Békés Megyei Népújság, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-04 / 181. szám
Társadalmi bíróság ítélt a gyulai harisnyagyári táppénzcsaló ügyében Nemrég került az OFOTÉRTüzletekbe az új rendszerű, nagyon hasznos optikai játék, a 12-től 20 évesek számára. A készletből távcsöveket, nagyítókat, sőt iskolai használatra kiválóan alkalmas kis mikroszkópot lehet összeállítani. (Fotó: Demény Gyula) A gyulai harisnyagyár társadalmi bírósága Bonsi Sándor elnök vezetése mellett táppénzcsalási ügyet tárgyalt az elmúlt héten, csütörtökön. V. Gy. meghamisította a táppénzzel kapcsolatos orvosi igazolást, hogy két nappal több »dót nyerjen. A táppénz csalási kísérletet Braim | Ferencné társadalombiztosítási elő- i adó leplezte le s az ügy a társadalmi bíróság elé került. A csü- törtökön megtartott tárgyaláson a i bíróság méltányolta a íiatal dolgozó megbánást mutató beismerését, valamint azt, hogy a közösségiét a két nap után járó táppénzzel, 133 forint kár érte volna. Büntetésül egy évre kizárták a jutalmazásból és a rá eső, nyereségrészesedés 30 százalékát sem kaphatja meg. A határozat nem jogerős. Munkahelyen elkövetett lopást leplezett le az üzemben Buksa György üzémrendész. Ezt az ügyet a társadalmi bíróság csak abban az esetben tárgyalhatja, ha a gyulai ügyészség oda visszaküldi. A társadalmi bíróságoknak megvan a maguk fontos szerepe ezért is állították fel azokat. Ennek ellenére évek óta nem volt, legalábbis nem került nyilvánosságra ilyen bírósága tevékenység, pedig ez segíti az üzemen belüli fegyelem fejlődését és erősödését. — ai — Szövetkezeti néptáncosok fesztiválja A szövetkezeti néptáncosok III. országos találkozója, amely szombaton Balatonlellén cs Balatonfüreden kezdődött meg, vasárnap Siófokon folytatódott. A két üdülőhelyen nagy sikerrel szerepelt csoportok a siófoki szállodasoron és a Petőfi-sétányon vasárnap délelőtt színes, látványos me- nettánc-versenyt rend r*.cek. amit csaknem tízezer hazai és külföldi vendég tekintett meg. Kulturális létesítmények Egy kultúrház, két tezklüb, egy állami gazdasági és egy községi könyvtár, valamint egy könyvtárklub áll a lakosság rendelkezésére Mu- ronyban. Az idén az iskolában is átadtak egy klubtermet, melynek berendezéséhez 15 000 forinttal hozzájárult az állami gazdaság is. Telnek a pincék — Beszélgetés Samodai Árpáddal, a TÜZÉP Egyesülés igazgatójával — Milyen is az élet: volt idő (nem is olyan régen), amikor a TÜZÉP (építőanyag- és tüzelő kereskedelmi) vállalatok érdekképviseleti központjában az egyesülés vezetői szívesebben nyilatkoztak az építőanyag-ke- reokedelemről, mint a tüzelőellátásról, — ma meg inkább az utóbbit firtató vendéget fogadják szívesebben. A legutóbbi fűtési szezonban nem volt zavartalan a tüzelőellátás. Ennek kapcsán több helyütt szóba kerültek a felkészülés, a készletezés, a nagykereskedelmi elosztás hiányosságai. Az első kérdés tehát az egyesülés igazgatójához: hol tartanak a felkészüléssel az idei szezonra, változott-e valami a tavalyi tapasztalatok ' alapján? — Változott mindenekelőtt a készletezés módja, de szerencsére az értékesítés. Így most a felkészüléssel jobban állunk, mint eddig bármikor. Felkészülni a télre ugyanis nemasak a kereskedőnek kell, hanem a fogyasztónak is: a téli tüzelőt be kell raknia a pincéjébe, még a hidegek beállta előtt. — No, de a vevőnek joga olyan tételben vásárolni a tüzelőt, s akkor, ahogy az neki tetszik, vagy a pénztárcája megengedi... — Vagy, amikor előnyösebb a számára... Azért ezt se feledjük ki. Tehát érdekeltté kell tenni a vásárlót is abban, hogy velünk együtt, egy idóben. a nyári mos, űs2ikös ablakból, élettelenül, kísértetiesen. Fél kilenc volt Az őrnagy egy kórházi ágyon tért magához. A fehér terembe már belopakodott a homály: odakint alkonyodott. Beke felült, s az ablakon kipillantva, az ismerős utcaképről megállapította, hogy Veszprémben van. Második pillantása vérfoltos egyenruhájára esett: ott feküdt összehajtogatva a közeli széken. Ez megnyugtatta. Abból, hogy holmiját nem zárták el, nagyjából kitűnt az orvosok nem hoztak óvintézkedéseket esetleges „szökése” ellen. Mert Beke nyomban fel akart kelni. Közérzete elég keserves volt még, gondolkozni azonban kifogástalanul tudott. A gyengeségen, bekötött fejsebe sajgásán túl, belenyilallt a szomorúság: húga hiába várt rá! S most már, ki tudja, meddig, nem is fog ellátogatni hozzá. Azonnal indul ugyan, csakhogy nem Körmend felé... Következő gondolata a szétlőtt ház volt. A két rejtélyes lövés, amit minden valószínűség szerint ágyúból adtak le. Nyilván nem az országba benyomult ellenség, hanem a néphadsereg valamelyik gyakorlatozó egysége. Az eset azonban így is fantasztikus és ijesztő, s ahhoz, hogy bekövetkezzék, annyi tragikus véletlennek kellett összejátszania, amennyit a. sors nehezein produkálhat. Az első véletlen, hogy a vaktöltények közé éles lövedék „keveredett”. Ehhez már önmagában is óriási „rövidzárlat”, felelőtlenség kellett, akárki volt is az oka. A második „véletlen”, hogy a kezelőszemélyzet nem vette észre a kétfajta lövedék közötti különbséget, holott formájuk, súlyuk — legalábbis normális körülmények között — egészen más. De, ha mindez megtörtént is: hogyan lőhettek épp a turistaházra? A lakott helyek mindig kívül esnek a gyakorlat sávhatárán, mint célpontok sohasem adhatók meg. A harmadik véletlen tehát, hogy a löveget éppen a táj leginkább kíméletet érdemlő pontjára irányították. Az eset, miután Beke végiggondolta, majdnem képtelenségnek tűnt. Csakhogy ő maga, aki reggel oly derűsen és gondtalanul indult el hazulról, most pedig egy kórházi ágyon fekszik, a legfőbb bizonyíték: sajnos, megtörtént! A belépő nővér az őrnagyot már felöltözve találta. Beke éppen lehajolt, hogy cipőjét befűzze. Sebe lüktetett, szédülés jött rá. Abbahagyta a cipőfűzést és hátradőlt A nővérke fűzte be a vérfoltos cipőt. Beke két perccel később már a folyosón volt, az ügyeletes orvossal elintézte a hivatalos formaságokat köszönetét mondott a segítségért. Kissé bizonytalanul elindult .hogy nekivágjon az új feladat megoldásának, amihez — természetesen — mindenekelőtt parancsnoka engedélyére volt szükség. (Folytatjuk) időszakban készüljön fel a télre. Erre — hogy érdekeltté tegyük — 15 millió forintot fordítottak a TÜZÉP-válle'átok, a bányákkal együtt. Bizonyos tüzelőfajtáknál 10 százalékos engedményt nyújtottunk (pl. a hazai brikettnél) vagy a tűzifát pl. ingyen szállítottuk haza, ha ebben az időszakban vásárolt valaki. — S önöknek ez a 15 millió forint hol térül meg? Miért ez az „áldozatvállalás” a felkészülésért? — Megtérül. Ez kalkuláció eredménye. Ugyaniis nagy meny. nyiaégű tüzelőanyagot sokáig tárolni — telepeink nagysága, technikai adottságai mellett, a szabad ég alatt — nagy ráfizetés lenne. Tönkremegy a szón, szét- porlik. Nem tudjuk eladni vagy csak leszállított áron. — Ez történt különben 1968- ban, ha jól emlékszem: sok helyen sorba álltak az emberek a friss szénért —, mert a telepek régi elporosodott készletei nem égtek rendesen a kályhában... — így van. Ebből akkor rengeteg vita adódott Több telep árukapcsolással akart magán se. gíteni: frisset csak úgy adtak, ha régit is vittek melléje. Az eredmény: panasz panaszt ért... No, de a pincében, tehát nem a szabad ég alatt kis tételben — 15—30 mázsás halomban — a szén kitűnően, akár évekig is tárolható. Végeredményben — ha különféle árkedvezményeket, szállítási kedvezményeket nem is adtunk volna — az a körülmény, hogy nyáron mindenki friss szenet kaphat, nála meg frissen is marad a tél végéig —, már önmagában is kifizetődővé teszi a téli tüzelő korai beszerzését a háztartásokban. — A biztatás és a kedvezmények eredménye? — 1970 második negyedévében 37 százalékkal nagyobb volt te. lepeink forgalma, mint tavaly ugyanezekben a hónapokban. 63 ezer vagonnal több fogyott. 100 millió forinttal volt magasabb a beváltott tüzelőutalványok ősz- szege. Így, jelen pillanatban az egész évre tervezhető forgalom több mint felét lebonyolítottuk már. — Ez az értékesítés. De van-e tartalék a TÜZÉP „pincéjében”? — A szövetkezetek készleteivel együtt — mintegy 8 ezer vagon — jelenleg 60 ezer vagon áúl rendelkezésre. Ez a mennyi, ség majd egy hónap szükségleteit fedezi: a napi vásárlásokat ebből fedezzük. Forgatjuk tehát a készletet, változtatjuk, nehogy „megöregedjen”. A friss szállítás a készletbe kerül — az előző szállítmányokból pedig kiszolgáljuk a vevőket. Így öreg szén nem marad sem a mi sem a vevők nyakán. — Állíthatjuk tehát, hogy amit ígértek a tavalyi zökkenők után, teljesítve lesz? — Kétségkívül... Az ún. közepes minőségű háztartást szenekből a szükséges mennyisig — már egyrészt a pincékben van, másrészt biztosított, hogy bármikor odakerülhet S ebben palaszén már nincs egy deka sem, a nyerslignit te a néhány évvel ezelőtti 80 ezer vagonról 10 ezerer csökkent — csak a lelőhelyek közvetlen közelében „égetik”, szállításra már nem kell költenünk. Tehát van és lesz is szén, a minőség is jó. Persze a választékkal, a szemnagyságokkal (kapcsolatos kívánságokat még ma sem teljesíthetjük maradéktalanul. Ezeket változatlanul a hazai bányászati adottságok határozzák meg. A Nyírségben pl. aligha lesz kapható dorogi szén vagy Zalában borsodi. A házai gyártmányú brikettet viszont már országosan árusítjuk. A lengyel import szén. bői, keveset kapunk — mindössze 30 ezer vagont A közis mert NDK brikett pedig különösen nem juthat el mindenhova — az idén összesen 46 ezer vagon jön belőle. Ebből 26 ezer már megérkezett, el is fogyott, lényegében már a hátralevő mennyiség is elkelt. Ez a tétel azonban az országos forgalomban — több mint 800 ezer vagon a tüzelőanyag-szükséglet évente — bizony elenyésző. De minden másból lesz, és van elégendő. — Ezt lényegében most, ugye, a TÜZÉP igazgatója — nyilvánosan kijelentette? — Természetesen... Persze mondtam már: ha a bányák rendesen szállítanak... Igen, akkor az idén nem lehet fennakadás. • Az újságíró megjegyzése: úgy tűnik, az idén valóban csak ezzel kapcsolatban lehet okunk az aggodalomra: tudnak-e majd szállítani a bányák zökkenő nélkül. Nem dolgozni — szállítani! Más szóval: Lesz-e elég vasúti kocsi? Júliusban például már volt olyan nap, amikor Borsodban 12 órát, a közép-dunántúli bányáknál 21 órát állt a munka vagonhiány miatt. Az őszi csúcs, forgalom még el sem kezdődött, de hát hiába kel a vagon az árvíz sújtotta országrész újjáépítéséhez... G. F. Kora délután, a pályaudvaron vonatra várakozók izzadtan pihegnek az árnyékban. A vakító fényben csillogó sínekre befut a Budapestre továbbinduló személyvonat. Vad roham, senkinek sincs kedve állva utazni a fővárosig. Az ajtóban, a többi tülekedő utas között feltűnik két kisleány. Lehetnek vagy harmincöt évesek két. ten együtt. Szemükön hatalmas napszemüveg, miniszoknyájuk, lenge blúzuk formás alakot, takar. (Már amennyire ...) Mindkettőjük kezében bőrönd, mint akik üdülésre utaznak< Bepillantanak a kocsiba, s már majdnem visszafordulnak, amikor az egyik észreveszi a fiatalemberek mellett levő egyetlen üres helyet. Társnőjére villan a szeme és máris tolakszik a fiúk felé. — Van itt két szabad hely? — kérdezi ellenállhatatlan mosollyal. — Hogyne, parancsoljanak! — ugranak a fiúk. A szélén ülő készségesen kapja ki a lányok kezéből a nehéz bőröndöket, s izmait megfeszítve nyomja fel őket a polcra. Az ablaknál ülő két fiú beljebb húzódik, készen arra. hogy helyüket átadják a két lánykának. A hátrább álló lányka most hirtelen visszafordul az ajtó felé, s vidáman csicsereg: — Gyere gyorsan nagymami, szereztünk helyet mindkettőtöknek. Méghoz. zá az ablaknál, nem lesz melegetek... Az ajtón hatvan körüli idős nő vezeti be karonfogva legalább húsz évvel idősebb nagymamit, akivel együtt boldogan telepednek le az ablak melletti ülésekre. — No, csókolom, mi megyünk. Lujza néni, tessék vigyázni nagymamira, és tessék írni minél előbb. Koszi a helyet, srácok.., A két kis tünemény pillanatok alatt leugrik a kocsiból, s huncut mosoly- lyal integet vissza a. nyitott ablakon kitekintő két idős nőnek. A srácok? Egy kicsit meglepődnek. Fanyar mosollyal villan egymásra a szemük, a harmadik meg- adóan dűl neki a polctartó oszlopnak, s mindhárman enyhe vigasztalásként hallgatják a két idős asszony eszmecseréjét arról, hogy: Nem is olyan rosszak a mai fiatalok, mint amilyennek mondják őket... O. L. hűtőszekrény legyártása alkalmából rendez. A sorsoláson minden gyártási szám részt vesz. Figyelje hűtőszekrényének gyártási számát!
