Békés Megyei Népújság, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-09 / 186. szám

— Egy őrig műgyöjlő tanäcsai, kezdők számára ­Azt hiszem, leghelyesebb, ha nagy-képű útbaigazítások helyett elmondom: én hogy csináltam... A kezdét visszavehet gjm- naz.ista kórómba. Szenvedé­lyes levelezőlapgyüjtő vol­tam, — réme a családnak, barátoknak, távoli ismerősöknek, s mihderikirtek másnak, aki­ről feltófelézhe'.ő Voll, hogy valamiféle levelezést folytát. Il£ mödbrt úagyon szegény kis legértyké léténv re beutaztam Rómát és Fi­renzét, PáriZst és Bolognát, Sienát és Nürnbérget, per­sze Sárospatakot, Beszterce­bányát, Visegrádot és a Váskápút is. Aztán a képes- levelezőlap-utazás már nemcsak a városokba Irá­négyszerese, nyolcszorosa völt a levelezőlap méreté­nek. S mivel a papiros töré­keny, ezért a legszebbeket felragasztottam kartonra. Meg kell mondanom, ennek immáron majdnem 4Ö éve. Minthogy világkörüli átázá­sokra nem igen volt mó­dom a pálya kezdetén, hát a gondosan felkásírözótt reprodukciók pótolták szá­momra a párizsi Louvre-t, a léniúgrádi Ermitage-t, á bécsi Künsthistotischés Mú­zeumot, a müncheni Plna- kbthekát, és á többi világ­hírű művészeti könyvtárát. Amikor anyagilag kissé jöbb körülmények közé k'e­a fridzsidert, a televíziót, á m'ötórbiciklit, a Villánymeg- hajtású varrógépét — meg­vegye ezt is. Ha mégsem tehetné meg — tartson ki a szép reprodukcióknál és művészeti könyveknél (megcsonkítani szigorúan tilos!), ámely'ék szöveggel, tanúi máhnyál gazdagítják az 'éiméh^t. És ha valahol a közelben kiállítás vad — merijen á föltétlenül! — Rt ért az élő művészet min­dig többét nyújt. Ne tagad­juk meg magúnktól a mű­élvezet örömét, — életün­két tesszük teljesebbé, lel­kivilágunkat gazdagabbá áltála dál György Sándor 'ni ........ ' inni S idíciy Sdndöir Kapu nyúlt, hanem az egyes pa­lotákhoz és a paloták mű­kincséihez is. Anélkül, hogy á lábamat valaha is ki foltom volna Budapest poros, füstös, szegényes ha­todik kerületéből, megis­merkedtem Giottőval és áz artgyáli Fra Angelicoval, a csodálatos léleklátóval, Rembrandttal és a hűvösen izzó Dürerrel, rajohgtam Cránachért és elérzékehyül- tem az ártatlan lelkű Cörot virágzó fáin és tovalibbenő tündérein... Mindezt néhány száz levelezőlap jóvoltából. Ezek a képeslapok végül is elkalauzoltak a Szép­művészeti Múzeumba. Per­sze Szerencsés fickó voltam, mert a mi múzeumunk — bármily kicsi nép vagyunk is — állja a versenyt Euró­pa neves gyűjteményeivel. Megtanultam, hogy a fény­kép, a reprodukció sohasem adhatja visisza az igazi mű­alkotást, tehát előbb-utóbb ismeretséget kell kötni az „igazi” rajzzal, akvarellel, olajfestménnyel, szoborral, fafaragással. Mindez . nem jelentette azt, hogy a rep­rodukció-gyűjtést abbá- hagytam, szenvedélyem (családom szerint mániám) most oda vezetett, hogy ösz- sZékunyeráltam az ismerő­seim minden folyóiratát, árúit már úgyis kidobásra ítéltek. Néha kilőnyi papi­rost kellett átböngésznem, míg találtam egy-egy szép reprodukciót, de ez már rül tem, rézkarcokat, met­szeteket keZüténí gyűjteni. Félreértés né essek, nem bálim sznobizmusból, ha­nem azért, mért ezekét ak­koriban krajcárokért áru­sították. Ahogy megjött az étvágyai», fölfedeztem a modem grafikát iá (peúszé a sokszorosított műfajt). Abból lndűltam ki: inkább megszerzem egy jó művész rézkarcát, mint egy gyehgfe piktor jóval hivalkodóbb, ittipönálöbb féstméhyét. A háború, mint aúnyl más kincset, elpusztította a2 éh szerény kis gyűjtemé­nyemet is. Mindent élőiről