Békés Megyei Népújság, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-16 / 192. szám
J KOROS TÁJ földi valóság himnikus föl- magasztosítása. Vaszary János, aki Itália tengerpartját is annyi szeretettel festette, egyik freskótervének hátterébe a tóA Balaton művészete A balatoni táj alkotásra ihlető varázsát legelőször költők fedezték fel, a múlt század első felében. A tó déli partjának vadon nőtt rájdrangetegében akkor még betyárok, szegénylegények tanyáztak, északi oldalán pedig a régen nagy hírnevű végvárak, Sümeg, Somló, Csobánc, Tátika romjait pusztította az idő. Berzsenyi Dániel, a vidéki magányba vonult költő antik jambusokban magasztalta a Balaton „árkádiai” békéjét, a romantikus Kisfaludy Sándor pedig édes- szavú strófákban énekelte meg az ódon várak regéit, műtermében — közismert balatoni képeit. Vásznai megőrizték számunkra a Magyar Tenger régvolt világát. A part öbleit benövő nádasokat, a halásztanyákat, amelyeknek nádzsuppos tetői szelíden bújtak meg a százados fás esőtől-vihartói óvó lombjai alatt, a csöndes fűzesek szomszédságában tereferélő asszonyokat, für- dőző parasztgyerkőcöket, meg az öblös, hajlított orrú csónakoknál időző halászokat. Vékony ecsetje élvezettel elidőzött a lombok leveleinek rajzánál, a parti homok kavicsainak forkosan megfestett képein. Mindinkább a modem művészet módszerével közelednek hozzá. Balatoni tárgyú alkotásaik főszereplője az a pompás színjáték lett, amelyet a nagy víz fölé boruló derűs égbolt, meg a tűző nap sugarai keltenek, szinte percről percre változtatva a víztükör és a parti tájak arculatát. A balatoni atmoszférafestés legnagyobb mestere Egry József volt. 1920 óta mind többet időzött a tó partján, mígnem letelepedett Badacsonyban, hogy azontúl egész életét a Ba«Wészöly Géza: Halásztanya mosónőkkel legendáit. Nagy szerelmével, Szegedi Rózával a tüzes borokat termő Badacsony tájékán élt, melynek napsütötte lejtőire római császár ültettette az első szőlőtőkéket. Füred gyógyvize ekkor már messze földön híres. Nemcsak gyógyulást áhító betegek keresik fel, hanem pihenésre vágyó nyaralók is. 1831 óta nyári színház is működik Füreden, amelynek csöndes utcáit szívesen fölkeresik írók és művészek, köztük Jókai, a nagy mesemondó és a bo- rongós rímek poétája, Vajda János. Ez időben válik közismertté Tihany mondája az aranyszőrű kecskék körmeiről; — a festői félsziget dúslombú parti fái akkortájt még éltették a Csokonai-megénekelte „echót”, a tihanyi visszhangot. A mediterrán éghajlatú táj szépségei és a művelt társaság jelenléte természetszerűen vonzotta az ecset művészeit is. A Balaton első magyar piktora Szeremley Miklós volt, a kalandos életű szabadság- harcos, aki, miután bejárta a fél világot, második hazára talált a nagy tó partján. Jellegzetes képek sorát festették Füredről, meg a balatoni tájról Ligeti Antal, Brodszky Sándor és Telepy Károly. Igazi felfedezője azonban Mészöly Géza volt. A nagyothalló, s ezért magányt kereső mester a hetvenes évektől kezdve minden nyarát itt töltötte, rajzolgatva, színvázlatokat készítve, s ezek alapján festette aztán télen — többnyire müncheni máin, s a zsombékok fűszálainál, olyannyira, hogy szinte egyenként megszámlálhatjuk őket. Képei mégsem prózaiak, mert Mészöly igazi költő volt: — a természet képét mély lírával tudta telíteni. Észrevette és alkotásain érzékeltette a hajnali derengésben és alkonyi borulásban fölszálló pára sejtelmes szín- árnyalatait. Ezek a festői finomságok tették maradandóvá, múzeumi értékűvé a tóparti vallomásait. Az idők folyamán változott a táj, s művészeinek ábrázolásmódja is eltávolodott attól a szemlélettől,' amely annyira megigéz bennünket Mészöly aprólélaton színeinek szentelje. Megmámorosította a vidék tündöklő fényözöne. Órák hosszat szokott volt