Békés Megyei Népújság, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-20 / 298. szám

KÖRÖS TÁJ —v KULTURÁLIS MELLÉKLET i oosor Gergely kedves nagy­bátyám sze­rint igencsak kopasz ember lehetett az, aki kitalálta: a szövetkezetek­ben küldött- gyűlést érdemes tartani, mivel így nem kell annyi embert mozgatni, könnyeb­ben megvan a kellő lét­szám is, és így tovább. Majd pedig felemelt ujjal megállapította: — és az okos vezetőség olyan kül­dötteket küldet, akik pász- szolnak a terveikhez. Ér­ted már, édes ecsém?... Mi­vel értettem is, meg nem is, így aztán nem bírtam két vállra birkózni véleke­dését. Mert ő mindig hely­beli, vagyis bodzási pél­dázatot hozott fel, én meg Pestről hogyan érveljek ve­le? De hát nincs olyan ko- pasz-fej-kitalálta bölcses­ség, kunéros ravaszság, Hétköznap pedig sose futoKt össze az útjuk, mert Pál napszámban járta-döcögte a járást, a megyét. Szóval amolyan idétlenkedés volt ez, nem szó szerint veendő szerelem. Ugyanis azt, vá­rosszerte köztudottan, a Gazdag téesz elnökének végtelenül jópofa, agilis, mindenre kapható és vala­melyik ifjúsági mozgalom­ban buzgólkodó fia, amaz ifj. Ásó Máté gyakorolta. Hogy mellékesen nős volt, gyereke is nyújtogatta es­ténként utána a kezét, nem túl sok álmatlan éjszakát okozott neki. Tény viszont, hogy jótékony ifjúsági ak­tivisták megsúgták a piló­tának: amíg ő passzolgat, adogat a labdával, addig más jó régen kosarat szo­kott dobni Jukkának. Több se kellett. Torzsa Pál vá­ratlanul bizonyságot szer­zett erről, aztán a maga csendes módján véget is vetett az ügyletnek. Többet Kankula kisasszonyt, bár­mennyire is hangoztatta bér ez a vén Ásó, gondol­ta Torzsa, ahogy kilépett az irodaajtón. Különb ez, mint a nőkuncsorgó fia, akit az ég tudja, hová szip­pantott már el a csélcsap természete. Lám, az öreg mi mindenfelé össze nem bőklássza az országot, hogy a mi téeszünknek megle­gyen minden szükséges. Pe­dig, hogy miket szájainak erről a vén emberről is?! Hogy szent, szent, de azért maga felé hajlik ennek is a keze. Hogy ez is csak güzül, ez is csak szerez, így, úgy. Lám, fel sem érik ésszel a népek, hogy hon­nan hozat most is fát, a közösnek, kérem, mert ez így jutányos, olcsóbb, egy­szerűen fölösein behozza a fuvart. Az ember ilyenkor még a munkaegységgel ki nem fizetett fáradságot se sajnálja annyira, gondolta Torzsa Pál, már az udva­ron ballagva. Aztán innen hívta vissza Ásó, az udvarról. — Ja, most jutott eszem­G A könyvmoly Varga Imre elbeszélése ma már ejtőernyős manő­vert. De igyál már, kisko- mám, mert én rettenetesen örülök, hogy valakit látok szülőfalumból, Bodzásról. Tudod, azért sajog érte a szívem. De hát a családi életem is... El kellett jön­nöm. Nem sikerült az első házasságom. De itt, kisko- mám, rémkomoly ember vagyok. Gyűrűs menyasz- szonycm van, a kimondást várjuk, tudod, a válásét. Szigorú, tudós, szemüveges, doktor. Képzeld el, nekem doktorfeleség! De hiába... Persze, Torzsa nem mer­te szóba sem hozni Kanku­la Júlia kisasszonyt, bort sem ivott, csak egy pohár feketét, amit Máté nagylel­kűen főzött, amikor ő egy­maga megitta a hétdecis bort Csak induláskor vett erőt magán s kérdezte meg: — Igaz äs, mondd már, Máté, és ahová én me­gyek, várj csak, a bakony­apácai erdészház, ott lenne nekünk valami fánk, tudsz te arról valamit? — Én ne tudnék, kiskce mám? Hisz én intéztem el! Öregem, az én összekötte­téseim... Menj csak, rakodj fel, és aztán aludj ott. Mondd meg az erdésznek, én üzenem, ifjabb Ásó Máté, adjon teneked szál- lást, hogy reggel rendesen indulhass. A faterékat kü­lönben csokolom és neked kis gyerkőccel. Az erdei , , .. „ csendes éjszakában érezte Öreg este lett, mire az meg Torzsa Pál: az ó igaz- apacai erdészt meglelte. Az BÉKÉSCSABAI VERSESKÖTET 57 vers címmel új kötet került a könyvesboltok ka­rácsonyi kirakatá­ba. A borítón há­rom szín — tür­kiz, fehér, vörös- barna. Belül is ennyi — Filadelfi Mihály, Sarusi Mi. hály és Sass Er­vin versei. S öt­venkét árnyalat — az ötvenkét vers. Pacsirták útjain, Este, Vaskohóban — Vagabund- korzó, Üvegtörés, Reggel van és huszonhárom múl­tam. — Csillaghajó, Fekete optimizmus, Eroica. Szép kötet. Szerkesztette dr. Papp János, a borítót tervezte Koszta Rozália, készítette a Békés megyei 'Nyomda­ipari Vállalat. Kiadta a békéscsabai városi tanács. amelyiket az igazság lé­zersugara át ne vágná... • Torzsa Pál olyan har­minc év fölötti, csendes természetű szavasincs gép­kocsivezető a bodzási Gaz­dag téeszben. Benne is van a nagyrokonságban, de nem szokott véle tüntetni, így szem elé sem igen került eddig. Talán ezért is ül ott minden küldöttgyűlésen, té- len-nyáron, éjjel-nappal. Mivel ott sem vették eddig szavát. Szűcs Lajos, aki a téesz könyvtárát merő könyvmániából ébrén tart­ja, nemrégiben ő emlegette szokott nagy lelkemdezésé- vel Torzsa Palit, mert jó esztendeje ez a Torzsa­gyerek lett a legrendesebb olvasója. Csak hát én tud­tam: a parasztemberek kö­zött mindig is voltak köny- t^sek, ki ezért, ki azért. De valami oka mindig is akadt a betűbe menekedésnek. A múltban is, manapság is. Világos, hogy senkinek nem kötötték az orrára: ez történt Torzsa Pali eseté­ben is. Történt pedig, hogy egyszer Torzsa szállította a kosaras lányokat Gyulára vagy hová s az is tény, hogy az egyik öl-magas le­ány, a hegyes Kankula Jú­lia beült melléje a vezető­fülkébe, mondván: ő a csapatkapitány, és úgy megbabonázta a nőügyek­ben mindössze alapfokú is­meretekkel bíró tanyasi pi­lótát, hogy bizony majd a fának vitte az új kocsit. Nem volt ez nehéz Juliké­nak, hiszen ő már a vilá­got bejárta a híres bodzási NB IÍ-es kosaras lányok­kal. Torzsa Pali viszont esztendők óta csak az or­szágutat leste. És azután is ha szombatonként találko­zott Julikéval, mindig csak beszélgetett, némi férfias offenzíva helyett, mire Ju- lika elég korán azt mond­ta: neki le kell feküdnie, mert holnap mérkőzés lesz. csapatkapitány! beosztását, nem eresztette a pilótaülés­re, és feliratkozott olvasó­nak Szűcs Lajos könyvtá­rába. Eztán is eljárt a kül­döttgyűlésekre. Továbbra sem szólalt fel, csak fi­gyelt, figyelt és időnként noteszébe, ahová a megtett utait mindig bejegyezte, valami dolgokat felfirkan- tott • Az egyik téli délutánon, amikor már a városlakók szedelőzködtek a hazaautó­zásra, az elnök behívta ma­gához Torzsát. A vén Ásó mindenkihez kedves, fi­gyelmes, csupamosoly, szin­tén fürge ember, akárcsak a fia, pedig túl van a hat­vanon. Ügy látszik: a ker­tészkedés, a sok piacozás mind a mai napig legényes erőben tartotta. Hát Tor­zsát is így fogadta. Kezé­be nyomott Pálinak egy menetlevelet, majd megbí­zólevelet, egy átvételi bé­lyegzőt, miegyebet, s szó­ban ezeket tette hozzá: — Torzsa fiam, bizalmi megbízatást kell teljesíte­nie, hallja-e, holnap reg­geltől kezdődően. Elmegyen kocsijával, tudja, Veszp­rémbe, illetve a Bakonyba. Ehhez meg ehhez az er­dészhez, ide meg ide. Raj­ta van a papíron. Ott fel­rakodik a kocsira olyan fát, ami ott van, ami ki van válogatva. Aláírja az átvé­teli elismervényt, lebélyeg- zi, satöbbi. A fát haza­hozza. Mert ez itt úgy kell, mint a pápa fejére az aranycsákó. Ezeket a fákat várja a sertéskombinátunk. Értve? Iparkodjon, Torzsa fiam, hogy minél előbb megforduljon. Fa nélkül pedig ne is lássam Tudja, ez olyan jutányos fa, ezt mi protekcióval kapjuk. Azért is jobb, ha mielőbb itt van. Érti? No, vigyáz­zon magára, a kocsira, is­ten isten... Szóval azért rendes ern­te, Palikám. Megkértek, fi­am, hogy odamenet ne le­gyen üresjárata, elfuvaroz 4—5 bútort, miegyebet. Itt van a cucc a gyűléstereim elején. Ezt a papírt írassa alá az átvevővel, hogy számfejthessük a költsége­ket. Majd hozza vissza ezt is. No, mindjárt megmu­tatom, jöjjön... — mondta az elnök és fürgén meg­mutatta, melyik bútorokat szállítsa el az üresjárat­ban. • Hát már megesteledett, amikor Veszprémben meg­állt az adott cím előtt s többszöri dudálásra nyílott ki a kapu. A meglepetéstől tátva maradt Torzsa szája. Az ifjabb Ásó Máté állott a kapuba, ingujjra vetkez­ve, vedlett kucsmával a fejebúbján. — Nicsak, nicsak — rik­kantott jókedvűen az el- nökfi. Hát te cipelted el a córeszt, kiskomám? No, várjál csak, mindjárt jö­vök. Kocogott is, nyamvadt kabátban, üveg borral. És míg ketten lecibálták a bú­torokat, becenelték, azalatt nem állt be Máté szája. — Tudod, kiskomám, jobb nékem most itt él­nem, mert Bodzás táján megforrósították a földet talpam alatt. Persze, tudod, itt is megvan nekem a ke­nyerem, most is azok ad­ják, akik eddig, elég jót is adnak, mert minálunk tu­dod, aki első emeleti la­kásban lakott, az nemigen megy le a földszintre. És tudod, én úgy vagyok vele, ha a sikajtó főkönyvelők az ország másik végén uk- mükfuk csak főkönyvelők lesznek, akkor én mért res- tellkedjek, hogy állítólag, fáma szerint ennek meg annak a feleségét, tudod szóval... Nem követtem én el tételes bűnt, egy egysze­rű szoknyahajtogató műve­letért pedig nem játszanak aztán hírét sem hallotta Ásó Máténak. Sem az öreg­nek. sem a fiatalnak. A végkimerült Torzsa Pál ek­kor kezdett el szíve mélyé­ből fakadóan káromkodni. Az erdész látta kétségbe­esését, ő ajánlotta: aludjon ott, a konyha melegében, és reggel menjen el ehhez meg ehhez az erdészhez. Ott adnak el fát, persze, nem olyan, link áron, ahogy az elnök mondta. Megteáz- tattalk, aztán otthogyták a konyhai heverőn. Sokáig nem ragadt le a szeme Tor­zsa Pálnak. Az agya most sága is olyan, hogy csak a könyvekben szerezhetne ne­ki győzelmet. Mintha az a sok könyv, amit az em­berisé!? eddig alkotott, az mind talán csak azért jött volna a világra, mert az igazságratörők nem tudtak erőt venni a körülménye­ken és csak a papíron tud­ták felragyogtatni az igaz­ság napját... Keserű szájízzel ébredt. — A sok bagó — gondol­ta. De fejét szigorának és eltökéltnek érezte. Megkö­szönt mindent és elment ahhoz a másik erdészhez, majdnem tengelytöréssel, kezdett motoszkálni. Ahogy olyan cefet utakon, de végigaraszolta mai napját, megvette csakazértis a fát. meg a tegnap esti elindí- Átadta az iratokat, aláírt, tását még régebbről pecsételt, aztán zakatoló Kankula Julissal történt motorral nekiiramodott