Békés Megyei Népújság, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-12 / 291. szám

Főszereplő az orgona Rádiőjáták-felvétel a Zeneakadémián Vorn« Gyulával végigjártuk a világot, leszálltunk vele hét tenger mélyébe, felrepültünk irányításával a Holdra, meghó­dítottuk a hangot, a fényt, a levegőt, az elektromosságot, de azt nem is sejtettük, hogy a nagy francia író ismerős a ze­ne világában, és ha kell — ava­tott vezetőként irányíthatja az olvasói a muzsika rejtett útjain Ki gondolta volna Veméről, a természettudományok e nagy­szerű alkalmazójáról, a földrajz, tudósról, a csillagászról, hogy halk hangú, kicsit lélektani novellát írt a boszorkánymester hírében álló orgonakészítőről, a megsüketütt orgonista kántor­ról, a Teli Vilmos kultuszát imádó történelem-tanárról és a kisfiúról, kislányról, akik szin­te felváltva élnek a reális és az álomvilágban. És a főszereplő az orgona. A rádiójáték írója, Zoltán Péter az orgonát a négy klaviatúrás, sokregiszteres, fúj tatóval műkö­dő sok száz sípos orgonát he­lyezte a cselekmény középpont­jába. Ezt az orgonát szedi szét alkatrészeire Effaran mester azért, hogy a basszus-, a tenor-, a szoprán-, a cselló-, a hegedű-, az oboa- és a klarinét-hang mellé, egy különös elgondolás alapján, két általános, de a hangszer szempontjából ritka hangot, a kisfiú és a kislány hangját beillessze az orgona sípjai közé. így születik meg a „Disz úrfi és az Esz kisasszony” furcsa története, így alakul ki a rádiójáték a „hangszerek ki­rálya”, az orgona körüL Itt vagyunk a Zeneakadémia nagytermében. Hideg decemberi délelőtt. A négy lámpa egysze­rű, józan fénnyel világítja meg a színpadot és a földszint első sorait. A sárga kőszobrok, a te­rem díszei egykedvűen figyelik a színpad közepére kihúzott or­gonát, amelynek széles padján ül Berényi István orgonamű­vész. Nem értem, hogyan ismeri ki magát az orgona négy klavia­túrája és a rengeteg gomb, lám- pa, p>edál, kapcsoló, fogantyú és isten tudja micsoda szerelvény | között. Előtte a négy „klavia- j túra”, mintha négy zongora bil- lenytűzetét építették volna egy­más fölé. A művész most jobb kezével a második, bal kezével a legalsó, a negyedik klaviatúra billenytűit nyomogatja. Ezzel egyidőben cipője orrával a lába alatt levő p>edál-rendszer billen­tyűit is megszólaltatja. E fabil­lentyűk segítségével dübörög­nek fel a legmélyebb kontra­basszus hangok Most a felvétel készül, a hangjáték aláfestő ze­néiét veszi fel hangszalagra a rádió. Ez a művelet viszonylag egy­szerű. Kevesen tudják, hogy a Zeneakadémia nagyter­me mellett egy kis zárt, hang­szigetelt szobában ministúdió működik, ahol beépített műsze­rekkel, berendezésekkel rögzítik a hangversenyek anyagát. A művész játékát a technikus a „stúdióból” figyeli, mindkettő­jük előtt kis URH adó-vevő ké­szülék áll, és ha a technikus­nak valami észrevétele akad a lejátszott, vagy az éppen fel­hangzó művel kapcsolatban, be­leszól az URH mikrofonjába és megismételteti az anyagot, vagy nagyobb dinamikát javasol, vagy más megjegyzést tesz az előadó játékára — a technikai követelményeknek megfelelően. A felvétel elején vagyunk. Az A művelődésügyi miniszter mó­dosította, illetve kiegészítette a felsőoktatási' intézmények nap>- pali tagozatos hallgatói részére juttatható állami támogatás ed­digi rendjét. Általános tanulmányi ösztön­díj ezután már az első tanév második félévétől kezdve juttat­ható — minden esetben egy-egy félév időtartamra. Ahol a tanul­mányi idő négy tanév, vagy en­nél is hosszabb, az első tanév oldalfalon kigyullad a vörös lámpa, amely jelzi, hogy a mag­nó a felvételre készen áll. Be­rényi István a kottatartóra he­lyezi a rádiójáték kísérőzenéjét tartalmazó kottalapokat, amely egyébként a saját munkája (Opus 1 — ahogy tréfásan meg­jegyzi a fiatal művész). Meg­szólal az orgona. A zene úgy szól, mint valamely ünnepélyes harangjáték. Az első ütemek szinte karácsonyi hangulatba ringatják a hallgatókat. A rö­vid bevezető harangszó után kis szünet következik, majd fel­csendül a c'-ermekkórus beve­zető és kísérőzenéje. Egyedül az orgona szól, de a dallam úgy csendül fél, mintha gyerekek énekelnének, dallal köszöntenék az ünnep>et. A muzsika mély hangjai lüktetik a ritmust és felette szimmetrikus ívekben, szárnyal a dallam. Az orgona ezüst síojai énekelnek. E pillanatban megszólal az URH prózai hangja. „Kérem még egyszer, a második bekez­déstől, onnan, hogy bé-esz-aisz- -h, de kissé erőteljesebben.” A művész megadóan bólogat, nyolc regisztert kihúz, három fogantyút kirángat, 14 gombot lenyom a kottát visszalapozza és újra felcsendül a basszussal alátámogatott dallam A Verne Gyula novellájából készült rádiójátékot karácsony este közvetíti a Magyar Rádió. Sényi Imre második félévére megállapítha­tó tanulmányi ösztöndíj össze­ge az első félév szerint kifizet­hető ösztöndíj alsó határa le­het Az utasítás a szeptemberi és a júniusi juttatások mértékét a tanévkezdés, ületve a vizsgaidő- szak befejezésének időpontjától teszi függővé, s ennék megfe­lelően újonnan részletezd a ter­minusokat. (MTI) Módosították az ösztöndíj-rendeletet A Sajtónapról — görbe szemmel Biztosan születési hi­bám, de valamilyen rej­télyes okból kifolyólag én szeretem a sajt-ó dol­gozóit, és ebből követ­kezően örömmel fogad­tam — mint bedolgozó segédmunkás — az idei Sajtónapra szóló meghí­vót, A rendezvény helyén, a Körös Hotel előcsar­nokában egy papír „kartársnő” kezében le­vő felírat nagyon meg­nyugtatott: „Zártkörű rendezvényVannak ugyanis olyan esetek, helyzetek, testhelyze­tek, ballépések, kilen­gések, billenősek a saj­tó kebelén belül is, ame­lyek jobb, ha megma­radnak a „négy szürke fal” között. Éppen elég, a Nagy Nyilvánosság­nak időnként azt elvi­selni, amit leírunk. (Azért azonosítok, mert szerintem a bedol­gozók sem különbek). Na, de maradjunk csak szorosan a tárgy­nál: a sajtónapi ünnep­ségről akarok írni, ma­radjon már a másnapi fejfájáson kívül is vala­mi emlék róla, ha egy­szer annyira készültek rá. Szerintem a műsor fe­lelőse Sass Ervin volt. Ezt onnan következtet­tem, hogy az egész tár­saságban neki volt e9Ve- dül savanyú ábrázata. Az ünnepi beszédet is Ű mondta, méghozzá közmegelégedésre, mert szép is, rövid is volt. Ritkaság az ilyen jól si­került ötvözet. Meglát­szott rajta, hogy ama sorokért nem fizettek. A sokoldalú Ervin aztán magához ragadta az egész műsor konfe- rálását, vezetését is, amelyből azt hiszem, ez volt az egyedül ért­hető. Először Varga Dezső- ék triója lépett színre, állítólag azt szerették volna tisztázni, hogy miért Békés Békés (mármint a megye), de ez, mint ahogyan má­soknak, nekik sem sike­rült, egyrészt a védőital következtében fellépő bábeli hangzavar, más­részt amiatt, hogy De­zső barátom nagy lám­palázban a mikrofont annyira bevette, hogy csak a zsinór állásából tudtunk következtetni annak tartózkodási he­lyére. Nekem nagyon tet­szett Braczkó Pista és Botyánszki Jani fellé­pése is. Pista például tavaly óta semmit sem hízott, Janinak pedig az a szép bajusza nagyon jól érvényesült a mik­rofon körül. Hallani ugyanis semmit sem le­hetett, mert akkorra már a védőital más faj­tájából is rendesen fo­gyott, na meg sok csi­nos hölgy is jelen volt, akik nemigen bírják el a mellőzést. Varga Dezső barátunk is saját magának olva­sott fel sajtó-bakikat. Fáradozása nem is volt hiábavaló, mert úgy lát­tam, elég jól szórakozott rajtuk. Természetesen a „Gu­bán innen — Gubán túl” házi vetélkedőről külön kell szólnom, mert az igazán látványos volt. Hazai színpadon, saját kenésű májas kenyeret úgy falni, mint például a Demény Gyuszi vezé­relte „piros-csapat” tet­te, igazán váratlan, pá­ratlan teljesítmény volt- Az Ary Rozika által ve­zényelt „kék-csapat” is nagyon igyekezett, még egymás ujjait is lenyal­ták talán, de hiába, ná­luk a kenés nem ment, pedig elég sokat írtak már róla. Az is tetszett a vetél­kedő feladataiból, hogy az újságírók most az egyszer nem a kákán keresték a csomót, ha­nem jófajta borjúköté­len, Mindenesetre új­ságíróktól régen láttam akkora igyekezetei, mint a gordiusi csomók bogozásakor. Ezen állí­tásomat a letört kör­mök tömkelegé bizo­nyítja. A nagy versenylázban a játékmester Sass Er­vin elnézést kért, hogy időnként háttal áll a Nagyérdeműnek”. Kár volt neki szólni, mert hátulról szerintem sok- jcal jobban nézett ki. A nagy küzdelem vé­gül is „tizenegyesekkel” dőlt el Demény Gyuszi csapata javára. Meg is érdemelték, és szívem­ből remélem, hogy De­mény Gyuszinak a máj­konzervvel szembeni undorát megfelelően el­lensúlyozta az a csók, melyet gratulációként a „Kék” csapat kapitá­nyától kapott. Béla Ottó kikiáltásá­ban nagyon hangulatos volt 'a tombola is, azon belül pedig elsősorban a planétahúzó „lány” tet­szett. Mindent egybevetve, az idei sajtórán igazán jól sikerült, pedig ne­jem is ott volt. Amikor eljöttünk, míg senki sem veszett össze, igaz akkor még csak fél 11 volt. Mindenesetre jövő­re is szívesen elmennék, ha ugyan ezt most el nem csináltam. OKI A Nagymama Zenés vrgiá»ék a színházban Csíky Gergely — Máder Rezső zenés vígjáték játssza a békés- esabai színház. Képünk: Bareza Éva, a címszereplő és Felkai Eszter. A nyugalmazott ezredes és Márta: Cserényi Béla, Felkai Esz­ter. Emlékezetes, kedves jelenet, szereplői: Széplaki Endre, Cse­resnyés Rózsa, Gonda György és Bareza Éva. (Demény Gyula felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents