Békés Megyei Népújság, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-27 / 227. szám

Világ űrkutatás és automatika fi Ima—15 autaíikus űrállomás főtervezője nyilatkozott a Pravda tudósítójának Moszkva „Mi — mondotta á szovjet tu­dós — tisztában vagyunk annak a kísérletnek az óriási értékével, amely az amerikai tudósok és mérnökök végeztek, amikor űr­hajósokat juttattak a Holdra. Ez a kísérlet feltétlenül jelentős lé­pőié a műszaki haladásnak. Vé­leményünk szerint azonban a vi­lágűr-kutatás jelenlegi szakaszá­ban célszerűbb automatákkal vé­geztetni a feladatot. Az automaták — a főtervező szavai szerint — sok egyéb ku­tatómunkát is elvégezhetnek: mérni tudják á hőmérsékletet, a sugárzást, á légnyomást, tele­víziós adásokat közvetíthetnek. Ha a Luna—16-nak csak az lett volna a feladata, hogy a Földre való visszatérés nélkül tanulmá- t nyozza a Holdat, a visszatérő egy­ség és a visszajuttató rakéta he­lyett sok tudományos műszert vihetett volna magával a Hold és a környező világ tanulmányo­zására, a jövőben pedig például, egy teleszkópokkal ellátott Hold-obszervatórium építéséhez vihet magával felszerelést, — mutatott rá a tudós. A főtervező nagy megelége­déssel nyilatkozott a Luna—16 Holdra-szállásának rendkívül jó mutatóiról. A Holdról való rajt is simán zajlott le. A visszatérő egység az adott körzetben, si­mán landolva ért földet. Semmi­féle sérülést nem lehetett felfe­dezni rajta. A rakéta minden pályakorrekció nélkül ért viaz- sza a Földre. A Pravda szombati vezércik­kében felhívja a figyelmet ar­ra a tényre, hogy a Luna—16 sikeres rajtja és a ragyogó finis nagyszerű bizonysága a Szovjet­unióban végbemenő rohamos tu­dományos. műszaki fejlődésnek. A vezércikk emlékeztet arra, hogy szovjet automatikus űrállo­másokat nemcsak a Holdra küld­tek, hanem a Vénuszra és a Mars irányába is. Az augusztus 17-én felbocsátott Vénusz—7 űr­állomás most van úton a Vénusz felé. (TSZSZ) Csehszlovák lapok a párttagsági igazolványok cseréjéiül Pleseft István, az MTI tudósi- tója jelenti: Csehszlovákiában a kommu­nisták párttagsági igazolványá­nak cseréje után a sajtó nagy figyelmet fordít a CSK.P meg­szilárdult belső helyzetének elemzésére és a párt széles tár­sadalmi összefogást hirdető új politikájának megvilágítására. A központi lapok megállapítják, hogy amíg néhány hónappal ez­előtt a CSKP-nak csak úgyne­vezett egészséges derékhadáról lehetett beszélni, addig ma már egészséges pártról is. Eolkil azonban az következik — mu­tatnak rá nyomatékosan —, hogy a tagkönyvcsere Után a pártba^ mindenki egyenlő jogo-, kát élvez, mindenkire azonos felelősség és kötelezettségek há­túinak. A Nixon—Tito találkozó előkészületei Kocsis Tamás, az MTI tudót sitója jelenti: Belgrad Belgrádben Nixon amerikai elnök jövő heti, nem egészen kétnapos jugoszláviai látogatá­sáról felelős politikai körökben hangoztatták: a Tito—Nixon- párbeszéaet nem kell szenzáció­nak tekinteni, mivel az amerikai Nimeri sajtótájékoztatója a jordániai helyzetről Kairó Nimeri szudáni elnök, az Am- manból pénteken este visszatért különleges békéltető bizottság vezetője szombaton Kairóban tartott sajtóértekezletén közölte, hogy a bizottság részletes jelen­tésben számolt be az egyiptomi fővárosban tárgyaló arab veze­tőknek a valóságos jordániai helyzetről. A vérontás méreteiről Ntmerl elmondotta, hogy a kormánycsa­patok legalább ötezer embert vesztettek, megsemmisült 93 harckocsijuk és számtalan pán­célozott katonai járművük. Ara­fat szerint a harcok során 28 ezer Palesztinái arab vesztette életét vagy sebesült meg. Nimeri bizottsága abban a meggyőződésben tért vissza Am- manból, hogy a jordániai ható­ságok Husszein közreműködésé­vel az egész palenztinat nép fi­zikai megsemmisítésére szőttek terveket. Jordánia azonnal meg­sértette a tűzszünet! megállapo­dást. A kormánycsapatok több­ízben tüzet nyitottak a békéi te­tő bizottságot szállító páncélozott járműre is. A szudáni elnök a továbbiak­ban ismertette Jasszer Arafat ál. lás Dont lét. A PFSZ Központi Bi­zottságának elnöke úgy tudja, hogy a jordániai hatóságok a harcok fel'ángolását megelőzően kiköltöztették Amman lakossá­gának lő részét, én a fővárost 14 ezer főnyi katonasággal népe­sítették el. E katonai erőket az izraeli' frontvonalról vonták el. Arafat javasolta, hogy közös arab erők felügyeljenek a tűz­szünet! Rendelkezések betartásá­ra. Megerősítette azokat a híre­ket. amelyek szerint a gerillák vftl'^atlanui ellenőrzésük alatt tartják, az ország északi terüle­teit, éj képesek a harc folytatá­sára. A hatóságok egyébként csak Ammanban 14 ezer palesz­tinéit tartóztattak le, akiknek elveden bőrűik hopv elég fiata­lok a fegyverforgatáshoz. A na­2 BlKlS 1970. SZEPTEMBER. Z7, lesztinai mozgalom dokumentu­mokkal tudja bizonyítani, misze­rint a tűzszünet ellenére Husz_ szein király újabb egységeknek adott olyan értelmű utasítást, hogy indítsanak támadást a ge­rillák ellenőrzése alatt álló atn- mani körzetek ellen — közölte Nimerivel a Palesztina! központi bizottság elnöke. A szudáni elnök hozzáfűzte: az ^irab vezetőkkel folytatott péntek éjszakai tanácskozáson határozták el. hogy sajtóérte­kezleten hozzák a világ tudomá­sára a jordániai eseményekkel kapcsolaloe álláspontjukat. A sajtóértekezleten elhangzó meg­állapításokról ..rendkívül ozigorú hangú" Jegyzékben tájékoztatták Husszeint, aki azt hiszi, hogy három nap alatt leküzdheti a ge­rillákat. Az ország északi része azonban teljesen a Palesztinái harcosok kezén van. és Husszein három hónap alatt sem tudná megkaparintani még Amman el­lenőrzését sem. és a jugoszláv államfő korábbi üzenetváltása mar kifejez-j.e juttatta azt a kölcsönös óhajt, hogy Jugoszlávia és az Egyesült Államok között a kapcsolatok tovább fejlődjenek. Ilyen előz­mények után „magától adott­nak’’ tekintik, hogy Nixon el­nök európai körútja során Belg­rádiján is tárgyalásokat folytat. Jugoszláviában a Nixon-láto- gatást bejelentő washingtoni hi­vatalos közleményből kiemelik azt a megfogalmazást, amely szerint az amerikai elnök „a tár­gyalások korszakának elindítá­sára tett erőfeozítései keretében" készül a Titóval folytatandó esz­mecserére. A látogatás időpont­ját öszefüggésbe hozzák azzal is, hogy Lusakában a közelmúltban tartották meg az el nem kötele­zett országok csúcsértekezletét, amelyen Jugoszlávia — a Fehér Ház értékelője szerint is — igen fontos szerepet játszott. A Nixon—Tito-tárgyalásök fő területe mindezek alapján ju- joszláv vélemények szerint el­sősorban a nemzetközi politi­ka lesz, s ezen belül kiemelkedő hangsúlyt fog kapni a közel-ke­leti válság. Az Egyesült Államok és Jugoszlávia közötti kétoldalú kapcsolatok közül most a gazda­sági kérdŐ3ek kerülnek előtér­be. Jugoszláviában —- Belgrád- ban és Zágrábban — széles körű biztonsági intézkedéseket készíte­nék elő Nixon látogatására, Belgrádban fokozottabban őrzik az amerikai intézményeket, mi. vei helyenként máris feltűntek Nixont és az Egyesült Államok politikáját elítélő feliratok. Befejeződött az „Északi esküvő” fedőnevű !MATü»hadgyakurlat Szombaton Oslo befejeződött a NATO „Északi esküvő” fedőne­vű hadi tengerészeti gyakorlata, amely majdnem két hétig tartott Anglia, az Egyesült Államok, Norvégia, az NSZK. Dánia s több más ország hadiflottájához és légierőihez tartozó egységek részvételével. ♦ AnatoldJ Tyupajev, a TASZ&Z hírmagyarázója a hadgyakorlat­tal kapcsolatban a következőket írja: Sajtójeüentésekből ítélve, a hadgyakorlat sokoldalú volt. Ma­gában foglalta a lövészetet és az aknalerakást, a torpedónaszád- rohsmokat; gyakorolták a keres­kedelmi hajóknak „harci körül­mények közötti” kísérését, a fel­derítő műveleteket és a hadi- tengerészet légierőinek támadá­sait. A hadgyakorlat hivatalos cél­ja volt „a NATO-erők és a nem­zeti haditengerészeti én légierők együttműködésének tökéletesí­tése”. A valósaiban azonban a Fae- roer-szlgelek és a Katlegat-sza- ros közötti tengeri térségben végrehajtották a NATO egyik legnagyobb katonai demonstrá­cióját, amelyben 180 különböző típusú hadihajó, 30 azállitóhajó és nagyszámú repülőgép vett részt. Ezenkívül bevetették a NATO-nak az Atlanti-óceánon állomásozó haditengerészeti ra­jét is. Az „Északi esküvő” nevű had­gyakorlat ismét azt bizonyítot­ta. hogy a NATO stratégái to­vábbra is szítják a háborús lég­kört. A NATO kardesörtetó straté- gíála kizárólag a nemzetközi fe­szültség fokozását szolgálja és ezért tiltakozásra készteti az európai közvéleményt. (MTI) „A párt soraiban élvezett egyenlőség kizárja bármiféle ki­váltságos hatalmi pozíciók el* foglalását, s politikai tevékeny­ségünkben nincs helye a7 elvi- ség címén jelentkező radikaliz­musnak” — írja a pártelnökség álláspontját tolmácsoló vezér­cikkében Miroslav Moc, a Rudé Právo főszerkesztője, a CSKP KB titkárságának tagja. Emlé­keztet arra, hogy a párt tevé­kenységében nem térhet Vissza az 1968-as január előtti viszo­nyokhoz, a tespedés és passzivi­tás eluralkodásának, a jószándé­kú bírálat elfojtásának korsza­kához. Madzsalit elrabolták A libanoni biztonsági szervek­hez közelálló körök közölték, hogy negyven Palesztina! geril­la szombaton hajnalban elra­bolta bejrúti szállodájából dr. Abdel Szalam Madzsali volt Jor­dániái minisztert, madzsali tá­bornagy, katonai főkormányzó unokaöccsét, aki a jordániai harcok első napjaiban érkezett Libanonba. A gerillák feleségé­vel és két gyermekével együtt egy gépkocsin hurcolták el, mi­után elvágták a szállodába veze­tő telefonvonalakat. Szalam Madzsali családját később sza­badon bocsátották, Ő maga vál­tozatlanul a gerillák foglya. A jelentéseikből nem tűnik ki, hogy az akciót melyik paleszti­néi szervezet hajtotta végre. így látja a hetet tomneitá’ormili, Réti Ervin: Nixon a zongoránál Őszintén remélem, hogy amikor ezeket a sorokat az olva­só kézbe veszi — Jordániában hallgatnak a fegyverek. A re­mény nem megalapozatlan, hi­szen Nimeri szudáni elnök köz­vetítésével, a hét végére létre­jött a tüzszüneti megállapodás Husszein jordániai ' király és Arafat, a palesztin gerillák ve­zetője között. A kommentátort legfeljebb az készteti fokozot­tabb óvatosságra, hogy két hét leforgása alatt kilenc „tüzet szüntess!" felhívás hangzott el, de a testvérgyilkos háború még. is tízezres nagyságrendben kö­vetelt áldozatokat. Okot ad a fenntartásokra az információk gyakori ellentmon­dásossága is, az olvasó visszaté­rő refrénként találkozott a meg­állapítással: Jordániában átte­kinthetetlen a helyzet. (A Luna —16 nagyszerű autómárkáink jóvoltából ezen a héten valószí­nűleg pontosabb adatokat nyer­tünk a Hold túlsó oldalának ta­lajáról, mint a valamivel köze­lebbi Ammanban történt egyik­másik eseményről. Nem szólva a miniszterelnöki krimiről, a ka­tonai kormány fejének, Daüd tábornoknak titokzatos eltűnésé­ről ...) A fegyvernyugvásra különö­sen nagy szükség van, hiszen a jordániai kórházak kifogytak a gyógyszerekből s a fővárosban hat napon keresztül szünetelt a víz- és villanyszolgáltatás. De túl az alapvető életfeltételek biz­tosításán, a fegyverek elhallga­tása kedvezőbb kereteket bizto­síthat az arabközi ellentétek fel­oldásához, a jordániai királyi udvar és a palesztin ellenállók viszonyának