Békés Megyei Népújság, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-25 / 251. szám
Az aityaiiyeiv Men A TIT nyelvhelyességi tanfolyamainak évadkezdésére a jubileumi év anyanyelvi konferenciájának vezérgondolatait keli felidéznem. Nevezetesen azt, hogy nemzetünk a Horthy- korszak idején a nyugatra áramlott magyarságot megtartó közösségében érzékeli és vallja magáénak. Ennek az újmódi összetartozásnak nyelvtani választómondatos jellemzője már, hogy nem a „vagy-vagy” ellentétes kötőszóval fűzi össze kapcsolatainkat, hanem a kapcsolatos „is-is”- sel. Az anyanyelvi konferencián a külföldön élő magyarok hitvallása alapján nyilatkoztak így a vezetők. Azoknak az életérzését tolmácsolták, akik becsületesen megőrizték anyanyelvűket. Érthető ez, hiszen a másfél millió kivándorlóit parasztságunkat a Horthy- korszak nyomora tette emigránssá, de a kitelepülni kényszerült nemzedék többségében híven megőrizte idetartozandóságát. Megmutatta azzal is, hogy nemcsak lelkében, személyében maradt magyar, hanem teljesítette első generációs kötelezettségét, továbbadta nyelvét az utódoknak. akik már nem „emigránsok” többé. A szülőföld pedig, amely most nyelvében és származásában is összehozta az öt világrész magyar vándorainak hű képviselőit, nagyban elősegítette a magyarbarát öszefogást az egész világon. Mindez a megváltozott viszonyoknak köszönhető, mely újfajta patriotizmust hozott. Nem kell örökre, könnyezve eltávozni az óhazából elszorult szívvel, szentimentális érzésekkel, romantikus nosztalgiával, „kihasadt” fájdalommal! Lehet már ide máskor is visszatérni. Érdemes, jó is és szép is itthon lenni vagy itthon maradni az ősök földjén. Ezek a gondolatok jutottak eszembe, amikor újra megkezdődnek a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat nyelvhelyességi tanfolyamai a kultúrotthonok- ban, iskolákban és munkahelyeken egyaránt A hatodik tanfolyami év kezdetén, a rádió tömegméreteket öltő nyelvhelyességi ismertetéseinek időszakában nemcsak nem közömbös, de fontos is szépen és jól beszélni magyarul. * Előbbre kell lépnünk a tisztább, érettebb, türelmes és meggondolt beszédben, az olcsó, vásári és alvilági zsargonok száműzésében, a mindennapi (közéleti) helyesírásunk mélyebb elsajátításában, a bürokrata hivatali nyelv felszámolásában, társas életünk szebbé, csiszoltabbá, értelmesebbé, még céltudatosabbá tételében, a baráti és testvén kapcsolatok kiépítésében, az elmaradottak segítésében, szocialista közösségünk támogatásában. A jól záró évfolyamok eredményei arra késztettek bennünket, hogy kiszélesítsük. e tanfolyamok perspektíváját az anyanyelvi kultúra fokozottabb ápolása érdekében Célunk, hogy megfelelő tematikával továbbfejlesszük a helyesírási, fogalmazási készséget, a hallgatóság stílusát; szilárdabbá tegyük a leíró nyelvtan ismeretét, így az iskolai nyelvtantanítást és az élet gyakorlati követelményeit is jobban elősegítsük. Ezéri szeretnénk évente, de legalább kétévenként a hallgatóság között szórakoztató anyanyelvi pontszerző versenyt indítani. Szeretnénk előbbre lépni a hasznos nyelvi szakkönyvek és szépirodalmi művek mellett a nyelvhelyességi kiadványok terjesztésében is. Jó volna, ha az átlagolvasó könyvtárában megtalálhatnánk a legfontosabb nyelvi szakkönyveinket. Az volna az igazi előrelépés, ha az átlagolvasó is érdekesnek találná ezeket a műveket. A TIT az október 20-i előadói konferencia után ismét várja hallgatóit, önmagát becsüli meg, aki mélyebben hatol be ebbe a