Békés Megyei Népújság, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-09 / 186. szám
KOROSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET VALLANAK A ROMOK Lehet, hogy nem I. István király szarkofágja volt? Vigasztalanul esik az eső, amikor a fehérvári István Király Múzeum romkertjénék kis irodájában tisztelettudóan kopogtatok. íróasztalnál majdnem teljesen ősz hajú, de fiatalos arcú, élénk tekintetű, egyszerű, kedves asszony fogad. — Van-e rá lehetőség, lyá bazilikához fűződő állami és egyháza tevékenység még akkor is megmaradt, amikor Fehérvár helyett Buda lett az ország fővárosa. Mint ismeretes, I. István, fejedelmi atyja halála után négy évvel, koronát kapott a pácától. A koronázási ünnepségre egyhajós, félkörAz István halálát követő bel. és külviszályok késleltették a bazilika építésének - végleges befejezését, amely később többször is tűzvész áldozata lett. A török időkben mohamedán szentéllyé alakították át. Az 1601. évi ostrom alkalmával az itt tárolt lőszer felrobbant, s ezzel a bazihogy megnézzem a rom- kertet? — tudakolom, mivel érdeklődés híján a ráccsaj körülzárt terület zárva van. Bár egy ízben láttam már a romkert anyagát, István királyunk születésének közelgő ezeréves évfordulója újra felkeltette érdeklődésemet iránta. — Semmi akadálya — hangzik a válasz. Aztán az esőtől hajtva, sietős léptekkel elindulunk a romkert szemben levő bejárata felé. Az első látásra nem túl sokat mondó romok, érdekes faragványok, sírkövek között, s szavai nyomán szinte megelevenednek a sokévszázados műtárgyak. Leírásokból tudjuk, hogy Géza fejedelem és István király Székesfehérvár mai belvárosának helyén alakította ki a pogány-kerasz- tény fejedelemség központját. Alba Regia, azaz Székesfehérvár a királyi család, s a magyar állam politikai, társadalmi tevékenységének színhelyévé vált — jórészt I. István bölcsessége és előrelátása révén. Illő kegyelettel úgy is fogalmazhatnám: az ősi Alha Regia a magyarság fennmaradásának szimbóluma. A romkertbe lépve legelőbb a bazilika, szerény maradványai tűnnek szembe. A kőfallal körülvett korabeli várban állott a Géza fejedelem által alapított első keresztelőegyház, egyben az államalapító hamvait őrző templom és a király saját, személyi használatára épült bazilikája. A vámegyed egykori jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, minthogy a kiráAz un. István szarkofág. íves szentélyű templomot építetett, külső harangtoronnyal. Ami az építést illeti, négy év az egyhajós bazilika építéséhez sem nagy idő. Hogy e viszonylag rövid idő alatt mégis felépült, az azzal magyarázható, hogy a faragott kövek jó részét a közeli rómaikari kisvárosból, Gorsiumból szállították ide és használták feL Ezt a templomot bővítette ki István a hadjáratokon szerzett kincseivel háromhajós bazilikává, amelynek hossza 76, szélessége pedig 38 méter volt, s amely az idők folyamán már 8000 fő befogadására is alkalmassá vált. A XII. századi Hartvik-legenda szerint — ami újra csak István bölcsességének és hatalma megszilárdításának bizonyítéka —, a király ezt a bazilikát saját egyházának tekintette, amely egyetlen püspök alá sem tartozott. Ez fontos jogi és gazdasági előnyöket jelentett, illetve az egyházzal szembeni nagyobb függetlenséget. lika teljes pusztulásnak indult, A nagyon szépen megépített romkertbe ösz- szegyűjtött maradványok az 1936—38-ban végzett ásatások során kerültek elő. A bazilika krónikájához tartozik, hogy oda csak a királyi család tagjai temetkezhettek. Az eddig fellelt források szerint 14 királyunkat temették ide. A bazüikabeli sírokat Dzse- lálzáde Musztafa tőrök történetíró írta le legpontosabban. _ Leírása, hitelét egyébként a múlt században előkerült érintetlen királysír igazolta. III. Bélát ezüstkoronával, ezüst karddal, jogarral, sarkantyúval, karpereccel, aranygyűrűvel és ereklyetartóval, valamint rézkereszttel temették el, feleségét, Antiochiai Annát