Békés Megyei Népújság, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-19 / 220. szám

MINI Klub •arató Rózsáson Rózsás hangulatú klubavató (ünnepséget rendeztek a Szarvasi Állami Gazdaság rózsást KISZ- alapszervezetének fiataljai. Kosz- ti Pál, a szarvasi városi KISZ* bizottság titkára avatta fel a társadalmi munkában hat hó­napig készülő helyiséget. Az az­előtt más célra használt terem átalakítási költsége meghaladta a 70 ezer forintot és ebből több mint 20 ezret tett ki a társadal­mi munka. Fél éven át összesen 70-en dolgoztak, hogy az új klub megszülethessen. Szorgal­máért dicséret illeti Huszárik Mihály alapszervezeti K1SZ- titkárt, Kugyela Pált, afjtí Mol­nár Jánost és Várnagy Istvánt. Az avatóünnepségen a szarvasi mezőgazdasági főisko­la hallgatói adtak műsort. Szín­padra lépett a népszerű Lipták Ági is, aki a rózsási fiatalok kö­rében is megérdemelt sikert aratott. A program egyik ne­vezetes eseménye volt a birka­vacsora, amelyet a klub építői és most már vendégei saját tiszteletükre rendeztek, A jó hangulat hajnalig tar­tott, s úgy tűnik, hogy a sike- - reá premiert még sok hasznos programot kínáló foglalkozás követ. A régi épületben kialakí­tott nj klub minden bizonnyal a környező tanyavilág központ­jává válik majd. Hegedűs László Á nevelés Zri van. Belépek ez ajtón, már érzem: sötét balhészag úszik a levegőben. A szoba, mint egy Munkácsy-kép: tiszta siralomház. Anyám a sarokban ül és maga elé mered. Az öreg — Apám fedőneve ez — a cse­répkályhát támogatja. És csend van. Mi a hálavány bubámat tör­ténhetett? — Megpróbálom fel­mérni a harci helyzetei. Világos ügy. lét végzetes dol­gok történtek... Beódalgok a szobámba, és — egy pillanat alatt megvilágoso­dik minden. Plezúr! Az öcsém. Hát persze, hogy miatta tört tó a balhé. Csak rá kell nézni: a képén 8—10 rettentő atyai pofon pontos tenyérlenyomata, a füle, mint a frissen klopfott borjú­szelét, a szeme körül nagyvo­nalúan elmázolt koszcsíkok... És bőg. Ül a szóba közepén, a szebbik rongyszőnyegen és olyan hangokat ad kU mint aki már kizárólag búcsúzásképp bukkant csak fél a Duna fenekéről. Mel­lette, a földön ellenőrző könyve. Belenézek. A látvány minden várakozásomat felülmúlja: nyolc darab egyes, takarosán egymás mellé húzogatva. Oroszból. Más~ fajta jegy elvétve sincs: Plezúr, meghökkentően egyenletes tel­jesítményt nyújtott ebben a sze­zonban... A fenyőerdő mellett az öreg névjegyei. Nyolc abszo­lút tehetségtelen hamisítvány Plezúr férfvatlan gyöngybetűiből, összetákolva. Lapozok vagy ket­tőt: ,A szülői értekezletre tüze­lőszállítás és hőemelkedés mi­att nem jöhettem el. Tisztelet­tel...” és alatta a kilences szá­mú okirathamisítás... Hm. Ez így' együtt, költői túlzásnak is enyhém szóivá méredek. Ugyan­is köépónti fűtésünk van: r A vacsoránál ismét ez a sü­ketnéma csend. A Nagyi szótla­nul hordja a konyhából a va­csorát, de egy óvatlan pillanat­ban vigasztálóan megsimogatja kedvenc Plezúrkája fejét. Nem vitás: Plezúrt tan­(Duóáq.kj&nziÉPt% ? A japán áru­házakban „vi- rágkonzerveket’* árusítanak. A konzervdobo­zokban homok, kavics és mű­trágya keveré­kében néhány szem virágmag van. A dobozt konzervnyitóval keU felnyitni és közönségei csapvizzel öntözni. Két hónap múlva tartósan virágzó bokrocska díszíti a vevő ablakpárkányát, vagy szobáját. A növényeket úgy választották kU hogy 8—10 hónapon át hozzanak vi­rágot minden átültetés vagy más művelet nélkül„ A virágkonzerv Japánban gyorsan tért hódított. Európában valószínűleg nehezebben fog elterjedni. Ez utóbbi állítást látszik igazolni az öreg kontinens férfiainak kon­Szegény Mohamed Szöveg: Cs. Horváth Tibor IÖ Rajz: Gugi Sándor !wi; S zervativirmusa. Mert nincs annál ; szebb, mint ha az ember —> feltéve, ■ ha a szabadban sétál — frissen té- 5 pett (lopott) virággal lepi meg szíve Z hölgyét. Ez — mivel egy fillérjébe ; sem kerül a gavallérnak —, lényege­sen olcsóbb, mint a legolcsóbb vi- rágkonzero, kezelésben kell részesítem. De kinek? A családban metssze én vagyok az egyetlen, aki valaha is közelebbi kapcsolatba került a velikij poét, Alekszandr Szer­ge je vies Puskin anyanyelvévesL Ráadásul én sem vagyok a2 a kimondott műfordítói alkat: a 111. c-ben mondjuk az első 34 között lehetek. Mindegy. Már az oktatás ötödik másod­percében megszületik tanári pá­lyafutásom elsö nagy felfedezé­se: Plezúr, még a nagybetűket is csak óvatos saccolgatássál különbözteti meg. Kicsit meg- noszogtatom a fantáziáját. Röpke másfél óra, és kezdi kapisgálni az olvasást, újabb két félidő és halvány sejtelmei tá­madnak az igeragozás viselt dolgairól, majd mire a Tv-hír- adó második kiadása is lemegy, mint egy válogatott törpepapa­gáj, úgy fújja a „já csitájú, tü csitájes”-t. Viszont egyre lapo­sabbakat pislog azokkal az ár­tatlan, aláíráshamisító nefe­lejcskék szemecskéivel. Ha nem vigyázok, itt alszik el a többes­szám kellős közepén! Éjfél. „Gyenge hármas, erős kettes ...” osztályozom le, „és ha mától kezdve szálfát ter­melsz, ajánlom, bujdokolj el”. Kimerültén zuhanok az ágy­ba, de valahogy mégsem tudók elaludni. Valami laza, jóleső ér­zés ömlik el bennem, olyasmi, mint amikor az osztály az én mesterhármasommal nyeri meg a nagyfejű TV, cések elleni örök­rangadót. —puskás— ^Az Orosházi Táncsics Mihály Gl mnázlum leánykollégiumának sajtó- tudósítója vagyok. A kollégium diák tanácsa bízott meg, hogy a kollégium életéről Írjak a megyei lapnak. Kérem, ha Igénylik ezt a tudósítást, írják meg, ml pedig küldjük a cikkeket”. Már hogyne Igényelnénk! Minden külön értesítés helyett közöljük a tu­dósítást. Mi történt a nyáron? Ismét elröpült egy nyár a maga munkájával, szép­ségeivel, emlékei­vel. Kollégiu­munkban újra el­kezdődött az élet. Első kollégiumi közgyűlésünket szeptember 8-án tar­tottuk. Ennek elsö részét a nyár eseményei, élménybeszámolók töltöt­ték ki, második részében került sor az új diáktanács megválasztására. Elsőnek tanulmányi felelősünk Is­mertette volt negyedikeseink egye­temi, főiskolai felvételét, annak ta­nulságait. Az elmúlt évben 17 kol­légista jelentkezett felsőfokú okta­tási Intézményekbe, s a jelentkezet­tek 38 százaléka nyert felvételt. Érdekes, élményszerű beszámolót hallottuk a központi és megyei épí­tőtáborokból, ahol 12 kollégista lány vett részt. (Korábban S8-en jelentkez­tek a szabolcsi újjáépítési munkára, de jelentkezésüket végül Is nem fo­gadták el). Az egyik brigád második helyezést ért el a munkában, s meg­érnék helyüket a különböző sport- versenyeken Is. Összekötve a kelle­mest a hasznossal, szépen lebarnul­va, élményekkel telve tértek vissza a lányok a táborból. Egyik kollégistánk; Szabadi Flóra Iskolánkat képviselte a nógrádve­röcei KISZ VB titkárképző táborban. O az Itt szerzett tapasztalatokról tu­dósított bennünket. Bottka Erzsébet kollégiumi tanuló a zalaegerszegi IV. Országos Honismereti táborban volt. Csatlós Margit IV. osztályos kollégis­tánk egy hónapot töltött a Szovjet­unióban, a kuiszki nemzetközi nyelvi táborban, ahol 95 magyar és 38 szovjet diák adott egymásnak találkozót. Sokat tanultak, sokfelé utaztak, s barátságot kötöttek a szovjet diákokkal. A nyár folyamán a kollégista lá­nyoknak fele vállalt különböző mun­kát, termelőszövetkezetekben és egyéb munkahelyeken. Voltak olya- nak is, akik 2 ezer, 3 ezer 500 fo­rintot kerestek. Bár sokszor bizony nem volt könnyű a munka, de nagy öröm volt az elsö keresetet felvenni. Közgyűlésünk második részében került sor az új diáktanács megvá­lasztására. Az újonnan megválasz­tott titkár, Kiss Erzsébet a diákta­nács nevében megköszönte a bizal­mat. ígérte, hogy mindent megtesz­nek annak érdekében, hogy itt, a kollégiumban életünket tartalmasab­bá, szebbé tegyék. Kakas Irén njb oszt. tanuló Egy maszek as albérletben Személyleírása: hosszú, inas fiatalember, szőke hajjal, hu­szonhárom éves, szakmája szo­bafestő és mázoló. Arc, szem és egyebek — talán, a képről káde­rül. Különös ismertetőjéle — maszek kisiparos, működési és iparengedéllyel, de villa és va­gyon nélkül. Pedig a ' maszek szó mellé mindig az anyagi ja- vak sokaságát képzeljük. Míg elkezdődik az , NSZK— magyar válogatott focimérkőzési beszélgetünk. — Miért lettél szobafestő? — Nem is tudom. Talán, mert apám is az. Rábeszélt és közben megszerettem a szakmát. — Hogyan telik el egy szoba­festő kisiparos egy napja? — Mint másnak. Fél nyolckor kezdek és este fél hatig dolgo­zom. Szóval így. Semmi rend­kívüli nincs, dolgozom úgy, mint minden ember. Közületnek, ma­gánosnak egyaránt. A munka nagyságától függ, hogy egyedül vagy az apámmal. ,— Estél már le a létráról? ■— Még nem. De apám már igen. — Azt hallottam, hogy ti sze­rettek fütyülni, énekeim. ■— Főleg, ha a háziak meg­vendégelnek bennünket Akkor is inkább fütyülök, az éneklés nem erős oldalam-. — Mondj egy sztorit. — Van apám mellett egy ta­nuló. — Áztasd be a bécsi fe­héret — mondja neki a fate­rom. Fogja a fiú a zacskót és zsupsz, bele a vízbe a tartal­mát. Aztán csodálkozott, ami­kor az edényben megállt a ka­nál. Bécsi fehér helyett gipszet öntött a vízbe. Ügy belekötött, hogy alig lehetett kikaparni. — Melyik munkát szereted a legjobban? — A szappanozást — ?! — Ez egy előkészítő munka. Ha a fal jól elő van készítve, öröm rajta dolgozni. Mint ahogy öröm dolgozni jó szerszámmal. Elég nehezen húzom ki belő­le a szavakat, szűkszavú és ezt nem a meccs teszi. Még nem kezdődött el. Próbáljunk talán egy érdekesebb témát... — Mennyit keresel? — Három és fél, négyezret — Szép pénz. — Csak nyáron. Nekem meg kell keresnem a télirevalót is. Ha az éves átlagot nézzük, iga­zán nem sok. Én télen nem ka­pok pótlékot, meg fagyszabad- ságot ~ Télen mit csináltok? — Ki mit Én barkácsolok) Szeretek olvasni, hallgatni a le­mezjátszót — Ha hármat kívánhatnál? — Totón-lottón nagyot nyer* nt Ebbe mind a három belefér. Fiatal házas vagyok, most la­kásra gyűjtök; Jelenleg albérlet­ben lakunk. — Almod? — Jó volna aaegnyefiBá a meccset. — ?! (Ja, persze, hiszen a tévében már rúgják a fiúk a labdát!) — Egyébként külföldre men­ni, kirándulni járni. Erre nyá­ron a munka miatt nincs idő. — Hol voltatok nászútan? — SehoL Ugyan megvolt a beutalónk, de mivel csak a fe­leségem szakszervezeti tag, én nem mehettem, még teljes költ­ségtérítéssel sem. Csak a KI ŐSZ tagja vagyok. Így aztán itthon maradtunk. — Teszel mestervizsgát? — Lehet, hogy még a télen. Jó volna valamilyen nyelvet is tanulni. A beszélgetésünk idáig tartott Valamit, ha sokat nem is, meg­tudtam Pataj János szobafestő és mázoló kisiparosról. Annyit, hogy maszek és nincs nagy érté. kű vagyona. Hogy albérletben lakik, ugyanúgy, mint nagyon sokan a fiatal házasok közül Hogy szereti a szakmáját. Hogy ő is szeretne lakást és kocsit, de ezt valamennyien szeretnénk­És ezek után együtt néztük a meccset, mint mindenki az or­szágban, aki szereti a focit. Jelinek Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents