Békés Megyei Népújság, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-05 / 260. szám
Munkaalkalom a falunak 3 I ö ütemben épül az új ezervagonos hűtő- ház Békéscsabán. Augusztus körül kezdték a szerkezeti részek szerelését, 'lassan befejezik. December 31- én — tervek szerint — műszaki átadás. Az építkezésen hazai tervek, hazai elképzelések öltenek testet a hazai ipar remeke- ■lése folytán. Ezt a gyorsiramú építkezést vajon hogyan követi a mezőgazdaság? Az új ezervagonos hűtőház azért épül, hogy megyénk ■jó természeti adottságát mind korszerűbben és eredményesebben használják M az állami gazdaságok, a termelőszövetkezetek és a háztáji gazdaságok hűtőházi feldolgozására alkalmas növények termesztésével. Szép számmal vannak gazdaságok, melyek jól hozzászoktak a hűtőházi követelmények teljesítéséhez. Ezért eßyikük-mäsi - ■kuk mér 600—800 holdon termeszt zöldborsót, melyből jelenleg évenként 200 vagon árut készítenek exportszállításra, illetve belföldi piacra Márton Pál igazgató, az utóbbi években behatóan tanulmányozta a mirelité termékek értékesítésének lehetőségét. Békéscsabáról évente 600—800 vagon zöldborsót is lehetne exportálni. Piaca biztosra vehető még hosszú évtizedekig. Zöldbabból, karfiolból, paradicsompaprikából, zöldspárgából, paszternákból a jelenlegi exportra kerülő mennyiség háromszorosát is átvennék a kereskedelmi partnereink. Szamócából, málnából, meggyből még húsz év múlva sem tudunk annyit termeszteni, hogy az exportigényeket' kielégítsük. A napokban megtartott megyei pártértekezleten szó volt arról, hogy milyen módon lehetne könnyíteni a Körös-völgyben gazdálkodó tsz-ek anyagi helyzetén. A kérdésre egyértelmű válasz hangzott el, amikor a termelés helyi adottságainak eddiginél jobb kihasználásiát fogalmazták meg a küldöttek. Ügy gondoljuk, hogy a most épülő december 31-én üzemelésre kész új hűtőház, már 1971-ben is jelentősen hozzájárulhat az állami gazdaságok és a tsz-ek bevételének, jövedelmének gyors, ütemű növeléséhez. A zöldborsó termesztésének gazdaságosságát aligha lehetne vitatni. Ha nem lenne jövedelmező, akkor vajon a Pelsőnyomási Állami Gazdaság foglalkozna-e termesztésével 800 holdon? Aligha! Csakhogy az a baj, hogy a felsőnyomásia- kon kívül kevesen ismerték fel a zöldborsó termesztésével járó előnyöket Legtöbb községben foglalkoztatási gondokkal küzdenek. Megoldásként a vezetők ipartelepítést kérnek. A ■ foglalkoztatási gond enyhítésére minden ilyen törekvés helyes. De vajon a mezőgazdasági termelés helyi lehetőségeinek jobb kihasználása miért szorul háttérbe? A pöszméte, a málna, a ribiszke, a meggy és a többi hűtőházi növény termesztésének elterjesztése miért kap a vezetők részéről kevesebb energiát, mint egy esetleges varroda üzembe helyezése? E-, utóbbihoz még a községfejlesztési alapból is feláldoznak több százezer forintot, a mezőgazdasági termelés szerkezetének változtatására, a propagandaköltségekre innen ggy fillér sem jut. Pedig a helyi adottság: a jó talaj, a napfény, az emberek szorgalma mindenütt megtalálható, csak meg kellene tanítani őket a termesztés fogásaira. Akad tehát a mezőgazdaságban is újabb és újabb munkaalkalom. M inden adat azt tanúsítja, hogy a