kellett kezdenem — hiszen még a könyvtáram is el­pusztult. fiát most is sze­rény rézkarcok, nyomatok, rajzocskák nyitották meg, a sort, aztán következték a festmények. A kedves ol­vasó erre bizonyára gúnyo­san elmosolyodik: — az író úhiák biztosán több pénzé van, mint nekünk! — Nem tudok válaszolni, hisz sen­ki zsebében nem kutatha­tok. De való igaz, hogy aki­ben megvan a vágy a szép­séges dolgok iránt, az ugyánúgy összegyűjti a íe- Velézőlapokát, mint én tet­tem hajdanán, vadászni fog a szép reprodukciókra, mint ahogyan éri vadásztam s megtalálja a módját; hogy tésziétúe — csak Úgy riütit ■an mama Emlékezés Csorlds HUSZONÖT ÉVVEL, ez­előtt, 1945. augusztus ele­jén halt meg a legérdeke- s'ebb, le'gnépszer'tibb, s egy­úttal ít legtalányosabb magyar színész, Csortos G^üla. űiühkácSón szüle­tett, 1883. március 3-án. Apja sZánivebő őrmester, a kegp'etl'enségig rideg és szi­gorú 'em her. Fidt a jegyzői pályába szánta, de a fíú- tte.lt 'á festészethez volt ked­ve. Mái- a festőiskolái fel­vételire gondolt, amikor hozzáértők meghallották szavalatát, és ázóhnál á Színművészeti Akadémiát ajánlották neki a festészet helyett. Csortos jelentke­zett, felvették, és l9'Ó4-ben színészi oklevelet nyert. Háróihévi vidéki működés úpin Pfesíre szerződtették. Első Szerepe után Molkár Ferenc, a sikeres színpadi író így nyilatkozott róla: „Végre vak Színész, akinek hikes szüksége hálás sze­repre, mert tehetségé van hozzá, hopy maga légyé ha­tásossá a legkisebb felada­tot is.” Molnár Ferenc nem téve­dést. Csortos Ölpite nigy- vekéPés színészi pályája során minden színpadi fel­adatát érdekessé tudta teám. Mapás, izmos alakja haVhát hízásnak indult, s ‘akiikor figyelmeztették, hógp jó leVme alakjára vi­gyázni, ázl felelte, hogy nem a testével, hanem á fejével játszik. Általában azt tartották róla, hogy ha­tárokat és korlátokat nem ismerő, mindent mépoldálii tudó színészi ösztön kísérte végig egész pályáján. Szl- ttészi és emberi lénye d szélsőségek között ingado­zott. A színpadok volt hó­dító és szebelmés, szeszé­lyes nagyúr, gazdag imádó, tragikókiikus figura, drá­mai hős, világhódító csá­szár vágp király, de v'ólt öper'eítfígura is, fcófete U, nemcsak a színházak szín­padain, hanem, még á cir­kusz porondján is. Az élet­ben — többszöri házassága ellenére — magányos, zár­kózott, elutasító, bn'égköze- líthetetlen, de titokban jóté­konykodó, , a gyengéket vé­dő, a hatalmasokkal szem- beszálló és szembenálló egyéniség költ. Sokak gyer­mekkori nélkülözéséiből magyarázzák azt az ÓröVh- teli habzsolást, amelyet az !étkéz ésekkéí, rkházkódis- bán, vágy egyszerűek csak a neki megtetsző tárgyak tömeges vásárláSáb'áú Pyá- ícoroít. BUDAPESTEN szinte rhihden színházban játszóit, mert nyugtalan természete miatt hosszú ideig riéki ma­radt meg egy helyék. Álig túlzás, ha azt állítjuk, hogy 'több szerződést szépéit m'eg, mint aháÚyat kötött. Az volt ugyanis a vélemé­nye, hogy abban az időben a színész ki volt szolgáltat­va a színházigazgató kényé, nek, s él ketíéít fópádniá. & szerződést, hehópy áitás kélküi rnáí-'ádjók. fid ftzPtl- ban kínálkozik egy ked­vezőbb ~ lehetőség, a kizsák­mányolt színész éljek veié, szerződésszegés áiák is, fe­ssen csak a jogait gpaköról- ja. A művész jogvédelmét nemcsak saját személyére nézve tartotta mérvadónak, — 1919-ben, az első szabad színész szakszervezeti vá­lasztáson ö is az elnökségi jelöltek között szerepelt. Művészetének és sikerei­nek t Itten é'gyékiségébefi rejlett. Uralkodott szerepei felett, S kiíkdépyikke Rá­nyomta művészi egyékl s‘é- ® gének a bélyegéi. De szili­Gyulára te mindek szerepéből ki­buggyant komédiázó kedve is, amely gyakran megne­vettette közönségét, és oly­kor meghökkentette szí- késztáriáíí. ftoSft negy­venéves színészt pályája so. rán több mint 250 szerepet játszott. A Vígszínház és az egykori Magyar Színház színpadán sok magyar szer­ző darabját vitíe sikerre, de legnagyobb sikereit Molnár Ferenc vígjátékaiban arat. tä. A LilHóWt Hídszerepében egyszerre bolt gyengéd és durva, érzelmes és ciníküs, trágikúS és komikus. Tül ’á huszadik előadáson történt, hogy d IÍÍ. felvonás záró­jelentében, amikor Liliom höltan fekszik, s a rebidők- orvos megállapítandó a ha­lál beálltát, a légzést égő gyertyáinál próbálja ki, a „halóíí” Csórtós hirtéted felüli, és élfújta a ppertyH. A drí'mál hatásúak termié- Széieiék Pépé töóli, székéii- Csére félvohásvég es szurtet következeit, bhiáíátt a kö­zönség jól klkácághílta magát a nemvárt fordáid­on. NAGYSZERŰ AlARÍ- PÁSA Volt Hauptmann Naplemente előtt című dá- iábjánák fctettsén tánácéó- sa. Ezzei jutott művészete csúcsára: a Kisfaludy Tár- sáság Gkegúss-dljádal ju­talmazta é'kt'é, ami abban az időbéh a legnagyobb Színészi kitüntetés volt. Csortos Gyula Bajor Gizikéi együtt kapta meg eZt á rit­ka, etek hatévenkéúl kió'SZ- táska kerülő jíítalmát. Ké­sőbb a Nemzeti Színház HgfákéM több érdékes Shakespeare-szer epei ját­szóit: A velencei kálmár Shplóckjál, A windson víg nők Falstaffját, a Szénl­lí-áhéji dióm vácmát. mgy sikere bőn lüh- ferként Az ember tragédiá­jában, amit Szegeden is többször játszott á Szabad­téri Játékokon. Itt történt meg, hogy Horthy Miklós­áé késésé miált 15 perccel később kellett az előadáit kezdeni. Csörlos-Lucifert a rendező visszaküldte a színpadról az Öltözőjébe a lövészetének és sikkreiYitk titka egyéniségében rejlett kormányzóm érkezéséig. Horthyné megérkezett, az előadást ei akárták kezde­ni, de Csortos nem jelent meg a színpadon. A? 'öltö­zőjében ült és 'azt ráohdta: eddig ő vákátott meg én- pem, ntöst vákjón rám Ő 15 percig. Es fiefn volt addig hajlandó Színpadra Íépfeí Magatartására jellefhző, hogy amikor megalakult a rosszemlékű Színész Ka­ntába, Csortos nem volt haj­landó igazoló, szárhwzási papírjait felküldeúi. Végül maga a káVnlSzl'er kérte, legyen szives kámár'ai fel­vételét kérh.1, hiszen etek kamarai tág léphet szín­padra. Erre Csortos egy lítt- talüiás borítékba telte a névjegyét és azt küldte el ipazólAsúl. Hatalmai pöbfákja és tes­tes fekmete elteltére fittet Szép rúegjeíenésű, elegá ns férfi bolt. Kevesen tudtak fb'ákkót ÜgP viSeiVtl, mirit ö, de szívesen öltötte rnapdra á bökó'crúhát Is, há szerépe Úgy kívánta. Mdf a n'énife filWl korábldk is sokat fit- Piezeít; d hangosfilm beve­zetése utáh pódig á leg­többet fopiálkóztáiöii ráa- pyár színész bolt. Eők ‘ém- Vékézétes és möbá'AándŐ, ma is élvezhető filrhsz'erép őrzi éml'ékél, a többi között á HyppóiÚ, a lakáj, Vissza az úton, Szerelmi láz, Az új földésúr: Az aranyember ái A kábajákó lélek. BUDAPEST OSTROMÁT budai lákásíbak pincéjé­ben, betegen beszelte át, a'e á félszabádntás Után tt pró­bákra tolóko'csíh bitéibe magát, a Nemzeti Színház­bán még egyszer 'eljátszot­ta Csehov: A medve című vígjátékának Szmirnov sze­repéi, és ellentétekből álló lényéhek megfelelően, epy városligeti bohózatban epy dalt énekelt, felejthetetlen éfáléket hagyva mindén b‘éWdÜ és kángú színházi közönségben. Dr. Cenner Mihály

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents