Békés Megyei Népújság, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-29 / 280. szám

fl Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa (Folytatás a 3. oldalról) amnál jobb. De azt Hiszem, he­lyes az a gyakorlat, hogy a párt- kongresszus nem az üzletek fel- töltésének, nem a beruházások kiosztásának, és nem a fizetés­emeléseiknek a napja. Az anyagi igények kielégíté­sével akkor kell pártkongresz- szusnak foglalkoznia, amikor an­nak általános politikai, társadal­mi oka, jelentősége van. Ha az életszínvonal normális és rend­szeres javításáról van szó — pél­dául egyes rétegek fizetésének emeléséről — szükségtelen, hogy abban pártkongresszus határoz­zon. Négy év múlt ei a XX. kong­resszus óta. Nem akarom fel­sorolni mindazokat az életszín­vonal-javító intézkedéseket, amelyeket e négy év alatt be­vezettünk. Nem kellett tehát várni a X. kongresszusig, sok! kérdést megoldott köziben a Központi Bizottság, a kormány, vállalataink, és ez volt a he­lyes, az egészséges, ez az élet- színvonal fejlesztésének nor­mális útja. 1 Mindebből az is következik, hogy ha itt, a kongresszuson nincs is döntés, nem kell e kér­désekben a XI. kongresszusig várni, mert a Központi Bizott­ság és a kormány soha egy per­cig sem várakozott, mindig megadta azt, amit meg lehetett és meg kellett adni. Elvtársak! Szóltunk a beszá­molóban az idei évről. Ismer­tettük a harmadik ötéves terv teljesítésének várható eredmé­nyeit. De akinek akár csak a legkisebb háztartáshoz äs köze van, nagyon jól tudja, hogy egy gazdasági évet le kell zár­ni. Emlékezzenek csak arra, hogy a tavaszi árvíz ide­jén az ország vezetésének mi mindent kellett tennie, milyen gyorsan 'kellett intézkednie, hogy a termelést, az ellátást, a nor­mális élet feltételeit biztosítsa, s elmondhatjuk, sikerrel és mindvégig biztosította is. Még ahol a víz ömlött, még ott is meleg ételt ettek este az embe­rek. (Hosszan tartó taps) fl szocializmust nem lehet másodállásban építeni Arra kérem tehát a tisztelt kongresszust, hogy a Központi Bizottság beszámolójában kifej­tett álláspontot fogadja él: ad­jon módot és időt az illetékes szerveknek, hogy pontosan meg­vonják ennek az évnek a mérle­gét. Azért, elvtársak, mert ami várható, nem egyformán jelent­kezik a főkönyv két oldalán. Ha mi például a negyedik öt­éves tervben 40 százalékos nem­zeti jövedelemnövekedést ter­veztünk volna a reálisan ter­vezhető 30—32 százalék helyett, akkor reményeinket tekinthet­tük volna tervnek. De mihelyt a parlament megszavazza, az előirányzat törvényerőre emel­kedik, és mivel nálunk törvé­nyes rend van, minden törvényt végre kell hajtani. Elkezdjük tehát szétosztani azt, ami még nincs meg, és ezzel aláássuk a dolgozók — a textilesek, a vasmunkások, a pedagógusok s a többiek — életszínvonalát. Fe­lelős vezetés így nem járhat el. Több felszólaló foglalkozott a közerkölcs gyűjtőcíme alatt em­líthető kérdésekkel. A beszámo­lóban is megfelelő hangsúllyal esett szó az öntudat és az ér­dekeltség viszonyáról. Mind a kettőre szükség van. A szocia­lizmus építése megköveteli a szocialista tudatosság erősíté­sét, az önzetlenség és áldozat- készség szellemét, sőt a lelke­sedés szellemét és azt, hogy anyagilag is ugyanabban az irányba hasson az ösztönzés, és amennyiben ez közerkölcsi kér­dés, az az álláspontunk, hogy a szocializmust még egy ember is nehezen építi másodállásban, de egv nép másodállásban nem tudja felépíteni, csak a főállás­ban. (Derültség, nagy taps) Szerencsére így is van, így is építjük. A csepeli pártértekezleten az egyik felszólaló a mumkaer- kölcsről szólva azt mondta: kényszer volt egykor a munka, vagyis a kapitalista rendszer­ben, majd dicsőség, most meg egyesek számára szívesség. (De­rültség) A szocializmust azon­ban szívességből nem építheti senkii. Társadalmunkban a mun­ka minden jog alapja. A szoci­alizmus a munka társadalma, amelyben a munkaképes em­bernek dolgoznia kell, hogy jogai legyenek. (Taps) így tart­ja ezt a szocializmus minden tudatos híve, minden tisztessé­ges ember. A munka nálunk becsület dolga is kell hogy le­gyen. És ha netán akadnának olyanok, akik ezt nem fogadják el, ahogyan annak idején tár­sadalmi osztályok számára volt kényszer a munka, majd most egyes emberek számára lesz az. Be fogjuk nekik bizonyítani, hogy nálunk nem lehet munka nélkül és a többi dolgozó ro­vására jól megélni. (Taps) Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársnők! Kedves Elvtársak! A beszámoló nem tudta felso­rolni a pártmunka minden terü­letét. A párt szempontjából I minden pártmunka — a legkü-j lönbözőbb tömegszervezetekben,1 állami és társadalmi szervekben' végzett tevékenység — egyfor- j mán, megkülönböztetés nélkül fontos. (Taps) Értjük ezt a nem kommunistákra gondolva is. Aki társadalmilag hasznos munkát véges; dolgozzék bármilyen te­rületen, annak munkáját tisztel­jük, becsüljük, elismerjük. A határozat végrehajtása beesőiét kérdése Szeretnénk szólni még a kom­munista vezetőkhöz, az alapszer. vezeti vezetőkhöz csakúgy, mint a területi pártbizottságok veze­tőihez. Voltam az idén a Vili. kerületben látogatóban. A párt- bizottság üléstermében, ahol beszélgettünk, volt a falon egy Lenin-portré. Az idő telt-múlt és utána mondtam az elvtársak­nak: még valami kell arra a falra: egy óra. Nálunk, a Köz­ponti Bizottságban Lenin arcké­pe és egy óra van a falon. Ez sok mindent kifejez. Ha ráné­zünk, Lenin és az óra együtt megmondják, hogy mit s mi­lyen irányban, milyen szellem­ben és mikor kell tenni. Az óra meg külön még azt is mondja: az idő halad, siessünk mi is,, amennyire tőlünk telik. Itt a kongresszuson öröm volt hallgatni, hogy a felszólaló elv­társak majdnem mindegyike — és aki külön nem is fogalmazta meg, benne volt a felszólalása értelmében — hangoztatta, ők maguk és a kollektívájuk, ame­lyet képviseltek, készek a X. kongresszus határozatainak meg­valósításáért dolgozni. Munkásoktól, parasztoktól, ér­telmiségiektől, a társadalom minden rétegétől naponta százá­val érkezdek a kongresszushoz üdvözlő táviratok, levelek. E levelekben teljesített munkafel­ajánlásokról értesítettek ben­nünket és ugyancsak majd mindegyikben szó volt arról, hogy készek a párt X. kongres­szusa határozatainak megvalósí­tásáért dolgozni. Ez is a bizalom megnyilvánulása és kifejezése a becsületes munkásmentalitás­nak: nemcsak azt kell mondani, hogy igen, hanem meg is kell csinálni azt, ami soron van és elvégzendő. Pártunknak van írott prog­ramnyilatkozata, amely még a két munkáspárt egyesülésekor született. E programban is — amelyből sok minden megvaló­sult már — benne volt, hogy pártunk célja a szocialista tár­sadalom felépítése. Van marxis­ta-leninista irányvonalunk, amelyet továbbra is követnünk kell. Van bevált szövetségi po­litikánk, amelyet továbbra is al­kalmaznunk MII, hogy a kom­munisták és a pártonkívüliek még jobban tudjanak tömörül­ni. A párt a tömegekkel össze­forrva dolgozik — még jobban össze kell forrni a jövőben. A néppel, a népért dolgozunk — így kell tennünk, amikor a X. kongresszus határozatainak meg­valósítása kerül sorra. Pártunk eddig is internacionalista egy­ségben harcolt a kommunista és munkáspártokkal együtt — a jö­vőben még összeforrottabban kell együtt dolgoznunk a szocia­lizmust építő testvéri népekkel. Elvtársak! A kongresszus vi­tája igazolta, hogy azonos mó­don gondolkodunk a7, összes fő kérdésben, és ez a legfontosabb a további munkánkhoz. Kérem az elvtársakat, hogy fogadják el válaszomat és bízzák meg az újonnan megválasztandó Köz­ponti Bizottságot, hogy haszno­sítsa a felszólaló elvtársak taná­csait, azt az erőt, szemléleti egy­séget, azt a munka- és harckész­séget, valódi marxista—leninista gondolkozást, kommunista öntu­datot, internacionalizmust, amely pártunk X. kongresszusát jellemezte. Meg vagyok győződ­ve, hógy a Központi Bizottság mindezt hasznosítani is fogja közös ügyünk javára. Köszönöm figyelmüket. (A kongresszus részvevői felállnak; hosszan tartó, nagy taps.) I ■ IS ZMP hat X. kongresszusának á r o z a t a A Magyar Szocialista Munkás­párt X. kongresszusának hatá­rozata hat fejezetben — 44 pontban — ismerteti a kongresz­szus állásfoglalását a párt munkájáról és a további fel­adatokról. A határozat fe­jezetei: I. A nemzetközi helyzet, külpolitikánk fő iránya és feladatai. H. Társadalmi fejlődésünk főbb jellemzői. III. Az államélet, a szocialista demokrácia fejlesztése. IV. A gazdasági építés és az életszínvonal fejlődése. V. Az ideológiai élet és a művelődési feladatok. VI. A párt működése. Bevezetőben a határozat le­szögezi, hogy a kongresszus jó­váhagyja a Központi Bizottság­nak a párt négyéves tevékeny­ségéről szóló beszámolóját; meg­állapítja, hogy a párt a IX. kongresszus határozatainak megfelelően folytatta munká­ját, s vezetésével népünk jelen­tős eredményeket ért el a szo­cialista társadalom építésében. A fejlődés alapvető követelmé­nye volt és marad, hogy a párt helyesen alkalmazza a marxiz­mus—leninizmus nemzetközi ér­vényű tanításait a mi viszonya­inkra. I. iéI A kongresszus eseményeinek szinte minden pillanatát megörökítették a fotóriporterek. A nemzetközi helyzetet ele­mezve a határozat megállapít­ja: a mai világ alapvető kibé­kíthetetlen ellentmondása a munka és a tőke közötti ellen­tét, a szocializmus és a kapita­lizmus világméretű küzdelme. A világ fejlődésének fő irányát a szocializmus, a társadalmi hala­dás, a nemzeti függetlenség erői határozzák meg. Az imperialis­ta-ellenes harc döntő ereje a szocialista világrendszer, s kü­lönösen nagy fontosságú a Szovjetunió szerepe. A határo­zat méltatja a tőkés országok munkásosztályának fokozódó szembeszegülését a monopóliu­mok uralmával s a népeknek a nemzetközi életre mind nagyobb befolyást gyakorló függetlenségi harcát. Rámutat az Egyesült Ál­lamok agressziós terveinek ku­darcára, s az európai tőkés or­szágokban növekvő ellenállásra az amerikai behatolással szem­ben. A továbbiakban aláhúzza: át­meneti sikereket elérhetnek ugyan a tőkés hatalmak, de a kapitalista rendszer kibékíthe­tetlen ellentmondásait nem ké­pesek megoldani. Országaikban mélyülnek a társadalmi ellenté­tek, éleződik az osztályharc, po­litikai válságok robbannak ki. Háborús készülődéseik minde­nekelőtt a szocialista országok ellen irányulnak, ez vezérli a NATO-országok katonai együtt­működését is. A szocialista országoknak a világbéke . védelmével, a békés alkotó munka biztosításával kapcsolatos feladataira utalva a határozat megállapítja: tovább kell szilárdítani a Varsói Szer­ződés tagországainak védelmét és katonai együttműködését mindaddig, amíg a NATO fenn­állása ezt szükségessé teszi. En­nek megfelelően fejlesztjük to­vább hazánk honvédelmét is. Ugyanakkor folytatni kell a küzdelmet a katonai töm­bök egyeddejű feloszlatásáért, megbízható nemzetközi biz­tonsági rendszer megterem­téséért. Folytatni kell a har­cot a különböző társadalmi rend­szerű országok békés egymás mellett éléséért, de fejleszteni kell a szocialista országok né­peinek éberségét az ellenséges „fellazítási” kísérletekkel szem­ben. Az ellentmondásos világhely­zetben a pártnak változatlanul olyan internacionalista politikát kell folytatnia, amely erősíti az ország békés építőmunkájának nemzetközi feltételeit, elősegíti a testvérpártok együttműködé­sét. Fejleszteni kell szövetségün­ket a Szovjetunióval — a világ haladó erőinek fő támaszával. E szövetség hazánk külpolitiká­jának rendíthetetlen pillére. Erősíteni kell szövetségünket a szocialista világrendszer többi országával s internacionalista együttműködésre törekedni azokj. kai a szocialista országokkal is, amelyekkel nézeteltéréseink van­nak. Aláhúzza a határozat az ame­rikai agresszióval szemben hősi­esen küzdő Vietnam, Laosz és Kombodzsa népének megsegíté­sét. Együttérzéssel szól a Kubai Köztársaságnak, és a Koreai Né­pi Demokratikus Köztársaság­nak az amerikai provokációkkal szembeni határozott küzdelmé­ről: kimondja; szolidárisak va­gyunk az arab népek igazságos harcával, támogatjuk erőfeszíté- (Folytatás a 4. oldalon) békéMSÜSSs 1970. NOVEMBER 29. 3

Next

/
Thumbnails
Contents