Békés Megyei Népújság, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-31 / 256. szám
T erületfejlesztés IV. ötéves terv folyamán ■ A IV. ötéves tervidctezaltban központi támogatásra kijelölt terület j.-jaras 7 Sátoraljaújhely 2 Sárospatak 3 Karcag %. 4 KunszenlmárlOfítjA tervgazdálkodás bevezetése óta a gazdasági fejlettség, az életszínvonal és az életkörülményeik tekintetében megszűnteik az elmaradottságot jelző „fehér foltok” hazánk térképén. A III. ötéves terv folyamán alapvetően kiegyenlítődött társadalmunk két osztályának, a munkásságnak és a parasztságnak életszínvonala, vannak azonban még olyan vidékek, ahol az életszínvonal és az életkörülmények tartósan és jelentősen elmaradnak az országos szinttől. Ezek egyben gyengén iparosodott körzeteink is, ahonnan a kevés helyi munkalehetőség következtében nagy az elvándorlók és az ingázók száma. A IV. ötéves terv kidolgozása során az említett területek közül jelölték' ki — a gazdaságosság figyelembevételével — az iparfejlesztési övezeteket, ahol a kormány az 1,4 milliárd forint összegű területi iparfejlesztési alap segítségével &z iparfejlesztés vonzáscentruma q 20 ezernél tóbb Ipari dolgozót foglalkoztató v város á IV. ötévesteiv végén v250l Részesedés a területi iparfejlesztési , alapból (1371-75) (má ft) ösztönzi a Vállalatokat új vidéki munkahelyek létesítésére. A központi támogatásra kijelölt területek magukban foglalják a magas természetes szaporodásé alföldi megyéket és Dél-Dunán- túl gyengén fejlett járásait. Pécs város kijelölését az iparszerkezet megváltoztatása teszi szükségessé, mivel eddig a foglalkoztatottak nagy részét a visz- szafejlődő szénbányászat alkalmazta. Az 1971—75-ös tervidőszakban Szabolcs-Szatmárbam 8—10 ezer, a többi alföldi megyében 14—15 ezer új munkahely létesül, Dél- Dunántúlon pedig 20 százalékkal nő a foglalkoztatottak száma. (A területfejlesztést szolgálja még a 0,8 milliárd forint értékű fővárosi iparkitelepítési alap és közel egymüliárd forint- ny: támogatás ,amely a bányász- körzetek foglalkoztatottsági szerkezetének megváltoztatását segíti elő.) "A területfejlesztés eredménye ként előreláthatóan 5—6 százalékkal növekszik a városi lakosság, a távlati iparfejlesztés szempontjából legkedvezőbb helyzetű kilenc nagyvárosunk pedig mint az iparfejlesztés vonzáscentruma 9—10 százalékos lakosságnövekedéssel számol. A IV. ötéves terv végére azoknak a városainknak a száma, ahol 20 ezernél több lesz az iparban foglalkoztatott, legalább 15 lesz. Ez az 1965-ös állapotnak több mint kétszerese, eloszlása pedig egyenletesebb hazánk területén. A növekvő városiasodás egyben az életkörülmények « az életszínvonal gyorsabb javítását is lehetővé teszi. ára Piacok — és ami mögöttük van A szocialista termelés az ál-t lanri és a szövetkezeti ke- - reskedelem hatással tud lenni a- ‘piaci árak alakulására. Ilyen formáin fogalmazták meg egyik | értekezleten, ahol a szocialista szektor piacszabályozó szerepéről volt szó. Hasonló megfogalmazásban olvashattam néhány községi tanács elé terjesztett jelentésben is. Bizony felsóhajtottam: jó lenne, ha így lenne! Közhelynek tűnik, de etekimtet- ben az elv és a gyakorlat „ügye. sen” kerülik egymást. Az sem nyugtatott meg teljesen, hogy egyes községi tanács végrehajtó bizottság tájékoztatásában ez áll: „A termelőszövetkezet kertészei olcsóbban állítják élő a konyhakerti növényeket, mint az egyéniek a kicsiny portájukon. Mivel olcsóbban állítják elő, így csökken a termék eladási ára is.” Egy pilanatra sem kételkedem e jelentés tartalmi valóságában, ám ez esetben ide- passzdntom a rájuk