Békés Megyei Népújság, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-23 / 197. szám
(Folytatás a 4. oldalról) V. Társadalmunk ideológiai, kulturális állapota Az általános haladással erősödtek hazánkban a » közgondolkodás szocialista elemei, emelkedett a társadalom tagjainak általános és szakmai műveltsége, továbbterjedt a marxista—leninista világnézet. A párt kulturális politikájának helyességét a legutóbbi négy esztendő gyakorlata is igazolta. A kulturális élet fejlődését mind a közoktatásban és a közművelődésben, mind a tudományos és művészeti alkotómunkában alapvetően a szocialista törekvések erősödése jellemzi. A Központi Bizottság a világszerte kibontakozó tudományos-technikai forradalom várható lehetőségeivel és hatásával számolva kidolgozta a párt tudománypolitikai irányelveit. Az elmúlt négy évben a korábbinál érezhetőbb és eredményesebb volt az alkotó értelmiség részvétele mai problémáink megoldásában, a további feladatok meghatározásában. A szocialista társadalom politikai egységének ■ erősödése és aktivitásának fokozódása a párt által vezetett harcban ment végbe. A párt bátorította az alkotó vitákat, a széles körű véleménycserét. Ez segítette a fejlődés új kérdéseinek marxista megoldását és kedvezően befolyásolta a szocialista közgondolkodás terjedését. Ideológiai életünkben erősödött a marxizmus—leninizmus hegemóniája. A kommunista eszmék térhódítása mellett azonban a társadalom átmeneti jellege és a kapitalista környezet miatt még jelen vannak, hatnak s részben újratermelődnek reakciós, nacionalista, idealista nézetek, a kispolgári gondolkodásmód jellegzetes megnyilvánulásai is, amelyek hátráltatják a társadalom fejlődését és eszmei-politikai egységének erősödését. Állandóan számolni kell az imperializmus ideológiai ' fellazító tevékenységével is, amelynek fő törekvése, hogy kételyt hintsen, közvéleményünket szembe fordítsa a szocializmus, a kommunizmus eszméjével; társadalmi rendünk, a szocialista országok ellen hangulatot keltsen. A párt az imperialisták mesterkedéseinek, igazi céljainak leleplezésével, eszméink hirdetésével aktívan harcol a fellazító tevékenység ellen. Az élet különböző területein elért fejlődés le- * hetővé teszi, hogy tovább fejlesszük és gyara- pítsuk az ideológiai életben elért eredményeket s a felszabadulás óta végbemenő kulturális forradalom vívmányait. Az ideológia és a kultúra frontján a fő feladat az erők jobb összefogásával az eszmei harc fokozása, a marxista—leninista ideológia hegemón helyzetének erősítése, a szocialista kultúra fejlesztése. E béren elsősorban ideológiai eszközökkel, érvekkel, az új kérdések marxista megoldásával, a meggyőzés módszerével, a szocialista eszmék, erkölcs hatékony terjesztésével harcolunk. A szocializmus teljes felépítésének egyik fő feltétele a magas eszmei és erkölcsi színvonalú szocialista közgondolkodás, a szocialista embertípus kialakítása. Az önző kispolgári életszemlélettel, magatartással szemben erősítenünk kell azt a megevőződést, hogy az egyén csak a társadalommal együtt boldogulhat. A szocializmus öntudatos hívei nemcsak munkájukat végzik becsületesen, hanem részt kémek a közügyek Intézéséből és vállalják a közös felelősséget. Az élet minden területén növelni kell a szocializmus aktív híveinek megbecsülését, a szocialista módon végzett munka, a szocializmus ügye iránt elkötelezett magatartás tekintélyét. A munkásosztály, a dolgozó nén érdekeit képviselő, az önfeláldozóan dolgozó, felelősséget és áldozatot vállaló állampolgárok az élet egvetlen területén se szorulhassanak háttérbe azok mögött, akik csak haszonélvezői a szocialista társadalomnak. Erősíteni kell azt a közszellemet, amelyben a társadalom pozitív erői, a szocializmus hívei a hangadók, s amely nem tűri el a társadalom- ellenes magatartást, a cinizmust, a fegyelmezetlenséget, a haráesolást, a közösség megkárosítását.. Társadalmi rendünk vívmányainak, építőmunkánk eredményeinek valósághű propagandájával erősítenünk kell a jogos, nemzeti,, hazafias érzést s ezzel együtt az internacionalista nevelést. Az ideológiai feladatok megoldásában a párt ■ fokozottan számít a marxista—leninista társadalomtudományok eredményeire, művelőinek közreműködésére. A