Békés Megyei Népújság, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-17 / 295. szám
Nem újságba Ellenvélemény kalauz - utas való, de... ügyben Ki érti ezt? A MÁV néha egészen hajmeresztő dolgokat tud produkálni, így volt ez hétfőn este is. Az Orient Express negyvenperces késéssel, 23.10 helyett 23.50-kor érkezett Csabára. Ez még hagyján. Az orosházi csatlakozó vonatot azonban 23.30-kor, a menetrend szerinti időben elindították. Nem voltak képesek húsz percet várni. A következő vonat 2.58-kor indult. Vagyis „röpke” három óra. egy fái éjszaka múlva... És ezt még a hangosbemondő nagyon kedvesen „tájékoztatásul közölte”. Nein ez az első ilyen „húzása” a csabai állomásnak. Amikor utoljára néhány hete velem ilyesmi előfordult, a csabai forgalmi szolgálattevő arra hivatkozott, hogy a délutáni bejárók nem várhatnak a gyors utasaira. Nem éppen újságba való dolgokról kell most írnunk, de hát ez is hozzátartozik az élethez: elnézést, ha valaki illetlennek tartja. WC-takarítás, illetve emésztőgödör-szippantás ügyében érkezett nemrégiben egy- egy panaszos levél. Andó András, a Berzsenyi utca 10-ben körülbelül 1(!) hónapja várja a Vegyesipari Vállalattól „a leg- mellékebb mellékhelyiség” kitakarítását. Eddig körülbelül há-; romszor jegyezték be. Viszont; egyszer sem pucolták ki... KU- I ment Mihály a Kazinczy utca 18-ból a szennyvizakna kiüríté- j séért epekedik több mint két hónapja. Egyelőre azonban sem a fürdőszobát, sem a vécét nem tudja használni. A karikatúránkon is látható, enyhén szólva is visszás helyzet megszüntetése egy edül a vegyesipari vállalaton múlik... Sajnáljuk... Vasas Pálné, békéscsabai olvasónk december 2-án egy lapot írt és ebben megköszönte, hogy j a hétfői névnapok sem maradnak ki a vasárnapi számból. ÖL ’ vasónk sajnálja, hogy ez nem az év elejétől van így. Mi is sajnáljuk. De nemcsak | ezt, hanem azt is, hogy legutób- j bi vasárnapi számunkból kimaradt a hétfői névnap. Mivel jobb későn, mint soha, a hiányt most pótoljuk . Hétfői névnap: Sziiárdka A Szilárd női megfelelője. Mindkét név a, latin Constanti- nusból származik. A „constans” szó jelentése: szilárd, állandó. Caius Flavius Valerius, a 306— 377-ig uralkodó császár Constantinus nevű atyja után vette fel ezt a nevet, mely Nagy Konstantinként maradt fenn az utókor számára. A békéscsabai 8. számú VO- j LAN-tói kaptunk egy reagáló levelet Lukovits Béla forgalmi igazgatóhelyettes és Szabó Lajos osztályvezető aláírásával: j „A Békés megyei Népújság I december 3-án megjelent szá- 1 mában a Szerkesszen velünk rovat cikket közölt „A kalauz van az utasokért” cím alatt. A cikkben foglaltakat megvizsgáltam, Debreceni András kalauzt jegyzőkönyvileg kihallgattam, továbbá az autóbuszon utazók közül egy vezető beosztású dolgozóval élbeszélgettem Mikor is van záróra'( Egy kevermesi olvasónk méltatlankodó leveléből idézünk: „December 5-én este fél 10- kor a feleségemmel betértünk a csabai állomás utasellátójába imcsorázni. Gondoltuk, nyugodtan megvacsorázunk, a 32,álkor induló vonatot sem késsük le, mert 11 perccel az indulás előtt záróra vau. A vacsorát gyorsan megkaptuk, két jaffa kíséretében. Ezt így tartottuk rendjén válónak. De nem így a következőket: 22.10-kor felszólítottak mindenkit, hogy fizetni, mert záróra van. Ez még hagyján, hiszen egy fizetőpincér volt és végig kellett mindenkit járni. A következő harci kiáltás 22.15-kor hangzott el: Tessék fogyasztani, záróra! Ezzel egy- időben megindult a rendteremtés. Hamutartók begyűjtése, térítők beszedése, a székek felpakolása az asztalra. A mi asztalunkról először egy ügyes pincérfogással elvarázsolták a hamutartót, kivárva azt a pillanatot, amikor cigarettámat szívásra a számhoz emeltem. Utána a két pohár tűnt el. Mire felöltöztünk, a villanyok vxtgy részét is kikapcsolták. Nem éppen bosszúságmentes megjegyzésünkre, hogy miért dobálják ki a vendégeket negyedórával a zárás előtt, lako- nikus volt a válasz: „Addig nekünk is rendet kell csinálni, lejár a munkaidőnk!” Ehhez most én a következőket szeretném kérdezni: 1. Miért vezetik félre a vendéget a záróra időpontjának ki- írásalcor? 2. Miért nem kap túlórát, vagy miért nincs a munkaidejébe bekalkulálva a felszolgálószemélyzetnek a rendcsinálás? 3. Ha a záróra ideje pontos, s a túlóra megvan, akkor mitől vendéglátóipari egység ennek a 11. osztályú étteremnek a neve?” Köszönjük V közelmúltban közöltük, hogy milyen komplikált 16 óra után Békéscsabán a Kulich Gyula lakótelepet megközelíteni. A veszélyes kanyart néhány nap múlva megszüntették. Azóta legalább ez az egy akadály nem nehezíti meg a Kulich Gyula lakótelepre való behajtást. De köszönctünk csak a betonfödémek éthordóinak szól, mivel a csőhálózat sorsáról nem kaptunk értesítést. Kíváncsian várjuk a választ arra is, hogy az illetékesek foglalkoznak-e az időszakos behajtást tiltó tábla [eliüvizsgála Iával. j és megállapítottam, liögy az I eset korántsem úgy történt, mint ahogy a panaszos leírta. Az utazóközönség éppen a fia- J tál hölgy, azaz a panaszos magatartása miatt háborodott fel, | melynek a cikk megjelenése í után méginkább hangot adtak j i és várható, hogy aláírásokkal; ellátva a Szerkesztőségnek meg fogják küldeni. Az egész incidens okozója lénye-! gében az volt, hogy több utas várakozott Mezőberényben a szó- ! banforgó járatra, mint amennyi I férőhellyel az rendelkezett. Ha- - sonló esetek megelőzése, a zsú- i foltság csökkentése, az utazás ; kulturáltságának javítása érdekében intézkedést tettünk, hogy | december 3-tól Köröstarcsától kezdve egy mentesítő autóbusz is közlekedjen reggelenként (a karcagi és a dévaványai járatok mellett) Békéscsabára.” Nos, „tájékoztatásul" és is közlöm, hogy 18 perccel korábban, 2‘2.42-kor egy másik vonat tökéletesen megoldja a délutáni műszakosok hazautazását. A fél tizenkettőkor induló orosházi személlyel nagyon kevesen szoktak utazni. Legutóbbi „afférom” (október közepe) óla többször vettem magamnak annyi fáradságot, hogy megszámoljam az utasokat, szívesen venném (és végigasz - szisztálnám). ha ezt az utasszámlálást a vasút is elvégezné. „Maszek” statisztikám azt mutatja, hogy az utasoknak (legfeljebb húszán szoktak lenni) legalább a fele az Orientről szállt át. Még csak annyit: a délutáni Wiener Walzerre a 17.5#-kor induló szegedi személy gyakran vár 25—30 percet is. A Wienerről sem száll át több ember, s ráadásul a kora esti vonattal tényleg bejáró emberek százai utaznak haza. Ugyanakkor a 23.30-as személyt az Orienttől teljesen függetlenül elindítják! Hogyan is mondja az a régi dal, az örökifjú Marlene előadásában? „óh, mondd, ki érti ezt, óh, mondd, ki érti ezt?” R. L. Miért nincs postás Kiscsákón? Ehhez a magunk részéről még annyit, hogy akármi is történt j akkor a buszon, ezért az utolsó I mondatért — nem volt kár pa- | zárolni a nyomdafestéket. Eltévedt a buldózer? j Panaszos levéllel szánté lehetetlen az illetékeseivel. Ígéretet fordult hozzánk árut ideszállítani. A mindig kaptam. De Szentirmai Józsefné, tejet, kenyeret na- szeretném megikér- a békéscsabai Felső- ponta kézi erővel deznd: a Tanácsköz - körös sori élelmiszer- hordják be a köves- társaság úti bontás-1 bolt vezetője. Többek útról. Tavasszal, mi bői kikerült törme- között a következőket után felszárad a ta- léket mikor kapjuk: i írja: laj, hatalmas gödrök meg az út fel töltésé- j ; „Egy körülbelül 150 akadályozzák a ko- hez? A kora tavaszméteres földútról esik útját. szál kért földgyalu I van szó, ami a Felső- Évék óta küzdők az pedig, amit azonnalra körös sori élelmiszer- útviszonyokká!. A la- ígértek, hogy a göd- üzletet köti össze a kosság jobb ellátása röket elsimítsa, eny- j kövesúttal. Az őszi érdekében többször nyíre eltévedt vol- I esős idő beálltával tárgyaltunk a tanács na?” November eleje óta nincs pos- | tai kézbesítő a kisesákói posta- í hivatalban. Körülbelül 400 la-1 kos nevében Szabó