Békés Megyei Népújság, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-16 / 192. szám
Jól sikerült szlovákiai Nyárvégi beszélgetés az iskolái ól kirándulás (Tudósítónktól) A szeghalmi járási tanács dolgozói most voltak először csoportosan külföldön. Har- mindkét dolgozóból álló csoportunk útba ejtette Dunaújvárost, majd július 31-én délelőtt 10 óra körül érkeztünk Bratislavá- ba. a városnézés után Trnaván keresztül, a híres fürdőhelyre, Pöstyénbe utaztunk. Itt az Interhotel Magnóliában szálltunk meg. Szombaton délután már Trencoénben voltunk. A város megtekintése után felmentünk a 178 méter magas Trencsén várába, mely este ki van világítva. A szombat estét itt töltöttük és vasárnap a magas hegyek között utaztunk tovább Selmecbányára, majd Balassagyarmatnál jöttünk vissza Magyarországra. A feledhetetlen utazásért ezúton is szeretnénk köszönetét mondani két kísérőnknek, Stefanik Miklósnak és Loebl Miksának, valamint a pöstyéni Interhotel Magnolia étterem vezetőjének, Bandy Hrubinak. N. J. Akik nem tanulnak tovább Országos gond, hogy miképpen lehetne tartalmasabbá tenni a nyolcadik osztály elvégzése után középfokú iskolákban tovább nem tanuló fiatalok életét. Egyebek mellett, kulturális vonatkozásban is. E téren nagy szerepük van a művelődési házaknak. Szeghalmon összegyűjtötték a tanulmányait befejezett 60—80 fiatal nevét. Az ősz folyamán mindegyiküket rendszeresen meghívják majd az Ifjúsági Klub kibővített rendezvényeire, klubdélutánjaira. Következő lépésként pedig igyekeznek majd bevonni őket a többi klub, szakkör munkájába is. Az ötletes, hasznos vállalkozás önmagáért beszél. Hortobágyi Pásztormúzeum állandó kiállítása A Debreceni Déri Múzeumban augusztus 19-én, szerdán 14 órakor nyitják meg ünnepélyes külsőségek között a Hortobágyi Pásztormúzeum állandó kiállítását. Megnyitó beszédet mond dr. Angyal László, a Hortobágyi Intéző Bizottság titkára. A kiállítás megnyitásán a püspökladányi népi együttes ad rövid műsort. Négy ország bélyegkiállítása A Savaria 70 rendezvénysorozat egyik kiemelkedő eseménye, ként rendezik meg Szombathelyén, augusztus 20—28. között 4 ország 6 városának bélyegkiállítását „Savaria Fila 70” címmel. Ljubljana, Zágráb, Graz, Trieszt, Nagykanizsa és Szombathely filatelistáinak gyűjteményeit állítják ki a művelődési és sportházban. A kiállításon alkalmi posta- hivatal működik különleges bélyegzővel. Erre az alkalomra levélzáró bélyeg, valamint művészi kivitelű kétveslap is készült, amely a kiállításon részt vevő 6 város círóerét, az Is’s Szentélyt és Szombathely látképét ábrázolja. Thurzó utca 15. Békéscsaba, 9-es számú általános iskola. Igazgatója: Bartyik Istvánná. A tanév még messze, de nem any- nyira, hogy ne beszélhetnék arról, foglalkozik-e már az igazgató a várható feladatokkal? Természetesen a szünidő, a pihenés neki ugyanúgy jár, mint bármely kollégájának. Hogy mégis bekopogtattam hozzá, azért történt, mert tudtam: szívesen elmóndja, milyen expozét készít elő a tanévnyitó értekezletre. A szerteágazó, de mégis kemény, határozott rendszerbe foglalt pedagógiai problémák közül alig egyet-kettőt kértem, hogy emeljen ki. Azokat, amelyek a legjobban foglalkoztatják. De nemcsak őt, az igazgatót, hanem a tantestületét is. Azonnal a dolgok lényegét kerestük. Eltekintettünk a diplomatikus bevezetéstől, hogy majd később térjünk a tárgyra. Azonnal arról beszéltünk. * * • „Speciális iskolának számítjuk magukat. Nem különlegesnek, csak speciálisnak. Emlékeztetnem kell ugyanis arra, hogy tavaly nagy kísérletbe kezdtünk. Hároméves munkatervet készítettünk, és elhatároztuk, hogy megvalósítjuk a szaktan- termi oktatást. Az egymást kiegészítő szaktárgyakat párosítottuk, és egy-egy önálló tantermet biztosítottunk a szaktanárok számára. Az oktatás forgószín- pad-szerűen történik, egyik osztály jön, a másik megy. Már az első, kísérleti év alatt kiderült, hogy a szaktanárok felelőssége megnövekedett, érzik ezt a felelősséget és jól élnek vele. Egyszóval, az oktatás látta hasznát. Reméljük, az új, a második tanév, és majd a harmadik már többet hoz. Tapasztalatot is, de elsősorban eredményt. Hamar kiderült, hogy a szemléltetés sokkal színvonalasabb, a zsúfolt szertárak anyaga a tanulókkal életközeibe került, a szaktanteremben egy-egy témakör anyaga állandóan ott lehet, és rendszeresen használható. Az is kiderült az első évben, hogy mi hiányzik a szertárakból. A hi- « ányt pótolni igyekszünk. Sokan mondták, érdekes ez a kísérlet, de nem hátráltatja-e — mondjuk — a közösségi nevelést az. hogy az osztályoknak nincs saját tantermük? Álprobléma volt, mert az osztályokat osztályfőnökeikhez kötöttük, úgy, hogy például a földrajz-biológia szaktanterem felirata alatt ott szerepel: 7. osztály. A szaktanár a hetedik osztály főnöke, aki ebben a teremben tartja az osztályfőnöki órát, és végeredményben ez a terem az osztályé. Díszíthetik, csinosíthatják. Azt hiszem, érdekli, hogy md ösztönzött bennünket a kísérletre? Először nyílván az, hogy mi is többet, jobbat akarunk elérni, hatásosabban oktatni, nevelni. Viszont a tanteremhiány miatt sok volt a váltás. Most, egyáltalán nincs. A négy alsó tagozat önálló termet kapott, az öt felső tanulócsoport pedig szaktantermekben tanul. Említettem már, hogy az első 'év volt a kísérlet éve. Ügy határoztunk, ha beválik, folytatjuk, ha nem, belátjuk tévedésünket, és visszaállítjuk a régi rendszert. Erre semmi szükség nincs, örülök, hogy kezdeményezésünk sikerrel járt. (Zárójelben mondom: annak is örülnénk, ha más iskolák érdeklődnének tapasztalatainkról, szíves-örömest szolgálunk vele.) Bármennyire is változtattunk az oktatás szervezetén — ha szabad így mondanom —, a különböző átmenetek problémája nálunk is valóság. Nem is any- nyira a negyedik és ötödik osztály között látunk átmeneti nehézségeket. inkább a hatodik és a hetedik között, ez pedig a serdülőkorba való átmenet is egy4 mMimss. 1970. AUGUSZTUS 16. „Mindent meg kell tennünk a tanítási óra védelmében. Ehhez tartom magam ...” (Fotó: Demény Gyula) ben. Nagyon oda kell figyelni az általános iskola ás a középiskola találkozási pontjaira is. A md nyolcadikosaink a második félévtől kezdve már középiskolai szisztémák szerint számolnak be az anyagról, hogy a középiskolákban ne érje őket váratlanul az új felelte+ési módszer. Szeretnénk valamennyi középis. kólával olyan munkakapcsolatot teremteni, mint amilyen a békéscsabai új gimnáziummal van. Innen állandóan vissza jelzik a nálunk végzett tanulók tanulmányi eredményét, magatartásának, tehát személyiségének alakulását. Kétségtelen ugye, hogy az oktató-nevelő munka színvonalát emelné az általános iskolákban, ha a középiskolák állandó kapcsolatban lennének velünk. Mi is elég sűrűn elmegyünk érdeklődni a középiskolákba, de azt még szívesebben vennénk, ha a gimnáziumi szaktanárok, igazgatók is felkeresnék néha az általános iskolákat. Az ilyen látogatások, baráti eszmecserék, oktatási-nevelési tapasztalatok, megbeszélése — azt hiszem —, még különösebben fel sem mért, nagy lehetőségeket rejt. Nem lenne jó élni vele? Sokat beszélhetnék a nevelésről is. Arról például, hogy a tanuló személyiségének értéke nem azonos a tantárgyakban kifejezhető osztályzatokkal. Ugye, ez nagyon érdekes? Kevés szó esett erről még pedagógus körökben. Látszólag úgy tűnik, hogy ez az oktatás és nevelés paradox egymás mellé állítása, pedig nem az! Lehet valaki kitűnő tanuló és közben gőgös, társait lenéző, nem éppen közösségi érzésű? Bizony lehet. Lehet valaki gyengébb tanuló, kisebb kvalitású, de jószívű társaiért tenni kész, áldozatvállaló? Lehet. A kettőt közelíteni, a tudást és a személyiség formálódását harmóniába hozni, ez a nagy feladat. Könnyű buk- taitni, vagy kimondani a szentenciát, hogy „ez a gyerek érÉrdekes kiállításokra hívja fel a figyelmet a Fővárosi Mlúzeu- mok augusztusi rendezvényeit ismertető füzet. Elsején nyílt a Nemzeti Galériában Gera Gyula kiállítása, 18-tól X—XVIII. századi elefántcsontfaragásokat mutatnak be a Nagytétényi Kastélymúzeumban 27-től pedig A mezőtéktelen”, de változtatni ezen, az már nehezebb. Nem mindenki vállalja. És hogy vállalni kell, szerintem itt kezdődik a korszerű, a szocialista pedagógiai elvek alkalmazása, kiteljesítése. A nevelésben rengeteg apró munkát kívánunk elvégezni. Tisztelettudásra, helyes magatartásra nevelni a tanulókat. Nem hangzatos szavakkal, hanem egyszerű pedagógiai ráhatással, elvárással. Ha egy tanuló tisztán jön az iskolába, tisztelettudó, társait becsüli, szereti, ha — engedjen meg egy furcsa példát —, felveszi az eldobott papír* az iskola folyosóján, már elértünk valamit. Az úttörő- mozgalomról is órákat beszélhetnék. Hogy milyen nálunk, hogy mennyire egy az iskola és az úttörőmozgalom. Hogyha néha túl sok feladat is jön „felülről”, azért mi mindig tudjuk, hogy közöttük melyik a legfontosabb.” Az uitolső mondátok remek, világos összefoglalást adnak Így hangzott ez a három, befejező mondat: — A tantestület határozatot hozott: mindent meg kell tennünk a tanítási óra védelmében. Ehhez tartom magam. Elnnél fontosabb nincs, mert ez az igazi alapja az oktatás és a nevelés eredményeinek. Köszönöm. Ritka, hasznos, okos másfél óra volt. gazdaság a képzőművészetben című tárlatot élvezhetik a Mező- gazdasági Múzeum látogatói. Végezetül egy érdekes hangverseny a Kiscelli Múzeumban: 24-én este XV—XVII. századi francia, angol és spanyol zeneszerzők legkiválóbb alkotásaiból játszanak a bécsi Musica Antiqua előadóművészei. Sass Ervin Pesti programok V&röskőy János: A fekete macska visszatér KÉMREGÉNY 13. — A gépkocsivezető, Boda Ti_ vadai- szerint, a tükör éjszaka valahogy megbolondult. Látszatra semmi hibája nem volt, az úton mégsem lehetett hasznát venni. Többször belepillantott, de az úgy szikrázott, hogy káp- rázott tőle a szeme. Olyan volt, mondja Boda, mintha égő csillagszóróba tekintett volna. Persze, a tükör nélkül is elboldogult. Oszlopban hajtott, s nem neki kellett alkalmazkodnia az őt követő teherautóhoz, hanem annak őhozzá. Reggel, amikor eszébe jutott, hogy megvizsgálja a tükröt, az már „kijózanodott”: újra tiszta képet adott a háttérről. Azt kell hinnem, hogy Itt a laktanyában, indulás előtt a tükröt befújták valamivel. Valami vegyszerrel amit az illető reggel lopva leszedett róla. Beke töprengve szívta a