párt támogatja a társadalmi valóságnak és a fejlődés törvényeinek minél szélesebb feltárására irányuló kutatásokat, mert ezek megismerése a párt és a munkásosztály érdeke. A marxizmus—leninizmus elméletét nem tekintjük befejezett, lezárt rendszernek. A pártnak egyaránt kötelessége a marxizmus—leninizmus alapelveinek védelme és forradalmi elméletünk állandó fejlesztése. Kommunista ideológiánkat, világnézetünket a reakciós burzsoá nézetekkel s azok maradványaival vívott harcban hirdetjük, képviseljük. Nem engedjük kérdésessé tenni a marxizmus—leninizmus gyakorlatban kipróbált és bevált alapelveit, fő törvényszerűségeit, szemléletét és tudományos módszerét. Elutasítjuk a marxizmus—leninizmus pluralizálását, a marxizmuson belüli kül,ön irányzatok szükségszerűségét hirdető nézeteket. Esvideiűleg harcolunk a marxizmus—leninizmus elméletének dogmaként való kezelése és a revizionista torzítás minden kísérlete ell°n. Közoktatási rendszerünk alapvetően betölti hi■ vatását, fejlődött; pedagógusaink döntő többsége sikerrel helytáll az oktatási és nevelési munkában, jelentős szerepe van abban, hogy ifjúságunk zöme becsületesen tanul és dolgozik. A társadalom, valamint a tudományok és a technika rohamos fejlődése azonban megköveteli oktatási, nevelési rendszerünk fejlesztését, korszerűsítését, magasabb színvonalra emelését; ez szocialista továbbfejlődésünk egyik alapkérdése. Oktatási és nevelési rendszerünk szolgálja hatékonyabban szocialista céljainkat, társadalmi igényeinket. Alsó-, közép- és felsőfokú tanintézményeink a társadalom szükségleteivel összhangban képezzék és neveljék a fiatalokat. A következő években a közoktatás jelentős fejlesztésére kell törekednünk. Az azonos típusú iskolák között fokozatosan szűnjenek meg a ma még jelentős színvonalbeli különbségeit. A főiskolákon és az egyetemeken magasabbra kell emelni az oktató- és nevelőmunka színvonalát. Folytatni kell a szakképzés korszerűsítését. A szilárd alapműveltség biztosítása mellett minden iskolatípusban törődjenek többet az egyéni képességek differenciált fejlesztésével, biztosítsák és bátorítsák a tehetségek szabad kibontakozását. Az iskolák, a tanintézetek fordítsanak nagyobb figyelmet a tanulóifjúság világnézeti, erkölcsi és honvédelmi nevelésére. Különös gonddal kell foglalkozni a fizikai dolgozók gyermekeinek iskoláztatásával. A párt elvárja, hogy a munkások, a parasztok gyermekeit mindenki az ügy társadalmi jelentőségéhez méltóan, a dolgozó osztályok iránti kötelességtudattal és tiszteletérzéssel támogassa a tanulásban. Ehhez biztosítani kell a gazdasági, szociális és pedagógiai feltételeket. A művészetek színvonalának emeléséhez nél■ külözhetetlen tömegbázisuk további erősödése, amihez a szocializmus a legjobb feltételeket biztosítja. Ez a művészetektől azt igényli, hogy sajátos eszközökkel segítsék megérteni és formálni gazdagabb, egyszersmind bonyolultabb világunkat. Életünk összetettsége n.em lehet indok sem a társadalmi kérdésektől való elfordulásra, sem azok elvont, általánosító vagy negativista ábrázolására. Az ettől való félelem sem adhat teret a sematikus művészet és a dogmatikus művészetszemlélet feléledésének, sem pedig a hibákat, nehézségeket letagadó vagy megkerülő ábrázolásnak. , Kulturális, szellemi életünk gazdagodásával egyre növekszik a kulturális-művészeti fórumok, alkotóműhelyek jelentősége. Feladatukat önállósággal és nagy felelősséggel kell végezniük. A párt formai, stiláris kérdésekbe szervezeti rendszabályokkal nem avatkozik be, de a közízlés formálását fontos politikai és ideológiai feladatnak tekinti. Továbbra is a népünk és az emberiség alapvető kérdéseiben pártosan állást foglaló szocialista-realista közéleti érdekű, elkötelezett művészetet támogatjuk., A marxista kritikának, a kulturális, művészeti fórumoknak az eddiginél határozottabban fel kell lépniük a különböző helytelen nézetek ellen, s arra kell törekedniük, hogy azok megfelelő elvi válaszban részesüljenek. Társadalmi, ideológiai életünk fontos kérdése ■ a kultúra és a tömegek kapcsolatának további szélesítése, elmélyítése. Kulturális intézményrendszerünk szolgálja jobban a tömegek szocialista fejlődését, amire a szabad idő növekedése, a tömeg'tájékoz- tatási eszközök széles körű elterjedése új és még korántsem eléggé kiaknázott lehetőségeket nyújt. A közművelődés fejlődése eredményei ellenére elmarad a növekvő társadalmi követelményektől. A közművelődés fejlődése az egyéniség kibontakozásának, a szocialista demokrácia erősödésének, a termelési kultúra emelkedésének elengedhetetlen eszköze. Mind állami, mind vállalati forrásokból többet kell biztosítani a felnőtt lakosság oktatására és művelődésére, mindenekelőtt a munkástelepülések megfelelő, művelődési intézményekkel való ellátására, az ifjúság művelődési igényeinek kielégítésére. Az oktatási és művészeti, valamint a tudományos intézmények céltudatosabban szolgálják a felnőtt lakosság művelődését, kuiturálódását. VI. Életszínvonal, szociálpolitika A szocialista építőmunka, a gazdasági, kultu■ rális fejlődés eredményeként tovább javultak hazánkban a dolgozók életkörülményei. öt év alatt a munkások és az alkalmazottak reál- jövedelme átlagosan 30—32 százalékkal, az egy keresőre jutó reálbér mintegy 17 százalékkal emelkedett. Az iparban és az építőiparban általánossá vált a 44 órás munkahét; mintegy 2 millió munkás és alkalmazott dolgozik rövidített munkaidőben. A IX. kongresszus határozatának megfelelően a paraszti jövedelmek az átlagosnál gyorsabban növekedtek, így a munkásak és a termelőszövetkezeti parasztok személyes jövedelmének — az életszínvonal legfontosabb tényezőjének — színvonala országos átlagban kiegyenlítődött. Ezzel és a termelőszövetkezeti tagok szociális és kulturális ellátásának fejlesztésével nagyot léptünk előre a falu és a város közötti különbségeik megszüntetésének útján. Jelentősen bővült a társadalmi juttatásokban részesülők köre és nagyobb lett a juttatások összege. Növeltük a nyugdíjakat és a családi pótlékot. Bevezettük a gyermekgondozási segélyt, amelyet eddig 180 000-en vettek igénybe. A pénzbeli társadalmi juttatások egy lakosra jutó összege 42 százalékkal múlja felül a négy évvel ezelőttit. 1966—1970 között 320 000 új lakás épült; több, mint eddig bármelyik ötéves tervben. Kereken egymillió ember költözött új lakásba Tömegesen elterjedtek olyan árucikkék, amelyekhez azelőtt csak a magasabb jövedelműek jutottak hozzá. Ma minden második háztartásban van mosógép és televíziókészülék, majdnem minden harmadik családnak van villamos hűtőszekrénye és porszívó gépe. Tovább csökkentek az ország különböző területei között a gazdasági fejlettségbeli különbségek, kiegyenlítettebbé vált a lakosság szociális ellátottsága. Gazdasági építőmunkánk, szocialista társadal■ műnk alapvető célja, hogy tovább szilárdítsa a létbiztonságot, kulturáltabbá tegye a munkakörülményeket, valamint a gazdasági eredményekkel összhangban növekvő anyagi jólétet biztosítson az ország népének, kedvező feltételeket teremtsen a tanuláshoz, a pihenéshez. A Központi Bizottság helyesli, hogy az életszínvonal emelésében a reálbérek növelése kapjon meghatározóbb szerepet, s a dolgozók jövedelmének növelése az eddiginél következetesebben kapcsolódjék a végzett munka eredményéhez, a termelekenyseg és a hatékonyság növekedéséhez. A negyedik ötéves terv ezzel összhangban az egy főre jutó jövedelem 25— 27 százalékos, az egy keresőre jutó reálbér 16—18 százalékos növelését Irányozza elő. A munkások és az alkalmazottak, valamint a parasztok jövedelmének növekedési üteme azonos legyen. A munka szerinti elosztás következetesen érvényesüljön. Az átlagosnál nagyobb mértékben emelkedjék a jól dolgozó, a társadalomnak többet nyújtó munkások és alkalmazottak keresete, termelőszövetkezeti tagok jövedelme. A differenciálás az általános kereseti színvonal emelkedésével együtt, fokozatosan mehet végbe. A szociálpolitikai intézkedések fő célja a csa■ ládi jövedelmek közötti különbségek mérséklése, a családi pótlék és a nyugdíjak emelése útján. A szociálpolitikában kapjanak nagyobb szerepet a közvetlen pénzbeli juttatások. Javítani kell az alacsony jövedelmű családok helyzetét. A munkaképtelen öregek és gyermekek eltartásából az állarn a népgazdaság teherbíró képességének növekedésével fokozatosan vállaljon többet magára. A munkaidő-csökkentés folytatásával, a dolgozók életkörülményeit tovább javítva, a népgazdaság más területein