mezőgazdaság az ország igen kiváló valuta- bázisa. És milyen lehetne, ha a termelési lehetőségeket jobban kihasználnák az üzemek. Lehet, hogy egyeseket a hűtőháziak minőségelőírása tart vissza a vállalkozástól. De hát minden növény termesztésénél megvannak a minőségi követelmények. Hogy mégis miért termesztenek megyénk állami gazdaságaiban és szövetkezeteiben igen kevés hűtőházi növényt, az azzal magyarázható, hogy az üzem élén álló vezetők igényét kielégíti a búza és a kukorica váltott termelése. Végső soron ezért is jelentkezik falun mind erőteljesebben a foglalkoztatás gondja. Ennek egyik jó megoldása lehetne a mezőgazdasági termesztés szerkezetének korszerűsítése, hogy falun a mező- gazdasági üzemek újabb munkaalkalmat teremthessenek. E gy esztendő leforgása alatt új, ezervagonos hűtőház épül Békéscsabán. Évente legalább három és fél, négyezer vagon újabb mezőgazdasági termék hidegtárolása lehetséges 1971-től. így most a többi közt az is cél, hogy a megye mezőgazdasága gyorsan zárkózzon fel e nagy termelési lehetőség kihasználására! Dupsi Károly Élet n ssásaJéhoh mögött A p ihenés bére, a nyugdíj Az eddig elmondottak alap-' ján meggyőztek az olvasót: bo- j nyolult, a népesség nagy részét érintő kérdés mindaz, amit a nyugdíj címszó összefoglal s hogy bármiféle nyugdíjrende- zés, emelés nem az aka- i rattól, az elhatározástól, ‘ hanem az anyagi forrásoktól függ, mert százmillió' s milliárd forintokról van szó. Ki sajnál- | ná a tisztes munkában meg-! öregedettektől a többet ? Ám adni — ez közhely — csak ab- ; ból lehet, ami van. Többet ad- > ni, pedig akkor, ha több van. j Az állam az erőforrások nőve- j kedésével arányban adja ezt a többet. Évről évre többet. S mégis, sokan érzik úgy; nem eleget. A postás csönget Csönget, havonta 1 380 000 helyen! Ennyien élveztek nyugdíjat 1970 januárjában. (Csak emlékeztetőként: 1950-ben 502 000 «■•■■■■■«■■■■■■■■■■■■■■■■■•■«■■■■■■■■■■■■«■•■•■■■■■■■■■■■■«■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■a« Előadás a seines Kerekes Farkas László a szín, hang-táblát magyarázza hallgatóinak. A látszólag értelmetlen kérdésre igenlő — és meggyőző módon igenlő — választ kaptak azok az érdeklődők, akik hétfőn este a békéscsabai TIT-klubban meghallgatták Kerekes Farkas László előadását. A témával már hosszabb ideje foglalkozó zeneszerző-tanár elmondta, hogy a színes zene kifejezés azt jelenti: bizonyos hanghatásokra az emberek többségében egyfajta színképzet is felidéződik. Kísérletek százai bizonyítják, hogy például a „C” hang az esetek többségében vöröset vált ki, a „D” narancsszínt, az „E” sárgát, az „F” zöldessárgát, a „G” zöldet, az „A” kéket, a „H” lilát. Utóbbival kapcsolatban két nagy zeneszerzőt, Chopint és Schubertét is tanúul hívta, akik kortársaiknak elmondották, hogy a h-moll szonáta és a h-moll szimfónia komponálása közben igen gyakran gondoltak lila színű tárgyakra, általában a lila színre. Ezután a hangok és színek fenti megfelelése alapján festett képeket mutatott be a zeneszerző, s faliszőnyegeket, mozaikképeket, kerámiavázát, melyeknek díszítőelemei zenéből színre „lefordított” ábrák voltak. Nemsokára elkészül a rádióban Kerekes Farkas László „Bolygók” című héttételes szvitjének —, melyet az egyes bolygókra jellemző színképek hangra „fordítása” alapján írt — zenekari felvétele. Egy következő (Fotó: Veress Erzsébet) találkozás alkalmával rendkívül érdekes volna meg is hallgatni ezt a művet, a gyakorlatban is megtudni, milyen alkotás születhet színek és hangok meg- felelelésének tudatos felhasználása alapján. S érdekes volna egy olyan előadás is, melyen valamennyi résztvevő kipróbálhatná: őbenne vajon milyen színélményt kelt egy-egy zenemű meghallgatása. Játék. Az is. Kétségtelenül. De a munkaiélek tan ismerői már most is használnak színeket és hangokat a munkateljesítmény fokozására, az emberek hangulatának befolyásolására. S ez feltétlenül a téma értékéről vall. Arról, hogy szín és hang összevetése nemcsak játék, hanem emellett jelennel és még inkább jövővel rendelkező szaktudomány. volt a nyugdíjasok száma). Csönget a postás s leszámolja a nagyon szerény, a közepes, s nem sokaknak a tisztes összeget. Miként oszlik meg a nyugdíjasok, járadékosok tábora? Az említett januári időpontban 818 ezren kapták saját jogon nyugdíjukat, átlag havi 952 forintot. Származékos — özvegyi sitb. — nyugdijat 181 ezren élvezték, 515 forintot átlagosan. A termelőszövetkezeti nyugdíjasok 90 ezres csoportja havi átlagban 516 forintot kapott, a termelőszövetkezeti járadékosok 265 forintot vehetnek át havonta. Végül is valamennyi csoportot figyelembe véve, országos átlagban 689 forintot tesz ki a nyugellátás havi összege személyenként; A kép azonban sokféle színből tevődik össze. Mert az átlagosnál kevesebbet kapnak az 1954 előtt megállapított sajátjogú nyugdíjasok, s nagy a csekély járadékot élvezők, illetve — ami még súlyosabb gond — a teljesen ellátatlanok száma. 1969-ben a nyugdíjasok 41,5 százaléka kapott havi ezer forintnál nagyobb ellátmányt, ám 30 százalék körül van azoknak a lattanokkal is tetézik. Az 1954 előtt megállapított saját jogú teljes nyugdíjak havi átlaga 750 forint volt. Az 1954—1958 között érvényben levő jogszabályok alapján számított hasonló nyugdíjaké 875, míg az 1959- től megállapítottaké 1139 forint. A régebben meghatározott nyugdíjak reálértéke — azonos nyugdijkategórián belül is — csőikként a később megszabottakhoz mérten. (Az 1963-ban megállapított saját jogú, teljes nyugdíjak havi átlaga 1225 forint volt, 1970-ben, számítások szerint ez az átlag már 1500 forint lesz.) Bonyolult tehát a nyugdíjrendszer, sokféle az elbírálási szempont, s mindez még azokban a nyugdíjasokban is, akik igazságos ellátmányt élveznék, a kétkedést, az elégedetlenkedést táplálja. Ahogy ezt táplálta az árak lassú emelkedése, s a nyugdíjak változatlansága is. Két százalék; 300 millió A párt Központi Bizottsága 1969 novemberi határozata alapján a Minisztertanács ez év október 22-i ülésén a Szakszerszáma, akik havi 300 forintnál, . _ kevesebbet próbálnák beosztó- j gatni, amennyire e kevéske | pénzt beosztani lehet. S bár; évente 100 millió forintot ősz- i tanak 3d a tanácsok szociális segélyként, a nyugdíjaskorú népesség mintegy negyede nem kap rendszeres támogatást. Van tehát gond, annak ellenére; hogy havonta majdnem egymilliárd forintot hordanak szét a nyugdíjasoknak a postások.,. Évi 13 milliárd Pénz, pénz, pénz. Évente a nemzeti jövedelem öt százalékát, 13 milliárd forintot fizetnek ki az öregeknek különböző címeken. 