Békés Megyei Népújság, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-15 / 293. szám

Helyesnek bizonyult a tavaly elfogadott irányvonal A CSEP EB határozataiból Prága, I Vasárnap nyilvánosságra hoz- I tálk a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága decem­ber 10-én és 11-én megtartott ülésének határozatait. Az ülésen többek között az alábhi dokumentumokat vitat­ták meg: a CSKP 13. kongresz- szusa után a pártban és társa­dalomban kialakult válság ta­nulságai, jelentés a tagikönyv- csere lebonyolításáról és ered­ményeiről, jelentés a Központi Bizottság elnökségének és tit­kárságának a júniusi plénum óta kifejtett tevékenységéről, határozat a pártegység időszerű kérdéseiről. A Központi Bizottság jóvá­hagyta a csehszlovák külpoliti­ka eddigi tevékenységét, vala­mint a nemzetköz^ kommunista mozgalomban kifejtett tevé­kenységet. Pártunk — hangzik a határozat — továbbra is erő­síti és elmélyíti a Szovjetunió Kommunista Pártjával, vala­mint a többi kommunista és munkáspárttal való eszmei és akcióegységet, s a szocializmu­sért. haladásért és a békéért ví­vott világméretű harc feladatai­nak kitűzésekor következetesen a marxista—leninista elvekből indul ki. Kádervonatkozásban a plé­num az alábbi intézkedéseket hozta: Más megbízatásával kan. csolatban Frantisek pen cet fel­mentette a CSKP KB titkára, a titkárságban betöltött tagsági és a KB mezőgazdasági bizottsá­gának elnöki funkciójából. Jó­váhagyta Oldrich Svestka meg­választását a Központi Bizottság titkárának és a titkárság tag­jának funciójába. s epvMejűleg felmentette a CSKP KB cseh irodájának titkári megbízatása alól. A Központi Bizot+ság meg­erősítette O’drich Ce-nik kizá­rásit a CSKP taeiainek soriból. A Központi Bizottság az, 1971­Történelmi évforduló New York Oleg Pivovarov, a TASZSZ , szovjet hírügynökség New York-i tudósítója hétfőn megemlékezik arról, hogy 10 évvel ezelőtt fo­gadta el az ENSZ közgyűlése szovjet kezdeményezésre a gyar­mati országok és népek függet­lenségének megadásáról szóló deklarációt. A közgyűlés most folyó 25. ülésszaka felmérte azokat az eredményeket, amelye­ket 10 év alatt értek el a gyar­matosítás felszámolásával. 1960 óta 28 új független állam jelent meg a világ térképén. De még ma Is csaknem félszáz olyan területet tartanak számon a vilá­gon, amelyek lakói gyarmati el­nyomatás alatt élnek. Különösen tűrhetetlen a helyzet Afrikában, ahol a gyarmatosítók jelenté­keny területeken őrizték meg pozícióikat. Az ENSZ-közgyülés résztve­vőinek a napokban kell dönte­niük az afro-ázsiai országok egy nagy csoportjának az ENSZ dek­laráció végrehajtásával kancso- latos határozati javaslatáról. A határozati javaslat felszólít­ja a világszervezet tagországait, hogy adjanak meg minden támo­gatást a gyarmati ncpek felsza­badító harcához és ugyanakkor szüntessék meg a segítségnyúj­tást Portugáliának, a dél-afrikai és a dél-rhodcsiai fajüldöző rendszereknek. A javaslat köve­teli, hogy a gyarmattartó hatal­maknak haladéktalanul fel kell számolniuk a gyarmati területe­ken levő katonai támaszpontokat s bűncselekménynek kell minő­síteni zsoldosok felhasználását ' nemzeti felszabadító mozgal­mak elleni harcban. es népgazdasági terv fő alapél- I veiről szóló határozatában t£>b- ' bek között megállapítja, hogy , teljes mértékben helyesnek bízó- ' nyúlt az a tavaly májusban el­fogadott irányvonal, amely a fe­nyegető gazdasági katasztrófa megelőzésére volt hivatott. Az ösztönösség és a spekuláció meg­fékezésére hozott erélyes intéz­kedések eredménnyel jártak. Felújították a párt vezető sze­repét a gazdaságban, a központi irányításban, valamint a terve­zésben. ez lehetővé tette, hogy útját állják az inflációnak”. Megszilárdítsák a belső piacot és egészséges alapokra helyez­zék a népgazdaság legfontosabb belső kapcsolatait A Központi Bizottság terje­delmes határozatban foglalkozik a pártegység időszerű kérdései­vel. Megállapítja, hogy a Cseh­szlovák Kommunista Párt öt­venéves történetében mindig csak akkor volt képes helyes politikai irányvonal kialakításá­ra és következetes végrehajtá­sára. amikor határozottan érvé­nyesítette a marxista—leninista értelemben vett politikai, ideo­lógiai és szervezeti egvséget. Emlékeztet a közelmúlt drágán megfizetett tapasztalataira, majd hangsúlyozza hogy a mar­xista—leninista erőknek az egy­ségbontók ellen vívott harcában I a jobboldal politikailag veresé- I get szenvedett. Mint a határozat megállapít­ja, a jobboldal nem hajlandó beletörődni vereségébe, s to­vábbra is a politikai főveszely. Céljai változatlanok, s a párt és a szocializmus belső bomlasztá- sára törekvő imperializmus an- tikommunista stratégiai szándé­kainak valóra váltását szolgál­ják. A jobboldal jelenleg csak taktikáját változtatta meg. Po­litikai hatalmának elvesztése után az emberek tudatára akar hatni, arra törekszik, hogy bi­zonytalanságot, kölcsönös gya­nakvást kettesen, kétsége vonja a megkezdett út helyességét, va­lamint a politikai és gazdasági eredményeket. Ezért szítja és terjeszti a szovjetellenességet, amelyet továbbra is fő fegyve­rének tekint. A jobboldali opportunizmus­sal és revizionizmussal vívott hatékony harc — állapítja meg a határozat — megköveteli, hogy a párt hosszútávú, kezde­ményező jellegű politikai és ideológiai munkát fejtsen ki. A jobboldal elleni harcot oly módon kell megvitatni, hogy ez megszilárdítsa a párt egvséget, s lehetővé tegve az egész párt és az összes dolgozók aktivitásá­nak tartós kibontakoztatását — állapítja m°g többek között a határozat. (MTI) KyosalnW nyl'a'kozat a Brandt-kormány keleti politikájáról Bonn—Hamburg A nyugatnémet politikusok vasárnapi nyilatkozatainak kö­zéppontjában változatlanul a bonni kormány keleti politiká­jával összefüggő kérdések álltak. Willy Brandt kancellár az SDP elnöksége által kiadott „Debatte” című lapnak adott nyilatkozatá­ban sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy — mint mondotta — „az NDK-val folyó megbeszé­lések nehezebbnek bizonyulnak, mint a lengyelekkel folytatott i tárgyalások”. Ennek ellenére ki- j fejezte azt a reményét, hogy si­kerül „megállapodások sorát” megkötni, amelyek rendezik a két német állami közti együtt­működés számtalan kérdését. Kiesinger volt kancellár a nyu­gatnémet—szovjet szerződés ra­tifikálása előtt „népszavazást” sürget. Josef Strauss, a CSU el­nöke rádiónyilatkozatában éle­sen támadta a Szovjetunióval kötött szerződést is. Fő érve az volt, hogy a szerződés ratifiká­lása után a Szovjetunió „teljes erejét az európai biztonsági érte­kezlet összehívására fogja for­dítani”. A Szovjetunió célja — Strauss szerint — nem más, mint „az amerikaiak elűzése az euró­pai kontinensről”. Párizsi ősz ’70 O Hétköznapok Amikor Párizsba érkeztem, a Hotel de Vilié, a párizsi város­háza előtt görögtüzek és zászlók lobogtak; a párizsiak III. Napó­leon császári hatalmát megdöntő forradalom 100. évfordulójára emlékeztek. Az ünnepi görögtü­zek mellett láthattam a gyász gyertyáit is: Mauriacot, a nagy francia írót és Koenig táborno­kot, az ellenállási mozgalom egyik vezetőjét (Chaban-Del- mas. a jelenlegi miniszterelnök is a beosztottja volt) búcsúztat­ták. Ünneppel és gyásszal mit- sem törődve a Szajna most is lompos volt és piszkos, mint Villon Margotja, lustán elnyúl­va ölelte magához a várost. 14 EZER HALOTT Aki Párizs igazi arcát akarja megismerni, annak nagyon so­kat kell gyalogolni és utaznia. Ha az ember lábai bírják, a gyaloglás nem okoz gondot. De kinek van ideje manapság sé­tára? Legfeljebb az időmilliomos semmittevőknek. Nagy-Párizs 8 és fél millió lakosának több­sége semmi esetre sem engedheti meg ezt a luxust. Legtöbben a metrón közlekednek. A metró, amely 169 kilométer hosszúság­ban szeli át a várost, vitatha­tatlanul a leggyorsabb és bizto­sabb közlekedési eszköz. Talán éppen ezért emelkedik a viteldíj ára is. Jelenleg egy második osztályra érvényes jegy ára 1,2 frank. (1 frank = 5,5 forint — A szerk.) Legtöbb gondjuk az autósok­nak van. Párizsban kétmillió autó cammog. Nem túlzás ez, hiszen a közlekedési átlagsebes­ség alig éri el a tíz kilomé- ter/órát Parkolni — néhány hely kivételével — még a jár­dán is lehet. A parkírozó autó­kat nem fékezik be; így aztán az autórengeteg ide-oda tologa­tásával „könnyűszerrel” ki lehet jutni a labimitusból. Ez a tolo­gatás azonban gyakran a gépko­csik összekoccanásával végződik. Ezért az autókat — elöl és hátul gumiütközőkkel látják el. Azo­kat viszont, akik a tilosban parkolnak, a rendőrség megkí­méli a gépkocsi kiszabadításával járó nehézségektől. Darus kocsi­jaikkal kiemelik a járművet és a rendőrségi parkolóhelyre szál­lítják. A váltságdíj lefizetése után ugyancsak szívják a fogu­kat az autósok... S míg a fővá­rosban viszonylag kevés a köz­lekedési baleset, addig az autó­sztrádákon — itt élik ki magu­kat a vezetők — az elmúlt év­Hazánk az EISZ-kn A második világháború utáni magyar történelem jelentős mér­földkövének évfordulója volt de­cember 14-én: tizenöt évvel ez­előtt ezen a napon vált Magyar- ország az Egyesült Nemzetek Szerveztének tagjává. Felvéte­lünket a világszervezetbe min­denekelőtt annak a szívós, kitar­tó tevékenységnek tulajdoníthat­juk, amelyet a Szovjetunió dip­lomáciája végzett az ENSZ egye­temességének érvényesítéséért, mindazon szocialista és nem szocialista országok tagságáért, amelyek kül- és belpolitikájuk alapján megfeleltek az ENSZ alapokmánya követelményeinek. A tizenöt évvel ezelőtt elindult változások jelentősen módosítot­ták az ENSZ összetételét és to­vábbi tevékenységének jellegét. Emlékezetes még, hogy a hideg­háború éveiben hogyan változ­tatta a világszervezetet az Egye­sült Államok akkori kormány­zata egyszerű szavazógépezetté és hogyan használta fel imperia­lista terveinek s/entesítésére, a többi között a koreai agresszió „enszesítésére”. A szocialista országok felvétele egy olyan fo­lyamat kezdete volt, amelyben az Egyesült Államokat feltétle­nül kiszolgáló államok fokozato­san elveszítették abszolút több­ségüket, s különösen a gyarmati iga alól a hatvanas években füg­getlenné vált országok felvétele óta az ENSZ-ben is mindinkább érvényesülnek e világban kiala­kult realitások. Ez hozzájárult ahhoz, bogy az ENSZ ma haté­konyabban töltheti be rendelte­tését, mint létezésének első év­tizedében. Hazánk felvételétől kezdve nagy aktivitással vesz részt a világszervezet munkájában. „Az­zal az eltökélt szándékkal csat­lakozunk a világszervezethez — mondotta első felszólalásában a magyar küldött —, hogy támo­gassunk minden olyan javaslatot és törekvést, amely az emberi haladást elősegíti”. Ezt a prog­ramunkat következetesen be­tartjuk, s ennek tulajdoníthat­juk, hogy hazánk a világszerve­zet tekintélyes tagja lett. Igaz, egy időben, az 1956-ős ellenforradalom leverése után az imperialista hatalmak meg­próbálták mandátumukat két­ségbe vonni. Az úgynevezett magyar kérdés azonban lekerült a napirendről, és ugyanazok kényszerültek a visszavonulásra, akik felvetették. Azóta hazánk bekerült már a Biztonsági Tanácsba, képviselőn­ket a közgyűlés egyik legfonto­sabb bizottságának elnökévé vá­lasztották és küldöttségünk szá­mos nagyjelentőségű határozat kezdeményezője volt. A magyar szakemberek egész sora dolgo­zik az ENSZ titkárságán és a világszervezet szakosított intéz­ményeiben. Munkájuk valóban az ENSZ egyetemességének szimbóluma, hogy csak egy pél­dával illusztráljuk: magyar mér­nökök dolgozták ki a világszer­vezet felkérésére a La Plata fo­lyó szabályozási terveit. Jogos büszkeséggel és elége­dettséggel emlékezünk meg ma az évfordulóról, s bizonyosra vesszük, hogy ENSZ-bell tevé­kenységünk a jövőben is az em­beriség egyetemes ügyét, a ha­ladást. a béke és biztonság fenn­tartását szolgálja. A LEMP Központi ’ Bizottságénak plénuma Varsó Varsóban hétfőn délelőtt ösz- szeült a Lengyel Egyesült Mun­káspárt Központi Bizottságának plénuma. A napirenden az or­szág időszerű gazdasági helyze­tének elemzése és az 1971-es népgazdasági terv megvitatása szerepel. » Az ülésen Wladyslaw Gomul- ka, a KB első titkára elnököl. A napirenden szereplő kérdés­ről Boleslaw Jaszczük, a PB tag., ja, a KB titkára tartott beszá­molót. A plénumon tájékoztató hang­zik el a december 7-én aláírt lengyel—nyugatnémet államközi szerződésről. <iaaBBflBBBSaiBBBBflBBBBBBBBBBBaBBBBBBBB ■•■■■■■■■■■■■I ben 14 ezren haltak meg gyors­hajtás következtében. Akik viszont az érdekességet, a romantikát szeretik, fiakerreí is utazhatnak. Az Eiffel-torony előtt parkol az utolsó párizsi konflis. Vezetője, a szőke hajú Ketty, aki korábban elárusítónő volt, a bakon ülve várja a vá­rosnézésre induló turistákat és a Bois de Boulogne-ba vágyó szerelmespárokat, Zizit, a pejkót még elárusítónő korában ismerte meg, s amikor megtudta, hogy gazdája vágóhídra szánta, meg­vette a halálra ítélt lovat. Nem könnyű kenyérkereset a Kettyé. Mivel lovat csak a külvárosban szabad tartani, már hajnali öt­kor fel kell kelnie, hogy Zizit teherautón a városba szállítsa. Élelmet csak vidéken lehet sze­rezni, s patkoltatni is csak Pá­rizstól ötven kilométerre lehet, mert az autószervizek már ré­gen kiszorították a fővárosból a patkolókovácsokat... AZ „ÖREG HÖLGY” ÉS A „BOLHAPIAC” A 320 méter magas, 7500 ton­na súlyú „öreg hölgy” — így nevezik a párizsiak az Eiffel- tomyot — vitathatatlanul a francia főváros leglátogatottabb nevezetessége. (1969-ben több mint 2,5 milló látogató tekintet­te meg.) Már a második emelet­ről is pazar kilátás nyílik a vá­rosra; a tornyot körülölelő par­kok kedvéit séta- és pihenőhe­lyei a francia családoknak és a jellegzetes párizsi golyójátéknak — boules — hódoló fiataloknak. Az „öreg hölgy” igen sokat ad magára: egy-egy szépítkezés so­rán 40 tonna festéket kenet ma­gára; csekély 30 ezer munkaóra alatt. Léte két alkalommal forgott veszélyben: először a nácik, ké­sőbb pedig az OAS terroristái akarták megsemmisíteni. Napja­inkban egyre több sző esik ar­ról, hogy lassan megérik a le- bontásra. .Őszintén szólva, nem féltem az „öreg hölgy”-et; hi­szen ha a 2.5 milliós látogatott- sági számot megszorzom öttel (5 frankot kell lefizetni, hogy a második emeletre feljussunk), akkor bebizonyosodik, hogy anyagilag is tűrhetően tartja még magát... Egyeduralmát azonban 1972-ben elveszti. A Szajna-partján — Schöffer Mik­lós tervei alapján — 347 méter magas modem acélkolosszus emelkedik majd, amely 5 ezer különböző színű fényszórójával bizonyára Párizs új látványos­sága lesz. Párizsban járva a „bolhapia­cot” is érdemes megnézni. Fan­tasztikus összevisszaságban a múlt és a jelen ölelkezik itt. Vá­sárolhatunk háborút járt kato­naköpenyeket, Waterloonál dör­gő muskétákat, kopott fapapu­csokat, szentképeket, papagájo_ kát, régi Western-film plakáto­kat, vízhatlan órákat, tranzisz­toros készülékeket és egyéb he- rebere-herkentyűket. Míg a tu­risták veritékezve alkudoznak, addig a párizsiak mosolyogva

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents