Békés Megyei Népújság, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-29 / 280. szám
A helyes fog- és szájápolásról A fogszuvasodás és a fogágy- sorvadás a legelterjedtebb megbetegedések közé tartoznak. Az ókori civilizált népeknél a kényelmes életmódot folytató uralkodó osztályoknál gyakoribb volt, mint a szegényebb társadalmi rétegeknél. Szumentes fogazatot jelenleg is azoknál a természetes életviszonyok közt élő népeknél találhatunk, melyek sok nyers, erős rágást igénylő táplálékot fogyasztanak. A civilizált emberek mintegy 90 százalékának szuvas a foga, s ez a szám napjainkban is növekszik. A rendszertelen és ötletszerű étkezések, konyhatechnikai jellegzetességek, a túlzott szénhidrát-fogyasztás, különösen a gyermekkori főétkezések közötti cukorka- és csokievés a megbetegedés terjedését eredményezi, súlyos következményeivel együtt. A megelőzés rendszabályai között nagyon fontos a rendszeres és helyes fog- és szájápolás. Statisztikai felmérések bizonyítják, hogy ez nagymértékben csökkenti a szuvasodást. Kollégiumokban, nevelőintézetekben, bentlakásos napközi otthonokban — ahol felügyelet mellett rendszeres fogápolás folyik — sokkal kevesebb a megbetegedések száma, hasonlóan azokhoz az óvodákhoz, ahol a déli étkezés után rendszeresen fogat mosatnak a gyerekekkel. Hazánkban, sajnos, az egy lakosra jutó évi fogkrém- és fogkefe-felhasználás még mindig igen kicsi. Különösen rossz a helyzet a mező- gazdasági területeken. Nem ritpasztalatok szerint az emberek nagyobb része reggel, közvetlenül felkelés után mos fogat, majd ezt követően reggelezik. A napi egyszeri fogmosás — a fog- szu megelőzése érdekében — nem sokat ér. Az esti étkezés után 8—10 óráig a szájban bomló ételmaradványok reggelig elvégzik zománckárosító hatásukat. Döntő fontosságú tehát a vacsora után — közvetlenül lefekvés előtt — végzett fogápolás. A fogápolás megtanítását már 2—3 éves korban meg kell kezdeni. Természtesen ebben a korban nem a fogápolás technikájának az elsajátítása a döntő, hanem annak ténye és rendszeressége. A gyermekek fogápolásra szoktatásának legjobb módszere a szülők példamutatása. A fogkefe lehetőleg kicsi legyen, hogy a fog minden felszínéhez jói hozzáférjen. Az ideális fogkefe feje rövid, a sörte- csomók nem sürűek és maximum 2—4 sorban helyezkednek el. Legalkalmasabb a disznósör- téből készült kefe. A nagy és sűrű csomózású fogkefe nem alkalmas a fognyak és a íogközök megtisztítására. A fogkefét használat után jól ki kell mosni, fejjel felfelé a fogmosópohárba állítva kiszárítani. Helyes, ha valakinek két fogkeféje van és ezeket felváltva használja. A szájöblítéshez lehetőleg langyos vagy állott vizet használjunk. Fogkrémből ne túl sokat, inkább ismételten keveset tegyünk a kefére. A kefe vízszin[ tes mozgatására csupán a hab- : képződésig van szükség. Utána ■ kicsiny, körkörös — tovahaladó • mozgással dörzsöljük a fogak ; koronái részét, a íognyakat és ■ az ínyszélt. A csupán vízszin- S tes fogkefélés — a fogápolók : zöme ezt a gyakorlatot ismeri ■ és végzi — nemcsak eredmény- ■ télén, fölösleges, hanem káros is, : mert az ételmaradékot, lepedé- s két, a fogközökbe préseli. Mindezekből az is következik, 5 hogy az alapos, célszerű fogápo- l láshoz idő kell. A 10—20 másod- ! perces fogmosás legfeljebb a lel- j kiimeret megnyugtatását szol- : gálja, szuvasodást megelőző • eredménye nem lesz! A hazai fogkrémek egy része j ma már inkább megfelel a kor- : szerű követelményeknek. Jól s habzanak, és megfelelően üdítő ■ és szagtalanító hatásúak. A fogporok nem pótolják a : fogkrémet. A fogpor előnye, csu- £ pán az olcsó ára. Ma már hát- : térbe szorul a jó minőségű fog- : krémek mellett. Vidéken, főleg £ az idősebb generáció ma is szí- • vesen használja a fogmosáshoz j a konyhasót és a szódabikarbó- j nát. Mindkettő jó fogápoló szer, S huzamos alkalmazásuk sem ká- ! ■ ros. Elsősorban a szódabikarbó- • na — rendszeres használat ese- ! tén — jól csökkenti a fognyaki ! érzékenységet. A szájvizek használata kelle- j