Békés Megyei Népújság, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-05 / 182. szám

Minden korábbinál több külföldön élő magyar látogat haza — Hazánk felszabadulásának jubileumi évében és az állam- alapító István király millenniu­ma alkalmából mintegy százezer hazalátogató magyarra számítot­tunk. Ennél azonban minden bi. zonnyal sokkal többen keresik fel az óházát — mondotta Kár­páti József, a magyarok világ- szövetségének titkára, az MTI munkatársának. Míg a korábbi években zöm­mel olyan céllal érkeztek, hogy rokonaikkal, szeretteikkel talál, kozzanak, most a szülőföld irán­ti érdeklődés, ragaszkodás is fő­motívummá „lépett elő”. A ma­gánjellegű látogatásokat sorra- rendre a csoportos utazások váltják fel. Legutóbb például az USA-ból egy 180 tagú, Kanadá­ból pedig — a Kossuth Beteg­segélyező Egyesület szervezésé­ben — egy 150 tagú népes cso­port érkezett. Első alkalommal lá­togatott haza Kanadából a re­formátus egyesület 160 tagja is. De érkeztek és érkeznek magyar vendégeink csoportosan a többi között Izlandból, Grönlandról, Dél-Afrikából és számos más közeli és távoli földrészről, or­szágból. Jól felkészültünk fogad­tatásukra : gazdag programmal várjuk őket, hogy minél alapo­sabban, sokoldalúbban ismer­jék meg a mai magyar valósá­got. A határállomásokon, a re­pülőtereken, műsorfüzetet kap­nak kézhez, amelyből mindenki kedve szerint válogathat a leg­különfélébb programokból. A legnagyobb érdeklődés termé­szetesen az országjáró túrák iránt nyilvánul meg. A világ- szövetség külön, e célra utazási irodát létesített. A legtöbben a Dunántúlt, az Alföldet. Pécset, Szegedet és a Balatont keresik fel. Lehetővé tesszük egyébként gyárak üzemek, termelőszövet­kezetek, állami gazdaságok meg­tekintését is. Művészetét a világ tökéletesebb megismerése vezeti Jankay Tibor tárlata Békéscsabán A békéscsabai Munkácsy Mi­hály Múzeumban július 12-e ótő tartó kiállítás, mint sokak előtt ismeretes, az 1947 óta Californiában élő Jankay Ti­bor itthon festett képeiből áll — kivéve a grafikák közül 15- öt, amelyeket most küldött a művész Amerikából, Los An­gelesből: A változatosság — inkább különbözőség — uralja a mú­zeum nagytermét, ahol a fest­mények bemutatására sor ke­rült. Előadásmódja mintegy tükrözd a művész végigjárt út­ját: Tokajt, Nagybányát, Szentendrét, Kecskemétet — s eközben a párizsi Julian Aka­démiát és egyéb külföldi útjait — egyéni gazdagodását az idő haladtával. Nagybányán festett képei sze­replője elmerülni vágyó, ana­lizáló művész; a színek orgiái, a birtokba vett perspektíva, némii kubisztikus bontása az „üres tér”-nek: ezek e kor­szak legfőbb' jellemzői. A so­rozat utolsónak vélhető darab­ja a „Nagymosás” már a kép- szerkesztés erősségével tűnik ki. Harsogó dekorativitása, épp Nagybányán, a művész idegen­kedését mutatja e festői irányzattól. A kiállítás rendezése nem követ szoros kronológiát — ezért is sok a különbség az egyes képek között, másrészt | meg kell . mondanunk azt is, hogy az "itthon maradt anyag többszörös válogatás maradé­ka, a művész magával vitte műved nagy részét, s mint ké­sőbb küldött litográfiái, réz­karcai is bizonyítják — újra­élte, s más stílusban újrafo­galmazta őket. Cigánykompozíciód az Iványi Grünwaldéra emlékeztetnek — Cigánycsalád c. képe tipikusan olyan. „Lófürösztés”-e áttetsző pasztell jei vei — Szőnyire. Egyik leszebb képe a Súlyko- lók. A hallatlanul friss hatást az akvarell-kréta keverése ad­ja. Rokonsága a „Nyolcak”-kal félreismerhetetlen — képszer­kesztésében, térábrézolásában, gyakran színhatásaiban is meg­nyilvánul ez — Czóbelre, Be- rényre feltétlen gondolnunk kell. Legkiforrottabb képei ezek, s köztük is nagyszerű állomások az „Egyedül”; a „Munka után”; az „Olvasó”; a „Pihenők”; a „Csendélet”. A „Munka után” erős téráb­rázolása formáinak fűtöttsége C zóbeles; az „Egyedül” ex­presszív ereje, feszített érzelmei a fojtott sárgákban, az előtér­ben közbezárt alak sötétebb tömegével — több is minden­féle hazai és külföldi ráhatás­nál — a mélyen érző, miszti­kumhoz vonzódó Jankay saját arca. A lírai lengés az egye­dülálló nő alakján, a „Féltés” körülsimogatott formái, szür­ke-rózsaszín harmóniája — mind sajátos Jankay-jegy. „Csendélet”-e — e korszakát tekintve — egyedülálló jelen­ség. A színek egymásmellettí- sége, zöldek és lilásrózsaszí- nek, kékek, valamint a formák konturozott volta a Fauves-ok („Vadak”— modern francia mű­vészcsoport neve) és Cézanne eredményeit magukénak valló Nyolcak vonása. A később festett „Lány nap­raforgók között” ismét Fauves- hatást mutat — két pár ellen­tétes színre építve: kadmium narancsok és vörösek szerepel­nek i bolyás kékkel es cinóber- zölddel. Grafikáit sokkal nagyobb léptékkel lehetett kezelni. A Nagybányán készítettek éret­tebb alkotások, mint az ek­kori festmények. Képei a kife­jezés rendkívüli mélységével gyarapodnak: „Ablakban”, „Nővérek”. De elmélyült ábrá­zolások születnek a tájról is: . „Falu a hegyek között”, „Al- * maszedők”. Párizsi grafikái közül négyet lehetett csak kiállítani. Meg­figyelhetjük a „Párizsi nő”-n s a „Montmartre”-on, hogy pontosabbá, tudatossabbá vál­va a művész — ugyanakkor részletezőbb is lett. Megdöb­bentő a „Ketten” c. képe ki­fejező ereje, mélysége. „Lány virággal” c. képe nem hagyo­mányos szépségideál — szim­bolikus tartalma félreismerhe­tetlen. Újabban küldött képei a kis­teremben jobb oldalt kiállítot­tak — rézkarcok, litográfiák, kombinált sokszorosítások. „Merengő” c. litográfiája klasz- szikus formáival monumentális szépség, „Gondolkodó csabai ember”-e elmélyülésre késztet. S újabb alkotásait — az idő­ben soron következő, hatvanas években készített terrakottáit szemlélve (sajnos csak fény­képekről) már az Európán- kívüli művészeteket tanulmá­nyozó Jankayt láthatjuk. 1968—69-ben kombinált nyomdai eljárással készített grafikáinak monumentális jel­zőrendszere, örök érvényű mon­danivalói már az életmű ta­nulságainak összegzését tükrö­zik. Talán kitűnt az eddigiekből, hogy ez az életmű napról nap­ra téglánként épített város. Legfőbb sajátossága a szünté- len változás, újjáteremtődés. A megható benne az, hogy töret­len alkotókedv, a világ tökéle­tesebb megismerésének és bir­tokbavételének vágya él Jan­kay Tiborban ma te. V. Kiss Margit Magyarnóta-eslek csütörtökön Gyorsmérleg ax egyetemi felvételeknél Javult a munkás-parasztgyerekek aránya Békéscsabán, a