kimondja, hogy az eszközlekötési járulék saját vagyon utáni há­nyadát nem kell az államnak befizetni, hanem a szövetkezet fejlesztési céljaira felhasznál­ható. Régi gondot orvosol az az új rendelkezés, amely az ÁFÉSZ- ek mezőigazdasági termékfor­galmazását mentesíti a nyere­ségadó és az eszfcözlekötési járu­lék, továbbá élelmiszerfeldolgo­zó tevékenységüket az eszköz­lekötési járulék fizetése alóL Ezzel elhárul a legfőbb akadály a fokozottabb ÁFÉSZ—tsz együttműködés, a közös vállal­kozások létrehozása elől. 1971. január l-tőj a fogyasz­tási szövetkezeteknek is keres­kedelmi adót kell fizetniük. Mértékét boltcsoportok szerint kulcsszámokkal határozták meg. A vendéglátást nem ter­heli kereskedelmi adó. Mente­sülnek ez alól a 3000 lakosnál 500 lakoson aluliak pedig a mentességen tűj teljes árbevé­telük 1,5 százalékáig állami ár­támogatásban is részesülnek. Mentesül továbbá a kereskedel­mi adó alól a Szövetkezeti zöld- sóg-gyümölcsforgalmiazás, a könyvértókesítés, stb. A szövetkezeti és állami ven­déglátásra egységes forgalmi adó és árkiegészítési rendszer létp életbe. Az italok utáni forgalmi adó 4 százalék, az ételforgalom utáni árkiegészítés 12 százalék lesz. Változik a szövetkezeti gaz­dálkodás költségszerkezete, költségelszámolási rendszere is. A részjegyek utáni részesedést, amit eddig az érdekeltségi alap terhére fizetitek, már költség­ként lelhet elszámolni, de csak akkor, ha a szövetkezet jövedel­mező gazdálkodást folytat. Ked­vező az is, hogy 'a szövetségek fenntartására fizetett hozzájá­rulást ezután a szövetkezetek adózatlan mérlegeredményük terhére fizetik. Az új elszámo­lási rendszerrel párhuzamosan január 1-től új számlakeret lé­pett érvénybe! A város-, illetőleg községfej- lesztési hozzájárulás az adózat­lan nyereség 6 százaléka, ez azonban nem terheli a fejlesztő, si alapot. Hasonlóan az adózat­lan mérlegeredményből képez­hető a 9 százalékos tagsági ér­dekeltségi alap is. Miután a szövetkezet levonta mérlegeredményéből az említett célokra fordított adózatlan nye­reségrészt, a fennmaradó nye­reséget két részre, fejlesztési és részesedési nyereségrészre bont. ja. Ezek után a nyereségadót is különbözőképpen kell fizetni. A fejlesztési rész nyereségadója továbbra is 55 százalék, a része­sedési nyereségrész adója azon­ban progresszív. A fejlesztési nyereséghányadot terhelő adó 10 százalékát a jövőben is vissza­tarthatja a szövetkezet, ha azt már felhasználta tartós forgó­eszközök fedezeteként. Az új bérszabályozók erőseb­ben ösztönöznek egyrészt a for­galomnövelésre, másrészt a ter­melékenység fokozására. Egyes ágazatokban bérszínvonal-sza­bályozással, másokban bértö­megszabályozással befolyásolja az állam a szövetkezetek bérpo­litikáját. Minden bérnövekedés adóköteles. A teljesítményekkel arányos és a népgazdaság bér­politikájának megfelelő bérfej­lesztés azonban adókedvez­ményben részesül. Az ezt meg­haladó fejlesztés viszont prog­resszív adóztatást von maga után. Az új szabályozórendszer alapos tanulmányozása és meg­ismerése most a fogyasztási szö­vetkezeti vezetők egyik legfon­tosabb feladata. A SZÖVOSZ ezért hamarosan összefoglaló tájékoztatót bocsát ki, amely részletesen ismerteti az új sza­bályozók teljes körét. kisebb települések üzletei is, az Dr. Srankó István MOTOROSOK, FIGYELEM! Rövid határidőre vállaljuk motorkerékpárok javítását, felújítását, hengerjurását Kívánságra hengereket cserélünk. VASIPARI SZÖVETKEZET MOTORSZERVIZJI BÉKÉSCSABA, BARTÖK BÉLA V. 46—48. Telefon: 11—717. X

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents