Békés Megyei Népújság, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-22 / 274. szám
Konzultáció: A melléküzemági és a háztáji termelés I. X melléküzemá® tevékenység vagy a köztudatban inkább használt kiegészítő tevékenység lényegüket tekintve azonos fogalmak. Mind a két fogalom olyan üzemi tevékenységet jelent, amely nem szoros függvénye a tsz-ek fő tevékenységének a mezőgazdasági termelésnek. Talán éppen emiatt alakultak ki különböző előítéletek és szenvedélyes viták akkor, amikor a párt IX. kongresszusán a gazdasági mechanizmus reformjának bevezetésére hozott határozatból adódóan napirendre került a tsz-ek melléküzemágainak kiszélesítése és hatékonyabb segítése. Kezdetben bizonytalankodás volt a tsz-ekben, kellő tapasztalatok hiányában nehezen vállalkoztak a nagyobb felelősséggel, s körültekintéssel és kockázat- vállalással járó, de az üzemi gazdálkodáshoz szorosan tartozó melléküzemági tevékenységekre. Ezen már túljutottak. Békés megyében a termelőszövetkezetek összes melléküzemági tevékenysége 1967. évi III. törvény megjelenése óta 1969. év végéig 66,9 százalékkal, ezek árbevételeinek aránya pedig a tsz-ek ossz árbevételében 6.5 százalékról 13,4 százalékra emelkedett. 1969-ben a tsz-ek az összes dolgozó tsz-tagoknak 8,8 százalékát foglalkoztatták kiegészítő üzemégakban. A különböző jellegű melléküzemági tevékenységekben az egy dolgozóra jutó árbevétel pl. az áruértékesítésben 456 638 forint, a termékek feldolgozásánál 127 582, az egyéb termelő és szolgáltató tevékenységben 53.014, az építőiparban 103.236, az egyéb ipari jellegű tevékeny, ségben 66.784 forint volt. A melléküzemágakból eredő és növekvő árbevétel, a tsz-ek ossz árbevételében a részarány és az itt foglalkoztatottak számának 1,9 százalékos növekedése egészséges irányú, az alap- tevékenységgel összhangban áll. Az itt dolgozóknak 87 százaléka az építőipar és egyéb termelő és szolgáltató, valamint a mezőgazdasági termékek feldolgozásában vesz részt. Az ipari tevékenységet jól szemlélteti az itt foglalkoztatottak 9,6 százalékos aránya mellett a legalacsonyabb, 6.5 százalékos árbevételi részaránya is. A melléküzemágakkal kapcso. latban két fontos következtetést lehet levonni: Egyik, hogy a tsz-ek nem használják ki eléggé az adott lehetőségeket, másik, hogy egy-egy termelőszövetkezetben sokféle és kis kapacitású ágazatot állítanak be, s emiatt nem mindig biztosítják a megfelelő jövedelmet. A megye mezőgazdasági termelőszövetkezeteinek 1969-ben összesen 1053 különböző jellegű melléküzemága volt. Egy termelőszövetkezetre átlagosan hétféle jut, melyeknek 29,8 százaléka feldolgozó, 38,5 százaléka egyéb termelő és szolgáltató, 10,4 százaléka értékesítő, 7,8 százaléka ipari, 13,5 százaléka pedig építőipari jellegű. A melléküzemágak árbevételi aránya a tsz-ek ossz árbevételéhez viszonyítva — egy-két helyen előfordult káros gyakorlattól eltekintve — a kiegészítő te. vékenységek fejlesztésére irányuló törekvések megfelelnek a megye adottságainak, összhangban állnak céljainkkal, mégfelelnek a társadalmi, üzemi és egyéni érdekeknek. 1969-ben a tsz-ek a melléküzemági tevékenységből származó árbevételből a feldolgozó tevékenység 19,3 százalékkal, az egyéb termelő as szolgáltató te- * * Az 191». november 3«. tömegpropaganda-foglalkozások segédanyaga vékenység 17,4 százalékkal — ezen belül a lakossági szolgáltatás 12,2 százalékos, a bérfuvarozás 43 százalékát teszi ki — az értékesítő tevékenység 15,3 százalékkal, az ipari tevékenység 6,5 százalékkal, az építőipari tevékenység pedig 41,5 százalékkal részesült. A megyei tapasztalatok arra is figyelmeztetnek, hogy a melléküzemági tevékenység bővítésének számos lehetősége még kihasználatlan. Nem kielégítő az eredmény az élelmiszeripari vállalatok, a konzervipar, a húsipar, a tejipar, a sütőipar stb. és a mezőgazdasági üzemek együttműködése. Megyénkben elsősorban a termelés helyén, illetve annak közelségében kisebb beruházással járó és nagyobb élőmunkát igénylő mezőgazda- sági termények es termékek elsődleges vagy fogyasztásra kész feldolgozásában nagyon sokoldalú együttműködésnek adottak a reális és kedvező lehetőségei. Különösein fontos szerepe van az élelmiszeripari vállalatok és a tsz-ek közötti kooperáció fejlesztésének a gyorsan romló nyers termékeknél olyankor, amikor a piac telített és a leszedett zöldáru megmentésének egyetlen módja a végleges tartósítás. Azon túl, hogy a jó együttműködéssel a megtermelt termékeket tartósítással meg lehet menteni a romlástól, jelentős szállítókapacitás-megtakarítást is eredményez azzal, hogy a mezőgazdasági termékek legértékesebb és legkoncentráltabb részét kell csak nagyobb távolságokra szállítani. Ugyanakkor az érték« hulladékanyagok, takarmányozásra vagy egyéb célokra közvetlenül a helyszínen kerülhetnek felhasználásra. a) A jövőben a megye élelmiszeri pari vállalatai legyenek kezdeményezői a mezőgazdasági üzemekkel való együttműködés kiszélesítésének. Célszerű lenne elkészíteni konkrét ajánlásokat a perspektivikus együttműködésre. A mezőgazdasági üzemekben az élelmiszeripar érdekeivel, tevékenységével ossz. hangban álló és a termelőüzemek megfelelő és távlatilag is biztonságos jövedelmet biztosító termelési struktúra kialakítása nagymértékben függ az üzemek együttműködési színvonalától. A gyümölcstermesztéssel foglalkozó tsz-ek a tárolásban, a különböző befőttek, levek. szörpök vagy szörp alapanyagok előállításában hasznos segítő partnerei lehetnek az élelmi- szeripari vállalatoknak. A különböző p>ékáruk, levestészták készítésében az együttműködés megyénkben megközelítőleg sem éri el azt a szintet, amelyet adottságaink lehetővé és indokolttá tesznek. Bár a sütőipar és tésztaip>arban jelentős volt az elmúlt két évben a fejlődés. b) A megye mezőgazdasági üzemeiben az ipxiri jellegű melléküzemági részlegek száma 82. Az építőipari részleg 142. A termelőszövetkezetek építőiparának fontos szerep» van a termelő beruházások megvalósításában, a szövetkeztek és a magánlakosok építési, felújítási és javítási igényeinek ellátásában. A gyakorlatban több objektív ok miatt a lakosságnak végzendő munka háttérbe szorul. A családi lakóházak építése, a lakások felújítása és a javítási munkák elvégzése munkaigényes és kevés jövedelmet biztosít, s emiatt is háttérbe szorul, de főleg nem megfelelőek az anyagi ösztönzők. Döntő oka azonban az, hogy a tsz-ek nagyarányú építkezési beruházással csaknem teljesen lekötik az építőipari kapacitásukat. Ezt bizonyítja, hogy e tevékenység ossz árbevételének 81 százaléka saját kivitelezésből és csak 19 százaléka a vállalkozásban végzett munkából származik. A megyei tapasztalatok és számszerű adatok összegezése alapján megállapítható, hogy megyénkben a tsz-ek valóban elsődleges feladatuknak tekintik a rendelkezésükre álló alapvető termelési eszköznek, a földnek a termelőképességét növelni, a mezőgazdasági termelés anyagi, .műszaki bázisát rendszeresen fejleszteni. Fő figyelmüket, anyagi erőforrásaikat a termelés állandó fejlesztésére és korszerűsítésére fordítják. Ez az elsődleges feladat gyorsabban és hatékonyabban megvalósulhat, ha a tsz-ek helyesen összekapcsolják az alapvető tevékenységüket és a kívánt összhangnak megfelelő arányban fejlesztik azt olyan melléküzem- ági tevékenységgel, amely az üzem reális feltételeire, adottsá. gaira épül és azt elősegíti. II. A téma másik fontos és időszerű része a háztáji üzemág fejlesztése, s ezen belül is a szarvasmarha- és sertésállomány. Változatlanul nagy jelentőségű politikai feladat azt megértetni, hogy a közös és a háztáji gazdaság szerves egységét nem szabad átmeneti gazdaságpolitikai célnak, agrárpolitikánk taktikai eszközének tekinteni. Gazdaságpolitikánkban a háztáji gazdaságok szerepét az MSZMP 1957. évi agrárpolitikai tézisei hosszú történelmi távlatban határozzák meg. A háztáji gazdaságok szükségességét, hatékonyabb támogatását az élet követeli. A lakosság növekvő húsfogyasztását csak többtermeléssel lehet kielégíteni. Ha ezt. kizárólag a nagyüzemi közös állattartás fejlesztésével akarnánk elérni, akkor olyan gyors üterr.ű férőhelybővítésre és létszámnövelésre lenne szükség, amelynek jelenleg nincsenek meg i reális anyagi feltételei. A nagy beruházások anyagigénye, építőkapacitás hiánya sto. miatt most még az ilyen elképzelések való- rováltása csak illúzió lehet. A háztáji gazdaságokban viszont rendelkezésre állnak olyan termelési eszközök, amelyekben a termelés befektetés nélkül vagy csak minimális beruházással azonnal megvalósítható és korszerűsíthető. A nemzeti vagyonnak a háztáji gazdaságok termelési eszközeiben levő hányadát és az élő munkaerőnek azt a részét, ame. lyet most a közös gazdaságokban egyáltalán nem, vagy csak részben használják fel, nem szabad kihasználatlanul hagyni. A gazdasági épületeket és az egyéb berendezéseket nem volna szabad kihasználatlanul hagyni, mint ahogyan az idős, csökkent munkaképességű, nagy családú, tanyán élő tsz-tagok- nak, a kisgyermekeket gondozó anyáknak munkaerejét, akik rajtuk kívül álló okok miatt nem vehetnek részt teljes erővel a közös munkában, a háztáji gazdaságban az egész társadalom javára dolgozhatnak, s a más módon ki nem használható munkaerő új értéket termel, gyarapítja, és nem csupán fogyasztja a nemzeti jövedelmet. Békés megyében, ahöl az országos átlagnál sokkal kedvezőb. bek a szemes és a szálas takarmányok termelési adottságai, indokolt kiemelni és előtérbe helyezni a szarvasmarha- és a ser. téstenyésztési ágazatok gyor- sobb ütemű fejlesztését. Nagyon lényeges, hogy az üzemek természeti, közgazdasági adottságaikat figyelembe véve — mert ezek megyén belül, sőt egy-egy járásban sem egyformák — a hústermelés növélése érdekében számukra a legkedvezőbben, a laggazdaságosabban termelő és a legmagasabb jövedelmet biztosító ágazatot válasszák ki. A népgazdaság távlati fejlesztési koncepciói a világ mezőgazdasági termelésében végbemenő strukturális változások, a gazdasági együttműködési folyamatok, a termelés nagyarányú szakosodásának tendenciái arra kell, hogy ösztönözzék a mezőgazda- sági üzemeket, elsősorban a vezetőket, hogy több üzem közös anyagi eszközeinek koncentrálásával megyénkben a korszerű nagyüzemi szakosított termelés feltételeinek kialakítását gyorsabb ütemben szorgalmazzák. A korszerű technológiával felszerelt és a nagy volumenű termelés, egységes árat biztosító szakosított állattenyésztő telepiek létesítésének jelentőségét és elsődlegességét senki sem tagadja, ellenkezőleg, kormányunk nagy anyagi támogatás biztosításával erre ösztönzi a nagyüzemeket. Nincsen semmi alapija annak a téves és káros szemléletnek, hogy a háztáji gazdaságok fokozottabb támogatására való ösztönzésével a közös gazdaságok háttérbe szorulnak. A háztáji gazdaságokat azért is kell támogatni, mert a nagyüzemi közös gazdaságok terme- melése még nemt tudja egyedül kielégíteni a mezőgazdasági termékek iránt állandóan növekvő lakossági és az export-szükségletet. Különösen a szarvasmarha- és a sertéstartásban sok olyan melléktakarmáxiy, hulladék kerülhet felhasználásra a háztáji gazdasagokban, amely olcsóbbá teszi a termelést, s a nagyüzemi állattartásnál fel nem használható és értéktelennek ítélt hulladék jelentős mennyiségű hústermelést biztosít. Népgazdasági, üzemi és a termelőszövetkezeti tagság egyéni érdeke egyaránt azt kívánja, hogy a nemzet vagyonának ez a része aktívan és minél hatékonyabban vegyen részt az új érték előállításában, az elosztás mértékét meghatározó nemzeti jövedelem termelésében. Megyénkben különösen nagy anyagi felelősséget kell érezniük minden üzem, termelőegység politikai és gazdasági vezetőjének azért, hogy az ország hús. ellátásában jelentős szerepet játszó Békés megyében 1969-es évben a háztáji és egyéb gazdaságok által termelt és értékesítésre került 66 250 mázsa vágómarha, 76 110 mázsa hízósertés, 24 840 mázsa baromfihús és 32 320 hektoliter tej, illetve 41 millió 250 ezer tojás a jövőben is biztosítva legyen, sőt a piacra termelés tovább bővüljön. Nem lehet, senkinek közömbös, hogy a háztáji gazdaságok útján megyénk több vagy kevesebb hússal járul hozzá a IV. ötéves terv egy igen fontos célkitűzésé. . hez, a húsprogramnak megvalósításához. Megyénkben a szarvasmarha-állomány 1970. március 31-én 27,3 százalékát, a tehénállomány 30,2 százalékát, a sertésállomány 41,4 százalékát a háztáji gazdaságok adták. 1969- ben az összes hűsértékesítés 25,5 százaléka; a tej 5,4 százaléka; a tojás 59,9 százaléka a háztáji gazdaságokból került ki. E néhány adat is azt bizonyítja, hogy a háztáji gazdaságok termelését a népgazdaság nem nélkülözheti. Ezért is helyesek azok a kormányintézkedések, amelyek a gyakorlatban érvényre kívánják juttatni a közös és a háztáji gazdaság szerves egységét. Ennek tartalmi lényege az, hogy a háztáji gazdaság termelésének alakulása szoros ősz- szefüggésben van a nagyüzemi gazdaságok eltartó képességével, szociális, kulturális fejlődésével. 1969-ben és 1970-ben számos kormányintézkedés kedvező hatást gyakorolt a háztáji sertésállomány növelésére. 1970 első negyedévében az 1969-es év azonos időszakához képest a háztáji sertés 40 százalékkal növekedett. A szarvasmarha-állomány viszont további 7,5 százalékos csökkenést mutat. Nagy gondot okoz a háztáji gazdaságok termelésének az utóbbi években tapasztalt csökkenése, különösen a szarvasmarha-állománynál. Ennek több oka van. A kedvező kezdeti eredmények mellett még mindig találkozunk meg nem értéssel, a háztáji ga?_ daságok szerepének megítélésében nem egységes a p>árt politikájának az értelmezése. Ez egyrészt a háztáji gazdaságokban rejlő lehetőségek lebecsülésében, másrészt a háztáji gazdaságok szerepének túlbecsülésében nyilvánul meg. Nincs és nem is volt soha szó arról, hogy a háztáji gazdaságom kát a közös gazdaságok fejlesztésének rovására kell támogatni és fejleszteni. A kettő feljeszté- se szoros egységet kép>ez rs ebben döntő, meghatározott szerepe a közös nagyüzemi gazdaságok állattenyésztési fejlesztésé, nek van A közös és a háztáji gazdaság egységében a fő, a meghatározó szerep a közös gazdaságé, a háztáji csak kiegészítője, egyik üzemága a nagyüzemi szocialista gazdálkodásnak. A termelőszövetkezetek vezetőségeinek a jogszabály írja elő azt, hogy az üzem adottságait a közös gazdaság teherbíró képességét figyelembe véve javaslatot tegyenek a köz-, illetve a küldöttgyűlésnek a szarvasmarha- és a sertésállomány láztáji támogatásának lehetőségeire és mértékére. A jogszabályok a háztáji üzemág szervezését nem teszik kötelezővé a tsz-ek számára. Ennek eldöntése a köz-, illetve a küldöttgyűlés hatáskörébe tartozik. A jogszabályi előírásoknak megfelelően legkésőbb 1970. december 31-ig konkrét javaslatokat kell a köz-, vagy a küldöttgyűlés elé terjeszteni. Így az 1971. évi tervekben már a közgyűlés által jóváhagyott, a háztáji gazdaságok mint a közös gazdaságok egyik üzemágának szükségletei beépülhetnek. A köz-, illetve a küldöttgyűlés határozatától függően az 1971. évi termelési tervekben a tsz-eknek meg kell tervezni a közöse és a háztáji állatállomány számszerű alakulását, a tervszerű selejtezést, az utánpótlás forrásait, az értékesítés időpontját, a minőségi követelményeket, a takarmányellátást. A felsoroltakon tül még sok minden részletre kiterjedő feladatokat kell a tsz-eknek megoldani ahhoz. hogy a háztáji pelitikánk- ban meghatározott célkitűzések hatékonyabban szolgálják az egész társadalom javát. Kovács Pál eim ^ 1970, NOVEMBER 22.