birodalomba mint tanfolyamhallgató vagy akár a nyelvi kultúra fejlesztése iránt érdeklődő szorgalmas olvasó. Dr. Irányi István Közietek Podhradczky István forgószél! oda tapadtam partod örvénylő folyásához felszívódnak a nappalok bronz-szín-kezek elsimítják tépett boldogságom a harag eltemetett kihullnak utolsó tejfogaim szemeim megkövesednek elfakul épségem szürke tájra köves domboldalak köveihez s még az idő tírben engedi szétbontom cselekvésekre a világot leülök közétek s verem az ultit a napilapokban elolvasom a híreket még az idő térben engedi megbontom mikroszkóp-szemeimmel az álmok megszü Ihetetlen valóságát hisz közétek élek irgalmatlanul Elindultam egyszer.. Szilágyi Ákos Homlokom homokóra, vékonyan elpereg; varázslással, rothadó zenével hagytam, hogy rámijesszetek. Ijedten bégetnek bokraim, elpusztultak a pásztorok. Hallgatásom sodra ing, kékjén hiányom átzokog. Arcom eső szárnya söpri, tó-nyugalmam bőrösedik; körmöm alól nő egy dal, szemem alól két kis hal. Elindultam egyszer gyalog, arcom fölött vászon-száj szállt njjaim alvadt varangyok, homlokom eltalicskázták. Nem tudom, ki hogyan van vele, de engem Budapest mindig lenyűgöz azzal, hogy végre-valahára világváros. Jöhet az ember a Keletiből, néhány lépcsőfok lefelé: márvány-tér, márvány-utcák, üvegfalú, üvegajtajú üzletek, eszpresszó és egy ugrás a Metró. A főváros legújabb, bár azt hiszem, helyesebb így mondani: egyik legújabb nevezetessége. Igaz, jó sokáig készült, dehát van egy olyan magyar közmondás is, hogy a jó munkához idő kell.., Aztán a Baross tér, aki 10 évvel ezelőtt látta, most rá sem ismerne. Felüljáró szeli át felette az eget és a Szabadság-szálló hatalmas kockáján túl a színes fényreklámokkal felöltöztetett Rákóczi út, igen, már az sem a régi. Egyáltalán, Pesten semmi sem a régi, minden változik, alakul és ezúttal hajlok már a közhelyre is, megbocsássanak: szépül. Valami okos és arányokat érző városrendezést érezni odafent, az új, úgynevezett világszínvonalú, hi^rmodern épületcsodá- kat remek érzékkel illesztik be a régi, patinás házak közé, nincs az embernek olyan rossz érzése, mint nem egy vidéki városban, hogy ezt nem így kellett volna, a régit és az újat nem szabad ilyen ügyetlenül összekeverni. Szórni nem árt, ha az ember Budapesten nemcsak csodálkozik, hanem ki is nyitja a szemét, és ha már kinyitotta, el is hoz belőle valamit a vidéki pátriába, mert ötlet, okosság, nagyvonalúság, európaiság ránk fér, azt hiszem. Az ősz mszoni mindenütt szép. Szép a pesti is, szép a miénk is, csak más. És ki mond egy rossz szót az Alföldről jött utazóra, ha a budai utcákon járva, zizegő, sárga levelek közt a történelmet érzi maga mellett. S a friss őszi szél. Jön a hegyekről, valahonan a Já- noshegy kilátótornyától, átlibeg egész Zugligeten és jön tovább, a Duna felé,, és belesuhint az útszéli levélcsomókba ... Este kivilágított füzér a Lánchíd íve, a Vár kupolája sejtelmesen foszforesz- kál és a város felett, már egészen magasan. pálmaággal röpül a Szabadságszobor nőalakja... Az újságírószövetség Nép- köztársaság úti palotájában fényárban csillog minden sajtótájékoztatók már a televízióból is jól ismert helye, a Rózsa Ferenc terem. Október 24-töl november 3-ig: a Szovjet Kultúra Napjai. A sajtótájékoztató elnökségében szovjet vendégek. lsmertetőt dr. Orbán László, a művelődésügyi miniszter első helyettese mond. Figyelem, csend. A televízió híradója tudósítást készít. Felvillannak az erős- fényű kézi-reflektorok. Szá. zan