1969-ben a 26,6 milliárd forintot kitevő összes társadalombiztosítási juttatásból 11.2 milliárd volt a nyugdíj! S hogy érzékeljük, miként növekedett az államháztartás terhe, írjuk ide: 1950-ben 927 millió forintot fizettek ki nyugdíjak címén. 1955-ben már kétmilliárdot, 1960-ban 4,4 milldárdot s mint írtuk föntebb, 1969-ben 11.2 milliárdot... Hatalmas ösz- szeg, amikor előteremteni kell. Szerényebb, amikor a fejenkénti szétosztásra kerül sor. S olykor a szétosztás maga is ellentmondásos. Mert napjainkban sdkan vannak, akiknek nincs meg a teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati idejük, rész- nyugdíjat kaphatnak csak tehát. Léteznek másféle feszültségek, ellentmondások is. Például: havi ötszáz forintért dolgozhat a 800, s a 3000 forint nyugdíjat élvező egyaránt. Igazságos ez? Sokféle az eltérés a „régi” meg az „új” nyugdíjasok — az 1954 előtt s az 1954 után nyugdíjazottak — között. A nyugdíj rendelkezések nem egységes elven alapulnak, s az indokolt különbségeket indokoNövényvédő szakmérnököt azonnal felveszünk Fizetés: megegyezés szerint. Lakást szükség esetén biztosítunk. Jelentkezést kérj ül; a Mezőhegyes! Állami Gazdaság személyzeti vezetőjének megküldeni. Űtiköltséget meghívás esetén térítünk. munkaügyi miniszter közös előterjesztésére elfogadta azt a rendeletet, amely 1971 január 1-től a nyugdíjak és egyéb ellátások évenkénti és automatikus 2 százalékos emeléséről intézkedik. Célja: megőrizni a nyugdíjak vásárlóértékét, hogy a bizonyos mértékű áremelkedések ellenére se csökkenjen a nyugdíjasok életszínvonala. Egy gondot, nem is könnyű gondot tehát januártól múlt időbe tehetünk. Öröm, hogy futotta erre az ország erejéből, ám figyelmeztet is: minden nyugdíj intézkedés nagy anyagi alapokat követel. Az évi két százalék ugyanis 300 millió forintot, öt év alatt 1,5 milliárdot emészt fel! Adni: öröm. Még ha szerény* a kívánalmakhoz mérten szerény is az adott valami. Mert tény: a nyugdíjas pénze nagyobb hányadát — átlagosan 60,5 százalékát — kénytelen kiadni élelmiszerekre, mint a kereső háztartások (44,3 százalék). Azaz: nékik arányaiban is kevesebb marad ruházkodásra, lakberendezésre, művelődésre. Sokaknál semmi sem marad ezekre..-. Adni kell tehát, keresni a segítés sokféle módját — egyik ilyen, közvetett támogatás például, hogy a jövő évtől bevezetett új lakbér esetében a lakbérkiegészítést a nyugdíjas akkor is megkapja, ha alacsonyabb bérű lakásba költözik —, mert nő a nagyobb nyugdíjat élvezők tábora, s nő maga a nyugdíjasok száma is, tehát az államháztartás terhei sokasodnak. Főként pénzről szóltunk, milliókról és milliárdokról. Ennek a cikknek ez volt a célja. Ám tudjuk, kell, hogy tudjuk mindannyian f áz öregeik sorsa, élete, pihenésük derűsebbé változtatása a pénz mellett ezernyi mást is megkíván. Társadalmi és gyermeki gondoskodást, éppúgy, mint a volt munkahelyek figyelmét, a volt munkatársak törődését. S hogy adnunk kell? Elérkezik az idő, hogy nekünk is adni fognak. S ezért a teher nem kényszerű, hanem — természetes. Mészáros Ottó békés mm. 1970. NOVEMBER 5. 3
