Békés Megyei Népújság, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-18 / 245. szám

KULTURÁLIS MELLÉKLET fi könyvtár: társadalmi alapintézmény enin a kultu­rális színvona­lat a könyvtá­rak fejlettségé­vel mérte. Tet­te ezt azért, mért mint tu­dás és forra­dalmár világosan látta, hogy a könyvtár társadal­mi alapintézmény, amely az iskola mellett a mo­dern társadalomban min­den egyén, de minden kul­turális intézmény számára is egyaránt biztosítja a művelődéshez, a tanulás­hoz szükséges irodalmat, könnyen hozzáférhető for­mában. A gazdaságirányítás új rendszerének megjelenése előtt a kulturális irányítás­ban is többnyire központi utasítások döntötték el, hogy hol, milyen és mek­kora fejlesztés-beruházás indokolt. A megyék, a vá­rosok és a falvak művelő­désügyének irányítói a ma­gasabb döntés végrehajtói voltak. Ma azonban az övék a döntés és a felelős­ség is, hogy a kultúrára szánt anyagi eszközöket, a művelődést szélesen alapo­zó intézményekre, iskolák­ra, könyvtárakra fordítják- e elsősorban, vagy látvá­nyos népszórakoztató vál­lalkozásokra költik; A könyvtárhasználatnak nálunk több mint kétmilli­ós tömegbázisa van. Ta­valy a ül 90 tanácsi és szakszervezeti könyvtárból (állományuk 23 574 940 kötet) több mint 50 millió könyvet kölcsönöztek ki. A Szovjetuniót, Angliát, Dá­niát és talán Svédországot kivéve egyetlen európai or­szágban sem olyan magas a könyvtárból kivitt, egy lakosra jutó könyvek szá­ma, mint hazánkban. Még­is, számos igazgatási-mű­velődéspolitikai vezető sze­mében a könyvtár csak so- kadrangú intézmény. Köz­felfogásunk a könyvtárat valamiféle szépirodalmi kölcsönzőhelynek tartja, amely jó ha van, de nem nagy baj, ha nincs . Nem látja benne — távlatában sem — azt az információs központot, amely minden ember számára biztosítja a szükséges irodalmat az egyéni érdeklődéshez, a to­vábbképzéshez, a művelő- •déshez és a szórakozáshoz. Ilyen könyvtárakhoz — történelmi okok folytán — nem szokott hozzá a nép, de a pedagógus és termelé­si-műszaki szakember sem. Fejlődésünk meggyorsítá­sát, főként a műszákiak ál­landó továbbképzésének a megalapozását, a tájékozó­dást és visszakeresést le­hetővé tevő korszerű könyvtárak nélkül nem ér­hetjük el. den városában új könyvtá­rat építhessünk. De vajon felmérték-e mindenütt a vezetők, hogy nem költe- nek-e milliókat olyan in­,. , ,, , , . tézményekre, amelyek csak rosokban kell kifejeztem akkor jogosultak> ha az a nagy információs értékű kola a könyvtár már központok könyvtárat. Vi­déki városaink 90 százalé­Elsősorban a vidéki vá­Molnór Antal kában nincs modem érte­megvan, nem költik-e lát­ványos fesztiválokra, gyák- lel meg még a minimális lemben vett könyvtár. Egy Üres., parád?fra 3 követelményeknek sem. Kü­• delkezesukre álló pénzt, Ionosén a művelődési ott­lentkező gimnáziumi ta- ame1^1 Pedig évtizedek- honokban elhelyezett . , . re szóló, a jovot szolgáló, könyvtárak szűkösek. A korszerű könyvtárat le- —-1— hetne létrehozni? nuló a 40—50 ezer városból gyakran pesti könyvtárban kénytelen megkeresni a szükséges ki kis községekben létreho­zott klubkönyvtárak sem váltották be a hozzájuk fű­________ ________ A nemrégen lezajlott or­a dványokat. Van jó'néhány szagos népművelési konfe- zött reményeket, a könyv­korszerű, gazdagon