rendezéséhez. Ez viszont jelentősen hozzájárul­hatna a közel-keleti krízis álta­lános enyhítéséhez, az agresz- szió következményeinek mielőb­bi felszámolásához, A hallatlan mértékben kiéleződött Jordániád feszültség csökkentése mindenekelőtt an­nak a kövétkezetes diplomáciai tevékenységnek volt köszönhető, amelyet a Szovjetunió, valamint ezzel összhangban Kairó és más haladó arab rendszerek kifej­tettek. Az arab csúcsértekezlet formálisan Ugyan nem ült össze, de az BAK fővárosában szinte megszakítás nélkül tartottak a csúcsszínvonalú tanácskozások. Különösen az egyiptomi—Szudá­nt—líbiai hármas volt tevékeny, amely józan mérsékletet aján­lott a szembenálló feleknek, s fellépett a szélsőségek ellen. (Az arab közvetítők szerint a kato- hai kormány menesztése, leg­alábbis a Jordán hadsereg leg- reakciósabb elemeinek vissza­szorítása, első lépés lehetne a kibontakozás irányába.) A jordániai helyzet legfonto­sabb tényezője természetesen az volt, hogy ki lehessen Zárni minden külső beavatkozást — ilyen intervenció elsősorban az Egyesült Államok oldaláról fe­nyegetett. Washingtonban kü­lönböző változatokat dolgoztak ki: szabályos helyi háborútól a „korlátozottabb” változatig: az ammani repülőtér megszállásá­ig. Izrael részéről is sűrűn hangzottak el a nyilatkozatok, miszerint Tel Aviv nem lehet „érdektelen" a Jordániában történtekkel kapcsolatban. Szél- tében-hosszában beszéltek a Da­maszkusz által cáfolt állítólagos szíriad betörésről — a hét vé­gére azután elhallgattak ezek a híresztelések. Az amerikai beavatkozás ve­szélye, ha nem is múlt el telje­sen, csökkenni látszik. Ennek több tényezője Van: a legfonto­sabb. hogy a szovjet kormány figyelmeztette Washingtont bár­minő felelőtlen akció kiszámít­hatatlan következményeire. Moszkva arra is felhívta az Egyesült Államokat: használja fel az Izraelre gyakorolt befo­lyását, minden esetleges provo­káció kiküszöbölésére. Közben az arab országok többsége is ha­tározottan állást foglalt az amerikai fenyegetéssel szem­ben, magában az Egyesült Álla­mokban pedig heves belső til­takozás bontakozott ki, s ez nem mellékes a november 3-án esedékes félidős választások előtt. A közel-keleti kaland a szövetségeseket sem lelkesítet­te, Washington felett „lidérc­nyomásként" jelenhetett meg egy újabb „Kambodzsa” rém­képe '.., így azután a hét derekéh Nixon megjelent a Columbia Country Club kétezer személyes díszfogadásén, s ott leült a zon­gorához, hogy eljátszott egy vi­dám amerikai népdalt. A sajtó­tudósítók bizonyos visszavonulás­ként értékelték ezt a „művészi eseményt”. Némi iróniával hoz­záfűzhetnénk: akkor lett volna igazi zenei csemege, ha az el­nök zongorázni tudja a különb­séget a hivatalos amerikai nyi­latkozatok s a hátsó gondolatok között... A kissé „Jordánia-közpon­tos'’ héten azért sok más lénye­ges esemény is történt. Moszkva vendégkönyvébe Girí indiai el­nök, az afgán király, a Singa­pore-! miniszterelnök és Schil­ler nyugatnémet gazdaságügyi miniszter neve került: hem csökken a diplomáciai csúcsfor­galom Svédországban a kommu­nista párt a „mérleg nyelve­ként” 17 mandátummal vonul­hat be az új egykamarás parla­mentbe, Folytatódtak a heves harcok Délkelet-Ázsiában — a heten különösképpen a kam­bodzsai csatatereken. Ám Pá­rizsban az amerikaiak — immár Bruee, az új delegáció-vezető, visszautasította a D1FK ésszerű és reális nyolcpontos javasla­tát. A magyar külpolitika sem tétlenkedett: FAÖ-tanáCskozás Budapesten; magyar—olasz esz­mecsere Rómában; a magyar- szovjet diplomáciai kapcsolatok felújításának méltatása a ne­gyedszázados évfordulón — s az indiai elnök várható látogatása, ennek a sornak folytatódását jelzi... i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents