Békés Megyei Népújság, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-19 / 220. szám
Közlemény Jan Markénak, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság külügyminiszterének magyarországi látogatásáréi Péter Jánosnak, a Magyar Népköztársaság külügyminiszterének meghívására 1970. szeptember 15—18 között látogatást tett Magyarországon Jan Marko, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság külügyminiszter^ ée felesége. A csehszlovák külügyminisztert szívélyes baráti beszélgetésen fogadta ICádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, valamint Fock Jenő, a Magyar Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány elnöke. A tárgyalások során a külügyminiszterek részletesen áttekintették a két testvéri ország kapcsolatait és véleményt cserélték a nemzetközi helyzet legfontosabb időszerű kérdéseiről. A miniszterek megelégedéssel állapították még, hogy a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság közötti kapcsolatok a szocialista internacionalizmus elvei alapjan eredményesen fejlód-, nek. Ezen elvek szellemében alakul a Magyarországon élő szlovákok és a Csehszlovákiában élő magyarok élete, s ez erősiti a két szocialista ország barátságát. Mindkét ország érdeke, hogy az élet minden területén feltárják a kölcsönösen előnyös együttműködés szélesítésének lehetőségeit. Ezzel egyúttal hozzájáruljanak a szocir- alista országok egységének szilárdításához. A felek rendkívül fontos feladatnak tekintik a KGST-tag- országok gazdasági együttműködésének sokoldalú fejlesztését. Meggyőződésünk, hogy a szocialista nemzetközi munkamegosztás elmélyítése, a kooperáció, az integráció és a szorosabb koordinálás hozzájárul mind a gazdasági megerősödésükhöz, mind politikai egységük megszilárdításához. A két miniszter véleményt cserélt az időszerű európai problémákról. Megelégedéssel állapították meg, hogy az európai biztonsági és együttműködési konferencia összehívásának gondolata szilárd gvökerekét vert az európai országokban. A két ország arra törekszik, hogy ezt a konferenciát Európa minden nemzete érdekében,. minél előbb hívják össze. Jelenleg a legfontosabb feladat gyakorlatilag hozzákézdéru a konferencia előkészítési munkálataihoz. Ehhez kedvező feltételeket teremtenek a Varsói Szerződés tagállamai külügyminisztereinek legutóbbi budapesti tanácskozásáról kiadott memorandum-javaslatai. A két ország kormánya az európai általános légkör javulása szempontjából igen jelentős lépésnek tekinti a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság képviselői között aláírt szerződést, melyben az NSZK kormánya elismeri az összes európai ország határainak sérthetetlenségét. A szerződés egyben megteremti a további nyitott’ európai kérdések megoldásának a feltételeit, beleértve a müncheni egyezmény kezdettől fogva való érvénytelenségét, valamint a Német Demokratikus Köztársaság elismerését. A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság határozottan elítéli az USA-nak a vietnami nép, valamint Kambodzsa és Laosz népei ellen irányuló agresszív akcióit. A proletárinternacionalizmus szellemében továbbra is megadnak minden támogatást a vietnami népnek és Indokína más nepeinék igazságos és hősies harcához. A felek nagy nyugtalansággal figyelik a közel-keleti helyzet alakulását. A békét és az igazságos rendezést e térségben a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határozatának következetes végrehajtásával lehet elérni. A felek nagvra becsülik az Egyesült Arab Köztársaságnak más arab országok által is támogatott békés kez- deménvezését. amelv pozitívan befolvásolh=tia a válság politikai rendezésére irányuló törekvéseket. Ugyanakkor elítélik Izrael folytatódó agresszióiát, valamint a nemrég megindult tárgyalások szabó tál ását. A felek ismét megerősítették elhatározásukat, hogv a két ország szorosan együttműköd ik a közös célok, a nemzetközi biztonság és a béke érdekében a nemzetközi fórumokon, különösen az ENSZ-ben. A két külügyminisztérium céltudatosan koordinálja a jelentősebb kérdésekben külpolitikai lépéseit. Jan Marko-nak. a Csehszlovák Szocialista Köztársaság külügyminiszterének látogatását, fogadtatását, minden tárgyalását és megbeszélését a testvéri barátság. a nvíltság és a teljes egyetértés légköre vette körül. Jan Marko, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság külügyminisztere csehszlovákiai látogatásra hívta meg Péter Jánost, a Magyar Néoltöztársaság külügyminiszterét. aki a meghívást örömmel elfogadta. CMTT1 Nyugatnémet nyilatkozatok a szerződésről Polgár Dénes, áz MTI tudó sítója jelenti: Pénteken Willy Brandt kancellár kormány-nyilatkozatot tett, s ezzel formálisan is tájékoztatta a parlamentet a szovjet—nyugatnémet szerződés aláírásáról. Brandt nyilatkozatát a három parlamenti párt nyilatkozata követte. Mind a kancellár, mind a pártok szónokai hangsúlyozták, hogy beszédeik nem tekinthetők a későbbi ratifikálási vita előjátékának, csupán a jelenlegi álláspontok leszögezését szolgálják. Brandt egész beszéde láthatólag egyetlen célt szolgált: a közvélemény megnyugtatását egyes ellenzéki politikusok nyugtalanságterjesztő propagandájával szemben. Ba'rzel a CDU/CSU parlamenti frakciójának elnöke az ellenzék nevében főleg azt vetette a kormány szemére, hogy aláírta a szerződést, mielőtt elérte volna a „berlini helyzet javulását”. A Szabád Demokrata Párt nevében Wolfgang Mischnick, a parlamenti. frakció elnöke meg- í elégedését fejezte tó, hogy j hosszú egyhelyben topogás után j Bonn keleti politikája fontos lépést tett az európai béke megszilárdítása fel. Az FDP is elvárja — mondotta —, hogy Berlin körül a feszültség enyhüljön, s hogy a moszkvai szerződés hatással legyen a két Németország közötti viszonyra. A szociáldemokrata párt nevében Herbert Wehner kijelentette, pártja a moszkvai szerződésben fontos eszközt lát az európai szocialista országokkal való viszony megjavítására. Elismerte, hogy a berlini helyzet javulása mércéje lehet a feszültség enyhülésének, de óvott olyan illúzióktól, hogy Bonn most elérheti egy olyan probléma megoldását, amelyet a négy nagyhatalom 25 éven át nem tudott rendezni. (MTI) Az ENSZ közgyűlés Aj elnöke Heves vita Koreáról as ENSZ-ben Jelentés New York-ból Az ENSZ XXV. közgyűlése elnökévé Norvégia ENSZ-képvi- selőjet, Edvard Hambro-t választották meg. Képünkön a közgyűlés új elnöke első sajtó- értekezletét tartja. (Telefotó — AP—MTI—KS) Az ENSZ-közgyűlés általános ügyrendi bizottsága csütörtökön befejezte a 25. ülésszak napirendi vitáját, s eldöntötte a különböző napirendi kérdések megvitatásának sorrendjét a közgyű-1 lés bizottságaiban. A bizottságban hevés vita robbant tó, amikor a résztvevők rátértek a Koreára vonatkozó napirendi kérdések megtárgyalására. Az előzetes napirenden külön pontként .szerepeltek a következő kérdések: „Az ENSZ zászlaja alatt Dél-Koreát megszálló amerikai és más külföldi csapatok kivonása”. „A Korea egyesítésére és újjáépítésére alakult ENSZ-bizottság fel ősz- i latása”; „Koreai kérdés: a Ko-, reá egyesítésére és újjáépítésére alakult ENSZ-bizottság beszámolója”. A vita során az Egyesült Államok képviselője javasolta, hogy ezt a három külön kérdést egye- | sítsék egy, az úgynevezett „Koreai kérdés” címet viselő pontban. A javaslat ellen liatározottan tiltakozott Jakov Malik, a Szovjetunió képviselője, továbbá a kubai, a román, az Írató delegátus és az Ukrán SZSZK képviselője. Malik felszólalásában hangoztatta, az amerikai javaslat célja, hogy az úgynevezett „koreai kérdésről” folytatandó meddő vitában elsikkasszák azoknak a kérdéseknek a megtárgyalását, amelyeket számos szocialista és afro-ázsiai ország terjesztett elő, mégpedig az amerikai és más megszálló csapatok kivonását Dél-Koreából és a Korea egyesítésére és újjáépítésére alakult ENSZ-bizottság feloszlatását. Malik tiltakozott az ellen is, hogy az ülésszak napirendjére kitűzzék a „Koreai kérdés: a Korea egyesítésére és újjáépítésére alakult ENSZ-bizottság beszámolója” című pontot, mivel ezeknek a beszámolóknak évenkénti megvitatását arra használják fel, hogy igazolják a külföldi csapatok jelenlétét Dél- Koreában és fenntartsák az ország szétdaraboltságát. A felszólalás utáni szavazás Vesiélyes helyzet Jordániában Bőcz Sándor, az MTI tudósí- | tója jelenti: A Jordániái hadsereg és a Palesztinái ellenállási szervezetek között fellángolt fegyveres harc sürgős intézkedések megtételére [ késztette Nasszer egyiptomi,Kadhafi líbiai és Nimeri szudáni államfőt. Nasszer és Kadhafi csütörtöki találkozóját követően Nimerivel is egyeztették a közös kezdeményezés gondolatát, s a három elnök üzenetével Mohamed Szadek egyiptomi vezérkari főnök repült Amman ba, Husszein királyhoz és Arafathoz. a Palesztinái felszabadftási szervezet elnökéhez. A pénteki A1 Ahram az alábbiakban ismerteti az üzenet tartalmát: veszedelmes harcához vezessenek minthogy mindkettő egy és ugyanaz az erő az ellenseggel szemben — állapítja meg a három államfő üzenete. Néhány napon belül Nasszer, Kadhafi és Nimeri osúcsérte- kezletet tart Tripoliban, s a hármas találkozót a Jordániái eseményeknek szentelik azzal céllal, hogy megtalálják a legjobb megoldást. (MTI) eredményeként az ENSZ-közgyűlés általános ügyrendi bizottságának tagjai tíz szavazattal öt (Irak, Románia, Ukrán SZSZK, a Szovjetunió, Zambia) ellenében, s 9 tartózkodás mellett a következőt döntötték: a Koreára vonatkozó kérdéseket egy, a „Koreai kérdés” című napirendi pontban egyesítik a következő alpontokkal: a) „Az ENSZ zászlaja alatt Dél-Koreát megszálló amerikai és más külföldi csapatok kivonása”; b) „A Korea egyesítésére és újjáépítésére alakult ENSZ-bizottság feloszlatása”; c) „A Korea egyesítésére és újjáépítésére alakult ENSZ-bizottság beszámolója” (MTI) A szaharai csúcstalálkozó A jordániai hadsereg és a , Palesztinái ellenállási szerveze- j tek jelenlegi összecsapása rendkívül veszélyes helyzetet teremtett. sőt a legveszélyesebbet 1967 júniusa óta. A három állam — az EAK, Líbia és Szudán — j minden erejét latba veti a válság megoldásáért: Mindenekelőtt azt kérik a szembenálló felektől: vessenek véget a vérontásnak' és tegyék lehetővé, hogy széleskörű es mélyreható tárgyalásokon teremtsék meg az akcióegység szilárd alapját. Az effajta harc folytatása az ellenséggel szemben létrehozott keleti frontot az arabok közötti polgárháború frontjává változtatja s ezen csak az ellenség nyerhet. A meddő alkudozásokkal kísért összecsapások folytatása olyan, j előre láthatatlan nemzetközi veszélyeket idézhet fel, amelyek súlyos károkat okozhatnak az I arab ügynek. A három állam értékeli azt a j nyugalmat, amelyet Husszein ; király tanúsított hosszú időn át, bár az utóbbi időszak egyes intézkedései úgy értékelhetők, hogy a nemzeti és hazafias szempontok figyelembe vétele nélkül születtek. A három állam felhívja a királyt: akadályozza meg, hogy az események a jordániai hadsereg és az ellenállás, Spanyol -Szahara felszabadításáról és jövőjéről tárgyaltak szeptember 14—15-én Algéria, Marokkó, es Mauritánia államfői. Spanyolország ugyanis korábban az ENSZ gyaimatügyi és dekolortizációs bizottságának követelésére hozzájárult, hogy a gyarmat ^ állandó lakóhellyel rendelkező lakossága népszava- záson döntsön sorsáról. A lakosság egyes rétegeinek megnyerése céljából az év elején belső önkormányzatot adtak a hivatalosan tengerentúli tartományként kezelt országnak A gyarmati uralom fennmaradását elő. segítette a szomszédos országok közötti ellentét is, hiszen Marokkó és Mauritánia egyaránt igényt tart a 266 000 négyzetkilométernyi sivatagos területre. A régebben Rio de Oro néven ismert spanyol birtok 48 ezer főnyi lakpssága 80 százalékban berber-arab (mór) törzsek lag-1 ja, nagy részük teljes nomád életet él, míg a partvidék és az oázisok állandó településein spanyol telepesek laknak (létszámúit az ott állomásozó katonasággal együtt 25 ezerre tehető). A helyi lakosságon kívül a nagy kiterjedésű időszakos legelőket a szomszédos Mauritánia és Algéria 80—100 ezer nomádja is használja. A népszavazást éppen erre hivatkozva akarja a spanyol kormányzat leszűkíteni a lakosság egyes rétegeire, hogy ily módon biztosíthassa magának a világgazdasági szemponttól is jelentős foszfátkészleteket. (1,3 milliárd tonnára becsült készletét 1963-ban fedezték fel. Kitermelési jogát egy amerikai monopólium szerezte meg.) Marokkó történelmi jogaira hivatkozik, míg Mauritánia a legelőhasználattal indokolja követeléseit. A konferencia résztvevői közül így az előbbi két állam Spanyol-Szahara felosztását szeretné elérni, Algéria oe- dig a terület függetlenné nyilvá- nitásának híve. A közös akcióprogram kialakítását eddig az egymásközti nézeteltérések akadályozták, s csak a mostani értekezletet megelőző kétoldali tárgyalásokon állapodtak meg azok rendezéséről. (Marokkó eddig a Spanyol-Szaharán kívül igényt tartott Mauritániára és Algéria egyes vidékeire is. Marokkó és Algéria megállapodott a határok kijelöléséről, és a vitatott Tindouf körtét vasérc készletének közös hasznosításáról.)