vonatkozó szólás-mondást: „Ritka, mint a fehér holló!” E megállapítás azért is idekívánkozik, mert a napi piaci és vásári, valamint a bolti árak ennek ellenkezőjéről győznek meg benünket — különösen a városokban. Ami mégis változott: a zöldségek és gyümölcsöt árusító üzletek .valamint a termelőszövetkezetek közreműködése annyira jelentős, hogy nagyobb tételben is vásárolhatunk, ám egy fillérrel sem olcsóbban, mint a kiskosaras eladóknáL Sőt, ha valamelyik kisáruter- melő nagyon akar szabadulni a portékájától olcsóbban adja el azt, mint amennyi összeget látott a piaci pavilonok, vagy üzletek árcéduláján, T ény, hogy a piacnak nagy * szerepe van a lakosság áruellátásában; a felhozott gyümölcs, zöldség, tej, baromfi, stb. mintegy kiegészítője a szocialista termelésnek. Ismeretes, hogy a piacokon, vásárokon értékesített áruk ára a kereslet, kínálat egyensúlyától függ Minél nagyobb a kereslet, annál magasabbak az árak. Minél nagyobb a felhozatal, annál alacsonyabbak az árak. Ettől az igazságtól nem eltérve, de az árak alakulását befolyásolhatja még a jó értelemben vett kon- kurrencia is. Az államnak, a lakosságnak érdeke az, hogy az áruk ára a bérkeresetnek megfelelően egészséges módon . alakuljon. Ezért a piacokon, a vásárokon részt vevő vállalatok, termelőszövetkezetek egyensúlyban tarthatnák a keresletet, a kínálatot, s növelhetnék árszabályozó szerepüket. Sajnos, a gyakorlat éppen más — nem is beszélve a különböző zöldség és gyümölcsöt árusító üzletekről. Ügy tűnik: félnek az árengedménytől, mondván; ha X néni öt forintért el tudja adni, például az almát, miért adjuk mi négyért? Jóllehet, hogy még az utóbbi ár is tisztességes hasznot hozna. Ám a nyereség túlzott hajhászása elkerüli a valódi célt: a jobb és olcsóbb áruk biztosítását. Így van ez baromfinál, tojásnál egyaránt. Az egyéni eladó pedig azt nézi, mennyi forintot írtak az állami, szövetkezeti boltok cédulájára. Ö is úgy adja. Egyik sem enged. így aztán az árak mindkét helyen csaknem megmerevednek. Az ilyen „konkurrenda” csak felesleges semmittevés. Nem a régi vásárok zajált kívánjuk vissza, de pezsgő, lüktető életét igen. És itt az árformálást valóban a szocialista Szektorok tegyék. Azzal sem lehet visszaélni, hogy a dolgozó nők többsége nem ér rá kimenni a piacra Örül, ha annyi ideje van, hogy egy pillanatra be- ugorjon az üzletbe és a már előre kigondolt árukat megvásá. rdja. Alig van ideje nézelődni, ismerkedni az áruval, ami elősegítené a helyes árukiválasztást. Bízik a boltosban; fizet és siet tovább; M i lenne a megoldás? Ezt a „receptet” pártunk és kormányunk megadta Megvalósító, sához jó lenne, ha az érdekelt szektorok, vállalatok felülvizsgálnák árpolitikájukat és ne a kistermelő alakítsa ki az ő számukra is: mit, mennyiért adnak eL Rocskár János ÖNNEK IS SZÓL EZ A HÍR — DIVAT LETT A TEMACRYL! Vegy részt Ön en Vállalat is a TEMACRYL kézimunkafonalből készített termékekre kiírt országos pályázatán a kővetkező kategóriákban: 1. Férfi és női felsőruházati cikkek 2. Gyermek- és bébicikkek 3. Lakást díszítő termékek 4. Egyéb termékek A beküldött pályamunkákból 1971. márciusában kiállítást rendezünk, és kategóriánként a következő díjakat osztjuk ki, vásárlási utalvány formájában: I. díj 2000 Ft III. díj 3 db á 500 Ft n. díj 1000 Ft IV. díj 3 db á 300 Ft Közönségdíj: 3000 Ft Ezen felül a kiállításon bemutatott termékek készítőinek 200 —200 Ft tiszteletdíjat adunk. 1 kg TEMACRYL fonal ára 260,— Ft A pályamunkák beküldési határideje: 1971. február 15. Bővebb pályázati feltételek átvehetők a TEMAFORG központjában: Bp., V., Vigyázó Ferenc u. 5., Propagandacsoport, valamint boltjainkban, Bp., V., Dimitrov tér 4., Árpád út 21. Mohács, Dózsa György út 50., továbbá Budapesten, a RÖL- TEX-boltokban, vidéken az Iparcikk Kiskereskedelmi és a ruházati boltokban, az ÁFÉSZ-áruházakban. x Petrovácz István Szombatra péntek Regény 36. Odalapoztunk az ablakhoz, belestünk. A szobában az egyik sarokban szalma sárgállott. S a szalmában szamárfészek. Amilyen szamárfészket csak ember hagy maga után. A szobában nem tartózkodott senki. Benéztünk a konyhaajtó nyílásán, a konyha is üres volt. Lenyomtuk a kilincset Az ajtó zárva! Érdekes! Amikor a németek erre jártak, ezt az ajtót is felfeszítették. A tulajdonosa járt azóta a tanyában, ő hordta be a szalmát s csináltatott új zárat az ajtóra? Siettünk haza az újsággal. Dénes nem lepődött meg túlságosan. Széles viselkedése viszont egyszerűen megdöbbentett — Na és? — vonta meg a vállát Jóska. Ezek szerint a felső tanyának is megvan a maga titka. Ott is bujkálnak? Nappal nem, csak éjszaka. És Jóska újabb képtelenséggel lepett meg bennünket. — Mutassátok a cipőtöket! Kinek hányas a lába? — Mi közöd hozzá? — mordult rá Török. — Szükségem van harminc- nyolcasnál nagyobb cipőkre! És felsőruhára, nadrágra, kabátra. — Neked? — Nem. Ä néníkémnék. — Mióta hord a nénikéd férfi-cipőt? — Mondd meg nyíltan, ne ker_ telj, mit akarsz? — szólt Jóskára Dénes. Széles megvallotta, hogy katonáknak gyűjt cipőt, ruhát. Azoknak a katonáknak, akik a hídnál, az erdőben beásták magukat, s ott várják az oroszokat. De sokan nem akarják megvárná. Szeretnének megszökni. Ám a szökéshez civil ruha kell, a bakancs helyett cipő. A kis szőke katonára gondoltam, arra, hogy az én cipőm, kabátom neki biztosan megfelelne. De eljut-e hozzá? S nem azofe kapják, akik a hídnál Törökre lőttek, Beleznaira ráfogták a puskát, vagy akik el akarták hajtani a néma teheneit? Mert azoknak én nem segítek a szökésben! Azok pusztuljanak ott... — Andris,' néked nagy lábad van — ért hozzám Jóska. — Ezt a cipőt úgyse hordod már soká. Odaadhatnád. — És én miben járok? — Neked adom az egyik bakancsot Ami a zsákomban van — ajánlotta Török. Ezen elgondolkoztam. ■ Hát még Török is? Pedig őt agyon akarták lőni... Gábor kibontotta a zsákját, s Jóska lehúzta a cipőmet. Az egyik bakancsot éppen az én lábamra szabták. Nem bánkódtam tovább a cipőmért. Be- leznai is cipőt cserélt, Török másik bakancsa hozzá vándorolt. A harmadik a néma Péter lábára. Péter nem tudott a bakancs helyett cserecipőt adni. Ö eddig mezítláb járt. Október hatodika, péntek^ Szombatra péntek. A mi naptárunk szerint nyol- cadika volna és vasárnap. De ma délelőtt a mi naptárunkról visszatértünk a Rendesre, az igazira. Amit szeptember harmadi- kán, valójában szeptember elsején két nappal elvétettünk. Most visszagondolva, akkor is Szélesnek volt igaza, ő kardoskodott a szeptember elseje mellett. Radnai és én másodikét mondtunk, Beleznai esküdött, hogy harmadika van. S Dénes is úgy számolta. Szélesnek működik valamilyen hatodik érzékszerve, amivel mindent előre megsejt. Az este megjósolta, olyan bizonysággal, mintha csak, azt mondaná: szép idő jön, hogy ma reggelre itt lesznek az oroszok. Azért Jóska kicsit mégis tévedett. Nem reggelre értek ide, hanem délelőttre. Reggel kezdték az ágyúzást. Éjféltől három óráig voltam őrségben Törökkel. Éberen vigyáztunk, minden neszre figyeltünk. Ügy gondoltuk, az oroszok az éjszakai sötétet kihasználva lepnek meg bennünket. Körülzárják a tanyát, a házakat, hidakat, megszállják az utakat. S mi arra ébredünk, hogy vége a háborúnak. Alaposan melléfogtunk. Iszo-
