Békés Megyei Népújság, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-17 / 295. szám
Az üzletek aranyvasárnapi fis karácsonyi nyitvatartási ideje Mire ösztönöz? fogja fizetni a jó szövetkezet a December 20-án, aranyvasárnap a városokban és a járási székhelyeken a települési központokban levő nagy forgalmú ruházati és egyéb iparcikküzletek 9 órától 13 óráig tartanak nyitva. A vasárnapi nyitvatartásra kijelölt élelmiszer-, édesség- és dohány-, valamint a vendéglátóipari üzletek a vasárnapi nyitvatartási rend szerint üzemelnek. Minden egyéb, fel nem sorolt üzlet egész napon át zárva tart December 24-én, csütörtökön az üzletek a hétköznapi rend szerint tartanak nyitva. A vendéglátóipari helyek általában 20 óráig, de településenként legalább egy melegkonyhás étterem 24 óráig fogad vendégeket December 25-én, pénteken minden üzlet zárva tart. Az édesség- és dohányboltok vasárnapi, a vendéglátóipari üzletek szombati nyitvatartási rend szerint tartanak nyitva. December 26-án, szombaton minden üzlet zárva lesz. A Kiváló áruk A Kiváló Áruk Fóruma 1970. évi őszi-téli pályázatára a Békéscsabai Konzervgyár kétfajta termékkel nevezett be. Az egyik a Káma-gyümölcsszörp, amiből az idén január óta 200 ezer üveg készült. A száraztészták közül a márkás 2, 4 és 6 tojásos csőtészta, a spagetti, a cérna- és a hosszúmetélt került a zsűri elé. Ezekből évente 400 vagont hoz forgalomba a gyár. A Ká- ma-gyümölcsszörp és valameny- nyi kiállított száraztészta Kiváló áru címet kapott és használja a Kiváló Áruk Fórumát szimbolizáló háromszöget. A Fórum rendezője, az Országos Piackutató Intézet a nyertes — köztük a békéscsabai — termékeket a budapesti Otthon Áruházban kiállította. dáuj Bettencourt: minisztert Mao is fogadta s — a kulturális forradalom óta először — ekkor fényképezhette az elnököt nyugati újságíró: a Bettencourt kíséretében levő Francois Deb- ré — a hadügyminiszter fia. Franciaország mindenütt ott van és a saját hangján szól a világhoz — hangoztatják Párizsban. Ez Párizs külpolitikájának sarkalatos elve, amely az uralkodó körök sajátos hatalompolitikai érdekeit fejezi ki. E sajátos érdekek miatt nincs viszont jelen Franciaország képviselője a genfi leszerelési tárgyalásokon; ezért nem írta alá az atomcsendegyezményt és az atomsorompó-szerződést. Mindez nyilván azért van így, hogy folytathassák a nagyhatalmi terveik valóraváltásához nélkülözhetetlen nukleáris fegyverkezési programot. Ezek az elképzelések azonban összeegyeztethetetlenek a francia nép érdekeivel. Ök a nagyhatalmi ábrándok helyett a társadalmi igazságtalanságok megszüntetését követelik. Harcuk, melynek élén a Francia Kommunista Párt vezette baloldal áll, hiszem, hogy előbb- utóbb eléri célját. MAGYAR—FRANCIA KAPCSOLATOK Franciaország és a szocialista országok közötti együttműködés kiszélesedése előtt De Gaulle elnöksége idején tárult ki a kapu. A „nyitás keletre” politika részeként hazánk és Francia- ország között is élénkebbé vált a kapcsolat, Igaz, a volt táborvasárnapi nyitvatartásra kijelölt élelmiszer-, édesség- és dohányboltok vasárnapi, a vendéglátóhelyek szombati nyitvatartás szerint tartanak nyitva. December 27-én, vasárnap minden nyíltárusítású üzlet egész napon át zárva tart. Az édesség- és dohány-, valamint a vendéglátóipari üziletek a vasárnapi nyitvatartási rend szerint lesznek nyitva. nok-elnok jellegzetes figurája ma már csak a bazárokban árusított szipkákon és golyóstoliakon. látható, kapcsolataink azonban napjainkban is fejlődnek. A Gáspár Sándor vezette SZOT-küldöttség kinntartózko- dásom alatt a CGT vezetőivel tanácskozott a szakszervezeteket foglalkoztató aktuális kérdésékről, a nemzetközi szakszervezeti mozgalom alapvető problémáiról, a SZOT és a CGT kapcsolatainak fejlesztéséről; Bondor József miniszterünk is ékkor folytatott sikeres tárgyalásokat francia kollégájával; Joseph Comiti ifjúsági- és sport államtitkár pedig hazánkban vendégeskedett. A személyes kapcsolatokon