szemlélődni, figyelve, hogy a a nap sugárözöne miként csillog a viz hullámain, hogyan önti el a part szelíd hajlású dombjait, amelyeket szőlőrendek borítanál: és ekenyomok barázdálnák. Képein a színek ezernyi árnyalatra bomlanak, s lendületes ívű vonalak érzékeltetik a levegőég vibrálását; az evező halászok alakja, a fák, házak formái megdőlnek és megsokszorozódnak a forróságban. Egry József festészete új- jongó örömmel telített: a part süveges dombjait komponálta. Csók István képek sorozatában örökítette meg a napfényes és hullámos, a haragosan viharzó, meg a vihar után megbékélt, szivárvány os Balatont. Előszeretettel festette a tó fürdőzőit is. Zádor Istvánt és Edvi Illés Aladárt Szigliget Ihlette meg, a nagybányai festőiskolán nevelkedett Boldizsár István pedig a siófoki parton állítja fed nyaranta piros- fehérsávos napernyőjét — balatoni képeinek gyakori motívumát. Bermáth Aurél a déli part festő-krónikása. Ábra- hám-hegyi villájában festi nyaranta, tartózkodó szín- világú, ínyenc, kékes-zöl- des-bíbor harmóniájú kompozícióit. Tihany ás környéke is nem egy alkotónkat állandó megtelepedésre bírta. Itt készíti Bartha László merészen modern balatoni kompozícióit, s gyakran megfordul erre állványával kiváló festőnőnk, Udvardy Erzsébet, a Badacsonyi Állami Gazdaságnak évek óta szívesen látott művészvendége. Tihanyi villájában élte utolsó éveit a Párizsban iskolázott Vass Elemér, akit a táj — akkori! — csöndje és színgazdagsága megkapó virágcsendéletek festésére ösztönzött. Nem messze tőlük alkot nyaranta Borsos Miklós, a véső mestere. Erőteljes figuráinak, telt idomú aktjainak és absztrakt kompozícióinak egyaránt a Magyar Tenger népe, természeti tája és sziklaalakulatai a „modelljei”. Egyik asszony-szobrában a tihanyi visszhang szimbólumát alkotta meg, s vörös márványba faragta néhai jó barátja, Egry József markáns arcvonásait. Rajzain néhány vonallal varázsolja elénk a messzi távlatú Balatont, tükrén vitorlásokkal, partján táncodókkal, lovasokkal — egy képzeletében élő mitológia különös és életörömmel teli hőseit. A Balaton az év minden szakában más-más arcát mutatja. Tavasszal az újjászületés mámorával telít, nyári hónapjainak he- ve-hűvöse százezreknek nyújt kellemes órákat, heteket. Ősszel pazar színekben pompázik növényvilága, télen pedig fehér köntöst ödt a zöldjét vesztett tópart, s a hó beborítja rianásos jegét... Csoda-e, hogy hazánk e mindig élményt nyújtó, messze külföldön is méltán híres szép vidékét annyi kedvvel keresik fel a művészek? i Artner Tivadar Egry József: Tájkép Póka György Csendélet Pardí Anna: Hosszú élet Három napból állt. Az első nap húsz esztendő. A második nap ötven esztendő. A harmadik nap hetven év legfontosabb percei csak egyetlen személlyel s csak a haláláig igazolhatóan. Szúdy Géza: Vallók neked világ Az agyam rettentő görcsével A lélek tehetetlen Kiáltásaival Ujjaim nyárfalevél-remegésével Visszanyelt szavaim csendjével Szívem egyhangú Dobbanásaival A nappalokkal és az éjszakákkal Melyek már bennem váltakoznak Tűzvészek zaklató lángjaival Aradó vizek jeges hidegével Az élettel mindenestül S a mélységes halállal Mely igazság és igazságtalanság Iszonyú foglalata — és már Mindennel amim van S mindennel amim nincsen Hitemmel és kétségeimmel Magamban és már mindenekben Az elszáradó reménnyel amely Kövek közé hullt magjaiból is Frissen virul ki újra-újra S az ádáz édes szerelemmel Mely felújítja ifjúságomat Vallók neked világ Elmondva bárha mondhatatlanu! Hogy szeretlek Szeretlek most és mindenik órámban S ha belehalok akkor is szeretlek Mert te szülöd a rosszat de a jót is A keserűbe te csöppentesz mézet A megtöretett városok fölé Te boltozod a békét S e szolgaság házában A vén Föld rengő falai között Gonddal te dajkálod Szabadságunk Izmos Csecsemőjét
