Békés Megyei Népújság, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-26 / 277. szám
fl Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa Békés megye igent mond pártunk politikájára Frank Ferenc elvtárs felszólalása Tiszteli Kongresszus! Kedves Elvtársak! A kongresszusra való készülés során Békés megyében is; ezrek, tízezrek mondtak igenlő i véleményt pártunk politikájáról. A párttaggyűlések, a pártértekezletek tapasztalatai, a kongresszusi munkaverseny eredményei mindennél jobban kifejezik, hogy a kommunisták s a pártonkívüliek döntő többsége — közöttük a megye több mint 270 ezer szövetkezeti tagja — egyetért pártunk politikájával, a kongresszusi irányelvekben foglaltakkal, Az , el- ! múlt négy évben végbement j fejlődés ismételten igazolta azt, j hogy pártunk politikája jól szolgálja népünk érdekeit. A mélyreható változások, amelyek e politika alapján megyénk gazdasági életében, végbementek, megmutatkoznak abban is, hogy Békés megye ma már nem kizárólagosan mező- gazdasági jellegű, hanem olyan iparosodó megye, amelyben általában a mezőgazdasági tevékenység fokozatosan, egyre inkább iparszerűvé válik. A megye iparosodik — a szocialista szektor beruházása az utóbbi 14 esztendő alatt megközelítette a 13 milliárd forintot, négyszerié több üzemet alapítottunk, mint a felszabadulást megelőző 85 esztendőben, az iparban foglalkoztatottak száma; iközel négyszeresére emelkedett! —, de ezzel együtt is változatlanul fő ágazatként kezeljük a mezőgazdaságot. Az anyagi, technikai bázis fejlődéseként ezen ágazat termelése — az idei ismert természeti csapások miatti kedvezőtlen esztendőt is beszámítva — évi átlagban közel 3,5 százalékkal, összesen pedig 17,3 százalékkal növekedett a harmadik ötéves terv során. Az 1966— 1970. évek átlagában 46 százalékkal több búzát termeltek a mezőgazdasági üzemek, mint az | előző ötéves terv hasonló idő- i szakában. Az állattenyésztés j hozamai a második ötéves terv i átlagához viszonyítva 23 száza-; lókkal növekedtek. A mezőgaz- j daság egyes munkafolyamatai- j nak gépesítése, kemizálása hatásaként emelkedett a munka termelékenysége, az egy főre jutó termelési érték öt év alatt 40 százalékkal növekedett. A mezőgazdaság szerződéses alapon történt áruértékesítése hozzávetőlegesen 33 százalékkal nőtt. A növénytermesztés árukibocsátása • 34—35 százalékkal, az állattenyésztésé 33 százalékkal emelkedett Az önálló vállalatszerű gazdálkodás feltételeinek létrejöttével a mezőgazdasági termelőszövetkezetek bruttó jövedelme 38—40 százalékkal, közös vagyona 22 százalékkal, tiszta vagyona pedig 56 százalékkal növekedett. A termelőszövetkezetek által kifizetett közös munkából származó személyes jövedelem öt év alatt 25—26 százalékkal nőtt. A termelőszövetkezeti parasztság jövedelme elérte a munkás—alkalmazottak jövedelmét, bár szociális, kulturális, társadalmi ellátottságai és általában a munkahelyi körülményei m ég elmaradnak azokétől. A következetes marxista—leninista politika, az új gazdasági viszonyok létrejötte a falun, megteremtette az egységes szövetkezeti parasztság kialakulásának alapfeltételét. Ez a folyamat a munkásosztály további hatékony segítségével és támogatásával, a IX. kongresszus agrárpolitikai intézkedései — közöttük a termelőszövetkezeti és földjogi törvény megvalósítása, egy sor szociális kérdés rendezése, a jövedelmek növekedése —, valamint a gazdasági reform bevezetese és kibontakoztatása révén az utóbbi években meggyorsult. Végleg megszűnt a magántulajdonosi szemlélet gazdasági alapja, s eloszlottak azok az illúziók, amelyek a termelőszövetkezetet ideiglenes valaminek tekintették. A szövetkezeti parasztság többsége fő megélhetési forrásnak a szövetkezetei tekinti, a közös gazdaságot sajátjának vallja. Az egykori kisáruterme- lő parasztok sokasága ma már nemcsak egyszerűen tagjai a szövetkezetnek, hanem ténylegesen cselekvő részesei a termelőszövetkezet politikai, gazdasági ügyei eldöntésének és megvalósításának. A termelőszövetkezeti parasztság zöme növekvő aktivitással és hozzáértéssel vesz részt a gazdaság közös gondjainak megoldásában. A hajdani szűk, individualista, egymástól elszigetelt „csak magamnak élek” szemléletet felváltja és meghatározóvá teszi az együvé tartozás, a közös gazdaság iránti felelősség. A szövetkezeti parasztok tekintélyes része megtanult új fogalmakat használni és új módon dolgozni is. Nemcsak gazdasági értelemben, hanem politikai felfogásban is mindinkább ezer holdakban, nagyüzemi módon gondolkodnak és cselekszenek. Ahogy a ki »parcellákat felváltották a 100 holdas táblák, a lófogatot a traktor, a kaszát a kombájn, a hagyományos búza-, kükoricafajtákat az intenzív búza- és hibrid kukoricafajták, ugyanígy változott a szövetkezeti parasztok gondolkodásmódja, teret hódított a közösségi érzés, a szocialista tudatosság. A termelőszövetkezeti tagok soraiban megszűntek a korú obi ellentétek, a régi és új tagok, a dolgozó és a volt pártoló tagok között. Rendeződtek a tagsági és alkalmazotti viszony kérdései, mérséklődtek a kétféle jogviszony közti érdekeltségek. Uralkodóvá válik annak megértése és elfogadása, hogy az embereket nem korábbi vagyoni helyzetük és származásuk, hanem a közösben végzett munkájuk alapján kell megítélni. Jelentősen megnőtt az ipari szakmával rendelkező tagok és a termelőszövetkezetekben foglalkoztatott értelmiségiek száma, mely folyamat egyre erősödik. A régi vagyoni helyzetből fakadó súrlódások szinte eltűntek, bár egy sor, nem osztályjellegű ellentmondás új ellentéteket szült a tagság között. Számos szövetkezetben továbbra is vitát vált ki a nem megfelelő gazdálkodás, a tagok és alkalmazottak keresete, a tagság és a vezetők fizetése, a jobb és rosszabb földön gazdálkodó szövetkezetek jövedelmezősége közötti indokolatlan különbség.^ E jelenségek ellenére megerősödtek a termelőszövetkezetekben a szocialista vonások, s kialakult az egységes szövetkezeti paraszt osztály. Azáltal, hogy a szövetkezeti parasztság egysége megerősödött, s visszavonhatatA fegyveres erők küldötteinek egy csoportja a kongresszusi ülésteremben. (MTI fotó: Vigovszki Ferenc felvételei) Frank Ferenc elvtárs felszólalás közben. lanul a szocializmus útján halad, minőségileg új tartalmat kapott a proletárdiktatúra politikai alapja; a munlcás—paraszt szövetség. A termelőszövetkezetek politikai, szervezeti szilárdságát, a vezetők és a tagság egzisztenciális biztonságérzetét és politikai érettségét mutajta, hogy az idei ár- és belvíz miatt nagyon súlyos helyzetbe került gazdaságokban sem merült fel sehol a bizalom kérdése a szövetkezeti életformával szemben. Szinte általánosítható az a vélemény, hogy ha ez a csapás kisparaszti, egyéni gazdaságokat ért volna, akkor sok ezer parasztcsalád jutott volna katasztrofális helyzetbe. Súlyos, de tanulságos bizonyítás ez is a szocialista mező- gazdaság mellett. Erre az alapra szilárdan lehet építeni. Mindezek természetesen nem jelentik azt, hogy a termelőszövetkezetek életében nincsenek gondok, megoldásra váró problémák. Közülük csak egyet említek: fokozottabb figyelmet szükséges fordítani a tagság munkaerejével való jobb gazdálkodásra, a foglalkoztatottság javítására, a munkatermelékenység növelésére. Nem lehet egyetérteni azzal, hogy például nálunk a megyében több termelőszövetkezet még ma is az átszervezés után stabilizálódott tagság foglalkoztatási struktúráját igyekszik fenntartani, s mintegy konzerválják a gazdaságot: a gépesítésre, az állattenyésztés fejlesztésére, a mellékes segédüzemeik létesítésére, a termelő és feldolgozó közös vállalkozásokra nem túl nagy gondot fordítanak, hanem hagyomá. nyos, elkülönült, afféle modern „patriarchális” gazdálkodást folytatnak. Indokolt tehát annak megvizsgálása, hogy a gyakorlatban hogyan érvényesül a pártnak az az álláspontja, mely szerint a mezőgazdasági területeken elsősorban az élelmiszergazdaság fejlesztésével, a mezőgazdasági termelés színvonalának emelésével, a kiegészítő tevékenység bővítésével kell biztosítani a lakosság megélhetését, s az általános fejlődést. Az a tapasztalat, hogy nálunk nem talált ez mindenütt megértésre, s „nem vettek irányt” mindenhol ennek tudatos megvalósítására. Nem lehet engedni annak az irreális kérésnek, sőt olykor-olykor követelésnek, hogy — a helyi szolgáltatások igényein túl — ott it üzem létesüljön, ahol ezt semmi nem indokolja, s amíg helyenként elkeseredett harcot folytatnak egy-egy 50—100 főt foglalkoztató üzem létesítéséért — erre épületet, százezreket tudnak áldozni —, addig nem fordítanak kellő figyelmet és energiát arra, hogy ugyanilyen erőfeszítésekkel a falu fő gazdasági bázisára, a mezőgazdaságra építve teremtsenek jobb foglalkoztatást és megélhetést. Ez nem is mindig — s talán nem is elsősorban — a tagokon, hanem gyakorta a szövetkezetek vezetőin múlik. Amikor valljuk azt, hogy a megyének hosszúhosszú időn át az élelmiszergazdaság marad a fő profilja —, amelyben még egyébként is nagyon sok tartalék van kihasználatlanul — s ez az érdeke nemcsak a megyében élőknek, de az egész népgazdaságnak is, ugyanakkor azzal is számolunk, hogy vannak még területek, ahol a megye jellegéhez, hagyományaihoz, természeti és közgazdasági adottságaihoz kapcsolódó ipart lehet és kell is telepíteni és fejleszteni. A Békés megyei kommunisták azon fognak munkálkodni, hogy mindezek megvalósuljanak és forradalmi hagyományaihoz híven méltóképpen kivegyék részüket a X. kongresszus határozatainak végrehajtásából, a szocializmus teljes felépítésének magasabb szinten való folytatásából reájuk háruló kötelezettségek teljesítéséből — fejezte be Frank Ferenc elvtárs. További felszólalók A tegnapi ülésen felszólaltak még: Horváth Gyula zalaegerszegi, Herczeg Károly Fejér megyei, Uhrin Vendel Tolna megyei, Kameniczki Antal Heves megyei, Simon Józsefné, Borsod megyei, Parmicsán László budapesti, Orosz Ferenc Szabolcs- Szatmár megyei, Bencsik István budapesti, Keres Emil budapesti, és dr. Beckl Sándor budapesti küldött. Ugyancsak tegnap terjesztette a kongresszus elé a mandátum vizsgáló bizottság jelentését dr. Molnár Frigyes, a bizottság elnöke. A külföldiek közül üdvözölte a kongresszust: Walter Wachs, Ausztria Kommunista Pártja Politikai Bizottságának tagja, Albert de Conick, a Belga Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára. Andreasz Fan- tisz, a Ciprusi Dolgozó Nép Haladó Pártjának főtitkárhelyettese, Iván Hansen, a Dán Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, Taisto Sinisalo, a Finn Kommunista Párt alelnöke, Francois Billoux, a Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, Kosztasz Ko- liannisz, a Görög Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, Michael O, Riordasz, Írország Kommunista Pártjának főtitkára, Kiró Gligorov a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Végrehajtó Irodájának tagja, Han Ik Szu, a Koreai Munkapárt Politikai Bizottságának tagja, Fabio Grobart a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja és Dominique Urbany, a Luxemburgi Kommunista Párt elnöke. Ma délelőtt folytatja munkáját a kongresszus.