túl, a két ország gazdasági együttműködése is fejlődik. Számos nagy jelentőségű kooperációs megállapodás történt különböző vállalatok között, mert Franciaországban az a vélemény alakult ki. hogy iparunk alkalmas a fejlett technikai eredmények adaptálására és to- vábbalakítására. A néhány hete befejeződött magyar—francia vegyesbizottsági ülés után Christian d’Aumale, a francia küldöttség vezetője hangsúlyozta: rendkívül elégedetted azokkal az eredményékel, amelyeket a vegyesbizottság eddigi működése alatt a gazdasági és ipari együttműködés terén elérték. Ezek alapján jogos derűlátással lehet tekinteni a kapcsolatok további fejlődése felé. A Porte de Versailles parkban tanúja lehettem egy szép sikernek is; Húszmillió forint a kiiiönlsges limtöidek gyártásának növelésére A negyedik ötéves tervben a különleges timföldek minőségét olyan színvonalra akarják emelni az almásfüzitőiék, hogy valamennyi versenyképes legyen a hasonló célokra szolgáló külföldi termékekkel. Ezért az öt év alatt mintegy 20 millió forintot fordítanak a különleges timföldek kutatásával és előállításával foglalkozó részlegek fejlesztésére. a nemzetköri bőrfesztiválon a Bőripari Vállalat kollekciói osztatlan elismerést váltottak ki a részvevőkből. Hazánkban is egyre gyakrabban mutatkozik be Franciaország. A Technika Házában láthattuk az Élű—France-cégnék az építőiparban és a szolgáltatómunkáknál a termelékenységet jelentősen növelő elektromos hordozható és stabil megmunkálógépeit; a Műcsarnokban gyönyörködihefttünk a francia faliszőnyegkészítök legújabb munkáiban; legutóbb pedig Párizs köszöntötte Budapestet: a Párizs tegnap, ma, holnap címet viselő kiállítás látogatói megismerkedhettek a francia főváros életével és terveivel. «** ,,Párizsnak nincs vége soha, mindenkinek más és más az emléke, aki ott élt...” — írta Hemingway Vándorünnep című könyvében. Néhány napig én is a sokarcú metropolisban éltem. Láthattam az ünneplő, a gyászoló és a hétköznapjait élő várost; a haladó és szélsőséges irányzatok harcát; a különböző erők birkózásával mitsem törődő Szajna-parti szerelmespárokat; a Pigalle háromdimenziós pucér reklámjait és Mona Lisa mosolyát a Louvréban, Ügy érzem, a végtelen városnak tartozom azzal, hogy a nekem adott tarka emlékekből csak azt őrizzem meg, ami szép és igaz. Braesok István (Vége) S zinte már sistereg a ceruza, bemelegszik a szorzógép; számoszlopokkal teleírt papírlapok borítják az asztalt a tsz- vezetés legbelső műhelyszobáiban. Egyhónapos a mezőgazdaság és az állami kapcsolatait újra rendező kormányhatározat, sorozatban jelennek meg a végrehajtási rendeletek. Szerte az országban számolgatják, milyen hatást várhatunk, mire ösztönöz az intézkedések összefüggő csők. na. Ne kerülgessük a forró kását, mondjuk meg, hogy a számolás végieredményeit látva az első hatás sokfelé az elkedvetlenedés volt. A mezőgazdaság, közelebbről a termelőszövetkezetek pénzügyi helyzete jövőre valamicskével feszítettebb lesz. Éveken át megszoktuk, hogy az új és új kormányhatározatok a lehetőségekbe valami pluszt adtak. A mostani nagyjából azonos a tavalyival, sőt a terhek egy kissé országos átlagban is növekednek. Mivel azonban a változások egyik lényeges vonása a fokozódó differenciálás, helyenként igen tarka a kép. A gyengébb1 szövetkezetek pluszt kapnak, a magasabb jövedelmi és földadó, kulcsokba tartozó szövetkezeteknél azonban az elvonás összege jelentősen is emelkedhet. Ezek a tünetek szültek helyenként aggodalmat. IV^ ielőtt válaszolnánk ezek- “■ * nek a mezőgazdasági vezetőknek, akik talán némileg elkedvetlenedtek, megkérjük őket, hogy csupán a napilapokban megjelent információk alapján fussanak végig az állami vállalatok és az ipar ösztönzési rendszerén. Látni fogják, hogy a helyzet ott is azonos, bizonyos pontokon még feszítettebb. Nincsen szó arról, hogy a mezőgazdaság ellen hatna bármiféle tényező. Arról van szó, hogy előtérbe kerültek bizonyos egyéb feladatok — lakásépítés, szolgák tatások stb. — és ezért a termelőszektorokat általában a hatékonyság fokozására ösztönzik. Tehát arra, hogy a meglevő álló- és forgóalapokat, fizikai és szellemi kapacitást használják ki jobban, ne széliében terjeszkedjenek, hanem fölfelé nyújtózkodjanak; Ezért semmi meghökkentő nincs abban, ha most azt mond-! júk, hogy a mezőgazdaság legfontosabb feladata: a termelés folyamatosságának biztosítása. Súlyos hibát követ el az, aki nehezen összedolgozott számoszlopaiból levont következtetések alapján csökkenti a műtrágya- adagokat, eladja a növendékállatokat, leállítja az építkezéseket. Ez az, ami ellen ösztönözni j kíván az állam. Igaz, nehéz esztendőnk van az idén, a termelés folyamatosságának biztosítása nem könnyű. De aki az elért színvonaltól visszalép, az esetleg a csökkenést konzerválja, az idei gyenge termés után „bebiztosít” jövőre is egy legfeljebb közepes termést. Abból a közepesből pedig valóban nehezen progresszív adókat. A z ösztönzés további fő irányai is jól felismerhetők. Fokozni a hozamokat, az állattenyésztés fejlődési ütemét úgy serkenteni, hogy az meghaladja a növénytermesztés fejlődését. Erre biztatnak a stabil árak, a szilárd takarmányhelyzet, a beruházási támogatások, a kocalétszámot védő állami intézkedések stb. Talán a baromfi az egyetlen terület, ahol a tendencia nem egyértelmű. A baromfikapacitás fokozására nem kedvezőek a körülmények, itt inkább a meglevő beruházások jó kihasználása, legfeljebb a saját feldolgozás irányába mutató tapogatózás, az ésszerű. Az állattenyésztés beruházásaira ösztönöz a közgazdasági környezet, de nem egészen az eddig megszokott módon. Az 50 százalékos állami támogatás automatikus a szarvasmarha- és sertésférőhelyek bővítésére, de nem jár minden körülmények között. Az állam látni akarja, hogy a tsz-nek csakugyan megvan a saját anyagi ereje, mégpedig nemcsak az építkezésekhez, de a felszereléshez és a benépesítéshez is. Megkívánja, hogy a beruházás új férőhelyeket eredményezzen és biztosítékokat kíván arra is, hogy a felhasznált pénz valóban rövidesen húst termel majd a népgazdaságnak. Ez végeredményben közös cél, hiszen a tsz-nek is érdé. ke, hogy az építkezés ne nyúljon el a végtelenségig és a kész istállóban legyen állat is. A z egész légkör azonban óvatosságra int. Tarthatatlan. hogy a mezőgazdaság, ahol a bizonytalansági tényező egyébként is nagyobb az átlagosnál, irreálisan túlzott kockázatokat vállaljon egyes gazdasági döntéseknél, főként a beruházásoknál. Lám az idei tapasztalat is megmutatta a mezőgazdaságban, hogy itt fixre tervezni nem lehet. És megmutatta az idei óv azt is, hogy ha megfeledkezünk az emberekről, akkor esetleg elveszíthetjük az embereket. Nem csupán a beruházáshoz szükséges tehát a biztonságos anyagi fedezet, de a személyi részesedéshez is. A fezekben ezek számiára a jövőben nagyobb biztonsági tartalékokra van és lesz szükség. A mezőgazdaságira eddig — különösen az utóbbi években — robbanó tempójú fejlesztés, beruházás volt a jellemző, bizonytalansági tényezők árán is. Ügy tűnik, hogy most a „fontolva haladás” időszaka következik. Legalábbis a gazdaságok jelentős csoportjaiban. F ontolva haladunk talán, de változatlanul előre. A passzív védelembe vonulásra, a lendület elvesztésére, a kezdeményező kedv feladására semmi, de semmi nem ösztönöz a némileg megváltozott közgazda- sági környezetben sem. Földeáki Béla miBaaiiumuiMmiiiiMBmaiiminiiiiaiiiiiimmimiiiiiaMiiKinniiiirjaui K onzervdo hozok, sonkakülönlegességhez A Veszprém megyei Húsipari Vállalat pápai gyárában évek óta készítenek külföldi megrendelésre a dobozos sonkakülönlegességet. E népszerű csemegéhez dobozt eddig külföldről importálták. Nemrég — 15 milliós beruházással — konzervdobozgyártó részleget hoztak létre, mely a napi 3200 darabos termelésével kielégíti a gyár saját szükségletét, sőt eladásra is tér- j mel. I «•■■■■■■■•■■■■■■■■■■■■■■■•■■■■■■a** *■**■*■•■■■*■■■■ *«***■■■•*■*■■«■■*»**»*« é
