Békés Megyei Népújság, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-30 / 203. szám
Hetvennégy forinttal a világhírig Megjelent a Bibliotheca Bekesiensis 4. száma II gyomai nyomdászat! múzeum megnyitásával kapcsolatban a dr. Papp János szerkesztésében megjelenő bibliofil könyv- sorozat újabb kötettel gazdagodott A békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola igazgatósága és a gyomai községi tanács közösen kiadták a világszerte ismert Kner Imre levelezésének és szaktanulmányainak jellemzőbb részeit. A szép kis kötet a Kner Nyomdában és a csabai gimnázium tanműhelyében készült a szakközépiskolás tanulók vizsgamunkájaként. A válogatást és a sajtó alá rendezést Elek László főiskolai tanár végezte, az anyag legalaposabb ismerője, hiszen Kner Imre terjedelmes levelezését kora költőivel, tudósaival es művészeivel tavaly ő rendezte sajtó alá. Sajnos emost kiadott tetszetős kis kötet csak 500 példányban jelent meg, könyvárusi forgalomba •aligha kerül, pedig minden magyar könyvszerető embernek fél kellene rázni a lelkiismeretűt, hogy könyvészetiink milyen pótolhatatlan vesztesége a nyilasok által gaz módon meggyilkolt Kner Imre elmúlása. A kis kötetet Elek László az esztéta és tudós finom ízlésével és éleslátásával hét ciklusra osztotta, melyek ragyogó fényt vetnek Kner Imre emberi és művészi karakterére. Nem lehetett könnyű munka a roppant levéltömegből kiemelni azokat a részeket, amelyek legjellemzőbbek Kner Imre legfontosabb és legeredetibb gondolataira, de Elek László a kitűzött célt maradéktalan teljességgel érte el. Az első ciklus a Kner család néhány nemzedékének történetével ismertet meg. Kiderül belőle, hogy az ősök vándorló könyvkötők és könyvárusok voltak s csak a Bach-korszak kényszerítette a nagyapát a letelepedésre, ö Gyomán élte le életét, árulgatván az akkori szellemi táplálékot: a vásári ponyva apró füzeteit híres betyárok kalandjairól. Előbb a pozsonyi rabbiképző tanulója volt, de szíve hamarosan visszavitte ősei mesterségéhez: ő is vásári árus lett. Unokája érezhető büszkeséggel írja egyik levelében, hogy az öreg kitűnően ismerte az ó- és újszövetség minden részét s legkedvesebb foglalkozása volt fizikai munkái elvé- geztévei Károli Gáspár és Káldy György fordításainak összehasonlítása az eredeti héber szöveggel. Az apa: Izidor 1882-ben nyitotta meg üzemét Gyomán 74 forinttal s egész sor nehézség, bukások, újra talpraállások után jutott el üzeme a világhírhez. Arról ' is tudomást szerzünk, hogy ő volt az első magyar nyomdatulajdonos, aki félévi alkalmazás után egyheti fizetéses szabadságot adott munkásainak; aki vidéken elsőnek valósította meg a napi nyolcórai munkaidőt s annyit fizetett munkásainak, mint pl. az aradi nyomdák. Imre fiát már 12 éves korában kivette a gimnázium III. osztályából, mert orvosa korai vaksággal, sőt halállal ijesztette meg. Ez szerencsére nem következett be, de az ifjú Kner Imre megtanulta a mesterséget a szedéstől kezdve s mikora fizikai munkakörből kikerült, nem távolodott el a munkafolyamattól, hanem fiöléj-e emelkedett s ami tudást, kultúrát szerzett mint autodidakta, azt mind belevitte a műhelyébe Apjához irt egyik levele szerint arra igyekezett, hogy kötelességtudó, hasznos polgára legyen hazájának. A második ciklus pályakezdésébe, első irodalmi élményeibe és nyomdászata tapasztalataiba ad betekintést. Szemléletesen, írja le, hogy eleinte apja műhelyében az ablak mellett, később az udvaron álló nagy, öreg bodzafa ágai közé bújva, vagy a sárga- orgona-bokrok alján olvasta izgatott érdeklődéssel Don Quijote, Árgirus királyfi, Világbíró Nagy Sándor és Ubrik Borbála történetét tartalmazó pony- vafüzetkék százait. Mikor később megmutatta Móra Ferencnek a gyűjteményét, a nagy tudós és író köny- nyezett a meghatottságtól, mert első olvasmányai neki is ezek voltak. A ponyvafüzeteket Petőfi követte, aki a magyar múlt, a magyar táj és a magyar élet szemléletével ajándékozta meg. Majd Ady Endre, akiről szomorúan írja, hogy sem az írók, sem a fiatalság nem kapaszkodnak mint utolsó mentőövbe az ő 'kultuszába, akinek minden sora ma is eleven és aktuális. A ciklus néhány következő levele nyomda- technikai kérdésekkel foglalkozik. Elismeréssel emlegeti Fülep Lajos nevét, aki elindította őt a fametszetek könyvbe való ízléses beépítésének útján. Említi, hogy a lipcsei nyomdászat! technikumban sokat tanult a németektől, de a nem németektől is, s eljutott odáig, hogy nevét világszerte tisztelettel emlegetik. Tatsúki, japán barátja azt írta neki, hogy vannak Japánban, akik megfigyelték, miként hatott a Kner-féle tipográfia a német nyomdászat fejlődésére; Ernst Poeschel, a legnagyobb német nyomdász találkozásukkor azt mondta néki: „Boldog volnék, ha gyakran elérném a tipográfiában azt a színvonalat, amelyet ön minden könyvében elér!” Stanley Morrison, a kiváló angol nyomdász nyilatkozata szerint; „Van egy ember, Kner, az tudja, hogy a tipográfiában miről van szó.” Ezt csak azért írom meg — írja Szabó Lőrincnek 1941-ben —, mert érzem, hogy „moriturus te salutat” s hogy tudnék még használni a magyar ügynek. Könyvművészeti elveit és tapasztalatait tartalmazza a harmadik ciklus. Megtudjuk, hogy 1919-ben a románok elvitték gépei kétharmadát, Trianon következtében elszakadt vevőterülete kétharmad része. Könyvek kiadásával üzeme alig foglalkozott, fő munkája közigazgatási és banknyomtatványok, valamint báli meghívók előállítása volt. Ha ki is adott egy-két könyvet, azokra mindig ráfizetett, ö adta ki Szabó Dezső: Napló és elbeszélések c. kötetét, elolvasta az Elsodort falu kéziratát is, de keserű szájízzel visszaadta azt az írónak, mert erkölcstelenségei és egyéb hibái miatt nem tudott ve. le közösséget vállalni. Mata Jánosnak azt írta élete utolsó évében, hogy miként Bartók és Kodály új zenét teremtettek a valódi néphagyományból ég a múlt nemes és igaz kul- túrművészetéből, ő is kereste a nyomdászat igazi hagyományát és össze akarta azt egyeztetni a modem technikával. így született meg a Kner Klasszikusok és a Monu- menta litterarum, a Kner- kiadványok csúcsteljesítményei. Létrejöttüket Kozma Lajos és Király György tették lehetővé, Kozma a fametszetes tipográfiai díszítések alkotásával, Király György a maga szinte hihetetlen tudományos apparátusával, s a múlt és jelen kapcsolatait állandóan elevenen érző szívével. E két nagyszerű kiadvány, sorozat sorsáról mégis le- hangoltan számol be 1934- ben Fülep Lajosnak: „Ez a két sorozat nekem mint kiadónak büszkeségem és felejthetetlen élményem, de üzletileg teljes, száz- százalékos tévedésnek bizonyult. A konjunktúra alatt kiderült, hogy abszolúte semmi szükség nem volt rájuk a piacon. Ezerkétszáz példányban nyomattam, de nem kelt el belőle háromszáz példány sem. Pedig tervemet olyan korban valósítottam meg, ami. kor a múlt és tradíció többet forgott a szájakon, mint bármikor is valaha. Az eredmény világosan mutatja, hogy nem kell ez a dolog azoknak sem, akik legtöbbet emlegetik!” Király György halála után évekig nem akadt senki, akihez fordulhatott, volna. Nem bízott senkiben, élhatározta, ha kell is könyveket produkálnia, nem ad ki jelenkori írót, nem vállal közösséget kora irodalmával. Szabó Lőrincce! váltott leveleiből kiderül, hogy műfordítások kiadásait tervezte, persze nem nagy példányszámban. Üze. me egyszer elért magas színvonalát meg akarta őrizni, munkásait zökke- nésmentesen kifizetni, s népes családját eltartani, ami nem tette lehetővé, hogy a jövedelmező üzletágaktól nagyobb tökét elvonjon. A nyomdászat és az agrárválság kérdéseivel foglalkozik a negyedik ciklus. Az agrárválságról a magyar népért aggódó szívvel írja 1930-ban: „Mi lesz az országgal, mi lesz a gazdával a 14 pengős búzaár mellett? Mi lesz az agrárrendszerrel, amely kiuzsorázta a földet s ezért a magyar búza nem éri el a versenyképes minőséget. De főleg mi lesz a szegény emberrel, aki nyáron csak 8—10 hétig tud dolgozni s télen már nem lesz mit ennie?” Földessy Gyulának borús kedéllyel írja:. ... a nyomda itt évtizedek óta gyűlölet tárgya. A jómódú gazdák és urak gyűlölik, mert a bérek és fizetések nálunk sokkal magasabbak, mint a helyben szokásosak... s télen állandó kenyeret már csak nálam kaphatnak a gyomaiak. A ciklus nyomdászati része két fiaskóról számol be. Az 1932-es nemzetközi Goethe-centenárium könyv- művészeti kiállítására Kner háromkötetes Goe- the-antológiát készített, hogy valami magyar dolgot is ki lehessen állítani. Az antológia tipográfiája Schiller 1792. évi Musen Almanachjának rekonstrukciója volt, Kner elkeseredve írja Fülep Lajosnak: ... „a 3 kötetet a reális 18 P. helyett 6 P-ért adtam. Elkelt 80 példány, ajándékba és bírálati példányként elment 130 az elosz- togatottakon kívül. Azt azonban, hogy amiben minden tudásom, szeretetem, kultúrám, munkatársaim minden hite és reménye benne van fitymálják, észre sem vegyék, azt nem lehet kibírni”. A másik fiaskó még érdekesebb. Kner megismerkedett Rexa Dezsővel, aki megtalálta Kazinczy egy olyan nyomdai kéziratát, amelyen pontos utasítások vannak a szedő számára. Kner a kézirat áttanulmányozása során meglepetve látta, hogy Kazinczy oly pontosan értette és érezte saját kora nyomdai stílusát, ahogy az akkori szakemberek sem értették. Elhatározták Rexával, hogy facsimile kiadásban megjelentetik e roppant értékes tipográfiai dokumentumot. Rexa saját költségén megcsináltatta a klisét, Kner adta a papírt és a maga munkáját. A kiadványt itthon közönnyel fogadták, viszont az a 45 külföldi könyvtár és szakember, akiknek Kner a kiadványt elküldte, a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak a magyar nyomdaipari kultúra e dokumentumáról. A budapesti nyomdászkong- resszuson 1937-ben a Kner referátuma került első helyre Angol korreferense szerint nemcsak hogy kifogásolni válója nincs, hanem soha még az aktuális stílusprobléma ilyen precíz, hiánytalan formu- lázását nem olvasta. A ciklus többi levelei a nyomdavezetésnek, a Kner nyomda ár- és bérpolitikájának, a munkásmozgalomnak, a szocializmus ideológiájának, a nyomda munkásainak családi és anyagi problémáival foglalkoznak. Az ötödik ciklus a fasizmus egyre erősödő szorításának tükörképe. „Ügy érzem — írja Fülep Lajosnak —, hogy a világ tele világnézeti bacilusokkal, a felelőtlenségnek, tudatlanságnak, hitetlenségnek ezernyi fajtájával.” A sajtó körül a viszonyok teljesen korrumpálódtak. A kiadás, a sajtó, az irodalom éo, a sajtó egymáshoz való viszonya keresztül-kasul megrothadt és minden elvesztette hitelét. A rendszernek kirekesztő hatása van — írja Buday Györgynek — de tőlem a magyarságot elvenni nem lehet soha, mert az nagyon mélyen gyökerezik énben- nem. Egész életem minden problémája a magyarság életérdekeibe kapcsolódik.” Földessy Gyulához írja: „H-a az ember olyan zsidó, aki zsidóul érezni és gondolkozni nem tud, hanem a magyar lelki és- sorsközösség tagja, akkor igazán tragikus a helyzete.” PJata Jánosnak azt írja, hogy néhány év előtt 30 000 kötet kiadványt osztott szét a közkönyvtárak számára. A népkönyvtárak visszautasították ajándékát, a_ diák- szövetség egy köszönő szóval sem reagált e gesztusra. Buday Györgynek elpanaszolja, hogy közigazgatási nyomtatványainak tervezeteit és módszereit versenytársai vígan és büntetlenül „elorozták”. Egyetlen lehetséges dolog csinálni, amíg lehet, tűrni, ameddig lehet s amikor mär nem Tehet, itt elpusztulni. Tipográfus voltát még legmegalázóbb helyzetében sem tudta megtagadni. „Mikor munkatáborban voltam — írja Ja- schik Álmosnak —, esős napokon, mikor nem lehetett kivonulni, a szalmazsákon ülve Misztótfalusi Kis Miklós Mentség-ének korrektúrájával foglalkoztam. A könyvet negatív fotókópia után pontosan szedve készítettük el, betűhű kiadásban.” Persze, ennek a remek kiadványnak a sorsa sem lett különb eddigi bibliofil könyveinél. A hatodik ciklus Kner tipográfiai tanulmányainak és rádi óelőadásai nak vezető gondolatait adja. Nagy elődei közül Gutenberg, Misztótfalusi Kis Miklós., a Didót család és Bodoni kultúrtörténeti jelentőségét méltatja, Bikfalvi Falka Sámuel tipográfiai munkásságát pedig erős kritikával illeti. A hetedik ciklus Kner gondolatait összegezi a nyomdászat művészetéről. E gondolatkörről tanulmányokat írt, rádióelőadást tartott, sőt néhány levele is érinti ezt a témát. Minden mondata elárulja, hogy a magyar tipográfia legnagyobb művészt volt, aki a lángelme tudatosságával járt az általa leghelyesebbnek tartott úton. Ismertetésemet Durand Fé- lixhez irt levele pár mondatával fejezem be mint lelke ízig-vérig magyar voltának fénylő tükrével: ... mikor az egész magyar nyomdaipar szélsőséges külföldi divatok után szaladgált, vagy hamis suly- tásos nemzetieskedésben tobzódott, mi visszatértünk a valódi magyar tipográfiai tradíció forrásaihoz. Az egész világ nemzetközi nyomdai díszítő anyagot használ, csak egy nemzetnek van saját tipográfiai díszítő anyaga és ez a Kner Nyomda Kozma féle díszítő garnitúrája. Tudják ezt Osakától San-Francis- kóig a beavatottak.” Ennyit ad a kis könyv Kner gazdag levelezéséből. Köszönet illeti meg Papp János dr-t a kiadás gondolatáért s Elek Lászlót, aki a töredékes levélrészletekből olyan mesteri kézzel tudta e nagy magyar nyomdász emberi és művészi portréját az olvasó elé vetíteni. Fülöp Károly Egy hét az Albatrosban Orsóval Emil ma ablakod a tengerre néz holnap hogy is volt álom az egész ma vulkán ködült kráterébe látsz holnap nincs ösvény oda se találsz ma sziklacsipkék klasszikus zene holnap egy pillanat ma kellene ma megejtenek lágy pinéta-ligetek holnapra ölelésüket majd hiheted ma „ANNA MARIA LAURO Ferry boat” holnap csak képeslap lesz a hajód ma utolsó előtti nap gyors lázroham holnap ISOLA VERDE nincs több egy ha van ma még csodálhatod bármerre mész holnaptól ablakod a tengerre néz (Forio d’ Ischia) Mohácsi R. Ferenc Anya gyermekéve!
