Békés Megyei Népújság, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-11 / 161. szám

Dr. SAJTI ZSILAL. BÉLA O. 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 Ä betöréses lopások elkövetői a felszabadulás utáni időben érthetően elsősorban magán-, il­letve a személyi tulajdon ellen támadtak. Később a társadalmi tulajdon folytonos növekedésé­vel párhuzamosan a támadás iránya megváltozott, s mind egyre gyakoribbá váltak a társa­dalmi tulajdont károsító betöré­sek. A betörések közül az üzlet­betörések jelentettek a legtöbb problémát a rendőrség számára. A boltokban és azok raktárai­ban levő értékek, a postán fel nem adott bevételek megszerzé­se érdekében követtek el a bű­nözők erőszakos behatolásokat. A záróberendezésék gyengesége megkönnyítetette esetenként a bűncselekmények végrehajtását. Rendőri szerveink következe­tes, sokszor igen fáradságos munkát végeztek a bűnözők fel­derítéséért Egyidejűleg a bűn­cselekményeket elősegítő körül­mények feltárásával, a bűnmeg­előzés érdekében. rendszeres szignalizációs (az elősegítő kö­rülményeket jelző) tevékenysé­get is folytattak. Elmondhatjuk, hogy ma már javult a boltok biztonsági berendezése, s a be­épített betörést jelző berendezé­sek is mind egyre veszélyesebbé teszik a betörők számára a „vál­lalkozásokat”. Betörések azon­ban még most is előfordulnak. A felderített ügyek azt bizo­nyítják, hogy a betörő tolvajok a bűncselekményeiket az esetek jelentős részében nem egyedül, hanem csoportosan követik él. Ilyenkor a „falazó1’ biztosítani igyekszik a többiek tevékenysé­gét. A tettesek között nem ke­vés a fiatal felnőtt vagy éppen fiatalkorú személy. A megye te­rületén is lepleztünk le galeri­be tömörült, fiúk és lányok ál­tal elkövetett betöréses lopáso­kat A betörő tolvajokra jellem, ző, hogy egy bűnelkövetéssel nem elégednek meg, hanem so­rozatos betöréseket hajtanak végre. A most közlésre Serülő törté­netünk egy 1958-ban elkövetett, több szempontból figyelemre méltó betöréses lopás felderíté­sét tárja az olvasó elé Erzsi felnőtt lány, már több hónap óta menyasszony. A vőle­gény jól kereső munkás, szereti őt. s úgy tervezik, hogy rövide­sen összeházasodnak. A me­gyénktől távol eső nagyváros­ban élnék. A lány, Széna Erzsébet di­csekszik a vőlegényének, hogy szülei gazdag staférunggal látják eL A fiú természetesen örül ennek. Persze azt sem tudja, hogy Erzsi már büntetett életű. Szüleitől többször elcsavargott és egy betörőbanda tagjaként vonta a bíróság felelőségre. Csupán fiatal korára való tekin­tetted kapott enyhe büntetést. • Kitűzték az esküvő napját, Er­zsi pedig közölte a vőlegényével, hogy elhozza a sitaférungját. Hozomány azonban nem volt. A lány ezt csak a vőlegény megtartása érdekében találta ki. Ezzel egyidőben azonban már elhatározta, hogy a holmi­kat betörés útján szerzi meg, s így a hazugságból valóság lesz, s a fiú előtt sem marad pácban. Ismerős volt a megyében. A szülővárosához közeleső község­ben kiválasztott egy áruházat, melyet alkalmasnak tartott a betörés végrehajtására. Az egyik szombati napon el­búcsúzott vőlegényétől és házi­gazdájától azzal, hogy hétfőre visszatér, s elhozza a ruhane­műket. Anélkül, hogy felkereste volna szüleit, kiment a kiszemelt helységbe, s a késő esti órák­ban megkezdte a tervezett bűn- cselekmény végrehajtását. Amikor senki sem járt a kör­téken, az utcáról a kerítésre, a boStban majd onnan az áruház tetejére mászott fél. Az udvar felőli te­tőrészen óvatosan leszedte a cserepeket, s a lécek között be­csúszott a padlástérbe. A bolt felett a mennyezetet egy magá­val vitt ácskapocs segítségével felbontotta, s a kivágott lyukon leereszkedett a boltba. SzombatL ról vasárnapra virradó éjjelen a boltban talált paplanokból ágyat vetett magának és pihent. Va­sárnap hozzákezdett a holmik alapos kiválogatásához. Hét nagy csomagot készített, me­lyeknek összértéke mintegy 90 ezer forint volt. Vasárnap a késő éjjeli órákban az ott talált létra segítségévei a mennyezet ten, majd. a tetőn keresztül az utcára dobálta a csomagokat. Természetesen a hét csomagot egyedül elszállítani nem tudta. Már elmúlt éjfél. Várt egy ide­ig. Nemsoíkára kissé ittas fiata­lokból álló csoport közeledett. Erzsi megragadta az alkalmat és megkérte a fiúkat, hogy se­gítsenek kiszállítani a csomago­kat az állomásra, mert lemaradt a buszról és egyedül képtelen azokat kivinni. A fiatalemberek megsajnál­ták a „bajbajutott” lányt, s a kedves kérésnek eleget téve a csomagokat az állomásra szállí­tották. A lány megköszönte a segítséget, s a csomagokat sze­mélyi poggyászként feladata Budapestre, azután a legköze­lebbi vonattal elutazott. Buda­pestről folytatta útját lakhelyé­re, ahova hétfőn a késő esti órákban a csomagokkal együtt megérkezett. Hétfőn reggel a bűncselek­mény felfedezése után a me­gyei rendőrkapitányság nyomo­zói csakhamar a vakmerő betö­rő nyomára bukkantak. A cso­magokat szállító fiúk, a vasúti alkalmazottak vallomásai hasz­nosnak bizonyultak. A csaknem egynapos előnnyel induló betörő lány kilétét a sze­mélyleírások alapján gyorsan si­került megállapítani. így a nyo­mozók csupán 20 perccel érkez­tek később Széna Erzsébet laká­sára, mint ahogy az megérke­zett. A lányt a szétteregetett lopott holmik között találták. Paplanok, ágyneműk, női alsó-, felsőruhák, a háziasszony előtt gazdag staférungként, a bűnügyi nyomozók szempontjából pedig tárgyi bizonyítékként szerepel­tek. Széna Erzsébet nem tagadott és füstbement az esküvői terv is. A börtön falai között a 6 évi büntetés kitöltése alatt volt ideje alaposan elgondolkodni azon, hogy a lopás útján szer­zett vagyon nem hozhat boldog­ságot Következik: Félmilliós sik­kasztás. Régi igazság, hogy tolvajtól lopni nem, lehet. Nyilván ez a meggondolás vezette az egyik tsz-ünk ve­zetőségét, amikor a csőszi hivatalt Amb­rus bácsival töltöt­ték be. Az öreg ugyanis a régi ura­dalmi világban hét­határra szóló tolvaj­mester volt; de soha nem kapták rajta. — Finesz az fi­nesz... volt a szava- járása; s még hozzá­tette, hogy szeretné látni azt az embert, aki egyszer is túljár az ö soklabirintusú eszén. Az a májusi reg­gel is úgy indult, mint a többi; talán csak azzal az elté­réssel, hogy szétsza­kadtak a napok óta kísérletező esőfelhők és kiragyogott a nap. Kellett is az öt ka­taszteri szamócára, amely a szövetkezet egyik tavaszi re­ménysége volt és Ambrus bácsi leg- féltetteb objektuma; ezért is telepítette mellé a kunyhót. A műúton egymás­után sorjáztak a jár­művek, ki-ki a dol­ga után, mígnem az egyenletes zúgásból, dübörgésből kivált egy közeledő motor­berregés. — Hát ez kifene? MADAMUTO — tépelődöt a vén csősz. Mihamar meg­tudta, mert pont a kunyhó előtt blok­kolt a vadonatúj Pannónia, amelyről két jól öltözött és jól táplált egyén lé­pett le. — Járásiul... me­gy étül... újságául...?! bukdácsoltak az öreg gondolatai; de a rá­zúduló hangzavarban hamarosan összega­balyodott benne az értelem. — Jó reggelt, bá­tyám, nem járt erre az elnök; a Kiss elv­társ vagy a főagro- nómus; a Nagy elv­társ? Nem találjuk a párttitkárt sem a központban... Hű bá­tyám, de szép földi­eper, vennénk egy kilót, de megkér­nénk, hogy maga szedje, a piacon 18 forint, de adunk ér­te húszat, nem kí­vánjuk ingyen, jól is néznénk ki, itt a zacskó, itt a pénz, maga szedje, olyat, amilyet akar, saccol- ja meg a súlyt, meg­bízunk magába... A bűvészügyesség­gel elővarázsolt ny­lonzacskót átvéve kissé nehezen hajló derékkal, de elindult szedegetni.'., persze a szebbjét.., mert hát ismerik a tsz veze­tőségét... és hát tud­ja hogy... meg hát fi­zetik is... Közben a háta mögött élénk, de időnként csámcsogás- ba fúló szakmai vita örvénylett... — Madamuto? , — Nem, ez F— 64-es. — Dehogy, a for­mája Eszterházy ko­rai. — Bátyám, csak egy-egy szemet... mert az íz a mérv­adó; vegyes telepí­tésnél a formája vál­tozik... A csősz fejében lassan, de biztosan világosodott az érte­lem. — Ölég lesz hé — rivallt a két szak­értőre — csakhát ké­sőn; ugyanis amíg a kiló megszedödött, legalább kettő ván­dorolt le kozmikus gyorsasággal — ha némi földdel és le­véllel elegyítve is — a két jól trenírozott gyomorba. Természetesen a kilót kifizették. Mert vagy van az ember­ben böcsület vagy nincs. Az öreg Ambrus meg csak csóválta a fejét; úgy látszik, a maiak is tudnak. —SGY— Évadzáró kamaratárlat a Népújság szerkesztó'ségében Két fiatal pedagógus: Sallai Lajos és Vollmuth Frigyes ké­peivel ismerkedhettünk meg a Népújság legutóbbi kamara-tár­latán. Minden újabb kiállítás után meg kell ismételni a köz­helyet: — jó alkalmak ezek al nyat” című képén a lágy tónu­sokba átforduló formák ugyan már sokszor látott megoldásokat juttatnak eszünkbe, de színezé­se egyéni és szinte feledteti a kompozíció fogyatékosságait. Wollmuth Frigyes következe^ Sallai Lajos: Szigligeti házak. kis tárlatok szinite ismeretlen I festők bemutatására, az alkotók) és a közönség találkozására. Az érdeklődő közönség tanúja és szemlélő útitársa lehet a fiatal! művészeknek, akik a legna­gyobb szabású utat most járják: I az ábrázolástól a láttatásig ve-j zetőt, a míves mesterség gya-l korlásától az alkotásig, a te­remtésig ívelő! Ügy tűnik a kiállított mun­kákból, hogy Sallai Lajos társá­nál jobban sietett ezen az úton: csupa kész kompozícióval je­lentkezett; Vollmuth mintha megfontoltabb lenne, hiszen majdnem kizárólag tanulmány­rajzait állította ki. Sallai kom­pozíciói helyenként a befejezet- lenség érzését keltik: nem egé­szen egyértelműen fogalmaz, vonalvezetése kissé bizonytalan. Egyetlen maradéktalanul dicsér­hető erényét fedezhetjük fel: ér. zékeny színtechnikáját. „Szigli­geti házak” című munkáján például egy szín számtalan ár­nyalatával találkozhatunk amel­lett, hogy foltokat fest; „Alko­Népszerű tanfolyamok Kétegyházán jól műkö­dik a helyi Vöröskereezt-szer- vezet. Tevékenysége nyomán míg a kezdeti időben csupán 25 —30 hallgató vett részt egy-egy tanfolyamon, tavaly volt olyan előadás, ahol 200—250 résztvevő is megjelent. Különösen népsze­rűek az elsősegélynyújtó tanfo­lyamok. melyeket minden évben megszerveznek. tesebben építkezik. Tanulmá­nyozza az emberi alakot, az architektonikus formák bonyo. lult egymásmellettiségét („Hu­nyadi téri házak”), mindezt megkapó formai készséggel. Ta­lán egyetlen „kész” munkáját sem hozta el a Népújság tárla­tára: e mögött a gesztus mögött rokonszenves szerénységen túl egy alapos, megfontoltan követ­kezetes szemléletet véltünk fel­fedezni. Nem érzi magát kész művésznek, amit produkál, az vi­szont hibátlan. A néhány vo­nallal és lágyan satírozott fol­tokkal megjelenített témák egységesek, vonalvezetése köny- nyed, biztonságos; — a túlzás veszélye nélkül leírhatjuk: bra­vúros. Ügy tűnik, hogy ezzel a módszerrel távolabbi tájakra jut el a művészet útján —, hogy az előbbi hasonlatnál ma­radjunk. A közönséggjel való találko­zás élménycsiholó és terméke­nyítő hatású, ezt a találkozást napjainkban egyetlen művész sem bírja nélkülözni. Ezért jár ismételt köszönet a kiállítás rendezőinek az ilyen alkalmak megteremtéséért és ezért remél­jük: mindkét fiatal alkotóval hamarosan újra találkozhatunk. K—y A MÉK 1 fő gyakorlott GYORS-GÉPÍRÓT és 1 fő TAKARÍTÓNŐT keres felvételre. Jelentkezés: a MÉK-központban, Békéscsaba, Tanácsköztársasá g útja 44. 110988 AGROKER VÁLLALAT BÉKÉSCSABA, Szerdahelyi úti telepére RAKTÁRI MUNKÁST, TARGONCAKEZELÖT és ÉJJELIŐRT felvesz. 110983

Next

/
Thumbnails
Contents