ciga. nettóját. Végre megszólalt: — Emlékeztek az erdei terepszemlére? Tárnok őrnagy, amikor az ütegek felállítását ismertette, eltévesztette az égtájat... Te javítottad ki, Paál. — Hogyne, emlékszem. Északkelet helyett északra mutatott. — Feltehető hogy máskor is téved. Ez nem baj, elvégre ott a térkép meg az iránytű. De van ösztönös térérzék is, amely- lyel a terepen tájékozódunk. Ez, Tárnokból, azt hiszem, hiányzik. Hiányzott a gyakorlat éjszakáján is, amikor legfeljebb az ösztöne súghatta volna meg, hogy a sötétben valami rendellenes törtépt, hogy a kocsija az előtte haladó teherautó nyomában már más égtáj felé halad, mint az imént... Beke röviden ismertette a tisztekkel az éjszaka gyűjtött adatokat, az erdei kitérő és a korábban lebocsátott sorompó jelentőségét. — Délután meg kell tudni, hogy az őr saját szakállára ügyködött-e ,vagy a legközelebbi állomás utasította. Ez, azt hiszem, Bakonyfürt. Az ottani forgalmista, esetleg az állomás- főnök, tetszése szerint jelezhette a személyvonat áthaladását... A feladat: tisztázni, hogy Bakonyfürt mikor adta le azt a jelzést. Vajon akkor, amikor a vonat épp hogy közeledett az állomáshoz, vagy pedig a szabálynak megfelelően, miután elhagyta. Azt is ellenőrizni kell, hogy a szerelvény pontos volt-e, illetve késett, vagy korábban jött. — A személyvonatok ritkán érkeznek korábban ... — Feltevésekre nem adhatunk. Tudnunk kell, hogy az éjjeli személy mikor haladt át Bakonyfürtön. Ha idő előtt érkezett, akkor érthető, hogy a sorompót a szokásosnál korábban engedték le. Ha késett vagy pontén volt, akkor a sorompóval manővereztek. Talán magánszorgalomból, talán hamis utasítás alapján. Ezt tisztázni kell. — Értettem — bólintott Ébert. — A figyelem — folytatta Be_ ke — most a két emberre irányul, aki az élelmiszeres kocsiban ült. Mit tudtok róluk? — Az egyikkel — kezdte Paál — én foglalkoztam. Tegnaip telefonáltam a sportszövetségnek,, ahol Czukort, a sofőrt, számon tartják. A vélemény lehangoló volt. A fiú féltehetség, de zseninek képzeli magát. Háromszor cserélt klubot, mert úgy érezte, hogy elnyomják. Behíváskor követelte, hogy a szövetség mentesse ■ fel a katonai szolgálat alól, mjnt a magyar motorsport reménységét, aki nem eshet ki az edzésből. Egyszóval: reménytelen eset. — Zalay ugyanezt mondta. — Egy belga sportújság mást mond... Az őrnagy meghökkent: — Czukor és egy belga sportújság? Azt se tudják, hogy lé- tezik-e! — Ügy látszik, informálták őket... Az ügy úgy derült ki, hogy valaki elvette Czukor P. Howard könyvét és megtalálta benne a kivágott cikket. Kérdem: hogyan jutott eszébe egy belga lapnak, hogy épp Czu- korról, ódát zengjen? Nem másképp, mint úgy, hogy megfizették! Mégpedig azért, hogy a motorzsenit meggyőzzék róla: nem csupán hitegetik. Ha itthon használhatónak bizonyul, odakint karrier vár rá... Nos, a gyakorlat éjiszakáján, úgy látszik, „használható” volt. A cikk megpuhította... A „motorzseniről” — ahogy a tisztek Czukort elkeresztelték — az élelmiszeres kocsi másik utasára fordult a szó. Róla Ébert százados számolt be: — Utánanéztem az ügynek, amiért Király őrmestert megdorgálták. Még ősszel történt, de sikerült megállapítani a napot. Királyt az ügyeletes szeptember tizenkilencedikén este találta a kiképző tiszt irodájában. Másnap, amikor kérdőre vonták, bevallotta, hogy a szo- cialiűta verseny vizsgakérdéseit másolta le. Ezt a magyarázatot akkor el is fogadták tőle. Én,
