Békés Megyei Népújság, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-05 / 260. szám
jelfogó készül Emléktábla leleplezés, névadó ünnepség lesz Békésszentandráson Nevezetes esemény színhelye lesz ma délután Békésszentand- rás. Az általános iskolai diákotthon nevelői és lakói névadó ünnepséget rendeznek. Mint ismeretes, a diákotthon 1965 őszén alakult. A névadó ünnepséget délután 4 órakor tartják. Először megkoszorúzzák Vértessy Mihály szobrát, majd a diákotthonban a volt szentandrási bíró emléktábláját leplezik le. Ezután kerül sor az ünnepi aktusra, melynek során a diákotthon felveszi Vértessv Mihály nevét. A névadó az 1735. április 37-én kirobbant szentandrási paraszt- felkelés fővezére, ekkor ő volt a szentandrási bíró is. A parasztfelkelést nagyban segítette Péró (Szegedinácz Péter) rác katonáival. A felkelés végül is elbukott, de Békésszentand-rás népe őrzi e harcosok emlékét. Az ünnepségen Sajti Károly, a Békés megyei Tanács Művelődési Osztályának szakfelügyelője mond beszédet. Részt vesznek a szomszédos általános iskola úttörői is, valamint a járás, a község vezetői. Rádióamatőrük versenye A lenini páncélautó Békés megyei tartózkodása idején, november elseje és tizediké között az MHSZ rádiósklubjának központi adód is nagy munkában vannak. Az amatőrök szaknyelvén: „ünnepi forgalmazást végeznek”. Szarvas, Szeghalom, Sarkad, Gyula, Battonya, Békéscsaba, Békés, Mezőberény, Orosháza amatőr rádiósai nagy érdeklődéssel, izgalommal várták és várják a rendkívüli alkalmat, hogy az ékkor létesített magyar és külföldi rádiókapcsolatokkal jó helyezést szerezhessenek a klubok országos versenyén. Hiába, a háború, a front megviselte anyát. Azelőtt örökké vidámnak láttam. Most szót- lan, komor, minden zajra ösz- szerezzen. S állandóan apát emlegeti. Apáról nincs .hírünk. Vitték tovább a kórházzal, vagy fogságba esett? Rosszabbra nem gondolunk, hiszen apa kórházban teljesített szolgálatot. S a kórházat a háborúban nem bombázzák, nem lövik. Más asszonyok sem tudnak a férjükről. Ezért mi is várunk, türelemmel. Hanem a kukoricát előbb- utóbb le kell tömöm, be kell fuvaroznom. Nemcsak a malacok miatt. Amíg nem fagy. zöldet találok a kertben, az utcán. Van valamennyi aprókrumplink, répápk, a káposzta alsó leveleit, torzsát is megeszik. De pár hét múlva az egyiket szeretném befogni, hízónak, s a tél végén levágni. S ahhoz kukorica kell. Nekünk is szükségünk van a kukoricára. Amíg a határban bújkáltunk, azt hittük, a városban minden van, csak mi nélkülözünk. Lassan be kell látnom, mi jobban éltünk ott kint, mint anyáék, a testvéreim itthon Mert kenyeret árulnak a boltban, jegyre, kisebbik öcsém és a húgom után tejet is kapunk, de szalonna, zsír szeptember óta nincs, húshoz is csak úgy jutunk, ha valaki, ismerősünk disznót, borjút öl. Itthon is mindennapos étel a kása, a máié, a krumpli, a répa. Áltól a Fiatal gyár, fiatal) munkások. — Igazi női munka. | — Százötven dolgozót foglalkoztat a Telefongyár egy éve létesült gyulai üzeme. Pesten a foglalkoztatottság gyakorlatilag telítődött. Vidéken j viszont még sok helyen gond a nők elhelyezkedője. Kézenfekvő a megoldás: a munkaigényes termékeket előállító gyárakat vidékre kell telepíteni. Ilyen alapon létesült a Telefongyár gyulai üzeme is, nem egészen egy évvel ezelőtt. *** Csordás István üzemvezető: — A Gyulai Városi Tanács és a Telefongyár 1969 februárjában állapodott meg a jelfogógyártó üzem Gyulára telepítéséről. Ennek értelmében tanácsi segítséggel épült fel üzemünk, mintegy hosszabb távra szóló gyártelepítés első üteme. A termelési azonban — főleg építőipari problémák miatt — csak néhány hónapos késéssel, az idén márciusban indult meg igazán. Azj eredeti tervhez képest természetesein el vagyunk maradva, de ennek egy részét azóta már behoztuk és az év végéig tulajdonképpen eljutunk oda, hogy alapvető kötelezettségeinket teljesíteni tudjuk. Mindez főleg a fiatal dolgozók lelkesedésének köszönhető. Kezd kialakulná egy jó kollektíva, ami szintén hozzájárul a teljesítmények növekedéséhez. — Az itteni munka kétféle. A legtöbben a jelfogó beállítását („jusztirozását”) végzik. Ez kifejezetten női munka, könnyű Moszkvában ünnepelnek November 7-e alkalmából Békés megyéből az IBUSZ szer- vezésébtn hatvanan utaznak november 5-én repülőgéppel Moszkvába. A szokásoshoz híven a csoport tagjai részt vesznek a november 7-i ünnepségeken, valamint megtekintik a város nevezetességeit. Kevés változatosságot jelent a bab. Anya Sitkán a kukorica közé babot vetett, s még szeptemberben a nagyobbik öcsémmel leszüretelte és behozta a városba. A kukoricalisztet drágán mérik a piacon, drágábban, mint azelőtt a lisztet. Ha többet nem, egy zsákkal hozok a kukoricából holnap, vagy a hét elején. S megpróbálok valahonnan kocsit keresni. Végső soron elmehetnék a városparancsnokhoz, megmutathatnám neki az írást, talán segítene. Még az is előfordulhat, adna örökre egy lovat. Másokat is ért már hasonló szerencse. A németek, mielőtt elmentek, sok lovat elhajtottak. Amikor ideért a front, az oroszok is összeszedték a jobb lovakat, s az övéiket itthagyták. Sovány, elcsigázott, kidőlt gebéket, de rendbe lehet azokat hozni! És nemcsak a gazdák kaptak tőlük lovat, olyanok is, akiknek soha nem volt! Sokat gondolkozom éjszakánként, nem lenne-e érdemes kérni egyet? Most behoznám vele a kukoricát, s amíg nem járok iskolába, fuvart vállalnék. Ám, ahhoz szekér is kellene, s felesleges szekerük a katonáknak sincs. Egyelőre targoncával hordom a kukoricát a malomba. Nem a mienket, a szomszédokét. És a béremet lisztben kérem. Már négyszer voltam daráltatni s tíz kiló kukoricalisztet kerestem! (Folytatjuk) kéz, jó szem. nyugodt idegzet! szükséges hozzá. A másik terű-! let, jelfogókkal kapcsolatos szerelési munka, nem ennyire igényes, de itt lényegesein kevesebb munkaerőre van szükségünk. Dolgozóink többnyire betanított munkások, a jusztírozás azonban valójában szakmunka, a mechanikai műszerész szakma egyik „oldalága”. Hogy mikor lesz lehetőség a szakmásításra, ma még nem lehet tudni. — Már korábban megjelenít egy rövid hír arról a bővítésről, mely üzemünk előtt áll. Ez lesz a telepítés következő üteme. 1972 végéig épül fel az új üzemrész, és ezzel a jelenlegi 150 fős létszám körülbelül 800- ra emelkedik. Az anyagi fedezetet főleg a városi és megyei tanács biztosítja' (a városi tanács például saját erejéből adja az utat és a közművesítést), a MÁV is hozzájárul (a jelfogókat elsősorban vasútbiztosító-berendezésekben használják fel), az üzem berendezését pedig magaj a Telefongyár szállítja. Jelenleg' a tervezés és a kapacitásegyeztetés folyik. * * * Kiss Miklós, a MEÖ vezetője: — Az elkészült jelfogók minő. ségének ellenőrzése rendkívül fontos és felelősségteljes munka. Nem szúrópróbáról van szó. Minden egyes darabot meg kell vizsgálni. A jelfogó vagy jó, vagy rossz (nincs olyan, hogy másodosztályú), működésén emberek százainak élete múlhat. Ha valami nem fele] meg az előírásoknak, visszaadjuk, de segítséget, útbaigazítást is adunk a dolgozóknak. Ez persze nekik idő- és pénzveszteséget jelent. Meósmak lenni bizony nem mindig a legnépszerűbb feladat. Jelenlegi dolgozóink egy része még Pesten tanult. Tapasztalatunk azonban az, hogy a kel. léténél kevesebb ismeretet sajátítottak el. Mintha a pestiek féltékenyek lettek volna rájuk. Az. óta viszont szembetűnő a fejlő-1 dés, hiszen míg az első néhány héten jelfogóknak csak 30—40 százaléka volt jó, ma már körülbelül 70 százaléknál tartunk. A műhelvcsarnok munkaasztalai közül az első sor a most betanuló munkásoké. Pilka Anna vezetésével (ő foglalkozik az „újak” betanításával) megszakítottuk pár percre Mészáros Lajosmé, Török Erzsébet, Jenei Julianna és a többiek munkáját. Mindenki más stádiumában van az általában kéthónapos betanulási időszaknak. Erre az időre egyébként 5,50 forintos órabért kapnak és mire átkerülnek telj esi t mén y bér be, el kell érniük a norma 75—80 százalékát. És ez nem is könnyű feladat. Az összetétel ugyanis — az előző foglalkozásokat tekintve — eléggé heterogén. Gyermekápoló, kendergyári dolgozó, i kertész, csomagoló munkás szerepel például a korábbi foglalkozások között; van aki a gimnázium félbehagyása után került ide. Sokan nagyon elkeseredtek az elején. „Sosem fogjuk megtanulni” — mondták akkor. A legtöbben azonban túljutottak a kezdeti nehézségeken. Persze volt, aki nem. Az ilyen munkához szükséges adottságokkal ugyanis nem mindenki rendelkezik. A legnagyobb kudarc kétségtelenül a visszaadott munkadarab. A legnagyobb öröm az, ha egy-egy sorozat hibátlannak bizonyul. A legnagyobb izgalom pedig, amikor elhívják valamelyiküket a MEÖ-ba, egy-egy kisebb hiba kijavítására. Ilyenkor megszeppent diáklányhoz hasonlítanak. Ha azonban végül is a jelfogók rendben vannak, ismét a megkönnyebbülés következik. Két asztallal hátrább a „régiek” dolgoznak. Az idézőjelet persze duplán kellene kitenni, hiszen egyrészt a legrégebbiek is legfeljebb egy éve vannak a Telefongyárnál, beszámítva a tanulási időt is. Másrészt viszont életkor szerint is fiatalok. Torma Katalin, Vígh Katalin. Kneifel Istvánná és Erdély Józsefné fürge ujjad a beszélgetés néhány perce alatt sem pihennek, az ő bérük ugyanis a teljesítménytől függ. Százszázalékos teljesítménvt feltételezve átlagban 1400—1500 forint lenne a havi kereset, de a mostanában gyakori túlórázással a fizetés eléri az 1600—1800 forintot is. A betanulási módszer az ő idejükben még az volt, hogy egy régebbi dolgozó mellé osztottak be egy újat. Azóta a „csoportos”, betanításra tértek át. Tapasztalatuk szerint fél év szükséges ahhoz, hogy a jusztirozás „tényleg menjen”. Az eredeti tervhez viszonyított lemaradás — melyet most fokozott túlórázással igyekeznek behozni —, véleményünk szerint nemcsak az építőiparon, hanem az akadozó alkatrészellátáson is múlott. És nem ez az egyetlen „tüske”. A pesti gyárban például ugyanezért a munkáért a kollektív szerződés szerint 50 fillérrel magasabb a kategória — órabér. Bejáró dolgozó jelenleg nincs. A gyár ugyanis nem vállalja a vasúti bérlet megtérítését. Ha viszont a tervbe vett bővítés megvalósul, szükség lesz azokra is, kik a környező községekben laknak. A sérelmeket az ígéretek szerint talán már jövőre orvosolni fogják. Egy pillanatig sem vitás, hogy mindezt nagyon is joggal várják el a gyulai telefongyár lányai, asszonyai. Már csak az annyit emlegetett „egyenlő munkáért, egyenlő bért” elv alapján is, ami természetesen Pest és Gyula között is értelmezhető . .. Róta László Máriánk búcsúzunk Elszoruló szívvel, mélységes megrendüléssel fogadtuk a döbbenetes gyászhírt: Hanezár Já- nosné, a békési járási tanács tagja, a végrehajtó bizottság elnökhelyettese 46 éves korában örökre eltávozott. Az elhunytat a járási tanács saját halottjának tekinti. Halála pótolhatatlan veszteség a kis családnak, de személyében járásunk közössége is elvesztet egy rendkívüli agilitású, széles látókörű, nagy műveltségű, áldozatos életű munkását. Hosszú ideig a békési II. sz. általános iskola szeretett, megbecsült igazgatója volt, onnan került a dolgozó nép bizalmából az államélet szélesebb munkaterületére fontos, felelős beosztásba. Járásunk közoktatása, közművelődése, egészségügye nehezen pótolható harcosát gyászolja személyében. Minden érdekelte, ahol a közösségért valamit tenni lehetett, a nömozgalomtól a gyermek- és ifjúságvédelemig, a véradás szervezésétől a tantestületi ülésekig mindenütt ott lehetett látni fáradhatatlan alakját. Szerénysége, közvetlensége, emberszeretete valósággal vonzotta magához munkatársait is, a lakosságot is. Bizalommal keresték fel napi gondjaikkal, mindenkihez volt jó szava, megértő tanácsa, senki sem távozott tőle megnyugtatás nélkül. Szerette a szépet, kereste az igazságot gyakorolta a jót: tiszta lelkiismeretű, igaz ember volt egész életében. í Nagyszerű munkatársunkat vesztettük el benne, tárgyilagosságával. pártatlan állásfoglalásaival sokszor utat mutatott. Ha betegágyánál felkerestük, akkor is mindig bíztatott, bátorított és érdeklődött: hosszú betegsége ív’att is figyelemmel kísérte életünket és tevékenységünket, végig munkatársunk maradt. Mérhetetlen fájdalom, hogy minden tekintetben hihetetlen akara*erején a gyilkos kór végül csak felül kerekedett. Szívében mindig pedagógus maradt, hiszen rajongásig szerette a gyermekeket és azok is őt. Sohasem felejtkeztek el róla, nem múlhatott e! Pedagógus Nap anélkül, hogy a boldog, tiszta szívű gyermeksereg el ne halmozza a szeretet virágaival, a nekik oly nagyon drága Mária nénit még hivatalában is. Mélységes fájdalom hogy a virágtenger most az utolsó, a végső búcsút jelenti. Szerettük, tiagvra bec««úiik. Kedves, megnyerő egyénisége mindig hiányozni fog és tiszteletteljes kegyelettel őrizzük szívünkben felejthetetlen emlékét. Dr. O. Kovács István Véradánapok a nagyüzemekben Megyénk két nagyüzemében, a Békéscsabai Konzervgyárban, és az Orosházi Üveggyárban tartottak az elmúlt napokban véradást. A konzervgyárban ez évben már másodszor rendeztek önálló véradónapot s a legutóbbin 101-en vetitek részt. Az Orosházi Üveggyárban 186-an adtak vért. Mindkét üzemben a gazdasági vezetők komoly segítséget nyújtottak, a párt- és tömegszervezetek aktívái pedig tevékenyen vettek részt a szervezésben. Az eredmény elsősorban ennek köszönhető. A véradáson szép számmal vettek részt KISZ-fiatalok its. —SL— 5 A970. NOVEMBER 5. Felveszünk lakatos, hegesztő, csőszerelő, ács-állványozó szakmunkásokat és segédmunkásokat Magas kereseti lehetőség Minden héten szabad szombat. Felvételre jelentkezés GÉP- ÉS FELVONÓSZERELŐ VÁLLALAT KIRENDELTSÉGÉN, Orosháza, Veres József u. I sz. BiKÍS Mjcm. NÉPÚJSÁGß