a esetét. Hogy ő olyan naiv messzi bodzási tájnak, gyerek, aki elhiszi a két- Jócskán másnap reggel szer kettő öt igazságát is, volt, mindenki kint volt ha mondják neki, és hiszi, már a központban, amikor hog’r az életben is úgy van. hekanyarodott. És ahogyan Kezdte már sejteni: azért várta, Ásó bácsinak való- küldték ide, mert nyám- ban az volt az első szava: nyila pasas ő. Könyvmoly. Pacuha ember. Aki elhozza a bútort, és fel sem éri ésszel, ez volt a fontos. És — Na, rendben átadta, fiam, a bútorokat? Hogy van a fiam? A fa nem érdekelte. Sem most visszafordul, még azt az ara. , a megjátszott szidást is le- Azért sok mindent meg­nyeli, elfogadja, hogy mi- ért az emberfia, ha olvas ért nem vitt haza fát. És a fa eltakarja a potya bú­torszállítást. És ékkor ol­vasmányok buggyantak fel, aztán egy borostás sofőrarc jelent meg a konyha falán, valami ruszki filmből, ame­lyikben az a teherautó- pilóta volt a hős, valami — gondolta azután kis idő múltán Torzsa Pál, amint tanyájuk felé ballagott, aludni: * Vasárnap küldöttgyűlés volt megint. Mikor pedig a főkönyvelő a géppark ki­használatlanságát, költséges Barna manó dal Egypéter Iván Minden kincs eltemetetlen versenyt cseng barna szemedben, Ahány dal elhangzott hajdan, mind ott szól barna hajadban ... ... Barna a lelked legbelül, kis barna manó hegedül, csak én hallgatom egyedül. voltát feszegette, az addig szótlan Torzsa Pál várat­lanul szólásra emelkedett. A kis notesz kézben volt, és rákezdte: számokat ci­tált, és egy Erdei nevű akadémikust idézett* * később valami Solohov ne­vű embert is emlegetett, meg egy nőt, Galgóczi Er­zsébetnek hívják vagy hogy, amitől többen meg­rettentek, nem tudván, mi­féle új vezetők lehetnek ezek és olyanokat mondott, hogy az elnökségben ülő járási elvtársak is össze­dugták a fejüket. Nyom­ban utána felállt egy má­sik küldött is, az meg olyan sikertelen üzletköté­seket említett, hogy mind­járt világos lett mindenki előtt, miért olyan sörecet- gyenge az egész téesz, no meg az egység... Sorolni kezdte egy öreg is, hogy miért cserdítette képen a brigádvezetője, egy nő pe­dig nem resteilte elmesél­ni, hogyan nyomta le a zsákhalomra a főagronó- mus, persze, teljesen siker­telenül. Végtére össze kel­lett hívni a közgyűlést. A rendkívüli közgyűlést. Mert már az ügyészség is érdek­lődni kezdett. És azon az ülésen Ásó Máté idős ko­rára hivatkozva felmenté­sét kérte. Igaz, hogy a mindenütt szimatoló pesti újságírók, véletlenül, jól berendezett csiikekeltető farmot leltek, ám minden­kinek meg kell érteni: fél­retett fizetéséből futotta er­re. No, még az a króniká­hoz tartozik: azt a Gyürki Matyit választották meg el­nöknek, akit agrármérnök létére tavaly martak el a Gazdag téeszből, pedig ap- ja-anvja itteni alapító tag, csakhát annak idején do­hosnak érez+e itt a levegőt. * No — mondtam Kocsor Gergely kedves nagybá­tyámnak, amikor legutóbb összeszaladtunk — ehhez mit szól? Hát nem a kül­döttgyűlésen pattant ki mégis az igazság szikrája? Mert az a fő, bátyám, mégiscsak, hogy a megvá­lasztott küldöttek valóban küldöttek legyenek, arra érdemes egyének. — Égen. Az áment azért mégis az egész gyülekezet mondta ki. És az a fő. Vagy nincs igazam? — vágott vissza az ellentmondás jó­kedvével s olyan vidám­sággal Kocsor Gergely, hogy bizony hirtelenében nem akadt rá viszontsza- vam.

Next

/
Thumbnails
Contents