Békés Megyei Népújság, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-25 / 251. szám

Az aityaiiyeiv Men A TIT nyelvhelyességi tanfolyamainak évadkezdé­sére a jubileumi év anya­nyelvi konferenciájának vezérgondolatait keli fel­idéznem. Nevezetesen azt, hogy nemzetünk a Horthy- korszak idején a nyugatra áramlott magyarságot meg­tartó közösségében érzéke­li és vallja magáénak. En­nek az újmódi összetarto­zásnak nyelvtani választó­mondatos jellemzője már, hogy nem a „vagy-vagy” ellentétes kötőszóval fűzi össze kapcsolatainkat, ha­nem a kapcsolatos „is-is”- sel. Az anyanyelvi konferen­cián a külföldön élő ma­gyarok hitvallása alapján nyilatkoztak így a vezetők. Azoknak az életérzését tol­mácsolták, akik becsülete­sen megőrizték anyanyel­vűket. Érthető ez, hiszen a másfél millió kivándorlóit parasztságunkat a Horthy- korszak nyomora tette emigránssá, de a kitelepül­ni kényszerült nemzedék többségében híven meg­őrizte idetartozandóságát. Megmutatta azzal is, hogy nemcsak lelkében, szemé­lyében maradt magyar, ha­nem teljesítette első gene­rációs kötelezettségét, to­vábbadta nyelvét az utó­doknak. akik már nem „emigránsok” többé. A szülőföld pedig, amely most nyelvében és származásá­ban is összehozta az öt vi­lágrész magyar vándorai­nak hű képviselőit, nagy­ban elősegítette a magyar­barát öszefogást az egész világon. Mindez a megváltozott viszonyoknak köszönhető, mely újfajta patriotizmust hozott. Nem kell örökre, könnyezve eltávozni az óhazából elszorult szívvel, szentimentális érzésekkel, romantikus nosztalgiával, „kihasadt” fájdalommal! Lehet már ide máskor is visszatérni. Érdemes, jó is és szép is itthon lenni vagy itthon maradni az ősök földjén. Ezek a gondolatok jutot­tak eszembe, amikor újra megkezdődnek a Tudomá­nyos Ismeretterjesztő Tár­sulat nyelvhelyességi tan­folyamai a kultúrotthonok- ban, iskolákban és mun­kahelyeken egyaránt A hatodik tanfolyami év kezdetén, a rádió tömeg­méreteket öltő nyelvhelyes­ségi ismertetéseinek idő­szakában nemcsak nem kö­zömbös, de fontos is szé­pen és jól beszélni magya­rul. * Előbbre kell lépnünk a tisztább, érettebb, türelmes és meggondolt beszédben, az olcsó, vásári és alvilági zsargonok száműzésében, a mindennapi (közéleti) he­lyesírásunk mélyebb elsa­játításában, a bürokrata hivatali nyelv felszámolá­sában, társas életünk szeb­bé, csiszoltabbá, értelme­sebbé, még céltudatosabbá tételében, a baráti és test­vén kapcsolatok kiépítésé­ben, az elmaradottak se­gítésében, szocialista közös­ségünk támogatásában. A jól záró évfolyamok eredményei arra késztettek bennünket, hogy kiszélesít­sük. e tanfolyamok pers­pektíváját az anyanyelvi kultúra fokozottabb ápo­lása érdekében Célunk, hogy megfelelő tematiká­val továbbfejlesszük a he­lyesírási, fogalmazási kész­séget, a hallgatóság stílu­sát; szilárdabbá tegyük a leíró nyelvtan ismeretét, így az iskolai nyelvtantanítást és az élet gyakorlati köve­telményeit is jobban elő­segítsük. Ezéri szeretnénk évente, de legalább két­évenként a hallgatóság kö­zött szórakoztató anya­nyelvi pontszerző versenyt indítani. Szeretnénk előbbre lépni a hasznos nyelvi szakköny­vek és szépirodalmi művek mellett a nyelvhelyességi kiadványok terjesztésében is. Jó volna, ha az átlag­olvasó könyvtárában meg­találhatnánk a legfonto­sabb nyelvi szakkönyvein­ket. Az volna az igazi elő­relépés, ha az átlagolvasó is érdekesnek találná eze­ket a műveket. A TIT az október 20-i előadói konferencia után ismét várja hallgatóit, ön­magát becsüli meg, aki mélyebben hatol be ebbe a birodalomba mint tanfo­lyamhallgató vagy akár a nyelvi kultúra fejlesztése iránt érdeklődő szorgalmas olvasó. Dr. Irányi István Közietek Podhradczky István forgószél! oda tapadtam partod örvénylő folyásához felszívódnak a nappalok bronz-szín-kezek elsimítják tépett boldogságom a harag eltemetett kihullnak utolsó tejfogaim szemeim megkövesednek elfakul épségem szürke tájra köves domboldalak köveihez s még az idő tírben engedi szétbontom cselekvésekre a világot leülök közétek s verem az ultit a napilapokban elolvasom a híreket még az idő térben engedi megbontom mikroszkóp-szemeimmel az álmok megszü Ihetetlen valóságát hisz közétek élek irgalmatlanul Elindultam egyszer.. Szilágyi Ákos Homlokom homokóra, vékonyan elpereg; varázslással, rothadó zenével hagytam, hogy rámijesszetek. Ijedten bégetnek bokraim, elpusztultak a pásztorok. Hallgatásom sodra ing, kékjén hiányom átzokog. Arcom eső szárnya söpri, tó-nyugalmam bőrösedik; körmöm alól nő egy dal, szemem alól két kis hal. Elindultam egyszer gyalog, arcom fölött vászon-száj szállt njjaim alvadt varangyok, homlokom eltalicskázták. Nem tudom, ki hogyan van vele, de engem Buda­pest mindig lenyűgöz azzal, hogy végre-valahára világ­város. Jöhet az ember a Keletiből, néhány lépcső­fok lefelé: márvány-tér, márvány-utcák, üvegfalú, üvegajtajú üzletek, esz­presszó és egy ugrás a Met­ró. A főváros legújabb, bár azt hiszem, helyesebb így mondani: egyik legújabb nevezetessége. Igaz, jó sokáig készült, dehát van egy olyan magyar közmon­dás is, hogy a jó munkához idő kell.., Aztán a Baross tér, aki 10 évvel ezelőtt látta, most rá sem ismerne. Felüljáró szeli át felette az eget és a Szabadság-szálló hatalmas kockáján túl a színes fény­reklámokkal felöltöztetett Rákóczi út, igen, már az sem a régi. Egyáltalán, Pes­ten semmi sem a régi, min­den változik, alakul és ez­úttal hajlok már a köz­helyre is, megbocsássanak: szépül. Valami okos és ará­nyokat érző városrendezést érezni odafent, az új, úgy­nevezett világszínvonalú, hi^rmodern épületcsodá- kat remek érzékkel illesz­tik be a régi, patinás há­zak közé, nincs az ember­nek olyan rossz érzése, mint nem egy vidéki városban, hogy ezt nem így kellett volna, a régit és az újat nem szabad ilyen ügyetle­nül összekeverni. Szórni nem árt, ha az ember Budapesten nemcsak csodálkozik, hanem ki is nyitja a szemét, és ha már kinyitotta, el is hoz belőle valamit a vidéki pátriába, mert ötlet, okosság, nagy­vonalúság, európaiság ránk fér, azt hiszem. Az ősz mszoni mindenütt szép. Szép a pesti is, szép a miénk is, csak más. És ki mond egy rossz szót az Al­földről jött utazóra, ha a budai utcákon járva, zize­gő, sárga levelek közt a tör­ténelmet érzi maga mellett. S a friss őszi szél. Jön a hegyekről, valahonan a Já- noshegy kilátótornyától, át­libeg egész Zugligeten és jön tovább, a Duna felé,, és belesuhint az útszéli levél­csomókba ... Este kivilágított füzér a Lánchíd íve, a Vár kupolá­ja sejtelmesen foszforesz- kál és a város felett, már egészen magasan. pálma­ággal röpül a Szabadság­szobor nőalakja... Az újságírószövetség Nép- köztársaság úti palotájában fényárban csillog minden sajtótájékoztatók már a te­levízióból is jól ismert he­lye, a Rózsa Ferenc terem. Október 24-töl november 3-ig: a Szovjet Kultúra Napjai. A sajtótájékoztató elnökségében szovjet ven­dégek. lsmertetőt dr. Orbán László, a művelődésügyi miniszter első helyettese mond. Figyelem, csend. A tele­vízió híradója tudósítást ké­szít. Felvillannak az erős- fényű kézi-reflektorok. Szá. zan vagyunk talán, újság­írók. Lehet, hogy többen. A miniszterhelyettes a budapesti ősz kimagasló művészi eseményét kom­mentálja. „Kapcsolataink a meg­bonthatatlan barátság ere­jét hordozzák. Kis nép va­gyunk, kultúránkra büszke nép. Nyelvi elszigeteltsé­günk mégis sok hátránnyal jár, megismertetni magun­kat nagyon nehéz. Öröm, hogy a Szovjetunióban, kul­turális kapcsolataink ered­ményeként ,sok magyar író művét lefordították és lvente százmillióén néznek meg magyar filmeket"... Temérdek jegyeznivaló. Adatok, melyek mögött tartalom feszül, melyek egyszerűen — tények, vilá­Ma délelőtt 11 órakor nyitja meg Péter László tanár Mezőberényben, a Petőfi Sándor Művelődési Házban Balogh Ferenc fotóművész kiállítását. A kiállításon a művész negyvenkét alkotását lát. hatják az érdeklődők. Képünk a kiállítás egyik képe, címe „Szabadság”, gos mutatói hasznos kap­csolatainknak A program kimagasló. David Ojsztrah és sokan mások, világhírűek, aztán együttesek: a Szvesnyikov- kórus, a Belorusz Állami Táncegyüttes érkezik ha­zánkba. Békéscsabán, november elsején, délután Arbuzov: Szegény Marat barátom cí­mű színművét játssza a stú­diószínház ... Nagy siker volt, méltó lesz ezekhez a napokhoz. <r Az őszi Pest egyik szen­zációja a Katona József Színház előadása, Peter Weiss: A luzitán szörny. A nézőtér zsúfolva. Az ember kissé lehangolódva gondolja végig, könnyű a pesti színházaknak. És ne­héz a vidékieknek. Szóval o. nézőtér zsúfoltra, még három perc a kezdésig. A színpad jobb előterében már szöszmötöl a zenekar, elektromos orgona, gitárok, dobok. Aztán egyszercsak észre veszi a vendég, hogy alig két meterre tőle ott a Törőcsik. Mezítláb, valami különös-egyszerű ruhában, körülnéz, még oda is int valakinek, aztán láthatóan már csak a gongra vár. Mi több: már mások is bejöt­tek, a nézőtéren fiatal lá­nyok, szintén valami külö­nös, színes zsákruhákban, a zenekar már hangol, apró futamok rebbennek ki az orgonából, illetve a hang­szórókból, Törőcsik, ha vol­na órája, talán még azt is megnézné; aztán gong. Az ember azon töpreng egy pillanatig, hogy mikor is kezdődött az előadás, a gonggal vagy a gong előtt? De nincs sok ideje, mert pillanatok alatt a dolgok kellős közepén érzi magát, és figyel. Furcsa hatások, érzések veszik birtokba, a Szörny, ez a zsák, kóc, ócs­ka-edény kombináció ki­dugja szócsövét a fején, és közli, hogy mindenek ura, élet csak általa lehet­séges, hogy nemcsak az élet, de a halál ura is, és resz­kessen minden halandó, ha ellene szegülni merészel. I A Szörny és az Ember küzdelme. Megjelenésében egészen más, soha-nem- volt. Major Tamás hatalmas energiákat fog össze, és visszahozta, főszereplővé tette színpadán az ős­elemet, a játékot. Gyö­nyörű kísérlet. Mondják, a korszerű színház első meg­nyilatkozása Magyarorszá­gon. lga2 lehet. A hatás valóban lenyűgöző. Sőt: sokk-hatás. Nem is akár­milyen. De mégis csak kí­sérlet. Egy út. Még sokat kell járni rajta ahhoz, hogy célhoz is vigyen. Ettől függetlenül a Szörny, Pest őszi színházi szenzációja. És jogosan az. * Este, színház után. Hang­talanul suhanó trolik és bömbölő autóbuszok. Pest. Körbefutó fénycsíkok egy hatalmas beton-acél henge­ren, a Hotel Budapest, Bu­da. Mindenkinek van valami mondanivalója. Kinek erről, kinek arról. Az életéről, a szomszédról,' a főnökről, a hivatalról. Az emberségről. Az embertelenségről. Ma­kacsságról, igazságról... Az őszről. Egyik szebb mint a má­sik. És izgalmasabb minden új sző. Azt hiszem, azért, mert emberek mond­ják. Sass Ervin

Next

/
Thumbnails
Contents