Békés Megyei Népújság, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-29 / 280. szám
fl Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa (Folytatás a 3. oldalról) amnál jobb. De azt Hiszem, helyes az a gyakorlat, hogy a párt- kongresszus nem az üzletek fel- töltésének, nem a beruházások kiosztásának, és nem a fizetésemeléseiknek a napja. Az anyagi igények kielégítésével akkor kell pártkongresz- szusnak foglalkoznia, amikor annak általános politikai, társadalmi oka, jelentősége van. Ha az életszínvonal normális és rendszeres javításáról van szó — például egyes rétegek fizetésének emeléséről — szükségtelen, hogy abban pártkongresszus határozzon. Négy év múlt ei a XX. kongresszus óta. Nem akarom felsorolni mindazokat az életszínvonal-javító intézkedéseket, amelyeket e négy év alatt bevezettünk. Nem kellett tehát várni a X. kongresszusig, sok! kérdést megoldott köziben a Központi Bizottság, a kormány, vállalataink, és ez volt a helyes, az egészséges, ez az élet- színvonal fejlesztésének normális útja. 1 Mindebből az is következik, hogy ha itt, a kongresszuson nincs is döntés, nem kell e kérdésekben a XI. kongresszusig várni, mert a Központi Bizottság és a kormány soha egy percig sem várakozott, mindig megadta azt, amit meg lehetett és meg kellett adni. Elvtársak! Szóltunk a beszámolóban az idei évről. Ismertettük a harmadik ötéves terv teljesítésének várható eredményeit. De akinek akár csak a legkisebb háztartáshoz äs köze van, nagyon jól tudja, hogy egy gazdasági évet le kell zárni. Emlékezzenek csak arra, hogy a tavaszi árvíz idején az ország vezetésének mi mindent kellett tennie, milyen gyorsan 'kellett intézkednie, hogy a termelést, az ellátást, a normális élet feltételeit biztosítsa, s elmondhatjuk, sikerrel és mindvégig biztosította is. Még ahol a víz ömlött, még ott is meleg ételt ettek este az emberek. (Hosszan tartó taps) fl szocializmust nem lehet másodállásban építeni Arra kérem tehát a tisztelt kongresszust, hogy a Központi Bizottság beszámolójában kifejtett álláspontot fogadja él: adjon módot és időt az illetékes szerveknek, hogy pontosan megvonják ennek az évnek a mérlegét. Azért, elvtársak, mert ami várható, nem egyformán jelentkezik a főkönyv két oldalán. Ha mi például a negyedik ötéves tervben 40 százalékos nemzeti jövedelemnövekedést terveztünk volna a reálisan tervezhető 30—32 százalék helyett, akkor reményeinket tekinthettük volna tervnek. De mihelyt a parlament megszavazza, az előirányzat törvényerőre emelkedik, és mivel nálunk törvényes rend van, minden törvényt végre kell hajtani. Elkezdjük tehát szétosztani azt, ami még nincs meg, és ezzel aláássuk a dolgozók — a textilesek, a vasmunkások, a pedagógusok s a többiek — életszínvonalát. Felelős vezetés így nem járhat el. Több felszólaló foglalkozott a közerkölcs gyűjtőcíme alatt említhető kérdésekkel. A beszámolóban is megfelelő hangsúllyal esett szó az öntudat és az érdekeltség viszonyáról. Mind a kettőre szükség van. A szocializmus építése megköveteli a szocialista tudatosság erősítését, az önzetlenség és áldozat- készség szellemét, sőt a lelkesedés szellemét és azt, hogy anyagilag is ugyanabban az irányba hasson az ösztönzés, és amennyiben ez közerkölcsi kérdés, az az álláspontunk, hogy a szocializmust még egy ember is nehezen építi másodállásban, de egv nép másodállásban nem tudja felépíteni, csak a főállásban. (Derültség, nagy taps) Szerencsére így is van, így is építjük. A csepeli pártértekezleten az egyik felszólaló a mumkaer- kölcsről szólva azt mondta: kényszer volt egykor a munka, vagyis a kapitalista rendszerben, majd dicsőség, most meg egyesek számára szívesség. (Derültség) A szocializmust azonban szívességből nem építheti senkii. Társadalmunkban a munka minden jog alapja. A szocializmus a munka társadalma, amelyben a munkaképes embernek dolgoznia kell, hogy jogai legyenek. (Taps) így tartja ezt a szocializmus minden tudatos híve, minden tisztességes