Békés Megyei Népújság, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-22 / 274. szám
KÖRÖS TÁJ „Míndenik embernek a lelkében dal van; És a saját lelkét hallja mindenik dalban; És akinek szép a lelkében az ének, Az hallja mások énekét is szépnek.” (Babits Mihály) A karmesteri emelvényen Szokolay Sándor, Kossuth- díjas zeneszerző. Ritka élmény: szülővárosa, Oroshá- za számára írt „A zene hatalma” című kórusfanitáziá. nak ősbemutatóját vezényli. Minden mozdulatából zene árad. Rezeg, vibrál körülötte levegő. Nem is tudni, a feszültség alakult e át hangjegyekké, vagy a hangjegyeik feszültséggé. És ott cikáznak a nézőben, a hallgatóban. Azután beszélgetünk. Vérbő riportalany, szug- gesztív egyéniség. Magával ragadja az embert: kitárulkozik, véleményt mond, kérdez, vitázik szenvedély- lyel. Megint esak vibrál körülötte a levegő. Ha rajtam állna, őt nevezném eJ Monsieur Százezervoltmak. — Babits Mihály igaz, szép sorai megkövetelték a zenét — mondja a kórus- fantáziáróil. — Nemcsak igazsága miatt, hanem azért, mert számunkra is mond valamit. A dalszerző felelősségét .hiszen nem az énekes szüli a dalt, hanem a dal szüli énekesét. Olyan dal kell tehát, amely mindenkihez szóló, hidat teremt a generációk és a különbö- zű műveltségi fokon állóik között. így ébredhet fel az emberben a dal iránti szeretet, hallhatja azt szépnek, s ha igen, akkor megérti mások énekét is. Ez a zene hatalma. A vers része a költő ars poeticájának. A kó. rusfantázia a zeneszerző hitvallása. Művészi alázat, művészi fel- emelkedés. — Véletlen-e, hogy egy sajátos alkalomra, az orosházi művelődési központ megnyitására írta a kórusművet? — Nem egészen. Ott most valami új kezdődött ezzel, olyan új, amelyben természetesen adódik a kérdés: hogyan ? A babi tsá gondolattal szeretném segíteni erre a választ. Kiterjesztve a zene, a dal iránti igényt más művészetekre is, amelyeknek szintén mindenkihez szólónak kell lenni, felemelkedni és felemelked- tetná egyaránt. Kép a bemutatóról: a színpadon kétszáztagú kórus. Van közöttük nyolcéves, tizen-, húszon- és ennél is több éves. A híd közöttük a zene, a dal — a művészet. ■— Maradjunk a zenénél. Vajon az opera, merthogy Szokolay Sándor operaszer- ző is, képes-e erre a hídteremt ésre? — Képes, ha maga is szintézist tud teremteni a különböző művészeti ágak között. Egy külföldi utam során jelent meg egy nyugati zenekritikus tollából az a goromba megállapítás hogy a világ minden operaházát fél kellene robbantani, mert túlhaladta őket a kor. Sorolta még azután mi mindent kellene csinálni az operaigazgatókkal, a művészekkel, persze hasonló konzekvenciákkal. Kapóra jöttem az újságíróknak, megkérdezték, mi a véleményem erről? Elmondtam. — •••! — Az, hogy meg kell újulnia az operának. Ez *i megújulás szerintem a különböző művészeti ágak szintézisével érhető el, mert az opera nemcsak zene, hanem irodalom és színművén szét is. Irodalmi fundamentumot kell tehát teremteni az operának, ez adja a gondolati tartalmat, amelynek kifejezéséhez, hangban, játékban művészi fok kell. Ha ezit elérjük, nem kell „felrobbantani” az operaházakat, sőt, újakat kellene nyitni. Nagyon szigorú. Néhány percig ofeend. Aztán pereg tovább az interjú. — A megújítás szándéka vezérelte, amikor operát írt Garcia Lorca művéből és Shakespeare Hamletiéből? — A szándék ez volt. Hogy ez mennyire sikerült, annak megítélése nem az én feladatom. Hiszek az opera és általában a gondolatgazdag zene jövőjében. Ezit szeretném szolgálni későbbi munkáimban is . Jelenleg Német László Sámsonjából írok operát, azonkívül egy egyfelvonásos balettet „Az áldozat” címmel. Az opera valószínűleg csak 1972-re készül el ,a balett a jövő évi Budapesti Ünnepi Hetek műsorán szerepel. A Vérnász és a Hamlet bejárta Európát. Az előbbit látták Francia- országban, az NSZK- ban, aztán Becsben, Prágában, Bolognában. Rövidesen Lemingrád- ban, Tallinban és az Egyesült Államokban tűzik műsorra. A Hamletet Párizsban, Hágában és most is Kölnben, ahol a partitúra megjelent német és magyar nyelven. A Vérnász itthon magyarul sem... Sei észt Ferenc Tóth Lajos: Küzdelmes évek agy és szép vállal- két évtizede alatt sokszor kozás a Tóth La- volt mélyponton, a tönkre- josé. Felidézni a menés, a szétoszlás határán. 1 m IgjSS szükebb haza nelü sfjH hányszáz emberéfg nek, párezer holdas darabjának történetét. Megörökíteni egy Magyarországon még sosem volt történelmi eseménysorozatot, a legnagyobb sorsfordulók egyikét. Emléket állítani a szocialista mezőgazdaság első szárnypróbálkozásainak. A vállalkozás — ezt már elöljáróban leszögezhetjük — sikerrel járt. A szerző az alábbiakat írja a kötet bevezetőjében: „ .. .szigorú értelemben, nem tudományos feldolgozásba kezdek, hanem az írott és hallott szó alapján húsz esztendő felemelő pillanatait, olykor kínzó vajúdásait rögzítem, nem a kívülálló hűvös tárgyilagosságával, hanem az elfogó- dott tanú szívével, akit származása, elszámyalt ifjúsága arra kötelez, hogy a felderített igazságot osztálya iránt érzett szereteté- vel átmelegítse.” Jó elvek, az író következetesen megvalósítja őket, s ez a könyv értékének egyik legfőbb alapja. Hittel és bizonytalanságokkal telj — s Magyarországon hol nem ilyen? — kezdettől íved a mai eredményekig az orosházi Űj Élet útja. Régi jegyzőkönyvek idéződnek a Küzdelmes évek első oldalain, ma már mosolyogni való, akkor azonban nagyon komoly beszámolók arról, hogy taggyűlésen foglalkoztak egyetlen kanna és néáy darab pohár megvételével, hangsúlyozottan felhívták a figyelmet két lóvakaró beszerzésére. Innen jutottak el I969-re a 20 mázsás búza-, a csaknem 34 mázsás kukorica-, a 260 mázsás cukorrépaátlagig, A korszerű baromfi- és lótenyésztőtelepig. Az évi 26 ezer forintos átlagjövedelemig. Az „enyém”-től a „mienk”-ig. A máig. Persze, idáig nem volt könnyű az út. Az Űj Klet Még a második évtizedben is jócskán akadtak bajok, problémák. A körülményekben is, az emberekben is. A tagok sokszor nekikeseredtek, hanyagolták a munkát, kifelé szállingóztak. Máskor magasra csapott a lelkesedés, jól ment a dolog, napról napra szilárdult az egység. Közben erősödött a tsz, s alakultak az emberek. , Mert nemcsak a tsz egészéről, az egyes emberekről is ír Tóth Lajos. Az egy- egy tagról elszórtan elmon. dott adatok színes portrékká. teljesednek. Jó, meg rossz tulajdonságokból, jellemvonásokból összetevődő, élő alakokká válnak. Ismerőssé. Akiknek sorsáért őszintén izgulunk. És ettől lesz több a könyv puszta adathalmaznál. Ettől lesz más, mint a történelmi tanulmányok. Ettől hévül irodalmi riporttá, szociográfiává. Ettől kerülhet olyan közel hozzánk. Ezért nem bánja meg, aki kezébe veszi és elolvassa. D. Gy. Nyolcsoros Filadelfi Mihály Ismerve a Közelgő szimptómáit állandó menésben-maradásban szép vágyakkal e lombosodó ködben ujjaim között a feslö remények s a maradandóság ívfényével és mégis és így is enyém és akarom Töredék Zsad&nyi Lajos Virágok lefejezve fröccsen a vér füvek dárdáit tördeli a szél manőszakállú fák térde remeg a levelek halpikkelyek A föld törött cserép szilánkjai közt ugrál egy veréb SZÓL Romvári Etelka Kikötő A DAL MINDENKIHEZ
