Békés Megyei Népújság, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-23 / 197. szám
Házastársak tarka hasábok ■ : ■ ■ — Nem tadnád kissé több ■ gyöngédséggel mondani azt, ; hogy ,,kincsem?!” (A Weitwoche karikatúrája) j ■ ■ •■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■«■■■■■■■■a» £ a ÖTLET ! Az ember nem is gondolná, : hogy milyen sok területről kap- » hat ötletet sajátos egyéni prob- ! lámáinak megoldásához. Nekem ; például nagy segítséget jelentett ■ nejem olyan irányú kérdés«- ■ neík megválaszolásában, hogy ■ mikor megyeik haza, a meteoro- : lógiai intézet korábbi előre jel- ■ zéseinek „valószínűsége”. Azóta | csak annyit mondok nejemnek: t — Fiacskám, úgy 8 óra körül : megyek haza. Ennek valószínű- ■ sége 30 százalék. Sajnos, azonban, ezzel az j iránymutatással családom tag- í jaj is éltek. Nejem például az ; este csak úgy mellékesen meg- » jegyezte, hogy az e havi kony- j, hapénze nagyon úszik (ilyen s úszómester mellett nem csodá- * lom), és hogy hó végéig élég le- ! gyen, annak valószínűsége 60 ] százalékos. lányom is nagyon fejlődőiké- ! pes, mert közelgő államvizsgája ; előtt kijelentette, hogy a siker ; valószínűsége 50 százalékos. Ráadásul azt tapsztaltam, : hogy főnököm is figyelemmel • kíséri a meteorológiai jelzése- jj két, mert legutóbb úgy nyilat- j kozott, hogy végzett munkám : jutalmazásának valószínűsége 20 j százalékos. Nem is csodálom, mert példá-. : u-1 hétfőn reggelenként mindig • úgy megyek be munkahelyemre, I hogy az e napra beütemezett : munkám elvégzésének valószí- ! nűsége 10 százalékos. OKI ! A központból felhívták a nagy élelmiszerbolt vezetőjét: — A nemrég megüresedett eladói állást egy bizonyos Zsora nevű fiatalemberrel kell betölteni! — közölte röviden a főnök. — Ez a Zsora különleges eladói tehetség. Fogadják hát kellő szeretettel, s szervezzék meg a munkáját oly módon, hogy a bolt eladói kollektívája Zsora példája nyomán sajátítsa el a korszerű, kulturált kiszolgálás legapróbb fogásait is. A boltvezető sértődötten jegyezte meg, hogy jó, jó, a bolt eladói mindenkor készek arra, hogy fejlesszék magukat, bár az ő kollektívájuk sohasem kullogott az utolsó sorban. Zsora, az atlétatermetű tehetség három nap múlva érkezett meg és a halosztály pultja mögé került. Az első vevő mozgékony, moiett nénike volt. Sokáig nézte, szomlélgette a halállományt. — Nehéz a választás, néni? — kérdezte búgó hangon Zsora. — Nehéz bizony! — Parancsoljon, például, rombuszhalat. Csodálatos különlegesség! Olyan finom a húsa, mint egy tündérlány csókja. Persze, azt is meg kell mondanom, hogy az idősebbeknek nem ajánlhatom teljes felelősséggel, mivel, eléggé zsíros. Az öregasszony el volt ragadtatva Zsora behízelgő modorától. Csicseregve kérdezte meg: — No, és akkor mit ajánl az idősebbeknek ? Leonyid Lenes: A tehetség — A maga aranyos kis jóakaróját, a tőkehala csikát Az érelmeszesedés ellenségét. — Jó, jó, hát akkor ebből adjon kedvesem — mutatott a néni ragyogó szemmel a kínált árura. — Ó, igazán köszönöm a kedves figyelmét! — zsongott Zsora baritonja. A vevő a pénztárnál megjegyezte: i — Az önök új eladója dicsérni valóan figyelmes, kedves... — Pedig semmi dicsérni való nincs benne, — legyintett a pémztárosnő. — Csak hajlong, meg riszálja magát a vevők előtt!... Az üzlet egyéb osztályairól átátjöttek: napközben az eladók, hogy megtekintsék a tehetséges Zsora kiszolgálói módszerét. Az- tás egymásra kacsintottak, és azt mondták: — Nézzétek csak, hogy «szálja magát! Már tíz napja dolgozott Zsora az üzletben a vásárlók legnagyobb megelégedésére, amikor a boltvezető felhívta a központot: — Nagyon kérem, drága igazgató elvtárs, szíveskedjék minket ettől a Zsorától megszabadítani ! •« — Csak ne olyan hevesen! — 5 szólt vissza a főnök. — Hát; 5 — Szeretsz? — Szeretlek! — Bizonyítsd be! — Hogyan? — Azt neked kell tudnod. Elmentem az idegenlégióba. öt év múlva visszajöttem a Szál — a — Ma — Leikumi maharadzsa 248 karátos gyémántjával. — Most szeretlek? — Aki öt évig itt tud engem hagyni egyedül, az nem szeret... Megkaptam az irodalmi Nobel-díjat. A Szerelem nyakába akasztottam: — Most szeretlek? — Kedves, de ez ma már nem divat. Cseréld be valamire... Megmásztam a Himaláját és lőttem neki valami szőrös dögöt. A szűcs azt mondta, kettő van belőle a világon. — Most szeretlek? — Tudod, hogy a pettyes rosszul áll nekem... Nyertem kétmilliót a lottón. — Most szeretlek? jj — Mond, te tény- : leg azt hiszed, hogy ; engem pénzért meg \ lehet kapni?!.Átmentem a má- : sik szobába svungot • venni, én adtam ne- ■ ki két olyan pofont, i hogy azokat ki lehet í vinni a nemzetközi * vásárba. I — Nem elég, hogy ; nem szeretsz, mo§t ■ már ütsz is...!? Feladtam. Felé se jj néztem két hétig. 1 Ma szól a telefonom. ; Sírós hangon ó: — Hát már nem I szeretsz?... Deák G-usztáv : nMHimiiHHniiiiiiiniiiiiiiiniuiliKnillllimHniHtltniiiiillliliMiiiimil! .......„Ml , ........ , * n em veszik észre, hogy ez a fiú 1 valóságos kereskedelmi zseni?!jj — Már hogyne vennénk észre, I ám ennek ellenére is kérem, S szabadítson meg minket ettől a J tehetségtől! A kollektívánk any- ; nyira morog már... — Morog, morog!... No, és mi- | ért morog? Mi kifogásuk van i Zsora ellen? — Azt mondják a dolgozók, | hogy Zsora túlzottan udvarias-1 kodik, riszálja magát, szinte I megszédíti a vásárlókat... Szóval * nem illeszkedik bele megfelelő- jj en a közösségbe. A vonal túlsó végén kétségbe- : esett hallgatás volt a válasz, de ; aztán isimét megszólalt az igazgató: — No, tessék, most küldhetem a harmadik üzletbe!... ßs mindenütt ugyanaz történik vele! Én bizony isten nem tudom, mit kezdjek ezzel a Zsorával... A vonal innenső végén udvarias köhintés hallatszott. — Küldje az igazgató elvtárs | az auitomataüzletbe. Ott nem le- | hét szálka az eladóit szemében, hiszen ott nem kell emberekkel bánnia. — Remeik ötlet, igazán remek ötlet! — kiáltott fel az igazgató. É s Zsora, a tehetséges Zsora, a kiszolgálók gyöngye azóta is ott kamatozhatja a tehetségét, ahol nem kell emberekkel foglalkoznia. Fordította: Krecsmáry László; A pesszimista — Hogy a pénzüket elveszíthessék. . /Hí>([e(jij(>?íé.s izei'int A főművezető a szokásos időben érkezett az épületre. A főművezető rendes fiú volt, de — úgy látszik — ezen a májusi napon bal lábbal kelt föl, mert amikor az egyik erkélyen hanyatt fekve találta Zuárd Elemér, harántcigölőt, normál hangját fél oktáwál fölemelve kissé gúnyosan így szólt: — Ha szabad kérdeznem, tisztelt Zuárd kartárs, mit csinál itt munkaidőben? — Ha nem tetszene látni, főművezérem — pislogott föl szempillája alól Zuárd —■, napozok. — Maga nem elég, hogy selejtes munkád végez, de ráadásul még lóg is! — Mit óhajt azért a pénzért, főműmkém, amit maguk fizetnek? Szó szót követett, hangos szó még hangosabbat, kiabálás ordítást, s a vége az lett, hogy Zuárd kijelentette, nem tűri tovább a hajcsároskodást, különben is a harántcigölőket ma lámpással keresik, megyezés szerint fizetik és ráadást is adnak, meg kézcsókot. Hát akkor keressen magának más helyet, megegyezés szerint! — mondta a főművezető és sarkon fordult. — Holnap már ne tessék számítani rám — kiabált utána Zuárd és napozott tovább. Még aznap délután, amikor hazafelé ment, a villamos hirdetéseiről leírta néhány vállalat címét, amelyek harántcigölőket keresnek. Azután bevételezte két korsó sörét, megverte a kisfiát, megnézte ff tévé-műsort és meghagyta feleségének, hogy reggel ne háborgassa őt az ébresztéssel. Másnap délelőtt Zuárd úrimódon fölöltözött és elindult a harántcigölőkért fohászkodó vállalatok közül a legszimpatikusabb nevűhöz, az Étcsipkéhez. Pillanatok alatt a személyzeti osztályon volt, ahol aprósüteménnyel és Napóleon-konyakkal kínálta az erre a célra kiemelt szőke szépség, majd az osztály- vezető mély tisztelettel érdeklődött igényei felől, de előzőleg közölte, hogy a balatoni üdülőtelepükre minden péntek délután különautóbusz szállítja dolgozóikat és családtagjaikat a két és fél napos vikendre, kéthetes nyaralást biztosítanak a Tátrában és üzemi konyhájuk házikosztot szolgál föl á la carte. — Ez természetes — bólintott Zuárd —■, csak az órabérben kell megegyeznünk. Én egy húszast kérek. — H'áát— húzta el a száját a személyzetis, de a sértődötten távozni akaró Zuárdot sietve visszanyomta a helyére. — Egy kis türelmét kérem. Tárcsázott lila telefonján. Zuárd a beszédéből kivette, hogy előző munkahelyének főművezetőjével diskurál. Kíváncsian figyelt. — Kedves Zuárd kartárs! — ■mondta a kagylót letéve a személyzetis. — Sajnos nem a legjobb információkat kaptam az ön munkájáról. — Kérem, a főművezérem nekem ellenségem, de mindegy... — legyintett, sarkon fordult és elviharzott. Meg sem állt a következő címig. A fogadás ott is hasonló volt, csak konyak helyett Martinit szolgált föl a bikiniben levő vörös kislány és a személyzetisen ezüst szmoking volt. Hangulatvilágításban megfelelő zenei aláfestéssel közölte, hogy vállalata a dolgozóknak az Adria partján biztosít víkend-lehe- tőséget, s oda saját repülőgépükön szállítják őket. Nyaralást — sajnos — ugyancsak ott tudnak biztosítani, ellenben a. gyár udvarán uszoda van és a tetőteraszon sztriptiz-bár. — Nem bánom — mondta Zuárd és megpaskolta a vöröshajú kislány lapockáját. A személyzetis pedig fogta kékeszöld telefonját és tárcsázott, majd rövid csevegés után közölte Zuárddal, hogy mivel az előző munkahelye nem nyilatkozott túl biztatóan róla, nem tartanak rá igényt. — Az a főművezér az ellenségem — kezdte magyarázni Zuárd és mérgében fogta a martinis üveget. — Sebaj! — legyintett, és elindult a következő címre. A fogadás, ott, ha lehet, még finomabb volt. A felszolgáló kislányon csak fügefalevél, a személyzetisen frakk, az ajánlat: víkend a Hawaii szigeteken sugárhajtással, nyaralásként Szocsi—Tokió—Ceylon társas. utazás, csupán az órabér... A személyzetis vette a rózsaszín telefonját és tárcsázott. Zuárd felpattant, lefogta a kezét, s közölte, hogy ne fáradjon, mert úgyis rossz információi kap. — Értem, haragban váltak él — mosolygott megértőn a frak- kos, s hogy Zuárd bólintott, így szólt: Akkor talán .lemegyünk a műhelybe és megnézzük, mit tud a kartárs? A műhelyben Zuárd elé tettek egy harántat, hogy cigölje meg. Egy óra' hosszat mgölt, hogy beleizzadt. — Hát ez bizony gyatra — mondta egybehangzóan az egybegyűlt szakértői bizottság. — Tetszenek tudni — magyarázta Zuárd — az utóbbi években kijöttem a gyakorlatból, — Akkor fölvesszük minden kedvezmény nélkül kezdő fizetéssel ... . — Minek néznek magúk en- jj gém? förmedt a frakkosra : Zuárd és hozzávágta a kezében ■ levő harántat, hogy csak úgy ■ csengett a saját füle is. Erre a csengetésre ébredt föl. I Álmosan baktatott az ajtóhoz. - A főművezetője állt ott, kézé- ; ben nagy csokor virág, tekinte- jj tében alázat. Dadogva kérf bo- ! csánatot a tegnapi incidens mi- i att és közölte, hogy lent várja * Zuárd kollégát a kocsi, s odabent 2, azaz: kettő forint órabéreméi és. ; Sólyom László | A pilóta randevúja Már akkor is.,. >— Hihetetlen, hogy a technikai fejlődés mennyire megköny- nyíti az életet. (A Weltwoche karikatúrája) öl! ti £* Kapd el, törékeny! (Kesztyűs karikatúrája) Indiszkrét gyóntatószék 1970. AUGUSZTUS 23.