is meg kell kezdeni az áttérést a 44 órás munkahétre. Tovább kell javítani a munkakörülményeket, előtérbe állítva a nehéz és az egészségre különösen ártalmas munkafolyamatokat, valamint a szállítást. A dolgozó szülők gondjainak további enyhítése érdekében növelni kell a gyermekintézmények, a bölcsődék, az óvodák, a napközi otthonok férőhelyeinek számát. Fenntartásuk költségeit a jövőben fokozottabban meg kell osztani a vállalatok és a tanácsok között. A lakáshelyzet — a nagy építkezések ellenére — változatlanul nagy társadalmi gond. A Központi Bizottság ebből kiindulva tárgyalta meg a kormánnyal együtt a lakásépítés, -elosztás és -fenntartás legfontosabb kérdéseit, s hozta meg elvi döntését. A következő néhány évben' erőnket a lakásépítés meggyorsítására, ezen belül a munkások lakáshelyzetének javítására kell összpontosítani. Biztosítani kell, hogy 1971—1975 között 400 000 lakás épüljön fel, s ezzel teljesítsük a 15 éves lakásépítési tervet: 1975-ig az egymillió új lakás felépítését. Az egészségügyi ellátás számottevően fejlődött. A lakosság 97 százaléka ma már társadalmilag biztosított. A negyedik ötéves tervidőszakban számos új rendelőintézet épül, növekszik az általános és gyermekorvosi körzetek száma, 6500—7000 ággyal gyarapodnak a kórházi férőhelyek, javul a fekvő- és járóbeteg-ellátás, általában az egészségügyi ellátás. Pártunk álláspontja, hogy a szocialista társa■ dalom építésének együtt kell járnia a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelésével. Az életszínvonal további emelésének, az életkörülmények javításának feltételeit a jövőben is a termelés, a termelékenység emelésével kell megteremteni. Céljaink elérésének nagy emelője a dolgozó milliók szocialista munkaversenyének széles körű kibontakozása. Előrehaladásunk, társadalmi és egyéni boldogulásunk megkívánja, hogv mindenki legjobb tudása szerint dolgozzon a kitűzött célok mielőbbi eléréséért. VII. II párt helyzete, a pártmunka feladatai A IX. kongresszus óta erősödött a párt vezető ■ szerepe. Idejében feltárta a társadalmi fejlődés legfontosabb kérdéseit, kidolgozta megoldásuk módját, megvalósításukra szervezte, mozgósította a dolgozókat; elvi, politikai útmutatást adott az állami, a társadalmi szervek munkájához. A párt politikai irányvonala és alapvető határozatai megfelelően érvényesültek és megvalósultak az állami, a társadalmi, a gazdasági, a tudományos, a kulturális életben. A párt tevékenységében fokozottabban előtérbekerült az elvi, politikai irányítás. Jobban elhatárolódtak egymástól a párt-, az állami, a társadalmi és a gazdasági szervek sajátos, önálló feladatai. A párt elvi-politikai állásfoglalásokkal, a fejlődés irányának meghatározásával biztosítja vezető szerepét. A gyakorlati munka irányításában, szervezésében, ellenőrzésében növekedett az állami, a gazdasági és a társadalmi szervek szerepe. Ugyanakkor a pártnak, szerveinek és szervezeteinek, amennyiben a helyzet megköveteli, minden politikai jelentőségű kérdéssel foglalkoznia kell, bármely szerv vagy szervezet feladatkörébe tartozik is. A Központi Bizottság nagy figyelmet fordított ■ a pártélet lenini normáinak érvényesítésére, a demokratikus centralizmus fejlesztésére, a párt munkastílusának javítására. A központi szervek határozatai növelték a pártszervezetek önállóságát, a választott testületek és a taggyűlések szerepét. A kollektív vezetés lenini elvét a vezető pártszer- vékben és az alapszervezetek többségében helyesen érvényesítik. Nem növekedett azonban megfelelően az egyéni felelősség a határozatok előkészítésében és végrehaj tásában. A párt minden szintű szervében és szervezetében előtérbe kell állítani a határozatok következetes végrehajtását, aminek fontos feltétele az alapszervezeti munka hatékonyságának fokozása. Pártunkban a politika alapvető kérdéseiben a nézetek pártszerű vitában, eszmecserében tisztázódnak és alakulnak ki a döntések. A beszámolási időszakban ennek eredményeképpen fejlődött a párt eszmeipolitikai. szervezeti, cselekvési egysége. A párt egységéért folyó harcot folyamatnak kell tekinteni, az egységet állandóan meg kell újítani, minden állás- foglalást igénylő új kérdésben alkotó vitában meg (Folytatás a 6. oldalon)
