Békés Megyei Népújság, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-12 / 214. szám

Zsebcirkáló- szamárfogat a SZÚR tiszteletére A szegedi SZŰR-mérkőzésre Schirilla jeles marathoni futónk hozta a labdát a fővárosból. Ná­lunk nevezetesebb esemény ve­zeti be a vasárnapi SZŰR-t: szombaton elindul a SERDAN- BO-féle zsebcirkáló az ismeret­len Körös-csatornán Gyula Irá­nyába. Fedélzetén négy min­denre elszánt — s az iránytűtől a bográcsig mindennel felszerelt újságíró-matróz vágja majd át magát a még be nem hajózott nádasokon. De ez még semmi! Csacsik Is jönnek! Csorvásról vasárnap hajnalban indul útnak a csabai stadion felé a mérkő­zés labdáját hozó szamárfogat és — ha időközben nem gondol­ják meg magukat a szamarak, reméljük, délelőtt fél 11-re meg is érkeznek a tett színhelyére. A műsor rendezősége az utol­só előtti percben közli semmi sem marad el, amit megígértek. Megtartják az Előre bajnoki mér­kőzését is. Aradszky azonban nem jöhet, — egyéb elfoglalt­sága miatt. Helyette három éne­kest szerződtetett a csapat: Ig- nácz Barbarát, Monostori Bálin­tot és Lantos Aurélt, akik szük­ség esetén labdába is rúgnak, ha nagyon vesztésre áll majd a szí­nészek csapata. A SZÜR-fesztivál kezdési ide­je tehát: délelőtt XI óra, melyet követően pereg a kacagtató mű­sor a bajnoki mérkőzésig. v. d. Gondolatok egy yb-ölés után Járási tapasztalatok a szakmunkás-képzésben A Gyulai Járási Tanács Vég- \ rehajtó Bizottsága legutóbbi ülé­sén többek között megtárgyalta a szakmunkásképzés helyzetét is. Az előterjesztés vitájában néhány olyan megállapítás, kö­vetkeztetés hangzott el, amely hosszabb időre meghatározza a járási tanintézetek, ipari és me­zőgazdasági Üzemek tennivalóit a szakmunkásképzés ésszerű, a gyakorlati követelményeket ki. elégítő szervezésében. A beszámoló részletesen ele­mezte, hogyan alakult a szak­munkásigény az utóbbi két év­ben és melyek a kívánalmak. Megállapította, hogy az 1969— 70-es évben 256 mezőgazdasági és 180 ipari szakmunkás képzé- I sére jelentettek be Igényt az üzemek, továbbá azt, hogy a járás szakmunkásképző intézetei évente csaknem 600 fiatalt ké­peznek ki különböző szakmá­ban. A napirendi pont előadója, Dévényi Illés munkaügyi főelő­adó elmondta, hogy a járás szakmunkásképző iskoláiban 19 j szakmában évente csaknem 2 ezer fiatal tanul. Ez a szám' azonban nem elégíti ki teljes! mértékben a járás ipari és me­zőgazdasági üzemeinek szakem­ber-utánpótlását. Nehezíti a képzést az, hogy a szakmunkás- tanulók kollégiumi elhelyezése még nincs megfelelően megold­va. A meglévő kollégiumok túl­Mozgalmas ősz előtt a szeghalmi művelődési házban őszi programjukról érdeklőd­tünk a szeghalmi Móricz Zsig- mond Művelődési Ház munka­társaitól, de egészen természe­tes, hogy közben a jövő mellett a jelenről és a múltról is szó esett: — Tavasszal jói sikerült leg­fontosabb rendezvényünk, a Sárréti Napok — kezdi Vujovich Zoltán igazgató. — Később sze­rettük volna vendégül látni az Állami Népi Együttest, hogy nálunk is bemutassa Jeles na­Újra lesz cseréppipa Valamikor közkedvelt ás ké­résit cikk volt a dohányosok kö. rében a cseréppipa, a selmeci és a városlődi cseréppipát még a külföldi piacokon is ismerték. Pázmány József balatonfüredi népi iparművész, aki a hajdani városlődi majolikagyárban ta­nulta a mesterséget, elhatározta, hogy újból életre kelti a csak­nem teljesen kihalt cseréppipa- gyártást. Elkészítette az első mintadarabokat és nagy hőfokú égetéssel