Békés Megyei Népújság, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-16 / 192. szám
A kondorosi Leninben közhasználatú szó a „miénk” ÖJven percig pergette a szavakat Zsjak András, a kondorosa Lenin Tsz párttitkára a kommunisták csütörtöki taggyűlésén. Az ötven percben végighúzódtak a 67 kommunista kétesztendős tettei, a hétszáz szövetkezeti tag cselekedetei. A naptól, széltől szíjas arcú asz- szonyok, férfiak újraélték a két év szépségeit, gyötrelmeit, miközben kiderült hogy nincsen szépség gyötrelem nélkül. Végigvonult a két év története, melyben az előző évek története is ott vibrált, hiszen az emberi közösségek határkövei sem úgy vannak lerakva, hogy minden azokkal kezdődik, hanem a folyamban jelzik, mikor hol tartanak. A mostani határkőnél jelezhették már, hogy a szövetkezeti emberekben milyen változás ment végbe, hogy évék során át meggyökereoedett a közösség nagy erejét hordozó gondolat, a„miénk”, ami ma már mindennapi szóhasználat. A jövő eredményeit, szépségeit is magában hordozó gondolat soksok vívódással érlelődött meg, sok-sok gyötrelmet okozott amíg a „miénk” ugyanaz lett, mint az „enyém”, amíg ez a fejekben együvé fonódott, amíg „látva” látták az emberek, hogy az „enyém”, a „miénk”-ből fakad, mint a forrásból a tiszta, friss víz. Ebben közrejátszottak természetesen az olyan dolgok, mint a tsz közös vagyonának az alakulása, amely 1968-ban elérte a 42 millió forintot és 1969- ben pedig a 45 milliót. Persze, nem valamiféle idillikus, nyugodt élet tört be ezzel a Lenin Tsz-be. Ilyen soha nem is lehet sehol sem, mert mindenki mindig jobbat_ szeb• ssaia ■■■■!■ a ■■«■■■ ■■■■■■■■■■■■««■■■*■■■■ tegnap óta, nem tudom elfogadni. — Eszerint az őrmester más okból tartózkodott az irodában? — Feltétlenül. — Mii bizonyítja ezt? — Az, hogy a kérdéseket már tizennyolcadikán elárulta a katonáknak. A szobában súlyos csend lett. — Persze — folytatta Ebert —. az igazi okot még nem ismerjük. Tény, hogy a kiképzőtisztnél akkoriban semmiféle bizalmas irat nem volt. Semmi, amiért érdemes lett volna besurranni az irodába, s lemásolni vagy lefényképezni. Némi túlzással: Király annyi katonai titkot sem lophatott el abból az irodából, mint egy újságos bódéból! — Ez nem sok — mosolygott Béke. — Egy szobának azonban nemcsak a berendezése lehet fontos. Nemcsak az, amit ott talál valaki. — Hát mi? — Ugyan, Paál! Éppen te kérdezed ezt, aki hetente kitörsz a szomszédod hangos rádiózása ellen? Egy szobának a fala is fontos lehet! Illetve az, ami áthallatszik rajta. Továbbá nagyon érdek03 lehet... nagyon érdekes lehet — Beke félrerántotta a függönyt, és kimutatott az utcára: ...az ablaka is! Király, természetesen hazudott, amikor a vizsgakérdéseket említette. De miért irányította a figyelmet az íróasztalra? Hisz tudjuk, ez kényes pont, s így veszélyes lehetett számára. Kyilvánvalóan •azért, hogy elterelje arról a pontról, ami valójában érdekel, te őt, amiért felkereste az irodát. Mivel a kérdéseket már tizennyolcadikán kiadta, ott kellett legyen tizenhetedikén is. A falak valószínűleg semmi 1 nem mondtak számára, hiszen a szomszédos helviségek üresek voltak. De, tegyükf el, hogy az abbét akar, soha nem elégiszik meg azzal, amit már elért. És, ez természetes, mert ez löki- húzza, hogy többje legyen ma mint tegnap volt, többje legyen holnap, mint ma van. Még akkor is, ha olyan megrázkódtatások érik, mint a kiszámíthatatlan természeti csapások. A Leninben is vannak belvízkárok és nem régen a jég vert el 600 holdnyi kultúrnövényt. És, hol nincsenek ilyenkor csüggedők, akiket elfog a félelem, hogy „mi lesz velünk?” Kit rövidebb, kit hosszabb időre. A csüggedőkben aztán a „miénk” elhomályosul és olyasmibe is belemennének, ami megrövidítené az eljövendő évek javait, mert mondjuk a nagy esőzések, belvizek kárt okoztak a takarmányban ás olyan kiutat látnának, hogy az állatokból adjanak el. S, ha ezt akár a kondorosi Leninben tennék meg, megsinylenék a jövő esztendőben, meg azután is megfosztanák magukat a gazdálkodásból fakadó nagyobb bevételektől. A szövetkezet elnöke, Godó György oly’ formán fejezte ezt ki, hogy csak olyan tervet tud elképzelni, amely a jövőt nem csonkítja meg. Inkább most legyen 5 vagy 10 százalékkal kevesebb a jövede- lem< de ezt sem lehet még pontosan tudni, minthogy a jövő esztendők alapjait tépázzák meg Egyebek közt a talajerőt úgy kell pótolniuk, hogy jövőre meglegyen a 25 mázsás hol- dankénti búzatermés, úgy kell takarékoskodniuk, hogy csak a legszükségesebb dolgokat vásárolják meg; a gépesek úgy óvják a gépeket, hogy napi 10 forintos többletkeresetért ne törjön el mondjuk a traktor kariakból látott valamit, ami iz- j gáttá, érdekelte, amire kíváncsi : volt... — Az utcán? — Vagy a szemközti házban! j Egy lakásban, ahová beláthatott. Ébert keserű grimaszt vágott: — Végül kisül, hogy az őrmester holmi hálószobái sztrip. tiz kedvéért szökdösött be az irodába! Egy vetkőző széplány kedvéért. — Akik ismerik, ezt könnyen el tudják képzelni róla. Ez a gyengéje. — A nők?, — Inkább a kislányok.. s — Kár — mondta Ébert. — Ha iga van, akkor az ügy mégiscsak érdektelen. — Ki tudja? Azt hiszem, legjobb lesz, ha mindjárt felkeresem a kiképzőtisztet, és megismerkedem a kilátással. Ti pedig induljatok és tisztázzátok a sorompóügyet. Jó munkát! Az őrnagy, az irodába lépve, rögtön az ablakhoz ment. — Elnézést— mondta az íróasztalnál dolgozó tisztnek a rácsokat szeretném megvizsgálni... — Tessék. Erős rácsok, de egyébként sem tartunk itt bizalmasat. Semmit, ami titkos. — Értem — bólintott Beke. Nézte az utcát, a szemközti házak ablakait. Délre járt a nyárias hőségben üresen nyújtóztak az utca járdái. Beke már el is fordult volna az ablaktól, amikor a sarkon feltűnt egy asszony. Az őrnagy erre mégiscsak maradt. A hölgy, aki határozott léptekkel közeledett a szemközti járdán, szikár, ötven év körüli, vöröshajú és szeplős asozony volt. Beke, amikor a nő a szemközti kapuhoz ért, egyszerre felismerte. A kapun Sárkány tanárnő lépett be. (Folytatjuk) ' dántengelye és nemtörődömségből kiadása legyen a szövetkezetnek. Nincs és nem is lehet soha megnyugvás. Minden évnek, hónapnak, napnak megvan a maga gyötrelme, de ha tudja az ember, hogy miről van szó, jobban teszi a dolgát értelmét látja annak, ami körülötte végbemegy és a csüggedőt is a ten- niakarás fogja el. Az volt az érzésem a kondorosi Leninben, hogy a kommunisták gyűlése ezt az akaratot fejezte ki. Az egyik pártcsoport-vezető arról beszélt, hogy a helyszínen, a csoportokban közvetlenebbül lehet megbeszélni a dolgokat, ott mindenki elmondja mit hogyan lát, miről mit gondol, mert valamennyien szótváltó közelségbe kerülnek. Hát igen. Ha mondjuk az állattenyésztők közt több kommunista lenne, mert vannak köztük a párt tagjai közé valók, akkor a mostani taggyűlés hangja gyorsabban eljutna oda és máris visszhangzana, hogy miért szükséges minden állatot megtartani. És még inkább „látva” látnák, hogy a párt nem valahol a képzeletben lebeg, hanem az egyes kommunistákban van jelen. Ügy érzem, a párttaggyűlés ezt a gondolatot erősítette, miután kimondta: a pártvezetőség gondoskodjon a kommunisták, a szövetkezet egész tagságának érdemi tájékoztatásáról. S a pártszervezet vezetői találkozzanak olykor a dolgozókkal a munkahelyeken, amikor is tájékoztatót adhatnak és meghallgathatják őket. Esetenként pedig a pártcsoport-ve. zetőket a pártszervezet vezetőségi ülésére is hívják meg, hogy minél bővebben tájékozódjanak, minél jobb áttekintést nyerhessenek a pártmunka és a szövetkezeti gazdálkodás egészéről, hogy legyen elég „muníciójuk” mindennapi küzdelmeikhez. Hogy majd újabb jelzést kelljen lerakniuk: íme ismét legyűrtük az akadályokat és azt akarjuk, hogy holnap többünk legyen, mint ma van. Cserei Pál Kétezer úttörő volt nyári csapattáborban A meleg nyár sok ezer úttörőt csalogatott a balatoni táborba. Békés megyéből 700 gyerek, békéscsabai, orosházi, szarvasi, gyulai, csorvúsi, rned- gyesegyházi fiatal ütött tábort a magyar tenger pántján és az ország más területén. Tíz napot töltött a szeghalmiak úttörőcsapata a balatonberényi üdülőtelepen. Augusztus 9-én a békéscsabai 4. számú általános iskolából százan indultak Ba- íatonberénybe. Az úttörők élelmiszer- és úticsomagjait teherautóval szállították a táborba, hogy ezzel is megkönnyítsék az utazást. A békéscsabai 5-ös számú iskola tanulói Kilián- telepen nyaraltak. A csorvási Kuli eh Gyula Úttörőcsapat egy része Nógrádverőcén, másik fele Harkányon táborozott. A 72 endrődi gyerek Visegrád romantikus helyeit kereste fel. Reméljük, a nyári csapattáborban nyaraló .több mint 2000 úttörő felejthetetlen élményekkel tért haza. Fogatos kapákkal a kertészetben Az újkígyósi Aranykalász Tsz kertészeiéből évente több száz vagon zöldséget szállítanak a MÉK békéscsabai kirendeltségének tranzit-telepére, ahonnan Békéscsaba ellátására, a budapesti és az ipari városok piacaira viszik az árut. Nem lesz ősz. re káposztagond, mert Újkígyóson végeláthatatlan táblán termesztik és most nagy figyelmet fordítanak a növényápolásra. Ezekben a napokban fogatos kapákkal lazítják a sok esőtől összetömődött talajt. (Fotó: Demény) Nemcsak kesztyű van a világon Az elmúlt évek eredményei a Gyomai Háziipari Szövetkezetnél A Gyomai Háziipari Szövetkezet 1967 végéig csupán kézi kötésű norvégmintás kesztyűt termelt, kizárólag bedől-; gozók, foglalkoztatásával. Ez a | tevékenység a szövetkezetnek gazdaságos, a népgazdaságnak viszont veszteséges volt, hiszen egy rubel előállítási költsége elérte a 100—120 forintot. Az új gazdasági rendszer bevezetése új követelményeket állított fel, de a szövetkezet konzervatív vezetői semmit nem tettek a termelés ésszerűsítése, a termékösszetétel megváltoztatása érdekében. A „míg tél lesz, kesztyű kell” jelszó, bármenynyire is igaznak tűnik első hallásra, hosszabb távon gazdasági rövidlátáshoz vezet. A község vezetői meglátták a szövetkezet súlyos gazdasági problémáit és közbeavatkoztak. .1968 januárjától új vezetőség vette át az irányítást és megpróbálta megmenteni, majd fellendíteni a szövetkezetét. A norvégmintás kesztyűk gyártását kényszerűségből továbbra is vállalták, de 1968 februárjától legalább a közvetítő kereskedelmi szerveket sikerült kikapcsolni, amikor is megalakult a szövetkezetek export-import társulása. Kesztyűgyártásban viszont sikerült újítani: a kesztyű passzéját gépi úton állították elő. A következő cél szövőüzem és kötőüzem felállítása volt, és megpróbáltak hozzákezdeni mű- anyagos profil kialakításához is. Ugyanakkor nyilvánvalóvá vált, hogy a kesztyű átadási árát évről évre csökkenteni kell; mert még így sem lehet teljesen megszüntetni az állami visszatérítést. Az első számú feladat mindenesetre az építkezés, a műhelyek üzembe helyezése és a gépesítés volt. Mindehhez azonban nem állt rendelkezésükre elegendő anyagi erő. Végül a saját erőn kívül bankhitelt, OKISZ-támogatást, valamint a megyei tanács segítségét vették igénybe. Így az állóeszközök értéke az idén már az 1967-es évinek a háromszorosát is meghaladta. Közben a müanyagos profil megfelelő szakemberek híján megszűnt. Néhány érdekes adat: 1967-ben 32 közösüzemi és 1201 bedolgozója volt a szövetkezetnek. Ugyanezek a számértékek az idei év első felében: 473 közösüzemi és 656 bedolgozó. A termékösszetétel sem egyoldalú már; a kézi kötés mellett jelentős a géppel kötött és a szövött áru aránya is. Míg korábban az átlagbér 400 forint körül volt, az idén a 600—700 forintot is elérte és nem ritka az 1500—1600 forintot kereső bedolgozó sem. Hogy a statisztikai átlag mégis ilyen alacsony, az annak a következménye, hogy eléggé sok olyan idős, csökkent munkaképességű dolgozó van, aki nem tud, de nem is akar néhány száz forintnál többet keresni. A nyereségrészesedés tavaly 20 napnak megfelelően volt a szövetkezetben. Bár a gyomaiak eredményei jelentősek, gondjuk is akad bőven. Szűkösek a munkatermek, nem kielégítők a szociális helyiségek. A központi telepnél a környező telektulajdonosok elzárkózása miatt nincs lehetőség bővítésre. A 2-es telepük bővítése sem ad nagy lehetőségeket. A szövetkezet a telekproblémákhoz a helyi tanács segítségét is kérte. Ä. L.