Fegyveres Erők Klubjának kerthelyiségé­ben augusztus 6-tól, négy csü­törtök estén „Münden piroe, fe­hér rózsát” címmel magyarnóta- esteket rendeznek. Az esten An. dó Mihály, a város, rádióból is közismert kitűnő magyarnóta- énekese működik közre a klub népi zenekarának kíséretével. A zenekart Mohácsi Sándor diri­gálja. A műsort este 6 órakor kez­dik és ro3sz idő esetén a klub nagytermében tartják meg. Gyorsmérleget készítettek a Művelődésügyi Minisztériumban az idén eddig felvett nappali tagozatos új egyemistákról, fő­iskolásokról Bár a felvételik még nem záródtak le — augusz­tus végén döntenek például a fellebbezések ügyében — első lépcsőként néhány jelentős in­tézményben: összegezték az újon­nan felvett hallgatók adatait. Ezekbe az intézménytípusokba együttvéve csaknem 21 ezren kérték felvételüket és közülük eddig 8 131-et vettek fel a kö­vetkező tanévre, az 1971—72-es évre pedig további 2 074 az „előfelvett” hallgatók száma. Évről évre visszatérő gond, hogy csökken a fizikai dolgozó szülök gyermekeinek érdeklődé­se: mind kevesebben adják be jelentkezésüket a felsőoktatási intézményekre. Négy évvel ez­előtt, az 1967—68-as tanévre például, még a jelentkezők kö­zött 40,5 százalékban képvisel­tették magukat, az idei arány pedig már mindössze 36,6 száza­lék. A felvettek között azonban —, ha nem is jelentős mérték­ben —, örvendetesen javult a fizikai dolgozó szülők gyerme­keinek aránya. Az összes fel- vettekből a fizikai dolgozók Tanszervásárlás gyermekeinek aránya a tava­lyi 40,2 százalékról 41,2 száza­lékra javult. Legnagyobb a „visszalépésük” a fizikaiaknak a tanárképző fő­iskolára és a műszaki egyete­mekre való jelentkezésnél: az előbbire csaknem 20, az utóbbi­ra pedig 12 százalékkal keve­sebben nyújtották be jelentke­zési lapjaikat, mint az előző évben. De a kisebb jelentkezés ellenére ezekben az intézmé­nyekben is változatlan az ará­nyuk, vagy éppen emelkedett. Legjelentősebb javulást a tudo­mányegyetemeken érték el: a tavalyihoz képest 23,7 százalék­kal emelkedett a fizikai dolgo­zó szülők gyermekeinek száma, az agrártudományi intézmé­nyekben pedig 14 százalékkal javult az eredmény, s mindez az ösozes felvettekhez viszony!, tott arányukat is javította. Vál­tozatlanul kedvezőtlen viszont a helyzet az orvostudományi egye­temeken: bár ugyanannyian je­lentkeztek fizikaiak, mint ta­valy, az összes felvettek között három százalékkal tovább csök­kent számuk az előző évihez képest. (MTI) Az UNIVERZÁL Kiskereske­delmi Vállalat szarvasi papír- és írószerboltjában jól felkészül­tek a tanszeivásárlásra. Iskolai osztályonként 300 előre csoma­golt füzet és írószer várja a ve­vőket, s már két hét óta napon­ta 50—60 iskoláé vásárolja meg a tanszereket. Az üzlet vezető­jétől kapott tájékoztatás szerint 800 ezer forint iskolaszer-kész­lettel rendelkeztek. Tavaly a ha­sonló időszakban probléma volt, hogy a szarvasi főiskolák tan- szerözükségletét nem tudták be. szerezni, az idén azonban szá­mításba vették a nagyobb keres­letet. Vöröskfiy János: A fekete macska visszatér KEMREGEJSY — 3 Irodájában találta a megyei rendőrkapitányt, aki rögtön közölte vele, hogy a helyszínt már biztosították. A szó: „hely­szín”, a békés, idilli türlstaház- ra vonatkoztatva, nagyon el- szomorítóan csengett. Annál nagyobb megkönnyebbülést je­lentett Beke számára, hogy pa­rancsnoka is munkahelyén tar­tózkodott, s a telefon másod" perceken belül összekötötte vele. Kertész ezredes, örömé­ben, hogy beosztottját nem ér­te nagyobb baj, közvetlenre fordította a szót. — Rágyújthatsz, Laci..; — mondta melegen, s Beke ebből már azt is tudta, hogy pa­rancsnoka szívesen venné, ha munkához látna. — Persze, csak ha elég erősnek érzed ma­gad ... a dohányzáshoz.:. A parancsnokságon már tud­tak a Vadgalamb rejtélyes pusztulásáról. Megállapították, hogy a Bakonyban gyakorla­tozó tüzéralegység melyik ez­redhez tartozott, s egy elhárító százados útban volt Násfára, az ezred állomáshelyére. Beke a másik szálon, a ka­tasztrófa színhelye felől akart elindulni a nyomozással s ezt Kertész ezredes nyomban en­gedélyezte is. Megállapodtak, hogy másnap este ő is, az ez­redhez kiküldött százados is visszatér Budapestre, ahol a parancsnokságon beszámolnak az első eredményekről. Az őrnagy, alighogy helyére tette a kagylót, kocsit kért, s egy rendőr főhadnagy kíséreté­ben elindult a szerencsétlenség színhelye felé. A veszprémi ut­cákon már égtek a lámpák, a város békés és nyugodt volt, tele sétáló diákokkal. Beke, a kocsi ablakából szomorú pil­lantást vetett egy fényképüzlet kirakatára, ahol esküvői képek csillogtak. „Holnap Jutka képe is ott, lesz már az egyik kör­mendi Fényszöv kirakatában.” De ő már újra szolgálatban volt! Az erdő sötétjében baljós látványt nyújtott a romos tu­ristaház. A villanyvezetéket még nem hozták rendbe, a kan­tinból petróleumlámpás pislá­kolt, minjt egy kísértetfogadó ablakából. A teraszra kanyaro­dó kocsi reflektora bevilágított a széttépett falú hálóterembe, fénye a fekete macska tetemé­re hullott. A Vadgalamb gyá­szos és elátkozott hely benyo­másét keltette; az egyetlen de­rűs színfolt a kék Wartburg volt, amely szemlátomást sér­tetlenül várakozott az őrnagy­ra. A kivezényelt rendőrök pa­rancsnoka jelentette, hogy a délután folyamán semmi gya­núsat nem észletek: a ház kö­rül idegen személy nem tűnt fel. Beke bement a kantinba: mindenekelőtt az idős házas­párral akart beszélni. Csak a férfit meg a fiát találta ott. — A feleségem még mindig rosszul van, a kislányom ápol­ja, de azért idehívatom őket... Tetszik tudni, a borzasztó ijedtség! Micsoda szörnyű eset! Hogy is fordulhat elő ilyesmi, kérem, amikor béke van? Az őrnagy felelhetett volna, de ő nem felvilágosító előadást akart tartani, hanem informá­ciót szerezni. — Reggel úgy láttam, hogy sok vendéget vártak... — Meg is érkeztek, kérem. Igaz, hogy elkésve, mert a he­lyi autóbuszjárat, amellyel jöt­tek, defektet kapott. Ez volt a szerencséjük, ezért maradtak életben. Különben... — Kik lettek volna? Mármint a vendégek..; — Harminc diáklány, csupa tizenöt éves kislány. Gimnazis­ták, a tanárnőjük már jó előre lefoglalta a hálótermet. Úgy volt, hogy nyolc óra után ér­keznek s mindjárt lepakolnak, elfoglalják a termet, aztán meguzsonnáznak, és túrára in­dulnak. Az apáca szerint, aki velük jött, mindent percre ki­számítottak...

Next

/
Thumbnails
Contents