Ilona írt ne- ; i künk erről egy hosszú levelet. Szó van többek között arról, hogy egy egész hónapi újság púposodik a kisesákói postán, nem is beszélve más küldeményekről. Ugyanakkor az orosházi KISZ-bizottság ijfúsági lap- terjesztő akciót szervez, többek között Kiscsákón is. De hogyan fizessenek elő a Mszesek, ha úgyis tudják, hogy nem kapják kézhez az újságot. Levélírónk a kővetkezőket írja még: „Igen tisztelt Szegedi Posta Igazgatóság! Önök ezt a problémát nem tudják, vagy nem akarják megoldani? Tudomásom szerint üresen áll egy szoba, konyha, spelz, elószöbás kézbesítői lakás, tíz percre a buszmegállótól. Ha már helyből nem kerül ki egy kézbesítő, másutt is kereshettek volna erre a munkára alkalmas embert. Várom az illetékesek válaszát. Ha levélben jön, nem biztos, hogy hamar megérkezik.” 4. jj Üj asztaltársaim azt se be■ csülték meg, hogy ponyva alatt : szállítottak bennünket. De én ; már bizakodtam: ha ennyire óv■ nak mindannyiónkat. akkor va- ! lami van! Ok még amiatt is E pukkadoztak a lakkolvasztó hő- 5 ségben a ponyva alatt, hogymi- : ért áll meg annyiszor az autó, ■ ahány italbolt akad utunkba, j A kis bikficek nem tudták még, ■ hogy a szállítómunkások és a 5 sofőr is ember. És ekkor egy j eddig néma aszta] megnyikor- ; dúlt! Kiderült a pimaszról, E hogy ő már egyszer megtette S ezt az utat, de szállítás közben ; annyi sérülés érte, hogy visz• szahozták az üzembe. Itt kipo• főzték, s besorolták ebbe a szál- ! lítmányba. „Az emberek csudá- í ra szeretik ezeket a szutykos- 5 füstös boltokat” — recsegte. ; „Van, aki csak kis pohárból • kortyolgat, van, aki nagyból. ! Még olyan is akad, akinek egy ! vödör is kevés lenne, ha azzal • mérnék a sörnek becézett barna S nedűt.” Jómagam is odavigyáz• tam nyisz-nyösz mondataira. • mert egészen én se értettem. Most már én is csak nevetnék nyikorgászatán, hiszen már tudom, miért vedelnek egyesek. (De nem vágok a kesergések elébe!) Végre megérkeztünk! A leponyvázás után egy minden oldalról épülettel körülvett udvarrészen keztünk csillogni a tikkasztó hőségben. Óh, ha akkor tudtam volna, hogy ez lesz majd végkeseredésem helye! Csodák csodája, itt már nem hajigáltak bennünket, de a kesz. tyűskéz bánásmódról túlzás lerne emlékezni. — Gyorsan, gyorsan! — kiabált lerakodás közben egy tekintélyes pocakú, fehér köpenyes ember. „Minek ez a nagy sietség?” — lepődtem meg, hiszen hozzá voltam már szokva, hogy viszontagságos asztalpályakezdetem- ben az idő múlása közömbös. Azonnal választ kaptam kérdésemre! — Egy óra múlva nyitni kell! — harsogott a pocakos, akiről már ekkor gyanítottam, hogy ő az üzletvezető, aki ebben a vállalati beosztásban mint leltári állóeszközért, értem is felelős. Hirtelen belémhasított az egyik lábamat rögzítő szög. Az üzletvezető szigorú tekintetét éreztem gyarlóságomon. — Ezt a raktári szemetet miéit hozták el? — kérdezte a so- föltől rámmutatva. — Nem volt más. „Jaj, végem van!” Ott is hagytak az udvaron. Társaimat már mind becipelték, de én még lakkizzadva álltam a bizonytalanságban: Egyszercsak ronggyal, kefével, Vcx őrrel a kezét—n jött egy idősebb asszony, vízzel lemosott, kicsinosított, de közben állandóan azt dörmögíe: „Az ő munkaideje csak holnap kezdődik, miért kell már ma potyán tróge- rolni!”-- így már más' — gusztált meg újra a pocakos, és abban a kitüntetésben részesültem, hogy sajái kezével vitt be a nyitás perceit élő presszó „még nincs minden a helyén” világába. Megjelenésem újabb bonyodalmat okozott. — Hová a csudába tegyük? — tanakodott az üzletvezető a frissen meszelt helyiségben. A piktor éppen akkor vitte ki lajtorjáját. — Vágja a sarokba, mester! — adta a tippet a piktor. — Ott elveszik a tömegben. Így kerültem a presszó legtávolabbi rekeszébe, s úgy állítottak be, hogy ép két lábam lásson kifelé, ne kelljen szégyenkeznie a vendéglátóipari vállalat beruházási főelőadójának, hogy ide már csak ilyen asztal futotta, hogy már eleve selejtes
