Békés Megyei Népújság, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-12 / 214. szám
HIN! Á S Aim Eszperantó folyóirat — vakoknak Lengyelországban rendszeresen megjelenik a Bra- ille-írássai nyomott eszperantó folyóirat, Pola Stelo címmel. Fő- szerkesztője Jan Silhan, a vakok nemzetközi szövetsége és az eszperantómozgalom lengyel aktivistája. A lapnak nemcsak Lengyelországban, hanem külföldön is népes olvasótábora van. Még egyszer a heat-feszíiválról Az augusztus 2-án Mezőko- vácsházán rendezett I. Békés megyei beat-fesztivál jó alkalom volt a zenekarok egymás közötti és a közönséggel való megismerkedésre. A szakértők véleményt alkothattak a megyei beat-együttesek zenei színvonaláról, megismerhettek sok fiatal, tehetséges muzsikust. A fesztiválról — bár 16 zenekar vett részt — mégis hiányoztak a gyulaiak és a szarvasiak. Jő ötlet volt a rendezőktől, hogy mindegyik szereplő ugyanazt az erősítő-berendezést használta, bár nem lett volna haszontalan ,ha előzőleg egy technikus kimerítő részletességgel kioktatja a résztvevőket az érzékeny műszerek használatára. Bár volt olyan zenekar is, amelyiknél a színvonalatlan produkcióért nem okolható az erősítő-berendezés. Hasznos lenne, ha a következő fesztivál előtt valamilyen előselejtezőt tartanának. Ami még a jövőt illeti, helyes lenne, ha a Békéscsabán létesülő ifjúsági parkban is pódiumot kaphatnának a fesztiválon jól szereplő együttesek. Nem szerződéses, hanem meghívásos alapon, így bármelyik megyei beat-zenekar bemutatkozhatna Békéscsabán. Ezzel talán felélénkülne a versenyszellem, s ez mindenképpen a színvonal emelkedéséhez vezetne. Szalai István Szegény Mohamed Szöveg: Cs. Horváth Tibor flO Rajz: Gugi Sándor NEMZEDÉKEK Mit álmodtál az éjjel? Egy öreg mezőberényi ház padlásáról nagytakarítás közben nem mindennapi holmi került elő. A mágust, koponyát, baglyot ábrázoló címlapon ez áll: Legújabb képes egyiptomi álmoskönyv. Lapozzunk bele! Mindjárt az első oldal érdekes csemegét kínál: „Az éjjeli álmoknak, je« lenéseknek és látásoknak magyarázata és megfejtése abc-sorrendben.** Néhány álomfejtést kimásoltunk a mágusok könyvéből. Közre is adjuk, de azzal a kikötéssel, hogy nem kell túlságosan komolyan venni. Ugyanis az esetleges reklamációkért felelősséget nem vállalunk, inkább — hogy stílszerűek legyünk — alszunk rá egyet. Apa és fia Futtball-mérkŐzésre igyekeznek a szurkolók. A Körös-parton két, küllemre hasonló (hanyag testtartás, többdioptriás szemüveg, bejeié jordüló lábfej, stb,...), de különböző korú férfiú mendegél a pálya felé. Apa és fia, A fiú a osámpásabb. Időnként elbámul, s olyankor összeakadnak a lábai. De úgy látszik, van némi rutinja, mert egyszer sem esik el. Az apa már megszokhatta csemetéje ismétlődő botladozásait, mert időnként gépiesen megszólal: — Vigyázz fiam, el ne ess! Az ifjúsági ház előtt, a kis ligeten átvezető út lejáratánál is 1 elhangzik az obiigát figyelmeztetés: — Vigyázz fiam, el ne... puff ...az atya végigvágódik a földön, egyelőre fel sem bír állni. A fiú éktelenül röhög, s addig támolyog ide-oda, míg ősz- szeakadnak a lábai és annyi sikertelen kísérlet után most már végérvényesen hasravágódik. Anya és lánya A büfében a szokásos kora esti csúcsforgalom. A bejárat■ Turbán? : Nem turbán, mégcsak nem is ■ kalap. hanem óriásgomba. A fo- S tóriporter ezt a nem mindenkészítette. tői balra hosszú hajú társaság — hatan két üveg sörre. A második asztalnál magányos ifjú ,,hölgy”, szerelése a lehető legkorszerűbb. Papagájtarka blúz, 20 centis miniszoknya, napra- forgónyi szemüveg, sárga haj, lila kézitáska. Az asztalán két üveg sör, ötcentes kísérővel. Egyelőre n^m iszik, cigizik és vár. Nézi az órát, ismét rágyújt. Az ajtón beviharzik egy érettebb „hölgy’’. Noha jóval túl van a harmadik ikszen, a „szerelés" itt is korszerű. Túlságosan is. Rácsap a második asztalra: — Te , itt vagy... egy szót sem ... tudom kit vársz... és te rendelted az italt... mi ez... gin .., brrr, jó erős... iszok egy kis sört rá... nem szégyelled magad, egy évvel fiatalabb az a taknyos... milyen szándékai le- leinek ... mikor jön már meg az eszed... tizenkilenc éves vagy... add ide a másik poharat ... brrr... eteted, itatod... ilyen hülye legyen egy lány... az én lányom... az üveget is told errébb ...jó hideg... vedd tudomásul, hogy dobod azt a srácot... van egy hozzád való- komoly ember.,. kocsija van... válófélben ... akkor fogod meg, amikor akarod ... nincs több sör... van egy cigid... köszönöm. .. azonnal gyere haza... ot£ van nálunk.... és legyen eszed! Agat zöldéi!nJ látni: öröm. Apácát látni: nem megy férjhez. Árpa: jő szüretet jelent. Babot enni: betegség. Bolondot látni: vigyázz életedre. Béka, ha megmász: betegség. Bort látni: lopás. Cseresznyét enni: munkád megbánod. Cipőt venni: nagy pénzkiadás. Csónakázni: vallomást teszel. Császárral beszélni: nagy tisztesség. Csigát látni: jó hír. Csecsemőt füröszteni-látni: szerelmed hűtlen. Csúszkálni jégen: nagy szerencsétlenség. Dunát látni: változás. Diszmópe- csenyét enni: egészség. Disznócsordát látra: gazdagság. Daru: kedvesedtől jó hírt kapsz. Denevér: jő termés. Ebet látni: öröm. Égést látni: nagy veszedelem. Egeret látni: meghűlni. Ernyőt elveszteni: reményed teljesül Eső, ha esik: jó termés. Elevenen eltemetve lenni: Ijedtség. Fázni: nagy betegség. Fejet mosni: nagy szégyen. Feleséggel porolni: örökség. Franciául beszélni: nagyravágyás. Fajtalankodni; jó egészség. Galambot látni: szerencse. Gábor őrangyalt látni: kedves hír. Gombostűt lenyelni: veszedelem. Gerli- cé* fogni: szerelmeskedés. Gyászolni: örömhírt fogsz hallani. Háborúba menni: házat venni. Halottat látni: gyógyulás. Halva látni magadat: hosszú élét. Halat enni: nagy tisztesség. Ibolyát kapni: veszedelem. Ikreket látni: ikreket kapni. Kállay Lajos-féle motorral csépelni: szerencse. Kakas, ha tojik: betegség. Kéményseprőt látni: veszedelem. Láncot mosni: pernek jó vége. Levelet látni: tolvajtól őrizkedj. Lova* szürkét látni: jó üzlet. Madarat fogni: késő bánat. Madarat repülni látni: rossz hír. Macskát látni: hűtlen szerető. Nyulat fütni látni: félelem. Nyu- lat lőni: vigalom, ölmot köszörülni: nagy pletylkaság. ökröt látni aludni: nyereség, ölt embert látni: rémület. Papot prédikálni látni: unalom. Palacsinta: . elcsúszol, leesel. Rozsot zsákba önteni: betegség. Ruhában fürödni: nem jő. Ruca: hírbe keveredsz. Sárkányt látni: megutálás. Szűz lánnyal hálni: nagy kár. Tüzet oltani: haszon. Tűzön járni: veszedelem. Űzni valakit: ellenséget kapsz. Utolérni valakit: jókedv. Uborkát látni: remény. Üstököst látni: jó hír. Vas: nem jót jelent Vizet inni: szerencse. Veszett kutyát látni: un- dorodáS; Zsebkendő: szégyen. Zab: Ínség. Zacskó: vagyon. Zaj: betegség. Záporeső: szerencse. Zászló: dicsőség. Zongora: bosszúság. S. Gy. Más kell a falunak is Amióta elkezdődött a belső vándorlás, azóta beszélünk, cikkezünk, vitatkozunk róla. Fiatalok csapatostól mentek el faluról, hagyták ott a tsz-eket, mentek fel a fővárosba. A tíz egynéhány év alatt lassan már pedzegettük, hogy miért. Budapest milliós világváros. Pesten van minden. De mi van falun? Jobb esetben kultúr- ház, mozi, ami sok helyen egy és ugyanaz. A falu kulturális élete leszűkül a heti egyszeri vetítésekre, gyakran a régen lefutott, félóránként elszakadó, agyonhasznált filmekre. Ha működik a kultúrház, néha sor kerül színházi előadásra. Időnként neves fővárosi színészeket hívnak meg, akik rövid egy órára átvedeinek ihaj -csuhaj -menyecskecsípdeső, pirospozsgás magyar paraszttá, eléneklik a Jaj cicát, elmondják az 1962- es szilveszteri kabaré bevezetőjét, anekdótáznak egy sort, azután be a kocsiba és irány vissza a kultúra központjába, Pestre. Otthon aztán elmondják, milyen kilátástalan a falusi kultúrpolitika, a fiatalok nem használják ki a kultúrház adta lehetőségeket és.. és lekötik a. legközelebbi vidéki haknit, a legközelebbi gázsiért, a legközelebbi „Jaj cicára”. A falusi kultúrfelelős vakarhatja a fejét, hogy a kínálkozó lehetőségek közül melyiket válasz- sza. A tánczenekart, amelyikről hallotta, hogy az egyik faluban részegen játszotta végig a műsorát? Vagy szerződjön le jó nevű színészekkel, akik a lehető legrövidebb idő alatt darálják le, rég megunt magánszámaikat? A kínálat: ami már selejt, ami már nem kell a fővárosban, az lekerül vidékre. Eszi, nem eszi... És ma, 1970- ben már nem nagyon eszi. Különösen a fiatalság nem. Időközben ugyanis — az utóbbi két évben — szivárognak vissza a faluba a fiatalok. A tszek többségükben már jól hoznak, virágzanak a melléküzemágak is, érdemes visszamenj. Nincs szó világrengető dolgokról. Csupán arról, hog” azok, akik aéke szarvától eljutottak odáig, hogy láthatják az űrutazásokat, a futballvilágbajnokságot, hogy tudják mi történik naponta a világon, hogy az öreg János bácsi azt mondhatta: „ ... tudja, nem igen tetszett ez a tsz-esítés, de bár hamarább csinálták volna...”; akkor ezeket az embereket nem szabad — kihasználni. Mert erről van szó ... Kétségtelen, könnyebb statisztikát készíteni: „Ennyi és menynyi előadás vidéken ...” „Az emberek már 36- ban is szerették a Mágnás Miskát, hát a legegyszerűbb most is azt adni. Erre nem leéli agitálni, nem lesz üres nézőtér, nincs kockázat”. De a fiatalok már nem ülnek be. És ez jelent valamit. Esetleg azt, hogy nem jó a kultúrház, kellene oda egy hozzáértő népművelő. Ha a járási KISZ-bizottságok a táborokat télre tennék, amikor nincs kampánymunka a mezőgazdaságban, ha összefognák azokat, akik szívesen dolgoznak a közösségben. Számtalan ha, amit nem lehet megkerülni! Nem lehet azt a kényelmes utat választani, hogy majd kialakul, majd megoldódik; Semmi nem oldódik meg. Mindent, a világon mindent az embereknek, az egyes embereknek kell megolda- niok. Azt is, hogy a Kati néni ne kívülről nézze a tiszta szobát, hanem élvezze és lakjon benne. Azt is, hogy azok a fiúk, lányok, akik valamikor az iskolában verseket tanultak, s tudják hol terem a világon a legtöbb narancs, s hogy ki volt Kutuzov —, ne felejtsék el József Attilát, Mó- riczot, ne legyenek később a helyi kocsma törzsvendégei. Nézzenek, lássanak, szórakozzanak hosszasan és értelmesen. Otthon, a faluban is.
