Békés Megyei Népújság, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-05 / 260. szám
Fotós szemmel Alighogy megjelent pályázatunk a Szerkesszen velünk múlt heti számában, máris akadt szemfüles fotózó, aki lencsevégre kapta a témák Ügy hisszük, ez a kép minden szónál ékesebben beszél. A pontosság kedvéért azonban közöljük: a kép Békéscsabán készült a Kemény Gábor Gimnázium és Szakközépiskola (ÜJ Gimnázium) Petőfi utcai bejáratánál. Olvasónk — többek között — megírja, hogy másfél hete tart ez az állapot. (A levél és a fénykép október 31-én érkezett). Szerinte másnaponként kellene üríteni a kuka-tartályokat, de a heti egyszeri elszállítás is ritka. Közbenjárásukra sem történt intézkedés. Reméljük, a kép közlése hat. Gratulálunk és köszönjük. Várjuk az újabbakat. (A fotó beküldője: Kozma Jáno6) Játszótér gyermekzsivaj nélkül? „A lakótelep valamennyi la-1 kója örül, hogy környezete egy-1 re szebb lesz. Bizonyára velem! együtt örömmel veszi tudomü-! sül; hogy a telep egy újabb játszótérrel gazdagodott Anii ebben a dologban kellemetlen, az a játszótér helyének megválasztása. Ugyanis a 28—29-es épület közé szorították be. Ennél jóval nagyobb terek is állnak ilyen célra a lakótelep rendelkezésére. Másrészt a játszótér a buszmegállóval pontosan szemben van. A közút rendkívül forgalmas, igen könnyen lehet baleset. Ami viszont a legkellemetlenebb, hogy a 29-es épületben lakó és éjjeli műszakban dolgozó családok nappali pihenése egyszerűen lehetetlenné válik. Megvizsgálták, intézkedtek „Ezt a levelet csak ketten írjuk, de biztosak vagyunk abban, hogy a környék lakói is osztják véleményünket — írja Köveskúti Ferenc és felesége, békéscsabai olvasónk. — Közvetlenül a házunk mellett a Mikszáth u. 45. szám alatt magántulajdonban levő, gödrökkel teli telek van. A nyár eleje óta a Köztisztasági Vállalat kukás kocsija rendszeresen ide hordja a szemetet, ami általános felháborodást kelt. Ügy gondoljuk, nem szükséges részletezni, hogy az az eléggé el nem ítélhető .eljárás mekkora bűzt és baktérium-terjedést idéz elő. Először a tanácstagunk által tanácsi szervekhez fordul- I tunk, majd a KÖJÁL-hoz. Pa- , nászunk nyomán azonban máig sem történt intézkedés. Hálásan vennénk, ha a szerkesztőség se. gítene.” A levelet már régebben kaptuk, de mivel az ügy kivizsgálásra szorult, a Köztisztasági Vállalathoz fordultunk, ahonnan a napokban kaptuk meg a választ. „Vállalatunk a Mikszáth utcai telekre a városi tanács vb építési és közlekedési osztály megrendelésére szállított szemetet, fel- töltés céljából. A helytelen bűztelenítés miatt azonban vállalatunk ezt közegészségügyi okokból megszüntette.” Olvasóink bizonyára meg. nyugvással tapasztalhatták az intézkedést. Nagyon jó lenne, ha ennek a játszótérnek az említett okokat figyelembe véve egy megfelelőbb helyet találnának. Az erre illetékeseknek pedig csak annyit: lehetne ennél nagyobb körültekintéssel is dolgozni és esetleg kikérni azok véleményét is, akik ennék a szenvedő alanyai lesznek. Vajnai László Békéscsaba. Kulich lakótelep 29.” Enyhén szólva furcsáljuk a levelet és annak tartalmát. A játszótér létrehozásában jó néhány szülő és lakó vett részt. Akik nagy lelkesedéssel dolgoztak, bizonyára zokon veszik az ilyen aggályoskodást. A gyermek; gyermek, ennél fogva zajong, ha a lakásban vagy a lépcsőházban, vagy éppen az utcán játszik. Nem lehet némajátékra kényszeríteni. Mozgásra viszont nagyon is szüksége van, s ezért játszótérre is. Hogy hol legyen ez a tér? Olyan helyre úgy sem tudják tenni, ahol valakinek vagy valakiknek ne okozna problémát. Tehát bárhová építették volna, mindenütt akad olyan ember, aki kifogásolhatná. A lényeg a gyermek iránti szeretet és megértés.. A zárt lakótelepek, bérházak kicsinyei többszörösen megsínylik, hogy mozgásukban korlátozzák őket a körülmények. Egy játszótér — bárhol is épül az — ezt pótolja. Ami pedig a balesetveszélyt illeti, azt intézkedéssel valóban meg kell előzni. 1/ £. ! Kereskedelem, figyelem! Barna Gyula békéscsabai olvasónk kifogásolja, hogy a városban nem lehet úgynevezett függőcímkét kapni. Erre viszont különösen a csomagok, bőröndök feladásánál nagyon is szükség van. Bejárta Békéscsaba összes fellelhető papír- és nyomtatványboltjait, csupán egy helyen tudott hozzájutni; a Petőfi utcai ÁFÉSZ-nél, de ott is csak százas tételben volt kapható. Kizárólag a nyomtatványbolt vezetőjén és a jó ismeretségen múlott, hogy kapott ebből a filléres áruból. Apróság, mégis figyelemre méltó, hiszen nem egy ehhez hasonló filléres dolog hiánycikk boltjainkban. Jó lenne ezen mielőbb segíteni. B. S. aláírással egy másik olvasónk patron-ügyben keresett fel bennünket. Közölte, hogy igen kellemetlen csalódás érte a minap, amikor Bélcéscsabán, a Tanácsköztársaság úton levő 46. os számú háztartási boltba be akarta adni az üres patronokkal telt dobozt és várta — mint a szódásüvegeknél is szokás —, hogy visszakapja a betétet, 27,50 forintot, ugyanis a patronokra a jövőben nem lesz szüksége. Sajnos tévedett, mivel a pénztáros nem volt hajlandó kifizetni az összeget, csak abban az esetben kaphatta volna vissza a pénzt, ha azt levásárolja. Olvasónknak történetesen nem volt szüksége semmi olyan cikkre, ami a háztartási boltban kapható. A pénzre viszont igen. Azt szeretné megtudni: vajon van-e urra rendelkezés, hogy a patronbetétet visszafizessék? Ha igen, mivel magyarázható a háztartási bolt pénztárosának magatartása? A megyei tanács kereskedelmi felügyelőségtől kapott tájékoztatás szerint a patronokat készpénz ellenében visz- sza kell váltani. Sokak nevében fordult hozzánk Kerekes László békéscsabai olvasónk. Levelében megírja, hogy a forgácsoló- és konzervgyár környékén nagy a baleset- veszély. Az utóbbi években több halálos baleset ős jó néhány sé. rülés történt itt Oka elsősorban — szerinte — az, hogy az új forgácsoló bekötő útjának építésénél elvették a gyalogosoktól a járdát Ezért a járókelők zöme a Békési úton, az úttesten közlekedik. A KRESZ-tábla jelzi a jármű, vezetőknek ,hogy 40 km/óra sebességgel kell haladniuk, azonban ennek sokan fittyethánynák. Télen, hóban és esős időben akadnak járművezetők, akik élvezetüket lelik abban, hogy az ott haladó gyalogost, vagy kerékpárost — sok a kerékpáros t& —, sárral lefröcsköljék. Javaslata, hogy a köziek ed ésrendcr>ze1. figyelmeztesse a gépkocsivezetőket, ugyanakkor ajánlatos lenne kötelezni a 20 km/óra sebességre. Legalábbis addig, amíg a gyalogosok tómét nem kapják vissza a járdát. Olvasónk szerint ez az utóbbi lenne a legfontosabb, mielőtt még több ember nem válik az itteni közieke. és áldozatává. Megjegyzi még, ogy azon is sürgősen segíteni kellene, hogy ne legyen sötétség ezen a szakaszon az esti és éjszakai órákban, jelenleg ugyanis igen gyenge a világítás. Megjegyzéseihez nem fűzünk kommentárt. Észrevételeivel teljes egészében egyetértünk. t Kedves kötelességünknek teszünk eleget, amikor közöljük Tlyés Lászlóné és Varga Pál békési olvasóink levelét. „Azzal a kéréssel fordulok Önökhöz, hogy a Népújság hasábjain keresztül legyenek szívesek tolmácsolni az AlföAi Kőolaj és Gázipari Gépgyár orosházi üzemének, vezetőinek és dolgozóinak hálás köszönetünket azért a kedves meglepetésért, amelyben részesítettek bennünket. Köszönjük az ajándék kályhát.” Korábban lapunkban már megírtuk, hogy a vállalat dolgozói társadalmi munkával kályhákat készítettek és juttatták el azoknak a. családoknak, akiket megyénkben belvízkár ért, s legjobban rászorultak érré a segítségre. Petrovácz István : Szombatra péntek Regény 40. Válasz a Sarokházból Október 22-én Ki a vendég? címmel egyik olvasónk véleményét és tapasztalatait közöltük. Levélében kifogásolta a Sarokház dolgozóinak magatartását. A békéscsabai Sarokház presszó vezetője, Szentesi Lászlóné és helyettese Durkö Mária válaszolt a cikkre. Szerintük nem történt olyan eset. ami miatt udvariatlannak lehetne tartani a presszó személyzetét. Megjegyzésünk: a cikkben nem marasztaltuk el a presszó dolgozóit, ellenkezőleg a védelmükre keltünk éppen azért, mert olvasónkkal nem értettünk egyet. Megírtuk, hogy szórakozóhelyen lehetőleg megfelelő öltözetben illik megjelenni. • Lassan egy hete, hogy haza- ■ jöttünk s én még mindig valahogy idegenül mozgok a házban. Az öcséim és nagyapa ezt nem veszik észre, de anya, tudom, aggódva figyel. Tegnapelőtt megkérdezte: nincs valami bajom? Mit mondhatnék anyámnak? Unatkozom? Nem igaz, itthon is akad dolog, kitölti a napom. Valljam be, hogy a fiúk hiányoznak? Dénese Jóska, a többiek? Ezzel nem bánthatom meg, hiszen mindenben a kedvemben jár. S anya nem értené, mennyire összeszoktunk mi, öten. azután hatan, a legutolsó napokban a némával együtt heten. hogy vigyáztunk egymásra, megosztottuk nemcsak az ennivalónkat, de örömeinket, gondjainkat is, együtt féltünk, együtt bizakodtunk. Nagyon nehéz egyik napról a másikra tudomásul venni, hogy minden megváltozott. A sorsunk jóra fordult, a reményeink valóra váltak. És mégis... Idővel talán megszokom. Ott, Szanazugban, abban a tanyában talán egyikőnk sem gondolta soha végig, milyen nagy dolog az összetartozás, a barát- : sag. Mit ért Dénes bölcsessége, Jóska tudatossága, Sanyi ragaszkodása, Lajos csendes megbékélése sorsával, az én nagy- nagy bizonyítani akarásom, Török meghunyászkodása, a néma hálája! Most, hogy többé nem lehetünk úgy együtt, egyenként is szegényebbek lettünk. Kedden, amint előre megállapodtunk, találkoztunk az iskola előtt. Nehezen ismertünk egymásra. Török kivételével meg- nyiratkoztunk, tiszta, vasalt ruha volt rajtunk, kifényesített cipő. Dénesen nyakkendő. Rengeteg mindenről fecsegtünk, mégis alig emlékszem valamire. Arra odafigyeltem, hogy Radnait az egyik nagynénje fogadta be, s Lajos most az anyját várja haza. Az anyja elmenekült az apjával, de Szolnokról visszafordult. Vajon Szolnokot elfoglalták már? Senld nem tudott bizonyosat. A városban egymással ellentétes hírek keringtek. Sorra vettük, közös ismerőseink közül ki van itthon, ki nincs. S ezzel kifogytunk a komoly beszédtémából. Az iskolába nem engedtek felmenni. Az épületet most az oroszok rendezték be katonai kórháznak. De a pedellussal találkoztunk. ö mondta, hogy Dömén di tanár úr, Németh tanár úr és mások is itthon vannak. Deméndi tanár urat már kereste a városparancsnok. Ügy beszélik, egyelőre a tanítás az in- ternátus épületében kezdődik. Elmentünk a városházára. Ott írás nélkül kaptunk kenyérjegyet, zsírjegyet, szalonna jegyet, ezért a városparancsnokot nem háborgattuk. A hivatalos írást mégse dobtuk el, Dénes rámbízta, őrizzem meg Ün eltettem. Odaadom majd Nagyapának. És, ha valaki firtatja, honnan vannak a malacok, ezt dugjuk az orra alá. Oroszul úgyis kevesen értenek. Kószáltunk még a városban, megnéztük a friss katonasírokat a ligetben, s azzal búcsúztunk el, hogy a jövő hétfőn ismét találkozunk az iskola előtt. De, ha valaki közben valamilyen újságot tud, azonnal megkeresd a többieket. Török, amikor mentünk hazafelé, mindjárt mondta, hogy ő nem ér rá a jövő hétfőn. Ha kiengedik a városból, a kétegyhá- zi út mellett van egy kis földjük, onnan behozza a krumplit. Erről nekem eszembe jutott a kukoricánk Sitkéban. Azt is meg kellene nézni. De anya egyedül nem enged el egyelőre. Hiába nyugtatgatom, hogy mi, összevissza kószáltuk a határt, mégsem történt semmi bajunk, anya, ahelyett, hogy belátná, nincs mitől félteni, szipogni kezd.
