Békés Megyei Népújság, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-04 / 181. szám

Társadalmi bíróság ítélt a gyulai harisnyagyári táppénzcsaló ügyében Nemrég került az OFOTÉRT­üzletekbe az új rendszerű, na­gyon hasznos optikai játék, a 12-től 20 évesek számára. A készletből távcsöveket, nagyító­kat, sőt iskolai használatra ki­válóan alkalmas kis mikroszkó­pot lehet összeállítani. (Fotó: Demény Gyula) A gyulai harisnyagyár társadalmi bírósága Bonsi Sándor elnök ve­zetése mellett táppénzcsalási ügyet tárgyalt az elmúlt héten, csütör­tökön. V. Gy. meghamisította a táppénzzel kapcsolatos orvosi iga­zolást, hogy két nappal több »dót nyerjen. A táppénz csalási kísérletet Braim | Ferencné társadalombiztosítási elő- i adó leplezte le s az ügy a társa­dalmi bíróság elé került. A csü- törtökön megtartott tárgyaláson a i bíróság méltányolta a íiatal dol­gozó megbánást mutató beismeré­sét, valamint azt, hogy a közössé­giét a két nap után járó táppénz­zel, 133 forint kár érte volna. Bün­tetésül egy évre kizárták a jutal­mazásból és a rá eső, nyereségré­szesedés 30 százalékát sem kaphat­ja meg. A határozat nem jogerős. Munkahelyen elkövetett lopást leplezett le az üzemben Buksa György üzémrendész. Ezt az ügyet a társadalmi bíróság csak abban az esetben tárgyalhatja, ha a gyu­lai ügyészség oda visszaküldi. A társadalmi bíróságoknak meg­van a maguk fontos szerepe ezért is állították fel azokat. Ennek el­lenére évek óta nem volt, legalább­is nem került nyilvánosságra ilyen bírósága tevékenység, pedig ez se­gíti az üzemen belüli fegyelem fej­lődését és erősödését. — ai — Szövetkezeti néptáncosok fesztiválja A szövetkezeti néptáncosok III. országos találkozója, amely szombaton Balatonlellén cs Balatonfüreden kezdődött meg, vasárnap Siófokon foly­tatódott. A két üdülőhelyen nagy sikerrel szerepelt cso­portok a siófoki szállodasoron és a Petőfi-sétányon vasárnap délelőtt színes, látványos me- nettánc-versenyt rend r*.cek. amit csaknem tízezer hazai és külföldi vendég tekintett meg. Kulturális létesítmények Egy kultúrház, két tez­klüb, egy állami gazdasági és egy községi könyvtár, vala­mint egy könyvtárklub áll a lakosság rendelkezésére Mu- ronyban. Az idén az iskolában is átadtak egy klubtermet, melynek berendezéséhez 15 000 forinttal hozzájárult az állami gazdaság is. Telnek a pincék — Beszélgetés Samodai Árpáddal, a TÜZÉP Egyesülés igazgatójával — Milyen is az élet: volt idő (nem is olyan régen), amikor a TÜZÉP (építőanyag- és tüzelő kereskedelmi) vállalatok érdek­képviseleti központjában az egyesülés vezetői szívesebben nyilatkoztak az építőanyag-ke- reokedelemről, mint a tüzelőel­látásról, — ma meg inkább az utóbbit firtató vendéget fogad­ják szívesebben. A legutóbbi fű­tési szezonban nem volt zavar­talan a tüzelőellátás. Ennek kap­csán több helyütt szóba kerültek a felkészülés, a készletezés, a nagykereskedelmi elosztás hiá­nyosságai. Az első kérdés tehát az egyesülés igazgatójához: hol tartanak a felkészüléssel az idei szezonra, változott-e valami a tavalyi tapasztalatok ' alapján? — Változott mindenekelőtt a készletezés módja, de szerencsé­re az értékesítés. Így most a felkészüléssel jobban állunk, mint eddig bármikor. Felkészül­ni a télre ugyanis nemasak a kereskedőnek kell, hanem a fo­gyasztónak is: a téli tüzelőt be kell raknia a pincéjébe, még a hidegek beállta előtt. — No, de a vevőnek joga olyan tételben vásárolni a tüzelőt, s akkor, ahogy az neki tetszik, vagy a pénztárcája megengedi... — Vagy, amikor előnyösebb a számára... Azért ezt se feledjük ki. Tehát érdekeltté kell tenni a vásárlót is abban, hogy ve­lünk együtt, egy idóben. a nyári mos, űs2ikös ablakból, élettele­nül, kísértetiesen. Fél kilenc volt Az őrnagy egy kórházi ágyon tért magához. A fehér terembe már belopakodott a homály: odakint alkonyodott. Beke fel­ült, s az ablakon kipillantva, az ismerős utcaképről megállapí­totta, hogy Veszprémben van. Második pillantása vérfoltos egyenruhájára esett: ott feküdt összehajtogatva a közeli szé­ken. Ez megnyugtatta. Abból, hogy holmiját nem zárták el, nagyjából kitűnt az orvosok nem hoztak óvintézkedéseket esetleges „szökése” ellen. Mert Beke nyomban fel akart kelni. Közérzete elég keserves volt még, gondolkozni azonban kifo­gástalanul tudott. A gyengesé­gen, bekötött fejsebe sajgásán túl, belenyilallt a szomorúság: húga hiába várt rá! S most már, ki tudja, meddig, nem is fog el­látogatni hozzá. Azonnal indul ugyan, csakhogy nem Körmend felé... Következő gondolata a szét­lőtt ház volt. A két rejtélyes lövés, amit minden valószínűség szerint ágyúból adtak le. Nyil­ván nem az országba benyomult ellenség, hanem a néphadsereg valamelyik gyakorlatozó egysé­ge. Az eset azonban így is fan­tasztikus és ijesztő, s ahhoz, hogy bekövetkezzék, annyi tra­gikus véletlennek kellett össze­játszania, amennyit a. sors ne­hezein produkálhat. Az első véletlen, hogy a vak­töltények közé éles lövedék „ke­veredett”. Ehhez már önmagában is óriási „rövidzárlat”, felelőt­lenség kellett, akárki volt is az oka. A második „véletlen”, hogy a kezelőszemélyzet nem vette észre a kétfajta lövedék közötti különbséget, holott formájuk, súlyuk — legalábbis normális körülmények között — egészen más. De, ha mindez megtörtént is: hogyan lőhettek épp a turis­taházra? A lakott helyek min­dig kívül esnek a gyakorlat sáv­határán, mint célpontok soha­sem adhatók meg. A harmadik véletlen tehát, hogy a löveget éppen a táj leginkább kíméletet érdemlő pontjára irányították. Az eset, miután Beke végiggon­dolta, majdnem képtelenségnek tűnt. Csakhogy ő maga, aki reg­gel oly derűsen és gondtalanul indult el hazulról, most pedig egy kórházi ágyon fekszik, a legfőbb bizonyíték: sajnos, meg­történt! A belépő nővér az őrnagyot már felöltözve találta. Beke ép­pen lehajolt, hogy cipőjét be­fűzze. Sebe lüktetett, szédülés jött rá. Abbahagyta a cipőfűzést és hátradőlt A nővérke fűzte be a vérfoltos cipőt. Beke két perccel később már a folyosón volt, az ügyeletes orvossal elintézte a hivatalos for­maságokat köszönetét mondott a segítségért. Kissé bizonytala­nul elindult .hogy nekivágjon az új feladat megoldásának, ami­hez — természetesen — minde­nekelőtt parancsnoka engedé­lyére volt szükség. (Folytatjuk) időszakban készüljön fel a télre. Erre — hogy érdekeltté te­gyük — 15 millió forintot for­dítottak a TÜZÉP-válle'átok, a bányákkal együtt. Bizonyos tü­zelőfajtáknál 10 százalékos en­gedményt nyújtottunk (pl. a ha­zai brikettnél) vagy a tűzifát pl. ingyen szállítottuk haza, ha eb­ben az időszakban vásárolt va­laki. — S önöknek ez a 15 millió forint hol térül meg? Miért ez az „áldozatvállalás” a felkészülésért? — Megtérül. Ez kalkuláció eredménye. Ugyaniis nagy meny. nyiaégű tüzelőanyagot sokáig tárolni — telepeink nagysága, technikai adottságai mellett, a szabad ég alatt — nagy ráfizetés lenne. Tönkremegy a szón, szét- porlik. Nem tudjuk eladni vagy csak leszállított áron. — Ez történt különben 1968- ban, ha jól emlékszem: sok helyen sorba álltak az emberek a friss szénért —, mert a te­lepek régi elporosodott kész­letei nem égtek rendesen a kályhában... — így van. Ebből akkor ren­geteg vita adódott Több telep árukapcsolással akart magán se. gíteni: frisset csak úgy adtak, ha régit is vittek melléje. Az eredmény: panasz panaszt ért... No, de a pincében, tehát nem a szabad ég alatt kis tételben — 15—30 mázsás halomban — a szén kitűnően, akár évekig is tárolható. Végeredményben — ha különféle árkedvezményeket, szállítási kedvezményeket nem is adtunk volna — az a körül­mény, hogy nyáron mindenki friss szenet kaphat, nála meg frissen is marad a tél végéig —, már önmagában is kifizetődő­vé teszi a téli tüzelő korai be­szerzését a háztartásokban. — A biztatás és a kedvezmé­nyek eredménye? — 1970 második negyedévében 37 százalékkal nagyobb volt te. lepeink forgalma, mint tavaly ugyanezekben a hónapokban. 63 ezer vagonnal több fogyott. 100 millió forinttal volt magasabb a beváltott tüzelőutalványok ősz- szege. Így, jelen pillanatban az egész évre tervezhető forgalom több mint felét lebonyolítottuk már. — Ez az értékesítés. De van-e tartalék a TÜZÉP „pincéjé­ben”? — A szövetkezetek készletei­vel együtt — mintegy 8 ezer va­gon — jelenleg 60 ezer vagon áúl rendelkezésre. Ez a mennyi, ség majd egy hónap szükségleteit fedezi: a napi vásárlásokat eb­ből fedezzük. Forgatjuk tehát a készletet, változtatjuk, nehogy „megöregedjen”. A friss szállí­tás a készletbe kerül — az előző szállítmányokból pedig kiszol­gáljuk a vevőket. Így öreg szén nem marad sem a mi sem a ve­vők nyakán. — Állíthatjuk tehát, hogy amit ígértek a tavalyi zökkenők után, teljesítve lesz? — Kétségkívül... Az ún. kö­zepes minőségű háztartást sze­nekből a szükséges mennyisig — már egyrészt a pincékben van, másrészt biztosított, hogy bármikor odakerülhet S ebben palaszén már nincs egy deka sem, a nyerslignit te a néhány évvel ezelőtti 80 ezer vagonról 10 ezerer csökkent — csak a le­lőhelyek közvetlen közelében „égetik”, szállításra már nem kell költenünk. Tehát van és lesz is szén, a minőség is jó. Persze a választékkal, a szem­nagyságokkal (kapcsolatos kí­vánságokat még ma sem teljesít­hetjük maradéktalanul. Ezeket változatlanul a hazai bányászati adottságok határozzák meg. A Nyírségben pl. aligha lesz kap­ható dorogi szén vagy Zalában borsodi. A házai gyártmányú brikettet viszont már országosan árusítjuk. A lengyel import szén. bői, keveset kapunk — mind­össze 30 ezer vagont A közis mert NDK brikett pedig különö­sen nem juthat el mindenhova — az idén összesen 46 ezer va­gon jön belőle. Ebből 26 ezer már megérkezett, el is fogyott, lényegében már a hátralevő mennyiség is elkelt. Ez a tétel azonban az országos forgalom­ban — több mint 800 ezer vagon a tüzelőanyag-szükséglet évente — bizony elenyésző. De minden másból lesz, és van elégendő. — Ezt lényegében most, ugye, a TÜZÉP igazgatója — nyil­vánosan kijelentette? — Természetesen... Persze mondtam már: ha a bányák ren­desen szállítanak... Igen, akkor az idén nem lehet fennakadás. • Az újságíró megjegyzése: úgy tűnik, az idén valóban csak ez­zel kapcsolatban lehet okunk az aggodalomra: tudnak-e majd szállítani a bányák zökkenő nél­kül. Nem dolgozni — szállítani! Más szóval: Lesz-e elég vasúti kocsi? Júliusban például már volt olyan nap, amikor Borsod­ban 12 órát, a közép-dunántúli bányáknál 21 órát állt a munka vagonhiány miatt. Az őszi csúcs, forgalom még el sem kezdődött, de hát hiába kel a vagon az ár­víz sújtotta országrész újjáépí­téséhez... G. F. Kora délután, a pályaud­varon vonatra várakozók izzadtan pihegnek az ár­nyékban. A vakító fényben csillogó sínekre befut a Bu­dapestre továbbinduló sze­mélyvonat. Vad roham, senkinek sincs kedve állva utazni a fővárosig. Az ajtóban, a többi tüle­kedő utas között feltűnik két kisleány. Lehetnek vagy harmincöt évesek két. ten együtt. Szemükön ha­talmas napszemüveg, mini­szoknyájuk, lenge blúzuk formás alakot, takar. (Már amennyire ...) Mindkettő­jük kezében bőrönd, mint akik üdülésre utaznak< Be­pillantanak a kocsiba, s már majdnem visszafordul­nak, amikor az egyik észre­veszi a fiatalemberek mel­lett levő egyetlen üres he­lyet. Társnőjére villan a szeme és máris tolakszik a fiúk felé. — Van itt két szabad hely? — kérdezi ellenáll­hatatlan mosollyal. — Hogyne, parancsolja­nak! — ugranak a fiúk. A szélén ülő készségesen kap­ja ki a lányok kezéből a nehéz bőröndöket, s izmait megfeszítve nyomja fel őket a polcra. Az ablaknál ülő két fiú beljebb húzódik, ké­szen arra. hogy helyüket át­adják a két lánykának. A hátrább álló lányka most hirtelen visszafordul az ajtó felé, s vidáman csi­csereg: — Gyere gyorsan nagy­mami, szereztünk helyet mindkettőtöknek. Méghoz. zá az ablaknál, nem lesz melegetek... Az ajtón hatvan körüli idős nő vezeti be karonfog­va legalább húsz évvel idő­sebb nagymamit, akivel együtt boldogan telepednek le az ablak melletti ülések­re. — No, csókolom, mi me­gyünk. Lujza néni, tessék vigyázni nagymamira, és tessék írni minél előbb. Koszi a helyet, srácok.., A két kis tünemény pil­lanatok alatt leugrik a kocsiból, s huncut mosoly- lyal integet vissza a. nyitott ablakon kitekintő két idős nőnek. A srácok? Egy kicsit meglepődnek. Fanyar mo­sollyal villan egymásra a szemük, a harmadik meg- adóan dűl neki a polctartó oszlopnak, s mindhárman enyhe vigasztalásként hall­gatják a két idős asszony eszmecseréjét arról, hogy: Nem is olyan rosszak a mai fiatalok, mint amilyennek mondják őket... O. L. hűtőszekrény legyártása alkalmából rendez. A sorsoláson minden gyártási szám részt vesz. Figyelje hűtőszekrényének gyártási számát!

Next

/
Thumbnails
Contents