pedig aranyozott •ezüstkoronával, aranygyűrűvel és aranycsipkés1 ruhában. Sajnos, a többi királysírból csak néhány dísztelen mészkő- és vörösmárvány zárókő maradt fenn. A bazilikabeli sírok kifosztása már Mátyás halála után elkezdődött. Így ezekből alig-alig maradt valami. A többszöri kifosztás során megbolygatott sírokból előkerült maradványokat az 1936-os feltárás idején a romkert bejáratától balra, egy egyszerű kereszttel díszített, fehér kőlappal fedett közös sírba helyezték. Közvetlenül a romkert bejáratánál egy fedett csarnok közepén őrzik azt a szarkofágot, amely Európa egyik legjellegzetesebb románkori emléke. Ez a korábbi elképzelések szerint magának I. Istvánnak a szarkofágja volt. (I. István földi maradványait egyébként — kivéve jobbját — a székesfehérvári püspöki székesegyházban őrzik). A budai mészkőből faragott szarkofág három oldalát faragványok ékesítik. A jobb oldali lapot két_ két nyolcszirmú rozetta díszíti, amelyek hatszárnyú kerubot fognak közre. A bal oldali lapon a két szélső rozetta helyén egy- egy életfa látható; ezek Ádámot és Évát jelképezik, akik a paradicsom kapujában fogadják az elhunytat. Az előlapon kifaragott, kezében csecsemő); tartó, repülő angyal a halott lelkét szimbolizálja. Az újabb kutatások és történeti források feltételezik, hogy nem István király feküdt a szarkofágban. A feltevések szerint a sírláda a X. század végén készülhetett. Hartvik püspök 1112—16 között — a szemtanúk elmondása alapján — leírja az István szentté avatásának alkalmával történt exhumálást. E szerint István a bazilika földjébe ásott, fehér márványlapokkal bélelt, a padlózat szintjéből kissé kiemelkedő, kőlappal fedett sírban feküdt. Az egy darabból faragott római kori szarkofágból átalakított sírláda valószínűleg sohasem volt földben. Ez a csodálatos románkori műalkotás azonban, rendkívül magas művészi színvonala után ítélve, minden bizonnyal az Árpád-ház valamelyik tagjának a kőkoporsója lehetett. A látottak hatása alól kissé feloldódva, az ember képzelete már szabadabban csapong. Arra gondol, milyen csodálatos, világraszóló szépségek tanúi lehetnénk mi is, ha nem lett volna törökdúlás, ha nincsenek pusztító tűzvészek, ha a trónkövetelő Habsburg császár, Miksa zsoldo_ sai elkerülik Álba Regiát, s ha a történeti és művészi értékek iránt tanúsított közöny nem hordát ja szerteszét áz István-kori bazilika pompás köveit — közönséges építkezésekhez. Boros Béla * ? f * | A szarkofág jobb oldali lapja. IA szerző felvételei) Túrón István: Őrködnek hűen.,» Huszonöt éves a határőrség Ismerem én is az ösvényeket, Hol járőr ballag néma éjszakán, S erdők hős ölén száz titok lapul. Ismerem jól a madárfüttyöket S felriadt szarvas körme-dobaját. Gyakorta elvisz ma is az emlék, Merre más jár most, bársony ég alatt, S nyomomban lépve, talán egy lányról Sző álmot csendben, kit vigyázni kell_— Csakúgy, mint gyárat és piciny tanyát, Ahol szülője róla álmodik. Szállnak az évek. Huszonöt tavasz Lépdelt már végig portyák útjain, S fiák vették át apák fegyverét, Örködnek hűen, völgyön és hegyen •— Dobó-unokák, új végvár-hősök —, S róluk mond halkan szárnyas éneket A büszke öröm és a tisztelet. Pataj Pál Csónakok Csukás István; Könnyet áhító,.* Könnyet áhító boldogság hull rám, fekszem a parton; mint köszörűkövön a kés: szúnyog sír kitartón. Csónakot cipelnek olajbőrű fiúk, s a lányok billegő csípőjén s a mell között hó-villanások. Hát fuss már, fuss már, teljesebb öröm ver itt ma sátrat! A kötélen tenyérnyi zöld nadrág, melltartó szárad. Andrássy Lajos: Valakinek, ki úgysem érti Ki forradalmár: sosem szeleburdi. Hebehurgyán a Törvényt élni sem, oktatni sem lehet, ily „mondolat” csak csapdos s nem nézi kiben üt sebet, nem egyszer, józan fontolás helyett gazdába csap... Lehet, ficánkolása, szemnek impozáns látvány, s fülnek is hatásos, a lélek bizony nem rezdül gyökérig tőle mint bumeráng viszont lehet halálos.
