Békés Megyei Népújság, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-11 / 161. szám
Két keréken érkezett... Mini-rejtvény-Mini-rádió 4.------------------—■ ^ M agazin s. ___________________________ I fjúság 70’ Nem azért dicsérjük a televíziót, mert az Ifjúság 70 marathoni vetélkedősorozat Békés megyei résztvevője az előkelő hatodik helyen végzett, s nemcsak azért, mert a műsor jó néhány szórakoztatóan izgalmas estével ajándékozta meg a nézőket. Sokkal inkább azért, mert ez az adássorozat a vetélkedők mindenkori izgalmán túl lehetőséget adott a játékosoknak és a nézőknek egyaránt a valóban protokoll-mentes szereplésre, s példát mutatott a demokratizmus ilyen formában való megnyilvánulására. Nem azért bíráljuk a televíziót, mert az Ifjúság 70 vetélkedőn részt vevő békéscsabai Köteles Lajos csak hatodik lett, s versenyzőtársaitól eltérően ő nem élhetett a továbbverscny- zés választásának lehetőségével, s nem is azért bíráljuk a tv-t, mert a műfajok vegyítésének Ki mit tud?-os utánérzése már- már nyomasztó volt. Sokkal inkább azért, mert jó néhány kérdés nevetségesen egyszerű volt, magában hordozta a választ is. Bosszantó volt a riporterek öncélú kedélyeskedése és hogy a tényleges döntő — a komputer és a villanyszavazás ellenére is — színvonalban alatta maradt az előcsatározások abszolút színvonalának. Az olvasó most joggal tárhatja szét a kezét: akkor hát milyen is volt véleményünk szerint ez a vetélkedő? A kérdés költői, mert a mérleg serpenyőjét egyértelmeűn a pozitív irányba billenti az a tény, hogy a fiatalok értelmes, okos válaszokat adva, s főleg vitázva törvényt alkottak, illetve segítettek az ifjúsági törvény megalkotásában, s néha valóban olyan — többnyire igaz — dolgokat mondtak, amitől a jámbor és a problémákat finoman fogalmazó kommentátorhoz szokott tv-néző haja az égnek állt. Tetszett, hogy a fiatalok saját véleményüket mondták el, s nem azt, amit a felnőttek várnak tőlük, A KISZ kezdeményezése, a tv bábáskodása, az ifjúság közéleti aktivitása a címhez (Ifjúság 1970) méltóvá tette a maga nemében páratlan vetélkedősorozatot. B. L Szegény Mohamed m ■ Szöveg: Cs. Horváth Tibor n : Rajz: Gugi Sándor W«‘" Több érdekes és nagy tekintélyű vendége volt az idén a VIII. Gyulai Nyári Eszperantó Egyetemnek. Részt vett ezen egy fiatalember is. Ez a megállapítás önmagában nem sokat mond, hiszen jó néhány fiatalember volt az egyetem résztvevői között. Siekhardt Ullrich azzal érdemelte ki az „érdekes résztvevő” címet, hogy nem mindennapi módját választotta az utazásnak. Ugyanis a nyugatnémetországi C-ottbus-ból fél Európán át kerékpáron érkezett meg Gyulára. — Huszonkét éves vagyok — válaszol a kérdésre eszperantóul, amit Gyarmati Zsolt fordít készségesen — és földmérnök. Jó néhány évvel ezelőtt még az egyetemen szerettem bele az eszperantó nyelvbe — amelynek szerintem nagy jövője van — és természetesen örömmel kaptam az alkalmon és a meghíváson, ami Gyuláról érkezett. Persze, mint minden fiatal, én sem vagyok dúsgazdag, meg aztán kerékpáron többet lehet látni a táj szépségeiből. Átkerekeztem az NDK-n, jártam Lengyelországban, Szlovákiában és természetesen mindenütt szakítottam időt arra, hogy egyúttal megismerkedjek az érintett országok történelmi nevezetességű helyeivel. — Magyarországon azelőtt nem jártam. Még csak néhány napja tartózkodom Gyulán, de \\\\\n íru Mostanában