Békés Megyei Népújság, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-15 / 293. szám
Vízrendezési megbeszélés a járási és városi tanácsoknál A Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság a következő hetekben vízrendezési megbeszéléseket tart járásonként és városonként az egyes szakaszmérnökségek területén. Békésen december 17- én csütörtökön délelőtt 9 órakor összegezik a járást érintő ár-és belvízhelyzetet, majd az őszi védmű felülvizsgálatok tapasztalatairól ás a további feladatokról tárgyalnak. Megbeszélik a járásban működő vízi társulások tevékenységét: az Élővíz- csatorna és a Kettős-, Sebes- Körösi Vízitársulat munkáját. A békési értekezletet követi majd a többi, ahol ugyanezek a témák kerülnek megvitatásra, különös tekintettel arra, hogy 1970-ben milyen tapasztalatokat szereztek vizügyi szerveink az ár- és a belvízvédekezésben. Lényegében ezekből határozzák meg azokat az üzemi teendőket, melyek az 1971. évi belvízvédekezéshez szükségesek. Hárommillió TV egy sorban A Ívovi televíziógyár futószalagjáról 30—10 másodpercenként kerül ki egy-egy televíziókészülék. Ezek „Elektron” vagy „O- gönyok” típusúak. A gyár ebben az évben bocsátotta ki a három, milliomodik készüléket. Ha ezt sorba állítanánk, a sor 2000 kilométerre nyúlna... Az üzem futószalagjairól évente több mint 500 000 egységesített „Elektron” és „Ogo- nyok” márkájú tv-készülék kerül ki 47, illetőleg 59 centiméter széles képernyővel. Ennek az évnek a végéig a vállalat ötezer „Elektron—701” típusú színes televízióvevőt gyárt, 1971-ben pedig 15 000 színes, 40 000 félvezetős. 350 000 „Elektron— 205” és „Elektron—215” típusú új tv-készüléket állít elő. A Ívovi tv-készüléket 15 országba exportálják — köztük Csehszlovákiába, Finnországba, Ugandába, Görögországba, az EAK-ba és Pakisztánba. nézelődnek, ök csak ezért keresik fel a „bolhapiacot” LÁTOGATÁS A L’OREAL gyárban A tempó a gyárak és üzemek automata gépsorai és szalagjai mellett sem sokkal kisebb, mint az autósztrádákon. Erről személyesen is meggyőződhettem, amikor meglátogattam a gyógyszereket, kozmetikai- és élelmi- szeripari cikkeket gyártó L’OREAL gyár központi telepét. Igaz, hogy itt a munkahét 40 órás, de ezt az első perctől az utolsóig teljes intenzitással kell végigdolgozni, mert az automata csomagolószalag mellett a lazítás ismeretlen fogalom. A L’OREÁL gyár — termékeit az ausztriai leányvállalata közvetítésével hazánkban is árusítják — évi 1,3 milliárd frank nyereséggel dolgozik. A gyár vezetőinek így nem jelent különösebb gondot az átlagosnál jobb szociális ellátottság biztosítása. Amikor azonban Luis Baunaix úrtól, a gyár protokoll- és reklámfőnökétől megkérdeztem, van-e könyvtáruk, így válaszolt: — Ml a legmesszebbmenőkig tiszteletben tartjuk az egyén szabadságát. Dolgozóinkat semmivel sem akarjuk befolyásolni; így aztán könyvtárat sem működtetünk... Hát szó, ami szó, ez bizony . lég furcsa értelmezése az egyéni szabadságnak. Az a tény viszont, hogy az i'őB-as nagy sztrájk a L’OREAL Tervszerű fejlődés —- kiegyensúlyozott növekedés A X. pártkongresszus gazdasági helyzetelemzéseiben több alkalommal is elhangzott az a megállapítás, hogy az új gazdaságirányítási rendszer eredményesen működik, a termelés és a gazdaság fejlődése tervszerűbb lett. Bár ez a ténymegállapítás közérthető és logikus — hisz a gazdasági reformmal a szocialista tervgazdálkodást fejlesztettük tovább — mégis érdemes annak bemutatásával kiegészíteni, miben nyilvánul meg a fejlődés fokozottabb tervszerűsége. Elkerülhetetlenül utalnunk kell arra, hogy a tervlebontásos mechanizmusban a tervszerűség fogalmát a végletekig leegyszerűsítettük s leginkább a terv teljesítését tekintettük annak mércéjéül. A tervszerűség azonban ebben az összefüggésben sem volt hiánytalan, mert a túlzottan sok részletből felépülő terveket menetközben gyakran kellett korrigálni, a realitásokhoz hozzáigazítani. Gazdaságunk fejlődése az utóbbi években mindemellett a tervteljesítés tükrében is tervszerűbbé vált. Ebben a központi tervezés új módszereinek, tartalmi változásainak is szerepe van. A központi tervezés a gazdaság- irányítás új rendszerében már nem foglalkozik olyan részlet- kérdésekkel, amelyek amúgyis a vállalatok egymás közötti áru- kapcsolataiban rendeződnek, hanem a gazdasági fejlődés fő céljait, elveit határozza meg, szám- szerűsíti — pl. a nemzeti jövedelem, az ipari és mezőgazdasági termelés növekedése, a nemzeti jövedelem elosztása, felhasználása stb. — se célok szolgálatára dolgozza ki a megvalósítást szolgáló központi intézkedéseket, állítja be a szabályzókat. De maradjunk még a tervezés problematikájánál. A változásnak az a lényege, hogy a központilag amúgy sem tervezhető részletfeladatoktól megszabadulva, a népgazdasági terv készítői a fejlődés alapvető céljainak meghatározásához mélyebben elemezhetik és valósághűen tárhatják fel a lehetőségeket. Következményeiben ez azt jelenti, hogy a tervek — az erőforrások számbavétele és a célok megjelölése szempontjából — reálisak, sokkalta nagyobb mértékben, mint korábban. A tervsze őségben, a tervcélok megvalósításában aktív szerepük van a közgazdasági szabályozóknak, amelyeknek egyik-másik eleme — pl. a hitel — a tervutasításoknál is szigorúbban ösztönzi és kényszeríti a vállalatokat a meghatározott irányban való haladásra. Hadd említsük példaként :az elmúlt évben a népgazdasági terv fő célkitűzései között szerepelt a tőkés export növelése s ennek érdekében módosult néhány pénzügyi szabályozó is. Nos, kivitelünk a nem szocialista országokba soha nem tapasztalt mértékben, egy év alatt 32 százalékkal emelkedett. Az idei esztendőben a terv és a kapcsolódó ösztönzők-szabályozók a szocialista import, ezen belül a beruházási eszközök és a fogyasztási iparcikkek behozatalának növelését állították előtérbe. Az év első tíz hónapjában szocialista importunk 23, ezen belül gépimportunk 37, a fogyasztási ipar- cikekk behozatala pedig 73 százalékkal emelkedett. Az előbbiek során még a régi szemlélettel vizsgáltuk a tervszerűség elmúlt esztendőkben! jegyeit. A tervszerűség fogalmának tartalma azonban sokkalta gazdagabb. Mai ismereteink szerint csak akkor beszélhetünk teljes joggal tervszerű gazdasági fejlődésről, ha a népgazdaság termelési szerkezete, hatékonysága is a terv szerint javul s a különböző gazdasági reálfolyamatok — termelés, értékesítés, fogyasztás, felhalmozás — zökkenőmentesen alakulnak. Igen sok bizonyítéka van annak, hogy a reform bevezetése óta a tervszerűség minőségi jegyei és kritériumai sokkalta jobban kidomborodnak és érvényesülnek, mint bármikor korábban. Vitathatatlan például, hogy a termelés jobban alkalmazkodik szükségletekhez, ennek egyik jele a növekvő export is, I960-—1970-ben az ipari termelés kb. 11 százalékkal nőtt, az ország kivitele, amely túlnyomógyárat s°m kerülte él. azt te bizonyítja, hogy a gyár vezetői nem voltak minden téren ilyen „Jó szívűek". A szakszervezetek — négy szakszervezet képviselteti magát a gyárban: meghatározó többségben a CGT van — követelésére sikerült elérni, hogy ma már a munkások havi átlagkeresete megközelíti az ezer frankot, és az üzemi újságból rendszeres tájékoztatást kapnak a gyár életéről, tevékenységéről. EMELKEDŐ ARAK — MILLI ARDOK HADIKIADÁSRA Az olvasó hajlamos a számok., kai való játszadozásra. Ha szoroz és összehasonlít, megállapíthatja: nem is lehet olyan rossz sora a L’OREÁL-gyári munkásnak, hiszen 5 ezer forint körül keres havonta. Csakhogy az ilyen összehasonlítás nagyon csalóka; a nagy számok mögött súlyos problémák feszülnek. Ennek bizonyítására hadd idézzem az árakat: 1 liter tej 1 frank; 1 kiló kenyér 2; 1 kiló hús 13—25; férfiöltöny 400—800; cipők 50—150, a legolcsóbb cigaretta — a franciák kedvelt Gauloises-e — 1,5; mozijegy 5—12 frank, a komfort nélküli szoba-konyhás lakás havi bére 350 franknál kezdődik. A korszerű, kétszoba összkomfortos lakás havi bére pedig az 1300 frankot is túllépi. Tudom, ezek az árak nevetségesen alacsonyak azoknak, akik megengedhetik maguknak, hogy Párizs legdrágább áruházában, a Fauchonban ! vásároljanak Meg^zethetetlenek | viszont a francia kisemberek • számára, akiknek fejük felett állandóan Damoklész kardjaként lebeg az áremelkedés veszélye. (A nyár végén nyilvánosságra j hozott adatok szerint Franciaországban az év első hat hónaoiá- ban bekövetkezett áremelkedések aránya elérte a 3,2 százalékot. A fenti árak bizonyára lényegesen csökkennének, ha a francia kormány kevesebb pénzt fordítana fegyverkezésre. Erre azonban semmi remény nincs, hiszen Michel Debré hadügyminiszter nemrég jelentette be: a hadsereg atomfegyverzetét 1975- ig hidrogénbombákra, illetve hidrogérkőltetű rakétákra cserélik ki. Ez újabb nagy megterhelést jelent a francia dolgozóknak, hiszen csak egy hidrogén- « bombák szállítására alkalmas • Mirage—í 80 millió, egy atom- : tengeralattjáró 2,1 milliárd, egy 30 rakétával felszerelt rakétaüteg pedig 4,2 milliárd frankba kerüL A Vendome téren 43 méter magas diadaloszlop áll. Az aus- terlitzi csatában zsákmányolt orosz és osztrák ágyúk anyagából öntötték az oszlopot beborító bronz emlékművet. Minden békeszerető francia ember örülne, ha mellette újabb diadaloszlop emelkedne — a francia hadsereg jelenlegi fegyvereiből..; Bracsok István Következik: A művészet örök részben ipari produktum, 31—32 százalékkal. Népgazdaságunk fejlődését, helyzetét csaknem minden területen a kiegyensúlyozottság jellemzi. Érzékelhető módon javult, különösképpen ebben az esztendőben, a fogyasztási javak kínálata és választéka. A gazdaság belső egyensúlyi helyzetét még az idei természeti csapások sem rontották, a több milliárdos anyagi veszteség sem kénysze- rített tervcéljaink módosítására. Általános érvénnyel állapítható meg, hogy a reform bevezetése óta gazdaságunkban nem keletkeztek új aránytalanságok, a múlttól örökölteket — pl. a fejlettség területi aránytalanságait — pedig tompítottuk. Szembetűnő aránytalanság csak a beruházások, pontosabban az építőipari kereslet-kínálat kapcsolatában észlelhető, amit az elmúlt esztendők során még nem sikerült csökkenteni. Gazdasági fejlődésünk javuló tervszerűségének hangsúlyozása koránt sem jelenti azt, hogy ebben a vonatkozásban a reform összhatása már teljes körű, a tervszerűség pedig száz százalékos. Ez a fajta — az abszolút — tervszerűség nem is valósítható meg, mindenekelőtt azért, mert nemzeti gazdaságunkat ezernyi szál fűzi a világhoz s a külgazdasági kapcsolatok révén előre nem