Békés Megyei Népújság, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-19 / 220. szám
Egymilliárd forintos árukészlet Az ószfi-téli felkészülésről, az áruválaszték javítására tett intézkedésekről tájékoztatta pén- j teken az újságírókat Tarján István. a Centrum áruházak vezér- igazgatója. Az Áruházi Vállalat a következő nagy szezonra minden eddiginél jobb, összesen egymilliárd forintos árukészlettel készült fel. A vállalat az idén már 1,6 milliárd forint értékű árut közvetlenül szerez be az ipartól, saját üzemei 130 millió forint értékű cikket termelnek, s az import is négyszázmillió forint. Az idei őszi felkészüléshez hozzátartozik a nyitvatartási idő rendezése is. A vidéki áruházak üzemidejét a tanácsokkal egyetértésben most állapítják meg Nőtt az állatállomány — Továbbá javult a tsz-ek és a háztáji gazdaságok kapcsolata — Nagyobb segítség az értékesítésben Nagyon időszerű témát vizsgált az elmúlt hónapokban a Békési Járási Népi Ellenőrzési Bizottság. Annak megállapítására törekedtek az ellenőrök, hogy miként alakult a gazdasági irányítás új rendszerében a termelőszövetkezetek és a háztáji gazdaságok együttműködése, milyen értékesítési, beszerzési ösztönzési formákat, módszereket alkalmaznak az együttműködés szervezettebbé tételére. A vizsgálat alkalmával a kamuti Béke, a kétsopronyi Rákóczi, a köröstsrcsai Petőfi eg a mezőberényi Lenin Tsz- be látogattak el. Többek között megállapították, hogy a háztáji gazdaságokra vonatkozó kormányrendeletek megjelenése óta lényegesen javült a gazdaságok helyzete, nőtt az állatállomány s a nagyobb értékesítési lehetőség érvényesült. A háztáji gazdaságok a békési járásból kikerülő élőállat és állati termék mennyiségének 26 {MMaauaiBaBaBaiHBBeBisiaiissiUBsaaaMaia mellett a festő sírja is itt...), tovább riótól rióig hídról-hídra... felkeresem a romantikus Régi és Üj Ghettót... Várce a városban! A Ghetto Nuovo tulajdonképpen csatornákkal körülfogott hatalmas bérháztömb-udvar, régi sar_ kában zsidó kultúrintézmények, főiskola., .több emléktábla, köztük az 1939—45 között a fasiszták által elhurcoltaké... A Ghetto Vecchió szűk callái, mint a többi velencei útvesztő-negyed, talán sötétebb kissé, talán csendesebb kissé, talán szomorúbb kissé... Érzem szinte: Hitler keze mint nyúlt ki idáig, elhurcolva a legrejtettebb zúgokban rettegve rejtőző áldozatait is... s aztán nem is jött vissza azoknak csak hírmondója... Visszafelé: Manf- rin, Labia paloták (Tiepoló-em- lék), a Strada Leonardo, Strada Nuova élénk forgalma... Este van — fáradt vagyok már. De nyugtom nincs még: még egy séta Délnek! Fel a Campanile-re: a magasból csodálom még egyszer a fényárba öltöző szigetvárost, fentről hallgatom a San-Marco-téri dallamokat... & vissza még egyszer, a Rial tón át, a Nagy Kanyaron belüli városrészbe: ' vissza néhány pontra, amelyekről úgy érzem, még nem ismerem eléggé. Már sepernek a Campo Ciaco- món, a Campo Rialto, a Ruga Vecchia San Giovanni piacán; az utolsó vásárosok szedik státorfá- iukat. Hallgatnak a Campo Pes- caria árkádos halpiac lépcsői a víz felett... Csendes pásztorórák színhelyei a Querini, Corner della Regina, Pesaro, Foocarini paloták mögötti callék, sikátorok, campók. trattóriák... s már ilyen későn a Fondaco dei Tur- chit. a Museo Civicót is csak kívülről láthatom... Éjfél múlt: augusztus írunk. —.«i—■«, (folytatjuk) százalékát — mintegy 30 millió forint értékű árut — juttatták a népgazdaságnak. Ezenkívül jelentős még a háztáji gazdaságok zárt- és házikertekben előállított termékeinek a meny- nyisége is. Ezeknek azonban inkább a helyi ellátásban van jelentőségük. Bár a kormányrendelkezéseknek, az állami intézkedéseknek kedvező a hatásuk, kevésbé tapasztalható jó eredmény a közös gazdasagokkal való kapcsolat kialakításában. Egye?; termelőszövetkezetek vezetősége elzárkózik a segítségnyújtástól, teljesen figyelmen kívül hagyják, hogy a háztáji gazdaságokban előállított termékek milyen jelentőséggel bírnak a népgazdaságban. Ez volt tapasztalható például a köröslarcsai Petőfi Termelőszövetkezetben, ahol arra hivatkoztak, hogy a háztáji gazdaságok nem igénylik a segítséget. A termelőszövetkezetek egy részében nem tartják szükségesnek a legújabban meg- " jelent jogszabályok alkalmazá- } sát sem. Az igazság az, hogy a S tagság azért nem igényli a se• gítséget, mert nem is tájékoz• tatták az ezzel kapcsolatos- le- ■ hetőségekről. Olyan tapasztalat ; is van viszont, hogy egyes szö• vetkezeti tagok, akiknek kiter- ; jedtebb háztáji gazdaságuk van, • csak addig vesznek részt a kö- j zös munkában, amíg megszer- « zik a tsz-tag részére előírt mun. > kanapok számát. Ez van pél- : dául a kétsopronyi Rákóczi Tízben, mely részben a kiterjedt tanyavilággal magyarázható. A vizsgált termelőszövetkezetek közül csupán a kamuti Béke Tsz-ben nyújtanak megfelelő segítséget a háztáji gazdaságoknak. Többek között szerződést kötnek a tagokkal, állami fogyasztói áron biztosítanak takarmányt és az értékesítésben is közreműködnek, mely különösen hasznos, hiszen a tag a nagyüzemi felár 50 százalékát megkapja. A kétsopronyi Rákóczi Tsz-ben átadási megállapodást kötnek és a nagyüzemi felár biztosítását is lehetővé teszik. A mezőberényi Lenin Tsz-ben viszont sem szerződést, sem megállapodást ! nem kötnek. Az értékesítésben való segítségnyújtás pedig kü- • Ionosén fontos, hiszen tulajdon- j képpen a termelőszövetkezet is ; jól jár. A kamuti Béke Tsz-ben • csupán sertésből ez év első fe- • lében ilyen formájú értékesítés i után 13 200 forint bevétel volt. • Tudvalevő viszont, hogy az ér- ■ tőkésítés zöme a második félév végére esik, így hát a felárból még nagyobb jövedelemre számíthatunk. Ha a termelőszövetkezetek jobban felismerik a segítség- nyújtásban reiló lehetőségeket és hasznot, várható, hogy ennek következtében, valamint az állami támogatások és akciók hátasára a háztájiban nevelt hízottmarha- és sertésállomány ! * jövőben tovább növekedik. Botyánsxhi János - Danisa Győző • Sasa Ervin - Voiimuth Frigyes: Kalózok veltuk a Körös-csatornán Lázadás a hajón Miután a Veszély-csárda szalonnasütőjénél megettük a frissen fogott dán szardínia-kon - zervből, kenyérből, zöldpaprikából álló reggelinket, s megittunk rá egy üveg Colát és egy feketét, vidáman kértük hajónk kormányosát, hogy néhány keresetlen vonással tetováljon mellünkre, karunkra egy-egy sellőt. Csak a hajószakács panaszkodott holmi tengeribetegségről és rumot követelt a kapitánytól. Kapott. Csak éppen nem tette a hajóablakba. — Vedd tudomásul, te szárazföldi patkány, hogy az angol flottánál is eltörölték az ingyenes rumadagot — szólt a kérlelhetetlen kapitány. Szegény szakácsunkat a többiek kaján vigyora kísérte a hajóhoz. A hangulat tehát kitűnő volt. Senki nem sejtette akkor, milyen viszontagságok várnak még ránk. Néhány száz méterig arra is volt kedvünk, hogy élce- lődjünk. Ám „a nagy sárga folyó” irtózatosan kibánt '-elünk. Minden külön értesítés nélkül szűkülni éc gyorsulni kezdett Feltűnt egy fahíd. El is bámultunk egy kissé, de a kapitány dörgő tenorja felrázott bennünket: — Hé, fickók! Félfordulat balra! Kormányos hét csomóval hátra. A szentségit, letörnek a zászlók! Nem látjátok, hogy alacsony a híd?! Idézet a hajónaplóból: „9 óra 20 perc. Le kell szerelnünk a zászlókat. A zászlóshajót megfosztottuk díszétől egy rozzant fahíd miatt. Sírni kell!” Túljutva az első akadályon, újabb élmény fogadta a „SER- DANBŰ” legénységét. A parton, egy korszerűtlen technológiával épített budit fedezett fel a látó.’ és szaglószervünk. Hogy minél hamarabb túljussunk a nem éppen kellemes illathullámokon, beledőltünk az evezésbe. Nyilván hajózása tudományunkkal lehetett valami baj, mert bárkánk iszonyú billegésbe kezdett. A hajó tatja irányából rémült kiáltás hangzott: — Süllyedünk! !!! A megrémült kormányost alig tudtuk megnyugtatni, nogy nincs semmi vész. Am a következő percekben már mindenkinek elkelt volna egy-egy idegcsillapító. A csatornából alig láttunk valamit! Mindent eltakart a burjánzó nádrengeteg. Csak nád, nád és nád. —. Oldalevezőket bevonni! Tatevezősök! Nyomási !!.... —■ Nézzétek, vadbavaly! o Szaktanácsadónk akkorát üvöltött, hogy a ,,SERDANBÓ" majdnem felborult. Hamar kiderült, hogy biológiából nem rendelkezik kellő felkészültséggel. A partról ugyanis egy tehén bámulta marha türelemmel a szokatlan látványt, amit nyújtottunk. Egyenletesen csobogtak az evezők. Üjra nyílt vizen jártunk. A partmenti bozótból hangos csergésoel két nagy testű madár repült fel. — Föld, föld — ordibálta a hajószakács — viharmadarak a hajó bal oldalán! Fácánok voltak. Idézet a hajónaplóból: „Kilenc óra 50 perc. A legénység fáradságról panaszkodik. Nem engedélyezem a pihenőt, mire lázadás jelei mutatkoznak. Figyelmeztetem a legénységet, hogy a lázadókat partra teszem. Ez használt. Aláírás: kapitány”. Kegyetlenül tűzött a nap. Verejtékeztünk, de a kapitány hajthatatlan, és csak 10 óra 20 perckor engedélyezte a kikötést, valahol a pósteleki tanyavilág partjain. A hajószakács és a szaktanácsadó felderítésre in_ dúlt. Tanya. Tetőgerincén tv- antenna. Az udvarban kutya csahol, Cteukmának hívják, mert éppen akkor született, amikor a Tenkes kapitányát játszotta a tv. A háziasszony kedvesen elbeszélgetett a felderítőkkel, és öt szem meggyet ajándékozott nekik. Visszatérve a folyóhoz, testvériesen elosztottuk az égi mannát. A hajónapló: ,,Tíz óra 6 perc. Ismét vizen vagyunk. Csukma kutya hármat vakkant a csatornán eltűnő csónakunk után.” Sűrű növényzet, vízibolhák, pókok, elkeseredett agg békák tették egyre elviselhetetlenebbé az amúgy sem kellemes evezést. Amikor kikecmeregtünk a szűkületből nyílt vizekre, a partról idős néni integetett. — Hová mentek, fiaim? — Gyulára igyekeznénk, öreganyám. Messze van még? — A néhi szánakozva nézett ránk: — Hát vagy tizenöt kilométer... Az elcsigázott legénységnek igazán jólesett a vigasztalás... Következik: Ember küzdj, és bízva bízzál! BÉKÉS HCCmsS^ § 1970. SZEPTEMBER 19, Általános itatás a pósteleki partokon. A hajószakács ebédet főz. A kalózok megéheztek.
