Békés Megyei Népújság, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-25 / 302. szám
Emberek, emlékek, karácsonyok Évezredes hagyománya van a karács onynak. Eleinte a hosz- ■szabodó nappalok, a megújulás pogány ünnepe volt, aztán a keresztény vallás fűzött köré legendát. hogy korunkra a béke, az emberek közötti szeretet, az aiándékozás napjává legyen. Mindezek mellett a karácsony a hosszú beszélgetések, múltidézések alkalma. Megkértünk néhány békéscsabai lakost, nőt és férfit, időst és fiatalt, elevenítsék fel esv nevezetes karácsonyuk emlékét. — Héjában főtt krumpli volt az ünnepi vacsorám — kezdi Tóth János, amikor néhány percre elszólítottuk az általa frissen vakolt faltól. Ezért emlékezetes különösen számomra az 1944-es karácsony. Katona voltam. Dobsinán ért az este, a híAzóta nem eszem krumplit rés jégbarlang közelében, De mintha az egész falu is jégbarlang lett volna, olyan hideg volt. Mi meg kint, a havon. Csupa rongy bakancsokban, ruhában. A németek nem engedték, hogy velük együtt a házakban szállásol iuk el magunkat. Akkor már másfél napja nem ettünk. Cigarettáért cseréltem egv csajkára való krumplit. megfőztem, ez jelentette a karácconvt... Meg a felemben a gondolatok, amik folyton hazafelé szálltak. Öthónapos házas voltam, amikor a frontra kerültem. — Karácsonyfa? — Körül a hegyek tele fenyőkkel. De karácsonyfa... Nem jutott rá erő. Pedig milyen szépet lehetett volna ott a hóban állítani. — És 1970? — Fa is lesz. meg vacsora is. Disznót vágtunk. — Krumplit sütnek a hurkához, kolbászhoz? — Hát hogyne. De az én tányéromra egy szem se kerül belőle. A dobsinai karácsony óta nem szeretem... A szülészorvos dr. Fekete István adjunktust, a kórház szülészeti osztályán találtuk meg. Néhány pillanat türelmet kér és máris bevezet bennünket az ügyeletesek kis szobájába. — 'Emlékezetes karácsonyom? Ezelőtt hat éve volt. December 24-től 28-ig tartottam ügyeletet itt az osztályon. Azalatt a négy nap alatt 14 asszonyka szült. Komplikált eset ugyan nem volt közöttük, csupán az utolsó napon volt egy császármetszéses és egy farfekvéses szülésünk, mégis megviselt az a négy nap. Mosolyog, amikor arról beszél, hogy a kismamák mennyire nem szeretnek karácsonykor vagy az azt megelőző napokban bejönni a kórházba. Nagyon érthető, hiszen a családi ünnepet mindenki otthon szereti tölteni, szeretteinek körében. Persze egy jókötésű fiú, egy egészséges kislány úgy hisszük, a legkedvesebb karácsonyi ajándék. — Mit vár ettől a karácsonytól? — Most is ügyeletes leszek. Remélem, hogy csendes, nyugodt esténk lesz, és nem ébresztenek fel éjszaka a kismamák. Pérsze, ha szükséges, az orvos... Az NDK-ban dolgozó magyar fiatalok egyike, Mravik Jenő hazajött az ünnepekre. Segítségével telefonon hívtuk hallei munkahelyét. a Metalleichtbau Kombinátot, hogy a karácsonyt ott töltők közül valakivel néhány szót váltsunk. — Halló. Halle! Itt a Békés megyei Népújság Szerkesztősége. — Halló, Békéscsaba! Itt Imre József. — Szeretettel köszöntjük 1970. karácsonyán! Kériük. mondja el, mivel fogja tölteni az ünnepeket? — Jelenleg még dolgozom. Csarnokelemeket hegesztünk. Huszonnegyedikén este aztán otthon leszek. — Mi jelenti egy magyar fiatalembernek Halléban az otthont? — Az a háromszobás lakás, ahol általában öten-hatan élünk az" itt tartózkodás ideje alatt. — Kiket hívtak meg? — Német és magyar munkatársainkat. — Csak fiúkat? — Fiúkat is meg lányokat is. Négy nap alatt 14 gyerek született — Milyen ajándékot vár ettől a karácsonytól? — Ezt most még nem tudhatom. — És ön mivel készül? — Barátaimnak öngyújtót és táskát vettem. Remélem, örülnek majd neki. — Mikor látogat haza legközelebb? \ — 1970 nyarán. — Pontosan hová? — Gyomára. — Mit üzen az itthoniaknak? — A magam és azt hiszem, az 6 megkérdezésük nélkül is mondhatom,' hogy társaim nevében kellemes karácsonyt és boldog új évet kívánok minden ismerősünknek és hozzátartozónknak. Ezekben a napokban különösen sokat gondolunk rájuk. — Szerkesztőségünk is kellemes karácsonyt és eredményes 1971-es esztendőt kíván önnek és valamennyi munkatársának. Alacsony, poctyenkás ház, Pöltemberg utca 1- Az