igen divatos jelenség a különböző klubok alakítása. Most md is egy klub születéséről számolhatunk be, amely Gyulán az Ifjúsági Házban működik. Egy eszperantó klub eddigi néhány hetes műkő. déséről szeretnénk számot adni a következőkben. Már régóta szükségét éreztük egy olyan csoportnak, amely összefogja a város eszperantót tanuló vagy beszélő fiataljait, s ezt most egy klub keretein belül valósítottuk meg. Így hát immár két hónapja eszperantó ifjúsági klub is van Gyulán. Egyelőre meglehetősen szerény létszámmal, de annál nagyobb meggyőződéssel, annál lelkesebben dolgozunk. Kicsit más ez a klub, mint a többi, részben azért, mert nincs meghatározott létszáma, részben pedig azért, mert itt tanulunk, s ki látott már olyan klubot, ahol tanulnak?! Klubunkban mindenkit szívesen látunk, aki egy kicsit is érdeklődik az eszperantó iránt, idősebbeket és fiatalokat egyaránt, annak ellenére, hogy kis máris szívembe zártam a csodálatos szépségű Várfürdőt, a patinás, középkori miliőt idéző téglavárat, megragadott az új gyógyszálló-gyógyüdülő impozáns látványa és végtelenül jólesik a gyulai emberek lépten- nyomon fellelhető kedvessége is. Ezek mellett igazi élmény volt résiztvenem a nyári egyetem színvonalas előadásain és remélem, hogy jövőre és az azt követő években is el tudok jönni ebbe a csodálatosan szép kis városba. Béla Ottó csoportunk elhelyezésében az „ifjúsági” szó szerepel, összejöveteleinket egyébként hetenként kedden tartjuk öt órától. Terveink között szerepel, hogy az ország különböző részein megrendezendő eszperantó találkozókon részt vegyünk. Ezt szeretnénk az „Ismerd meg hazádat!’ akcióhoz hasonlóvá tenni. Első lépésünk volt ennek érdekében a leányfalui camping- ben megrendezett találkozón való részvétel. Két napot töltöttünk az újonnan felavatott táborban, s közben érdekes kirándulást tettünk Esztergomba és Visegrádra. Leányfalun, a tulajdonképpeni találkozó színhelyén, szalonnasütés közben egy igen nagy meglepetés ért benőnket. Felve. tették ugyanis annak a lehetőségét, hogy jövő tavasszal Gyulán kerülhet megrendezésre az eszperantó találkozó. Gyulán ez lenne az első ilyen jellegű találkozó, s hogy a rendezés joga a gyulai eszperantisták kezébe kerüljön, az rajtunk is múlik. Végezetül még annyit, hogy kérnénk a megyében élő eszpe- rantistákat, küldjék el címűket nekünk, s írjanak néhány szót magukról, ugyanis szeretnénk a megyei eszperantó-életet ismerni. Címünk: „Klubo Nes — lm — El” Gyula, Béke sgt. 67. Múlt heti feladványunkat is a korábbihoz hasonló számú olvasónk fejtette meg helyesen. Megfejtésként Illés Béla nevét kellett beküldeni. A szerkesztőségben megtartott sorsoláson a szerencse ezúttal: Ágoston Fe- rencné, Kunágota, Bethlen utca 34, Szarka Ignác, Szeghalom, Újtelep, III., út 45, Kovács Anni, Békéscsaba, Körgát sor 10. szám alatt lakó olvasóinknak kedvezett. A könyvjutalmakat postán küldjük. Mielőtt rátérnénk az újabb feladványunk ismertetésére, szeretnénk idézni Sánta Katalin (Orosháza, Bajcsy-Zsilinszky u. 99.) leveléből: „örülök a Népújság új rejtvény-pályázatának. Annál is inkább, mivel már négy hónapja betegen fekszem. Nem is kell írnom, hogy milyen lassan telik így az idő. Ezért is határoztam él, hogy részt veszek a játékban. Remélem szerencsém lesz.” Ügy hisszük, olvasóink nevében is, mielőbbi gyógyulást és sok szerencsét kívánhatunk Sánta Katalinnak! Tízrészes rejtvény-pályázatunk negyedik feladataként egy közmondást kell megfejteni. A kockák képünkön nem látható lapjain is van egy-egy szótag. Aki helyes sorrendbe rakja a látható és nem látható szótagokat, az egy közmondást kap megfejtésül. Hogyan szól ez a közmondás? NYÁRI TURMIX Mint ahogy a kánikulában megtelnek a strandok, üdülőhelyek nyaralókkal, ugyanúgy megtelnek az újságok is az uborkaszezonra utaló csodálatosnál csodálatosabb hírekkel. A furcsaságok, érdekeségek nagy halmazából ollóztunk össze egy csokorra-, illetve egy turmixravalót. Fogyasszák, illetve olvassák egészséggel! A Szahara határában egy benzinkút tulajdonosa a következő táblát függesztette ki: Ne felejtsen el benzint vásárolni ennél a benzinkútnál. Azután már késő lesz — a következő benzinkút már csak délibáb. Egy amsterdami kisfiú kaktuszokon próbálta ki édesapja vadonatúj villanyborotváját. A papától pofonokat, a gyártól értékes jutalmat kapott. Azóta ugyanis így hirdetik a szóban forgó villany- borotvát: „Még a kaktuszt is simára borotválja,” A leghosszabb visszafelé menetelés csúcsát a Royal Air Force tizedese, Brian Haywood tartaj 19 km 300 méterrel, amit két óra 35 perc alatt tett meg. Ez az eredmény rendkívül imponáló, minthogy a menetelés hátrafelé történik. Az angol katonáknak ezt a hagyományos versenyét 1875 óta évről évre megrendezik. Geofrey Birande azzal a tiszteletteljes kéréssel fordult a francia postához, hogy a televízió után fizetendő díját 50 százalékkal csökkentsék, mivel süket lévén, csak látja a képet, de nem hallja a hangot. Kérelmét csakhamar visszautasították, azzal indokolva, hogy semmit sem veszít, ha nem hallja a szöveget... Londonban megrendezték a.„ különösen nehéz feltételek között végzett borotválkozás versenyét. A győztes 40 másodperc alatt borotválkozott meg, fejjel lefelé csüngve és bekötözött szemmel. Egy most alakult külföldi bank igen ötletes reklámmal csalogatja a betéteseket, A bank kirakatába egy pénzzacskót helyeztek el. Ha valaki eltalálja, mennyi pénz van benne, övé lesz a tartalma. Az üzletfeleknek sajnos nem volt szerencséje. A tolvajoknak igen, egy éjjel ugyanis ellopták a zacskót. Dr. Paul Cameron, a detroiti Wayne egyetem pszichológusa kétéves megfeszített munkával a következő felfedezésre tett szert: a különböző munkahelyeken dolgozók közül a legkevesebbet a titkárnők káromkodnak, — csak minden kétszázadik szavuk káromkodás. Az egyetemi hallgatóknál minden 14. szó. Viszont az építőiparban dolgozóknál: minden negyedik szavuk káromkodás. Egy pakisztáni hallgató 15 perc alatt 19 keménytojást fogyasztott el. A „bemutatót” a baromfitenyésztők egyesülete rendezte a tojásfogyasztás fellendítése érdekében. Százharminc embert mentett meg eddig a vízbefulladástól Leon Auron francia fiatalember; Legújabb hőstette után a tv munkatársának elárulta, hogy nem is tud úszni, csak éviekéin!. Amikor Mr. Ted Kaz- zarovszki tüdőgyulladás után gyógyultan távozott az arizonai Phoe- nix-város közkórházából, nem csekély mértékben csodálkozott el, amikor a számlát egy kislány születéséért kellett kifizetnie. E szokatlan anyaságban a bűnös a kórház számítógépe volt. Az Üj-Zéland-i Auck- Iandban rendezett csigaversenyen a „Pacesetter*1 nevű csiga 50 cm-es pályáján 2 perc és 5 másodperccel javította meg a korábbi csúcsot, amelyet 7 perc 5 másodperccel egy angol csiga tartott.