sikerült a régihez ha­sonló minőségű pipát előállíta­ni. A magyaros díszítőelemmel ékített fekete cseréppipa terv szerint — mint ajándéktárgy ke­rül forgalomba. vette, s már ott áll a sorban az új kis műremek — ki tudja, hányadik egy „műszak” alatt? S a kis „fabbricca” külső ter­mében hallatlanul gazdag, szín­pompás a raktár.. Vázák, ki- sebb-nagyobb figurák, filigrá­nok szinte korlátlain ötletessé- gű változatai, elképzelhetetle­nül gazdag fantázia romantikus és modem termékei... Odakinn — ahogy tovább sze­dem léptemet — a városka két déli szigetét elválasztó Rio de Vetrái nevű kanális partjain csupa — üvegkirakat. (Ez jel­lemző az egész városka utcáira.) S nem is akármilyen. A házak belsejében máshol is üzemek — az utcára néző oldalon pedig az üzletek: remekek kiállításai mind külön. Elindulok felfede­ző utamra. Murano, az ősi „üvegvároska” három nagyobb és négy kisebb szigeten épült... Elhatározom, hogy bebarango­lom... Amennyire tudom, meg­ismerem. Legdélibb pontján „léptem partra” — ott volt a fabbricca. Innen előbb a rió partján észak­nak tartok. Egyik hídon a ki- rakatos bal partról, a Fondamen- ta Veltrairól jobb oldalra, a Fondainente Maninra térek át s a jobb oldali szigeten, a rövid Viale Garibaldin át, ,a „fó”- hajóállomásig vágok át, megbá­mulom a „farót”: a csinos vi­lágítótornyot... Tovább, végig a muránói Canale Grande déli partján. Ahol az előbbi rió — a Veltrai — betorkollik, szép mű­emléképületek vannak. Itt a központ. De engem most elsősorban nem műemlékek érdekelnek. A pici szigetcsoport sűrűn lakott, gazdag a gyermekáldás, akik — felnőttestül — itt nyüzsögnek, a Canale Grande középtáján. A kis rió és nagy kanális hídjain : : Muránö is átkelek, az északi partra, a [ harmadik nagyobb szigetre. • Olasz szokás szerint mindenütt; csoportosan diskurálnak a rá- ■ érők: itt kártyáznak, ott fagy- j laltot nyalnak, de mind — vi- ; táznak. Egy vízparti csoportra • felfigyelek: fél tucat meglett • ember egy vödröt ül körül és a j frissen halászott fekete kagylók ; tartalmát nagy élvezettél és | gyorsasággal szürcsölik kifelé... ' A hídon egy 70—80 év körüli ; apó: valamivel ugyancsak „ug- j ratják” az ismerősök a partról, ■ a parthoz kötött bárkákból, s a : szomszéd boltocskából. A nép ■ itt: ősi halászok mellett ma ; ipari munkás: helyi üzemekben; vagy Velencébe, Mestrére — ■ Velence parti ipari negyede — j bejáró dolgozó. Általában kis- : városi polgártípusok. Asszonyai- ; kát egyszerűség jellemzi (azért ! elég jól öltözöttek). Többségük- i ben térden aluli szoknyás nők ; és lányok — „minit” itt kevés- |, bé észlelek... E sziget közepén is átsétálok, ; a Canal di San Donato ' partjára, s annak hidján is át, Muráno legészakibb szigetére. í (Folytatjuk) ' pok című műsorát. A helyi ta­nács és az üzemek, tsz-ek segí­tettek volna felépíteni áz alkal­mi szabadtéri színpadot. Ezt a tervünket az árvíz meghiúsította. Nem adtuk azonban fel a re­ményt, és most új időpontot ke­resünk, amikor az együttes Szeghalmot újra útiprogramjába illesztheti. Az árvíz egyébként más szem­pontból is akadályozta munkán­kat. Ennek ellenére nyáron is működött a rádiós- és a fotó­szakkör, próbált a fúvószenekar és a tánczenekar — augusztus­ban negyedikek lettek a megyei beat-fesztiválon —, s foglalko­zásokat tartott az Öregek Klub­ja. Dolgoztak a táncosok is. Ab­ban a teremben próbáltak, ahol az árvízvédelemben dolgozok töltötték pihenőjüket, így min­den próbájuk előadás Is volt egyben némi felfrissülést nyújt­va a kimerült embereknek. A nyári szünet után most újra próbálni kezdenek színjátszó­ink (vidám, zenés műsorra ké­szülnek), és irodalmi színpa­dunk tagjai. Dolgozni kezd a j honismereti szakkör, negyven gyerek számára újra kezdődnek a hegedű-, zongora- és szolfézs­órák, megindul az agrár szak­emberek klubja és az újjáala­kult ifjúsági klub. Az eddigiek­nél fokozottabban tudnánk se­gíteni társadalmi esküvők, név­adók rendezésében. Ez elsősor­ban az érdekeltek igényén mú­lik. Gondunk — elsősorban helyi­ség-gond. Szakköreink egy része ezért a Művelődési Házon kívül kénytelen működni. A zeneok­tatás pedig a szintén hozzánk tartozó Sport presszóban, a „zár­órák” idején folyik. Ahol egyéb­ként a vendégek különböző sportlapokat olvashatnak, időn­ként 6portfilmeket nézhetnek, vagy találkozhatnak neves sportolókkal (legutób például a hosszútávfutó Szerényivei és az olimpiai bajnok Németh Angé­lával). Az igazgatótól munkatársa, Tóth Sándor veszi át a szót: — Nemrégiben több tízezer forintért új bútorokat kaptunk. Nagyon jó volna, ha később hangszervásárlásra és a szín- j pad felújítására is sor kerül­hetne. Ez nagy segítséget jelen- : tene a Kiváló Művelődési Ott- ' hon cím elnyeréséért folytatott j versenyben. Hiszen jobb körül­mények között a tartalmi mun­ka is mindjárt könnyebb. És községünk több lakosát mozgó­sítaná ... Most még nem tudni, sikerül-e elnyerniük a szeghalmiaknak a kiváló címet. De törekednék rá, ennek érdekében minden erőfe­szítést megtesznek... és ez a község lakói számára feltétlenül nyereséggel, haszonnal jár. sntesmm. aa K 1970. SZEPTEMBER 12. zsúfoltak, ezért nem mindenkor és mindenhol van lehetőség ári­ra, hogy a tanulók elméleti és gyakorlati oktatását a kívánt szinten valósíthassák meg. A kevés kollégiumi férőhely is oka, hogy sok fiatal mond le arról, hogy az általános vagy középiskola befejezése után szakmát tanuljon. A jelentés megállapítja, hogy tapasztalatok szerint igen sokan „behunyt szemmel” választanak szakmát, figyelmen kívül hagy­va a rátermettséget, adottságot. Legtöbb esetben a szülők sem irányítják e kérdésben a fiatalo­kat megfontoltan, hogy e lénye­ges lépésben, egy életreszóló el­határozásban, helyesen döntse­nek. Még mindig a felkapott szakmák, divatos munkahelyek telítődnek, ugyanakkor mező­gazdasági szakmunkástanulónak kevesen Jelentkeznek. Igaz, hogy erről a mezőgazdasági üzemek vezetői is tehetnek, hi­szen sokszor nem is fogadják szívesen üzemi gyakorlatra a fiatalokat vagy nem a szakmá­jukban dolgoztatják őket. Bár a pályaválasztási irányí­tásban az elmúlt két évben van javulás, mégsem kielégítő ez a munka. Többek között ez is oka annak, hogy a mezőgazdasági üzemek 256 fiatal szakmunkás igényére csak 90-en jelentkez­tek a járásban. Többek között, mert hiszen azt sem lehet fi­gyelmen kívül hagyni, hogy a járásban legalább 380 férőhely­be! kellene bővíteni a kollégiu­mokat. A kedvező arány a mezőgaz­dasági és ipari szakmunkáskép­zésben 50—50 százalékos meg­oszlás lenne. Ezzel szemben jelenleg a szakmunkásképzés erősen az ipari üzemek szak­munkás-képzés irányába fejlő­dik. A demográfiai kérdésekről adott tájékoztatás megállapítot­ta, hogy az emelkedés 1969-ben befejeződött és 1970-ben már csökkent az iskoláskorú gyer­mekek száma a járásban, mégis elérték, hogy ebben az időben se csökkenjen a szakmunkás- képzésben továbbtanulók rész­aránya. A kormánynak azt a rendelkezését, amely meghatá­rozza, hogy a létszámtöbbletet szakmunkás-tartalékra kell ki­képezni, főként a kevésbé ked­velt szakmákban, a járás csak részben tudta megvalósítani. A szolgáltató- és építőiparban, a mezőgazdaságban, a zöldségter­mesztésben és az állattenyész­tésben nincs elegendő szakmun­kás-tartalék. Jócskán van tehát mit tenni a gyulai járásban is a szakmun­kásképzés irányításában. A vég­rehajtó bizottság határozatából adódik, hogy bővíteni szükséges a szakmunkásképző kollégiumo­kat, javítani a pályaválasztási tanácsadás munkáját, az ipari és mezőgazdasági üzemek veze­tőinek pedig a jelenleginél sza­rosabb kapcsolatot kell terem­teniük az iskolákkal. Az a jó, ha az arra érdemes fiatalokat ösztöndíjakkal segítik a tovább­tanulásban, hiszen senki számá­ra sem lehet közömbös, hogy az elkövetkező évek, évtizedek szakmunkás-utánpótlása miként alakul. Botyánszki János Jegyxetlapok as eleki könyvtárból Kert-könyvtár Tulajdonképpen a könyvtár kertjével kellene kezdeni. A nemrég gazos bozótos udvaron most ezer színben csillogó virág­ágyak pompáznak. A szegélye­ken a frissen kaszált fű, belül a látható szeretettel nevelt orosz­lánszájak, petúniák sora gondos kezek munkájáról vall. A kert-könyvtár pedig? — A legnagyobb virágágy kör alakú, szabad területet fog közre. A tér közepén kútgyűrű, egy leendő asztal „lába” — asztallap jön rá nemsoká —, faoszlop áll ki be­lőle — erre kerül majd az óriás napernyő. Amint elkészül, ol­vasóteremként használhatják a körben ülők. Kert-könyvtár. Vajon másutt van-e már ilyen? ízlelgetem a szót. Vajon így hívják-e majd Eleken? Remek dolog. Vajon há­nyán tudják a leendő látogatók közül, hogy elkészültét kinek kö­szönhetik? ...A szocialista címért versen­gő két termelőszövetkezeti asz- szony-brigád munkája. De in­kább úgy mondanám: ajándéka a könyvet szeretőknek. Büszkeség és panaszkodás A könyvtár vezetőjével beszél­getünk... A tőle kapott adatok: — Elek lakóinak száma: hat­ezer. — Könyvtári olvasók száma: ezerszáz. — Évente kölcsönzött könyvek száma: hetvenezer. Legfőbb.büszkeség: az alvosók háromhetenként szatyorszámra viszik haza a könyveket. Legfőbb panasz: a fűzött könyvek borítója hamar tönkre­megy. Magyarázat (s ez már újra büszkeség): egy-egy népszerű ol­vasmány rövid idő alatt igen sok kézen megy keresztül. Idegen nyelvű könyvek Másfél hónappal ezelőtt sú­lyos csomag érkezett a könyvtár címére. Német nyelvű alkotáso­kat küldött benne a Könyvtár- tudományi és Módszertani Köz­pont. Mtssekönyveket és verse­ket. ismeretterjesztő műveket és regényeket — Hauff és Becher, Strittmatter és Keller írásait. Azóta újabb — román íróktól való — kötetekkel gyarapodott a nemzetiségi állomány. Sado- veanu, Arghezi, Popovici, ás Ca- ragiale müveit az elkövetkezen­dő napokban már kölcsönözhetik az olvasók. Kitüntetés A könyvtáros: Kalász Erzsé­bet. Halkan, minden feltűnést kerülve dolgozik. S hogy jól, arról árulkodik a könyvtár rend­je, a gyerekolvasók polcán sora­kozó játékok, a sok-sok cserepes virág. S tanúskodik az a Minisz­teri Dicséret, amellyel alkotmá­nyunk ünnepén kitüntették. Meg az olvasók száma, ezeregyszáz eleki lakos könyvszeretete... D-ő PAMUTTEXTILMCVEK békéscsabai gyára (Pamutszövő) f e 1 v esz szövő munkakörbe átképzősöket és gyakorlattal rendelkező szövőket, valamint 13 évet betöltött lányokat és fiúkat szövő­ipari tanulónak. Bővebb felvilágosítást a gyár üzem- gazdasági osztályán. 1924

Next

/
Thumbnails
Contents