első szobában laknak Leszkóék. A 80 éves Mihály bácsi ágyban fek- szik. reumája gyötri. A 76 éves Leszkó néni szíves kínálással leültet bennünket. Egy hónapja ünnepelték az arany lakodalmukat. A látogatók tiszteletére Mihály bácsi is felkel a vastag dunna alól. — Melyik karácsonyra emlékeznek szívesen Leszkó néni? — Az 1920-asra. Egyhónapos házasok voltunk. Az én Mihá- lyom sem fázott még akkor, pedig kemény, hideg telünk volt. Nagymama pulykát hoz Csakhát ugye, ötven évvel fiatalabbak voltunk. — Mit csináltak azon a karácsonyon? — Meggyújtottuk a fenyőfán a gyertyákat, énekeltünk, diót, almát és mákos beiglit ettünk, aztán elmentünk az éjféli misé— Lesz-e az idén karácsonyfájuk? — Felnőtt a fiúnk és nincs is itthon ma»'mk már nem veszünk fát. Este elmegyünk a templomba, aztán megvacsorázunk és nézzük a tévét. — Mi lesz az ünnepi vacsora? — Kacsasüít, hurka, kolbász, — és Leszkó néni közelebbhajolva cúsia: — Miháivomnak vettem esv kiló narancsot is. Més sokáig beszélgetünk az elmúlt, házassáobap ewíitt töltött ötven évről, c eközben Mi- héiv bácsi szlovákul szól a mamának. — Hom^esz máló nályer.ce, nak vipiiu pányi. Es esv pcbp-Va Vl«»’lcfivpl kierőt egészséget az idős házaspárnak. — M’ndep karáessomv ió —■ fcelalia össze 12 esztendős életének ez irányú tanasytalatait Vigh Karcsi, a 2. számú általános iskola tanulója. A loeinhb talán mésis a tavalyi volt, anv'kor vettem az öcsémnek egy doholó bohócot, és rös+ön szétszedte. Tf(Tv bogv öss?e ;e bújtam rakni. Mee folyton a Télapóról mesélt, amit az utcán láttunk. Valakit felöltöztettek. — Mi volt az eddigi legkedvesebb karácsonyi aiándékod? — Az autómodeilek. Kiskoromban kaptam kettőt. aztán megtetszettek és a következő télen már én kértem ugyanilyeneket. Már 56 darab van belőlük. — Most mit szeretnél kapni? — Egy zsebrádiót, de nem hinném hogv lesz belőle valami. És megemlítettem anyuéknak, hogy van a boltban egy érdekes könyv, A miletosi hajós... — És mivel fogod Te meglepni a szüléidét? — Anyut szakácskönyvvel, aput valamilyen focikönyvvel. Az öcsémet meg építő,játékkal. Lehet ugyan, hogy kicsi még hozzá, de majd segítek neki. — Mivel telik a szünidőd? — Olvasok, meg a barátomNekfink miért nem jut úgy, mint másnak? mai ping-pongozom a konyha- asztalon. — Fél évkor mi lesz az iskolában? — Történelemből, irodalomból, földrajzból, tornából meg gyakorlatból szeretnék ötös lenni. És nagyon jó lenne, ha rajzból se kapnék hármast... Azért ne tessék rosszat írni rólam. De azt feltétlenül tessék megírni, hogy a Kinizsi utca kömvéki gyerekeknek nagvon jó volna valami'ven tátszótér Akár nyáron is hozhatná a Télapó... Avran nénit a szociális otthonban látoaatiuk meg. Hetvenöt éves. Gondban, munkában megfáradt arcán öröm. Vendégei vagyunk. — Szép karácsonyom, kedveseim nekem soha nem volt. Csak a tavalyi, már itt a szociális otthonban. Ez nyugodt, kedves ünnep volt. Hatéves koromban árván maradtam. Nagvgaz- dáknái cselédeskedtem. később a dohánvdepóban dolgoztam, majd a kíeyósi grófi birtokon zselléreskedtünk az én szegény urammal. S a sokat látott szemek elmerengve néznek a múltba. — A második fériem a városnál volt útkövező. Nagyon sokszor nem jutott karácsonyfa az asztalra. De még embernek való étel sem. összefacsarodott a szívem, amikor a gyerekek — hárman voltak — megkérdezték, anyu nekünk miért nem jut úgy, mint másnak karácsonykor? Mit válaszolhattam?... Azokban az években az én kedve, uram nagyon beteg volt, s így én húztam egyedül az igát. Sokszor karácsony napján is dolgoztam és este házakhoz jártam takarítani, mosni. Este ösz- szekapkodtam azt a kis sült krumplit, s ha volt egy kis szalonna, az már nagy karácsonynak számított. — Avran néni kedves, itt jól érzi magát? Mit fog kapni karácsonyra? — Nagyon jó itt, mert otthon egyedül voltam, betegeskedtem, itt meg a doktor úr megvizsgál, orvosságot ad, tavaly karácsonykor narancsot kaptam, zsebkendőt, cukrot és karácsonyfa is volt. Biztos most is szép lesz. Munkától görcsös kezeit tördeli és mosolyog. Biztonságban tudja magát. Botyánszki János — Dani ss Győző re. Ötven évvel fiatalabbak voltunk. 1870. DECEMBER 25.