látható, nem tervezhető hatások érik gazdaságunkat. Ám ennek figyelembevételével is sok lehetőségünk és teendőnk van még a gazdasági fejlődés, a gazdasági folyamatok tervszerűségének erősítésében. A X. pártkongresszus ennek fő módszerét is megjelölte: a nép- gazdasági tervezés tökéletesítése, tudományos megalapozása. A világméretekben gyorsuló tudományos-technikai forradalom korszakában az előrelátásának a távolabbi jövőre is ki kell terjednie, ami szükségessé teszi a hosszú távú tervezést, a fejlődés lehetséges és valószínű műszakigazdasági irányainak felmérését, elemzését. A IV. ötéves terv nálunk már a 15 éves távlati tervvel egyidejűleg és azzal összhangban készült. A tervezés tudományos módszereit emellett az ötéves és az éves tervezésben is javítani lehet, ennek matematikai, programozási és technikai feltételei — megfelelő számítógépek — az új tervidőszakban már rendelkezésre állnak. G. I. Kellene a hal, de.„ Hetekkel ezelőtt újságolta a halértékesítő vállalat békéscsabai kirendeltségének vezetője: olyan ötletük támadt, hogy megkönnyítik az üzemben dolgozó asszonyok második műszakját, és segítenek kitalálni a körükben gyakran elhangzó „mit főzzek?”^. Ügy gondolták, hogy hetenként legalább egyszer csomagolt. konyhakész, rántani és halászlének való halat szállítanak a nagyobb békéscsabai üzemekbe. — Jó ötlet — jegyeztem meg arra gondolva, hogy a város központjában levő két halboltot még a legnagyobb ínyencek sem nagyon keresik fel a külterületeken lakók közül. A „mit főzzek?” töprengés közben talán eszükbe sem jut. hogy halat is lehet kapni. Nincs a halértékesítésnek megfelelő propagandája. Már nyúltam is a jegyzetfüzet után. de Somos István kirendeltségvezető azt mondta, várjam meg az első árusítási próbálgatások tapasztalatait. Most a hetekkel ezelőtti lelkesedés helyett úgy beszélt az ötletről, mintha éretlen vadkörtébe harapott volna. Az üzemek vezetői n gvan Is nem láttak fantáziát a hal házhoz vagyis üzemhez szállításában. Meg sem kérdezték erről a dolgozók vé- leménvét. hanem sorolták az akadályodat: „Nincs, akire rábízzák. Már próbálkoztak hasonló flgvlettel, de csak bajlódás és ráfizetés volt vele.” Nem soroljuk a kifogásokat, mert hiszen könnyebb ezekkel előhozakodni mint az árusítást megszervezni Hasonló kifogások miatt nem lehet például roston sült halat kapni, a békéscsabai vendéglátóipart egységekben. „Nincs elég emberünk sem, meg aztán ráfizetéses” — mondják. Érdekes módon Gyulán, Sarkadon. Méhkeréken, Eleken, Mezőkovácsbázán Csorváson nem tartják ráfizetésesnek a hatételek forgalmazását. Vagy pedig elsődlegesnek tartják a fogyasztók Igényének a kielégítését. Például a viszonylag kis lélekszámú Méhkerékre heten, ként 150—200 kiló halat rendelnek. Megyénk valamennyi községében elfogyna legalább eny- nyi, ha az ■''-♦termek vezetői, dolgozó* hajlandók lennének „kínlódni” vele. A halértékesítő vállalat dolgozóinak is kényelmesebb szakbolt lukban értékesíteni, mint tisztított félkilós, kilós csomagokat készíteni, azokat kiszállítani. s aztán az üzemi megbízottakkal elszámolgatni. Mégis szívesen vállalták volna, hogy több száz üzemben dolgozó háziasszony számára könnyen hoz. záférhetővé és könnyen megfőz- hetővé tegyék a garantáltan friss, szeletelt halat. K. I. Alapító Nemrég ünnepelte a Szarvasi 20. évfordulóját. Képünkön: né (állók) Varga Ferenc, Szlgetvá Babák Mihály. Ruházati Ktsz megalakulásának gyen a 21 alapító tag közül' ri Jánosné, Pribelszkl Pál és (Fotó: Malmos Károly)