vagyunk talán, újságírók. Lehet, hogy többen. A miniszterhelyettes a budapesti ősz kimagasló művészi eseményét kommentálja. „Kapcsolataink a megbonthatatlan barátság erejét hordozzák. Kis nép vagyunk, kultúránkra büszke nép. Nyelvi elszigeteltségünk mégis sok hátránnyal jár, megismertetni magunkat nagyon nehéz. Öröm, hogy a Szovjetunióban, kulturális kapcsolataink eredményeként ,sok magyar író művét lefordították és lvente százmillióén néznek meg magyar filmeket"... Temérdek jegyeznivaló. Adatok, melyek mögött tartalom feszül, melyek egyszerűen — tények, viláMa délelőtt 11 órakor nyitja meg Péter László tanár Mezőberényben, a Petőfi Sándor Művelődési Házban Balogh Ferenc fotóművész kiállítását. A kiállításon a művész negyvenkét alkotását lát. hatják az érdeklődők. Képünk a kiállítás egyik képe, címe „Szabadság”, gos mutatói hasznos kapcsolatainknak A program kimagasló. David Ojsztrah és sokan mások, világhírűek, aztán együttesek: a Szvesnyikov- kórus, a Belorusz Állami Táncegyüttes érkezik hazánkba. Békéscsabán, november elsején, délután Arbuzov: Szegény Marat barátom című színművét játssza a stúdiószínház ... Nagy siker volt, méltó lesz ezekhez a napokhoz. <r Az őszi Pest egyik szenzációja a Katona József Színház előadása, Peter Weiss: A luzitán szörny. A nézőtér zsúfolva. Az ember kissé lehangolódva gondolja végig, könnyű a pesti színházaknak. És nehéz a vidékieknek. Szóval o. nézőtér zsúfoltra, még három perc a kezdésig. A színpad jobb előterében már szöszmötöl a zenekar, elektromos orgona, gitárok, dobok. Aztán egyszercsak észre veszi a vendég, hogy alig két meterre tőle ott a Törőcsik. Mezítláb, valami különös-egyszerű ruhában, körülnéz, még oda is int valakinek, aztán láthatóan már csak a gongra vár. Mi több: már mások is bejöttek, a nézőtéren fiatal lányok, szintén valami különös, színes zsákruhákban, a zenekar már hangol, apró futamok rebbennek ki az orgonából, illetve a hangszórókból, Törőcsik, ha volna órája, talán még azt is megnézné; aztán gong. Az ember azon töpreng egy pillanatig, hogy mikor is kezdődött az előadás, a gonggal vagy a gong előtt? De nincs sok ideje, mert pillanatok alatt a dolgok kellős közepén érzi magát, és figyel. Furcsa hatások, érzések veszik birtokba, a Szörny, ez a zsák, kóc, ócska-edény kombináció kidugja szócsövét a fején, és közli, hogy mindenek ura, élet csak általa lehetséges, hogy nemcsak az élet, de a halál ura is, és reszkessen minden halandó, ha ellene szegülni merészel. I A Szörny és az Ember küzdelme. Megjelenésében egészen más, soha-nem- volt. Major Tamás hatalmas energiákat fog össze, és visszahozta, főszereplővé tette színpadán az őselemet, a játékot. Gyönyörű kísérlet. Mondják, a korszerű színház első megnyilatkozása Magyarországon. lga2 lehet. A hatás valóban lenyűgöző. Sőt: sokk-hatás. Nem is akármilyen. De mégis csak kísérlet. Egy út. Még sokat kell járni rajta ahhoz, hogy célhoz is vigyen. Ettől függetlenül a Szörny, Pest őszi színházi szenzációja. És jogosan az. * Este, színház után. Hangtalanul suhanó trolik és bömbölő autóbuszok. Pest. Körbefutó fénycsíkok egy hatalmas beton-acél hengeren, a Hotel Budapest, Buda. Mindenkinek van valami mondanivalója. Kinek erről, kinek arról. Az életéről, a szomszédról,' a főnökről, a hivatalról. Az emberségről. Az embertelenségről. Makacsságról, igazságról... Az őszről. Egyik szebb mint a másik. És izgalmasabb minden új sző. Azt hiszem, azért, mert emberek mondják. Sass Ervin