ellátott renciának talán a legfon- tár a régi állapotában ma­könyvtárunk — például tosabb tanulsága, hogy radt, sőt, nem ritkán a ko­Békéscsabán Kaposvárt meS hell vizsgálni a kőnk- rabbinál rosszabb helyzet­Tatabányán, Veszprémben, rét tennivalókat az egyes be került. Kiskunhalason —, ame- intézmények fejtésével Megoldatlan ma még He­lyekre méltán büszke a kapcsolatban. A kör^vtá- hány városunkban a megye, a város lakossága, rak vonatkozásában a leg- nvvtár elhelyezése Kecs sőt az ország is De meg- fontosabb feladat megvizs- konyvtar einelyezese. Jyety;­sot az ország is. f*e meg hogvan áramlik ool- kemét naSy múltú, 100000 jelentek mar kisebb va- Sál*11- hogyan áramlik poi nagyságára az or­rosokban, sőt községekben a konyv- ismeretes, kötetes, nagysagara az or is az igazi könyvtárak: h°Sy a tanácsi könyvtárak- szagban a hatodik, s egy* Gyulán, Pakson, Szigetvá- ban a beszerzésre fordított legjobb gyűjteményű vidé- ron, Marcaliban,’Pilisvörös- hitelek az 1964-es 29 mii- ki közművelődési könyvtá- várón, Mélykúton, Kiskun- hóról 1968-ig 18 millióra, ra 553 négyzetméteren szo­vagyis évi tízmillióval rong; 60oo felnőtt olvasójá- csökkentek. Súlyosbítja a val, Hasonló a helyzet Ba- gondot, hogy ez a csökke­nés elsősorban a falusi majsán, Szombathelyen, Miskolcon, Nyíregyházán és Barcson pedig a közeljövő­ben nyílik majd meg eu­rópai színvonalú könyvtár, könyvtarak ezreit sújtotta: tábor számszerű növekedé­sében jelentkezik, hanem abban is (különösen a veszprémi és a kaposvári példa mutatja), hogy a város értelmisége, a köz­élet vezetői nélkülözhetet­lennek tartják a könyvtárt mindennapi munkájuk el­látásában. Éppen a legjob­ban ellátott helyeken szor­ján és Sopronban; az utób­bi helyen a könyvtárat ré­a 10 millióból 7 millió esik S* helyéről alagsort», a Ahol létrejöttek, igény- fa]ura! Könyvkiadásunk réginél rosszabb korulme­bevételük is igen nagyfo- növekvő ütemét a csökkent nyék közé helyezték. Cég­kú. Ez nemcsak az olvasó- könyvbeszerzési keretek léd könyvtára a 10 000 la­egyre kevésbé elégítik ki, , „ ................ . .. h ogy a konyvhiany nyo- mán az olvasólétszám stag- seö“". nálása, majd fogyása szűk- A sok kis könyvtár lét- ségszerűen bekövetkezik. rehozása hasznos volt a Változott-e azóta a hely- tórfdal™ kn** zet? 1969-ben 2 milUóval szakaszában, de ma mar javult a mérleg. Reméljük, alTa van szükség, hogy el- hogy a következő években sosorban a nagy központi tovább javul. Elgondolkoz- városi könyvtárakat fej- galmazzák és támogatják a tetó a2onban ezeknek az lesszük (ezek természetesen városok párt és tanácsive- összegeknek az esetlegessé- lehetnek megyei vagy já- zetői a könyvtár további ge Ennél is nagyobb gond rási tanácsok által fenntar- bővítését, mert kiteljese- az hogy az egyes műkő- tott könyvtárak), amelyek- dett működése rádöbben- dési feltételek tekinteté- nek korszerű ismeretet tette őket az intézményié- ben a szocialista országok- nyújtó anyaga intézmény- lentőségére, arra, hogy a hoz viszonyítva igen elva- hálózati csatornákon aleg- könyvtár valóban, a lenini gyunk maradva. Például a kisebb faluba is eljuthas- értelemben „kulturális könyv táros okkal való ellá- son. alapintézmény”. . tottság tekintetében. A így jutottunk el a