ember. A munka nálunk becsület dolga is kell hogy legyen. És ha netán akadnának olyanok, akik ezt nem fogadják el, ahogyan annak idején társadalmi osztályok számára volt kényszer a munka, majd most egyes emberek számára lesz az. Be fogjuk nekik bizonyítani, hogy nálunk nem lehet munka nélkül és a többi dolgozó rovására jól megélni. (Taps) Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársnők! Kedves Elvtársak! A beszámoló nem tudta felsorolni a pártmunka minden területét. A párt szempontjából I minden pártmunka — a legkü-j lönbözőbb tömegszervezetekben,1 állami és társadalmi szervekben' végzett tevékenység — egyfor- j mán, megkülönböztetés nélkül fontos. (Taps) Értjük ezt a nem kommunistákra gondolva is. Aki társadalmilag hasznos munkát véges; dolgozzék bármilyen területen, annak munkáját tiszteljük, becsüljük, elismerjük. A határozat végrehajtása beesőiét kérdése Szeretnénk szólni még a kommunista vezetőkhöz, az alapszer. vezeti vezetőkhöz csakúgy, mint a területi pártbizottságok vezetőihez. Voltam az idén a Vili. kerületben látogatóban. A párt- bizottság üléstermében, ahol beszélgettünk, volt a falon egy Lenin-portré. Az idő telt-múlt és utána mondtam az elvtársaknak: még valami kell arra a falra: egy óra. Nálunk, a Központi Bizottságban Lenin arcképe és egy óra van a falon. Ez sok mindent kifejez. Ha ránézünk, Lenin és az óra együtt megmondják, hogy mit s milyen irányban, milyen szellemben és mikor kell tenni. Az óra meg külön még azt is mondja: az idő halad, siessünk mi is,, amennyire tőlünk telik. Itt a kongresszuson öröm volt hallgatni, hogy a felszólaló elvtársak majdnem mindegyike — és aki külön nem is fogalmazta meg, benne volt a felszólalása értelmében — hangoztatta, ők maguk és a kollektívájuk, amelyet képviseltek, készek a X. kongresszus határozatainak megvalósításáért dolgozni. Munkásoktól, parasztoktól, értelmiségiektől, a társadalom minden rétegétől naponta százával érkezdek a kongresszushoz üdvözlő táviratok, levelek. E levelekben teljesített munkafelajánlásokról értesítettek bennünket és ugyancsak majd mindegyikben szó volt arról, hogy készek a párt X. kongresszusa határozatainak megvalósításáért dolgozni. Ez is a bizalom megnyilvánulása és kifejezése a becsületes munkásmentalitásnak: nemcsak azt kell mondani, hogy igen, hanem meg is kell csinálni azt, ami soron van és elvégzendő. Pártunknak van írott programnyilatkozata, amely még a két munkáspárt egyesülésekor született. E programban is — amelyből sok minden megvalósult már — benne volt, hogy pártunk célja a szocialista társadalom felépítése. Van marxista-leninista irányvonalunk, amelyet továbbra is követnünk kell. Van bevált szövetségi politikánk, amelyet továbbra is alkalmaznunk MII, hogy a kommunisták és a pártonkívüliek még jobban tudjanak tömörülni. A párt a tömegekkel összeforrva dolgozik — még jobban össze kell forrni a jövőben. A néppel, a népért dolgozunk — így kell tennünk, amikor a X. kongresszus határozatainak megvalósítása kerül sorra. Pártunk eddig is internacionalista egységben harcolt a kommunista és munkáspártokkal együtt — a jövőben még összeforrottabban kell együtt dolgoznunk a szocializmust építő testvéri népekkel. Elvtársak! A kongresszus vitája igazolta, hogy azonos módon gondolkodunk a7, összes fő kérdésben, és ez a legfontosabb a további munkánkhoz. Kérem az elvtársakat, hogy fogadják el válaszomat és bízzák meg az újonnan megválasztandó Központi Bizottságot, hogy hasznosítsa a felszólaló elvtársak tanácsait, azt az erőt, szemléleti egységet, azt a munka- és harckészséget, valódi marxista—leninista gondolkozást, kommunista öntudatot, internacionalizmust, amely pártunk X. kongresszusát jellemezte. Meg vagyok győződve, hógy a Központi Bizottság mindezt hasznosítani is fogja közös ügyünk javára. Köszönöm figyelmüket. (A kongresszus részvevői felállnak; hosszan tartó, nagy taps.) I ■ IS ZMP hat X. kongresszusának á r o z a t a A Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusának határozata hat fejezetben — 44 pontban — ismerteti a kongreszszus állásfoglalását a párt munkájáról és a további feladatokról. A határozat fejezetei: I. A nemzetközi helyzet, külpolitikánk fő iránya és feladatai. H. Társadalmi fejlődésünk főbb jellemzői. III. Az államélet, a szocialista demokrácia fejlesztése. IV. A gazdasági építés és az életszínvonal fejlődése. V. Az ideológiai élet és a művelődési feladatok. VI. A párt működése. Bevezetőben a határozat leszögezi, hogy a kongresszus jóváhagyja a Központi Bizottságnak a párt négyéves tevékenységéről szóló beszámolóját; megállapítja, hogy a párt a IX. kongresszus határozatainak megfelelően folytatta munkáját, s vezetésével népünk jelentős eredményeket ért el a szocialista társadalom építésében. A fejlődés alapvető követelménye volt és marad, hogy a párt helyesen alkalmazza a marxizmus—leninizmus nemzetközi érvényű tanításait a mi viszonyainkra. I. iéI A kongresszus eseményeinek szinte minden pillanatát megörökítették a fotóriporterek. A nemzetközi helyzetet elemezve a határozat megállapítja: a mai világ alapvető kibékíthetetlen ellentmondása a munka és a tőke közötti ellentét, a szocializmus és a kapitalizmus világméretű küzdelme. A világ fejlődésének fő irányát a szocializmus, a társadalmi haladás, a nemzeti függetlenség erői határozzák meg. Az imperialista-ellenes harc döntő ereje a szocialista világrendszer, s különösen nagy fontosságú a Szovjetunió szerepe. A határozat méltatja a tőkés országok munkásosztályának fokozódó szembeszegülését a monopóliumok uralmával s a népeknek a nemzetközi életre mind nagyobb befolyást gyakorló függetlenségi harcát. Rámutat az Egyesült Államok agressziós terveinek kudarcára, s az európai tőkés országokban növekvő ellenállásra az amerikai behatolással szemben. A továbbiakban aláhúzza: átmeneti sikereket elérhetnek ugyan a tőkés hatalmak, de a kapitalista rendszer kibékíthetetlen ellentmondásait nem képesek megoldani. Országaikban mélyülnek a társadalmi ellentétek, éleződik az osztályharc, politikai válságok robbannak ki. Háborús készülődéseik mindenekelőtt a szocialista országok ellen irányulnak, ez vezérli a NATO-országok katonai együttműködését is. A szocialista országoknak a világbéke . védelmével, a békés alkotó munka biztosításával kapcsolatos feladataira utalva a határozat megállapítja: tovább kell szilárdítani a Varsói Szerződés tagországainak védelmét és katonai együttműködését mindaddig, amíg a NATO fennállása ezt szükségessé teszi. Ennek megfelelően fejlesztjük tovább hazánk honvédelmét is. Ugyanakkor folytatni kell a küzdelmet a katonai tömbök egyeddejű feloszlatásáért, megbízható nemzetközi biztonsági rendszer megteremtéséért. Folytatni kell a harcot a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett éléséért, de fejleszteni kell a szocialista országok népeinek éberségét az ellenséges „fellazítási” kísérletekkel szemben. Az ellentmondásos világhelyzetben a pártnak változatlanul olyan internacionalista politikát kell folytatnia, amely erősíti az ország békés építőmunkájának nemzetközi feltételeit, elősegíti a testvérpártok együttműködését. Fejleszteni kell szövetségünket a Szovjetunióval — a világ haladó erőinek fő támaszával. E szövetség hazánk külpolitikájának rendíthetetlen pillére. Erősíteni kell szövetségünket a szocialista világrendszer többi országával s internacionalista együttműködésre törekedni azokj. kai a szocialista országokkal is, amelyekkel nézeteltéréseink vannak. Aláhúzza a határozat az amerikai agresszióval szemben hősiesen küzdő Vietnam, Laosz és Kombodzsa népének megsegítését. Együttérzéssel szól a Kubai Köztársaságnak, és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságnak az amerikai provokációkkal szembeni határozott küzdelméről: kimondja; szolidárisak vagyunk az arab népek igazságos harcával, támogatjuk erőfeszíté- (Folytatás a 4. oldalon) békéMSÜSSs 1970. NOVEMBER 29. 3
