Békés Megyei Népújság, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-29 / 280. szám
Állandó fejlesztéssel a jobb termékért A Szarvasi Ruházati Kisipari Termelőszövetkezet jubileumi oldalkiadványa azonban volt egy problémánk, ugyanis nemcsak a nagykereskedelem, de még a saját árudánk sem tudta eladni a rohammunkával készült termékeink egy részét. Aztán rendbejöttünk és 1960- ban, a tízéves jubileumunkon már ilyen számokkal büszkélkedhettünk: az 1959-es év 1 millió 168 ezer forintos vagyonúnkhoz viszonyítva másfél millióra gyarapodtunk. Goldberger János, a KISZÖV megyei elnöke ekkor ezeket mondta: „Tíz évvel ezelőtt nem reméltük, hogy a Szarvasi Ruházati Szövetkezetből ilyen népes család lesz. Áldozatos munkát követelt a múlt. A tagság becsületes munkát végzett és a lakosság szolgáltatására is gondot fordított.” A második évtized A második évtizedet lényegében két részre bonthatnók. Az első öt évben az volt a törekvésünk, hogy kialakítsuk a korszerű üzemi termelés feltételeit. Természetesen ez a gyakorlatban évenként más-más területen és változó mértékben történt. Segítette gazdasági fejlődésünket a munkaverseny. Ennek sikerét jelzi, hogy 1961-ben elnyertük a megyei pártbizottság vándorzászlaját. A termelés műszaki fejlesztése lendületesen haladt tovább 1962 —63-ban is. Teljesen átálltunk a fehérnemű készítésére, bevezettük az állami iparban alkalmazott üzemi módszereket. Ennek érdekében történt a gépesítés is. 1962-ben három komplett fehérnemű szalagot szerveztünk. Ekkorra már elértük, hogy átallhattunk a kétműszakos termeTeljes termelési értékünk hihetetlen emelkedést ért el. Csaknem megkétszereződött 1964-ben és további 20 százalékkal emelkedett 1965-ben. Éppen ennek köszönhetjük* hogy a 15 éves fennállásunk alkalmával kilenc tagunk kapta meg a „Szövetkezet Kiváló Dolgozója” kitüntetést: Babák Mi- hályné, Kiszely Györgyné, Tusjak János, Nagy Ferencné, Tusjak Andrásné, Szító Imréné, Tóth Menyhértné, Hmcsjar Pál és Keszthelyi Béláné. Négy ét óta valamennyi termelőegységünk (szabászat, varroda, vasalás) részműveletekre bontott .szalagrendszerű termelést folytat. Szövetkezetünkben négy kétműszakos varrodai szalag dolgozik. Szövetkezetünk történetének utóbbi két-három éve az addigiaktól egészen eltérő sajátosságú. Az 1968-as esztendő legfontosabb gazdaságtörténeti jelentősége az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése volt. Az ország egész gazdasági struktúráját átfogó intézkedések a mi szövetkezetünket is érintették. És a ma Mindenekelőtt a dolgozók számának növekedésére utalunk. A huszonegy alapító taghoz viszonyítva most, 1970-ben már 583 dolgozója van szövetkezetünknek. Ez évben belkereskedelmi értékesítésre 25 millió forint értékű árut adtunk át. Magyarországon alig tudjuk figyelemmel kísérni termékeink útját, mert szinte minden városban, s a legtöbb szaküzletben A megindulás lendülete Az első időben természetesen a munkafeltételek biztosítására törekedtünk. Már 1951-ben megkezdtük üzemünk teljes villamosítását. 1962-ben két „Csepel” típusú géppel gyarapodott állóeszköz állományunk. Ezután villanyollót szereltünk fel, megszerveztük a javító részleget. 1953-ban elfogadtuk a csabacsű- di részleg csatlakozását. Lényegében szövetkezetünk alapozási munkái öt évig tartottak. 1954-ben új munkatermet létesítettünk, ide helyeztük a Zó- ja brigádot, amivel csökkent a többi munkahelyen is a zsúfoltság. Ez a technikai fejlődés lényegében 1955-ig tartott. Az első 10. esztendő nyereségrészesedésének kiosztása után — 1960. a normalizálódás jegyében telt el. Meglehetősen jól alakult a termelés. A konjunkturális lehetőségeket jól kihasználta szövetkezetünk, sok anyagot vásároltunk s felhalmoztunk. Emiatt 1958-ban szerezte be szövetkezetünk az első Akkor ez jelentős újdonságnak számított országszert«. Ez alatt az idő alatt elsősorban az anyagellátási gondokat kellett megszüntetni, másodsorban a minőségi munkát javítani. 1952-re sikerült lényegében stabilizálni a termelésit és ennek következtében természetesen szövetkezetünket is. Jólesett a KISZÖV megyei küldöttének már ekkor elhangzott véleménye: „A Szarvasi Ruházati Kisipari Termelőszövetkezet szép gazdasági eredményeket ért el. Megyénkben a legjobb szövetkezetek közé tartozik. Ezt mutatja az is, hogy a megyei vándorzászlót ez a szövetkezet kapta meg...” Ha sok nehézség árán is, de kiálltuk az alapozás próbáját. És a mérleg Szövetkezetünk első évtizedének második felében is tovább fejlődtünk. Bár ebben az időszakban is nagy volt a fejlődés, növekedett a termelés, emelkedett dolgozóink bére is, még sem mondhatjuk, hogy a második öt év zökkenőmentes volt. Az 50-es évek utolsó harmada A Zó ja—Vöröscsillag szalag varrodája — 1970. lésre. így — a központunk véleménye szerint — a vidéki ruházati szövetkezetek között műszaki fejlesztésben a legjobb eredményt értük eL Jól mutatja ez évben a fejlődésünket az a tény, hogy amíg év elején 198-an voltunk, év végére már 338-an dolgoztunk. Kiemelkedő gazdasági eseményünk volt 1963-ban, amikor megkezdtük az export-tevékenységet is. Ettől kezdve a belföldi megrendelők elismerései mellett külföldön is sikert arattak árucikkeink. Férfiing-exportunk már az első évben meghaladta a négymilliót, és fele a nyugati tőkés országokba került. 1964-ben és 65-ben nagyon előnyösen éreztette hatását az kaphatók. Termékeink minőségi értékét a kiállításokon, árubemutatókon szerzett plakettek, oklevelek, kitüntetések, jutalom- tárgyak bizonyítják. Szövetkezetünknek ígéretes jövője van. Népgazdaságunk negyedik ötéves tervének irányelvei ösztönöznek bennünket. „A ruházati ipar rekonstrukciójára, az elavult gépek helyett modern termelőeszközök üzembe állítására kell gondot fordítani, ami a lakossági igények jobb kielégítését, az export fokozását, a termelőkapacitás bővítését és a keresletnek megfelelő divatos termékek gyártását segíti elő.** Tehát így kezdődött sok gond, sok léma, a gyerek, íme az első, amelyet a gazdasági részletez: 1. Késztermék értéke: forint. 2. Rendelésekből bevétel: forint. 3. Javításokból bevétel: 770 forint. összesen tehát a Szarvasi Ruházati Ktsz-nek a bevétele 68 ezer 307 forint volt a megala- kulási évében. 1950. november 29-én ült asztalhoz huszonegy szabó kisiparos Szarvason. A cél az volt, hogy megalakítsák a kisipari termelőszövetkezetet. Ezt megelőzően hosszú hónapokon keresztül készítették elő a szövetkezést Sel- meczi György, Kovács András és ifj. Bankó Mihály. A huszonegy szabó kisiparos között nyolc pői szabót is találhattunk. Ez esetben úgy gondoljuk, megérdemlik nevük közlését azok, akik az első sorban harcoltak a szövetkezet megalapításáért. Ezek voltak: Burák Jánosné, Komi- desz Józsefné, Furák Zsuzsanna, Kovács Anna, Jakab Jánosné, Oncsik Györgyné, Kozsuch Ilona, Bürger Béláné, ifj. Bankó Mihály, Durda Mihály, Kovács György, Kozsuch Pál, Hraskó István, id. Bankó Mihály, Kovács András és Selmeczi György. Az akkor felvett jegyzőkönyv tanúsága szerint Kovács András ismertette a megelőző szervező munkát. Beszámolt akkor a pártszervezet segítéséről, a tanács jóakaratú támogatásáról. A tagság egyhangúlag elfogadta a szövetkezés alapelveit és szabályait. Mind a huszonegy tag azonnal lejegyezte az üzletrészt. A közös műhely számára felajánlott felszerelések értéke elérte a 42 ezer forintot. Az első vezetőség: Selmeczi György, Kovács András, Újhegyi Mihály, Varga Ferenc és Komi- desz Józsefné. Az új szabászterein és szabászgép — 1970. előző évek sokrétű fejlesztése. M