kér- Szovjetunióban 1400—1500, dés lényegéhez: ahol ez a Romániában és Bulgáriá- felismerés még hiányzik, ban 3000 falusi lakosra felülről kiszabott kénysze- esik egy-egy föfoglalkozá- rítő normák pedig nem slj könyvtáros, nálunk pe- lesznek rá, ott az egyes ve. dig a nagyobb településhe- zetők politikai érettségétől, iyű megyéinkben 10—15 „olvasottságától” függ, fej- ezer> aprófalvas megyéink- lődik-e a könyvtárügy, vagy ben pedig 40—50 ezer la- háttérbe szorul, mint pél- kosra. Könyvtáraink külső meg­jelenését — az említett eredmények ellenére is — dáu] Győrött, ahol a ven­déglátóiparnak adták a könyvtár régi helyét, szin­te falusi színvonalra szo­rítva vissza az egyik leg­nagyobb városunk könyv­tárát. özéleti ténye­zőink egyre világosabban látják a könyvtári helyzet meg­javításának szükségessé­gét, a könyv és a könyv­tárak művelődésügyi je­lentőségét. Ezt fejezi ki az írószövetség „Olvasó né­pért” mozgalma, s a sajtó a következő tények jellem- ^ egyre többet foglalko­zik a témával. Sok jel biz­tat a reményre: a könyv és a könyvtár nem lesz so­zik: könyvtári fiókokon (számuk 2600) általában szekrények értendők, a Gazdasági erőforrásaink 2800 községi könyvtár kö- k£ig periférikusán kezelt nem teszik lehetővé, hogy zül legalább 1600, a 101 já- területe a közművelődés- most egyszerre, pénzt nem rási közül legalább 50, a nek_ kímélve, az ország min- 32 városi közül 25 nem fe- Sallai István Házudvar Királyhegyi Pál: Relativitás Stewardess. Megrázóan csinos. Huszonhárom éves. Minden épeszű nyelvin beszél. Ő mesélte ezt a történetet. így: — Akkor repültem elő­ször. Egyetlen gyerek va­gyok, és egyetlen anyám reggeltől estig aggódik ér­tem. Lebeszélt a pályáról, de én egyáltalán nem fé­lek a repüléstől, mint ahogy nem félek sem a gyalogjárástól, sem a taxi­tól. Mégis lámpalázam volt az első repülés előtt; szeretni fognak-e az uta­sok, a kollégák és egyál­talában, jól fogom-e ellát­ni munkámat? Anyuka, aki Pesterzsé­beten lakik, kikísért a Fe­rihegyi repülőtérre, ezer tanácsot adott, négyszer kezdett sírásba, félt, hogy lezuhanok, félt, hogy a le­vegőben maradok, félt, hogy a súlytalanság álla­potába kerülök, mire a gép megérkezik Moszkvá­ba. Ezerszer elbúcsúztunk, a mama lengette a zsebken­dőjét a gép után, aztán már nem láttam se mamát, se zsebkendőt. Kettőt néztem, már meg is érkeztünk; két óra « menetidő Pesttől Moszkvá­ig. Amikor kikötöttünk, a lé­legzetem is elállt a nagy­szerű látványtól. Moszkva, a mérhetetlen város, a ren­geteg utas, a soknyelvű hangszóró. A nagy élmény lenyűgözött, de aztán hir­telen eszembe jutott a mama. Meg a zsebkendő. Én itt vagyok Moszkvában, a mama meg talán most kezd igazán aggódni ér­tem. Gondoltam, megnyug­tatom, beszaladtam a leg­közelebbi telefonhoz és fel­hívtam pesti lakásunkat. A telefon lelkesen csen­getett, de senki nem vette fel a kagylót. Hirtelen az órámra néztem és megdöb­bentem. Hát persze, a ma­ma ilyenkor még nem le­het otthon. Amíg elindul vele az autóbusz vissza a Vörösmarty térre, amíg on­nan továbbmegy a tizen- ötössel a Boraros térig, amíg ott vár a csatlako­zásra, aztán az erzsébeti busz, aztán még a gyalog­lás. ...Sebaj. Mire vissza­térek Pestre, biztosan ha­zaérkezik. Vollmuth Frigyes Napsütés

Next

/
Thumbnails
Contents