mes, üde leheletet biztosít, azon- ! ban a kefével történő fogmosást ; nem teszi nélkülözhetővé. ■ : ka az olyan eset, hogy csupán ünnepnapokon, családi ünnepek előtt mosnak fogat. A fogorvosok a megmondhatói, hogy a fogós szájápolási kultúránk menynyire alacsony! A fog- és szájápolásnak kettős célja van: egyrészt a szájüregben, fogközökben, illetve a fogzománchoz tapadó ételmaradványok alapos eltávolítása — ezek a bomló, rothadó anyagok savi végtermékeik útján a szuvasodás közvetlen előidézői —, másrészt a helyesen végzett fogápolás a fogínyt erősíti, megelőzi annak gyulladását, és a fogágy sorvadását. A helyesen végzett szájápolás tiszta, üde érzést nyújt. A fogakat a főétkezések után, naponta többször tisztítani kell. A ta■ Itt a papírbútor! | ■ Kiderült, hogy a papírt sok mindenen kívül bútorok gyártására is fel lehet használni. Többek között különböző színű kis székeket, asztalkákat, könyvespolcokat lehet készíteni belőle gyermekszobák, kicsinyeknek szánt szobasarkok berendezésére. A gyermekbútor többnyire feleslegessé válik, amikor 'a gyermekek megnőnek, ezért a szülők számára nem mindegy, hogy mennyit költenek e bútordarabok vásárlására. A papír- bútor általában jóval olcsóbb, mint a hagyományos anyagokból készült bútorok. A legkisebbek számára még kocsit és járókát is lehet készíteni pa- : pírból. A hétvégi házakat sem szűk- ■ séges „örökéletű” bútorral be- ! rendezni, erre a célra nagyon : alkalmasak az egyszerű konst- ; rukciójú papírbútorok is, ame- * lyéket a szükségletnek megfe- : lelően, különbözőképpen lehet £ variálni. Egy nagy papír ka- £ rosszék súlya például 860 • gramm, egy kisebb fotelé pedig | mindössze 260 gramm. I A prágai papírgyárban már • készítettek papírbútorokat, ame- • lyeket a bmói és a prágai tech. • nlkai múzeumban rendezett ki- £ állításokon értékes díjakkal ju- ■ talmazták. Képről kepre Panaszkodik a gyerek — Apuuu...! A mama nem akarja visszaadni a futballabdá- mat...! (A Wochenpresse karikatúrája) Szószátyár riportalany. (Kesztyűs Ferenc rajza) AZ MÁS _ Miért nem jéggel hozta? — Mert az, Almássy Zsuzsi most c sinálja rajta a piruettet.» (Kesztyűs Ferenc karikatúrája) Meghiúsult egyezség Egyik éjszaka eljött hozzám az ördög. — Miért híutál? — kérdezte szinte fenyegetően. — Nem hívtalak... — tiltakoztam, és arra gondoltam: ez a szokásos ördögi módszer. Én ugyan nem hívtam őt, de így könnyebben megismerkedhet velem. — Megint tévedett a diszpécser... — mondta. — De ha már itt vagyok, parancsolj velem. Árjegyzék szerint szolgálatodra állok... — Mid van? — kérdeztem. — Szívesen teljesítem a kívánságaidat, te pedig ide adod a lelkedet. — Máris? — kérdeztem megszeppenve. — Nem. A lelked ráér később. Majd, az életed végén... — így már rendben twn — egyeztem bele. — Akkor halld a kívánságaimat: kocsi, ház és jó állás. — És mégis? — kérdezte, mintha kevesel- lené. — Még annyit, hogy Iván Ivanovics törje ki a nyakát... — Kezdhetem? — kérdezte szolgálatkészen. — Vagy van még valami? Jegyzetfüzetet vettem elő és írni kezdtem a többi kívánságaimat. Terjedelmes listát ka- nyaríntottam hirtelenjében. A lista végén belevettem még, hogy új feleséget is kérek, és a jelenlegi főnököm legyen az én beosztottam... — Túl sok kívánság — csóválta meg fejét az ördög, amikor elolvasta a jegyzéket. — Ezt meg keli konzultálnom... Elment és másnap este visszatért. — Megbeszéltük a dolgot. Minden rendben volna, de van egy aggályunk. Nem tudjuk, hogy egyáltalán van-e \ lelked? — Ne viccelj velem! — kiáltottam idegesen. — Én már kinéztem magamnak egy jó állást és egy új, fiatal feleséget is! — Megkockáztathatjuk a dolgot, de csak egy : kívánságodat teljesíthetem a majdani lelkedért... Egyetlen szusszanással hadartam: — Kocsilakásfizetés- emelésújfeleségivániva- novicstörjekianyakát... — Elég! — kiáltott fel az ördög haragosan és keresztet vetett, majd £ futva elmenekült tőlem, j Ez lett a vége. Meghiú- £ sült az egyezség... £ Fordította: Antalfy István Búcsúztatás. (A Stern karikatúrája)
