Békés Megyei Népújság, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-10 / 160. szám
Kádár János az írók szövetségében Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára — Ilku Pál, a Politikai Bizottság póttagja, művelődésügyi miniszter, Aczél György, az MSZMP KB titkára és Bakos Zsigmond, a VI. kerületi párt- bizottság első titkára kíséretében — csütörtökön ellátogatott a Magyar Írók Szövetségébe és részt vett a szövetség űj választmányának a közgyűlés ntárni első ülésén. Darvas Józsefnek, az írószövetség elnökének vitaindítója után széles körű eszmeesre bontakozott ki a közgyűlés utáni feladatokról. A vitában felszólalt Keresztúry Dezső, Illés Endre, Simon István, Fekete Gyula, Mocsár Gábor, Szabó B. István, Garai Gábor, Hu bay Miklós, Bárány Tamás, Földes Péter. A vita során felszólalt Kádár János elvtárs is. A választmányi ülés Darvas József zárszavával ért véget. (MTI) Megállapodás Jordániában — cáfolattal Hírügynökségok jelentése szerint mind Husszein király, mind pedig a Palesztinái vezetők jóváhagyták azt az egyezményt, amely felszámolja Jordániában a polgárháborús állapotokat, és megteremti a feltételeket a kormány és a gerillák hatékony együttműködéséheiz. A megegyezés értelmében Amman semleges terület lesz: mind a kormánycsapatok mind a gerillák elhagyják a várost. Csupán a polgárőrség és a légelhárító ütegek tartózkodhatnak ott. Fontos pontja a megállapodásnak a palesztinéi központi bizottság elismerése. A jordá- niai kormány ezután „felelős testületnek” tekinti a KB-t. A megegyezés értelmében a gerilláknak nyilvános helyeken tilos fegyvert viselniük, illetve fegyveresen tüntetésekben részt- venniük. Az Ammanba tartó járműveket a kormánycsapatok és a gerillák közös őrjáratai ellenőrzik majd; ez alól a Palesztinái tur r Eszak-Irország — a polgárháború mezsgyéjén Az éppen hogy hivatalba lépett tory-kormány elérkezett első politikai vizsgájához. Edward Heath miniszterelnök aligha számított arra, hogy július 12 helyett már a hónap első napjaiban megkezdődik a szokásos észak-írországi „forró nyár”. Ugyanis hosszú ideje mindigaz úgynevezett orániai rend július 12-i felvonulása váltotta ki Uls- terben a katolikus kisebbség ellenlépéseit. Megdöbbentő, hogy ez az ország mennyire nem tud kilépni a középkorból. 1690. július 12-én volt az a bizonyos Boyne melletti csata, amelyben a protestáns Orániai Vilmos legyőzte a katolikus II. Jakab királyt s ezzel meghódította Ulstert, az ír sziget északi felét. Azóta részben az angol bevándorlók sokasága, részben az erőszakos térítés következtében a protestánsok kerültek túlsúlyba ezen a területen. Ma 1 millió protestáns él Észak-írországban, a katolikus ír kisebbség lélekszá- ma pedig alig több félmilliónál. Mivel az angolok hódítókként jöttek az országba, már a múlt század elején megszerezték a legzsírosabb földeket; az ő ellenőrzésük alatt ment végbe Észak-írország gyér iparosítása, ők tehát a gazdagabbak, s a katolikus írék a szegényebbek. Bonyolítja a helyzetet, hogy a sziget déli felén az önálló ír Köztársaság sohasem mondott le az északi területek visszaszerzéséről, az ország újraegyesítéséről. A sziget története alig-alig emlékszik nyugodt évtizedekre. A gazdasági fellendülés egy- egy rövidebb szakaszán a függetlenségi mozgalom elcsendesedett, de mert a protestánsok — akik a közigazgatásban is „birtokon belül” vannak — megengedhetetlen diszkriminációt alkalmaznak a katolikus kisebbséggel szemben, újra és újra fellángol az egyenlőségért küzdő polgárjogi mozgalom. 1968 előtt úgy tűnt, az északírországi írók megelégszenek azzal, hogy a jelenlegi határokon belül vívják ki a polgári egyenlőséget. Az évek múltával azonban mind reménytelenebbnek érezték ezt a küzdelmet s ma — kimondatlanul is — ismét a? ír Köztársasággal való egyesülés igénye elegyedik követeié seikben. Különösen reménytelennek 9 ßritmmss 1910. JÚLIUS 10. érzik az írek a helyzetüket, amióta ismét a Konzervatív Párt — az ulsteri unionisták angol megfelelői — vette kezébe a kormányrudat. Ezen a helyi reakció annyira fölbátorodott, hogy Bernadette Devlin letartóztatásával a józan észnek ellentmondó, súlyos provokációra ragadtatta magát. Az alig 23 éves Bernadette a Westminsterben a legfiatalabb képviselő. A mostani választásokon az észak-írországi munkások szavazataival csak még inkább megszilárdította mandátumát. Ez a fiatal, az ír nacionalizmus- és britellenes gyűlölet szellemében nevelkedett, tehetséges lány mindössze másfélkét éves politikai szereplése során felül tudott emelkedni a jogos, de mégis csak szűk és hizonyos fokig illúzionista nemzeti harc korlátain és ma az észak-írországi munkásság egészének — protestánsoknak és katolikusoknak egyaránt —közös érdekeit helyezi előtérbe. Amikor a rendőrség Londonderry határában letartóztatta és börtönbe hurcolta Bernadettet, Belfastban valósággal elszabadult a pokol. Az összeütközések július 4-re már csaknem polgárháborús méreteket értek el. Fegyverropogás, könnygáz és felgyújtott járművek, az épületek lángjai, benzinpalackok fellobbanó tüze, a kőzáporral támadó fiatalok csatakiáltása és a sebesültek jajveszékelése jellemzi a belfasti helyzetet. Mikor e sorokat írjuk, már tizenegy a halálos áldozatok száma, sokszázan sebesültek meg, de megtörténhet, hogy mire e sorokat kinyomtatják, az áldozatok száma lényegesen nagyobb lesz. Különösen nyugtalanító, hogy mind a kirendelt katonaság, mind az ír tüntetők lőfegyvereket, sőt géppuskákat is használnak. A sebesültek közül hatvanan lőtt sebbel kerültek kórházba. A nemzeti gyűlölködés lángjai oly magasra csaptak, s az események olyan irányt vettek, amilyent a magát szocialistának valló Bernadette sohasem akart. A bötrönből is azt üzente eszmetársainák: ne engedjék, hogy megosszák és egymás ellen uszítsák a katolikus és protestáns munkásokat, a szegényeket. Az új angol kormány azonban semmiféle más megoldást nem tud kitalálni erre a rettenetes helyzetre, mint azt, hogy újabb és újabb csapatokat küld Észak-írországba, mindig több és több fegyver dördül el és semmi sem történik az írek ' tényleges problémáinak orvos- . lására. i Sz. L. I. ! lajdonban levő katonai járműveik sem képeznek 'kivételt. Feloszlatnak minden „gyanús” csoportosulást és szervezetet. (Ez megfigyelők szerint éppúgy vonatkozhat az ammani kormány „különleges” — hírszerző, belbiztonsági, rendőri — szerveire, mint a kisebb, remitens- kedő ellenállási csoportokra, amelyek nem hajlandók alávetni magukat a központi bizottság akaratának.) A jordániai—palsztinai egyezmény kiszivárogtatott részletei között nincs utalás a gerillák Izrael éllen folyó harci tevékenységére. És rögtön a cáfolat Szolejman Al-Hadiji jordániai belügyminiszter azonban csütörtökön reggel cáfolta azokat a híreket, amelyek szerint máris megállapodás jött létre a jordániai hatóságok és a Palesztinái gerillák között. „ A legfontosabb kérdésben megállapodás született — közölte a belügyminiszter a sajtó képviselőivel —, de ezt mindezideig még nem hagyták jóvá és nem írták alá az összes érdekelt felek.” A palesztinai ellenállási mozgalom központi bizottságának szóvivője hasonló értelemben nyilatkozott. „Ügy tűnik — fűzte hozzá a szóvivő —, hogy még vannak bizonyos vélemény különbségek, de a tömegek elítélik azokat, akik akadályokat támasztanak. Ami minket illet, türelmünk véges.” (MTI) Közös hadgyakorlat A Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erői hadműveleti kiképzési tervének megfelelőért Í970. július 1 és 9j közötti időszakban a Magyar Népköztársaság területén szá-! razföldi, légvédelmi, repülő. és: haditengerészeti hadműveleti törzseik együttes gyakorlatot hajtottak végre. R nagykövei Gromíkohoz készül— - Izrael vádi! és fegyvert koldul — Nixon hallgat Az amerikai külügyminisztérium bejelentette, hogy Gromi- ko szovjet külügyminiszter hamarosan fogadja Jacob Beámét, az Egyesült Államok moszkvai nagykövetet. A Gromiko—Beam-találkozó a közel-keleti válság politikai megoldáséit célzó szovjet—amerikai kétoldalú tárgyalások sorozatába illeszkedik — körölte Carl Bartch, a State Department szóvivője. Időközben Izrael washingtoni nagykövetsége a Szovjetuniót rágalmazó dokumentumot tett közzé. Minthogy Izrael néhány nap alatt jónéhány Phantomot elveszített a szuezi fronton, Tel-Aviv képviselői a Szovjetuniót vádolva akarnak nyilvános ígéretet kicsikarni újabb harci repülőgépek szállítására. A Fehér Ház egyik szóvivője kijelentette, hogy Nixon elnök az izraeli kampány ellenére sem kíván nyilatkozatot tenni a Közel-Keletről. A UPI hírügynökség jelentette, hogy az Ohio állambeli Cleveland-ben 24 darab M—109-es mintájú önjáró löveget raktak fel „nagy titokban” az „Etrog” nevű izraeli hajó fedélzetére. A Pentagon elismerte a fegyverszállítást, és közölte, hogy a lövegeket egy korábban aláírt megállapodás értelmében adták el Izraelnek. A kairói A1 Ahram viszont olyan értesüléssel rendelkezik, hogy Nixon elnök döntése értelmében Izrael hat Phantom mintájú gépet kap a Szuezi-csa torna fölött elszenvedett veszteségeinek pótlására. (MTI) Tanácskozott Kosziéin és Nasszer Csütörtökön Moszkvában Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök megbeszélést foly-| tatott Nasszer egyiptomi elnök- j kel és miniszterelnökkel. A két államférfi megbeszélésén azokról a kérdésekről volt' szó, amelyek megvitatását már korábban elkezdték. A találkozón jelen volt Ali Szabri, az Arab Szocialista Unió legfelső végrehajtó bizottságának tagja. (MTI) Eltűnt egy tábornok - vagy...? A déli-vietnami szabadsághar- cosok a szerdáról csütörtökre virradó éjszaka nyolc akciót hajtottak végre amerikai és dél-vietnami katonai létesítmények ellen. Egy amerikai katonai szóvivő szerint két objektum ellen a partizánok új, nagyerejű robbanószerkezieitet vetettek be, de azokról nem volt hajlandó részleteket közölni. Amerikai ejtőernyősök szerdán a laoszi ha/tártól 5 kilométerre harci érintkezésbe kerültek egy nagyobb partizánegységgel. E körzetben több hét óta ez volt a legnagyobb ütközet. Az amerikai parancsnokság csütörtökön hivatalosan bejelentette, hogy eltűntnek nyilvánították George W. Casey vezérőrnagyot. az amerikai 1. légi- desszant gépesített hadosztály parancsnokát és hat másik amerikai katonatisztet, akiknek a helikoptere kedden reggel tűnt el vagy lelőtték. mBOb/OLYOM 1 3. Ella 36 éves maliciózus, gyakorlott titkárnő volt, és barátnői tudták, hogy egyáltalán nem kíván férjhez menni. Különösen utazni szeretett. Érthető, hogy minden rábeszélés nélkül is már másnap jelentkezett a részvény- társaság irodájában, ahol azonnal felvették. Néhány nappal később külön megköszönte Mrs. Geesnek, hogy felhívta a figyelmét a hirdetésre. Tudta, hogy az amerikai lány állás nélkül van, ezért hálából, mint régi barátnőjét ajánlotta őt a nagykövetségen. Ott persze hálásak voltak Ellának, mert intelligens, kiváló, s ugyanakkor a politikával mit sem törődő amerikai lány) kaptak gyors- és gépírónőnek. Ugyanezt eljátszották az OSS emberei a török követségen is. Ekkor tűnt fel a színen Sidney Black és felesége, Shara. Gazdag philadelphiaiak voltak, akik korábban Párizsban éltek. Mindketten kiváló amatőr filmesek és fényképészek hírében álltak. A Qu 2-es csoport ezt a házaspárt használta fel terveihez. Megállapodtak Biackékkel, hogy amerikai múzeumok részé, re több külföldi országban népi táncokat és népi viseleteket megörökítő színes filmeket készítenek. A tervek között szerepelt természetesen Törökország, Svájc és Svédország is. Black- ék azt híresztelték, hogy azért érkeztek Washingtonba, mert elő akarják készíteni expedíciójukat. Kapcsolatot teremtettek az érdekelt nagykövetségekkel, és nap mint nap tárgyaltak velük a tervezett utazásról. A házaspárnak pompíis lakása volt a Wardman-parkban és gyakran vendégül látták a magasrangú nagykövetségi tisztviselőket. A legtöbbször természe. tesen a svájci, török és svéd követségek tagjait fogadták. Ezek után természetesnek tűnt, hogy a jókedvű, vendégszerető, gazdag amerikai pár gyakran tűnt fel a nagykövetségek fogadásain is. Az OSS azonban éppen rajtuk keresztül szerezte első értesüléseit a nagykövetségek titkosszolgálati munkájáról. Különösen az bizonyult hasznosnak a Qu 2-es csoport tagjai számára, hogy amíg valamelyik attasé páncélszekrényében kutattak, másolták az olvasmányait, addig az illető Blackékkal koccintgatott a Wardman-parkbeli lakásban. Ha az érdekelt nagykövetségi tisztviselő váratlanul hazament, Blackék telefonon értesítették a csoport tagjait, akik természetesen sürgősein eltűntek. így különböző szálak révén a Qu 2-es csoport rájött arra, hogy a török nagykövetség német rendszerű rejtjelző géppel dolgozik. A gép, sajnos, kíméletlenül üzembiztosnak látszott. Elkerülhetetlenné vált egy mechanikus szakértő, egy fényképész és egy mindenhez értő műszaki szakember bevonása. Ezeknek az embereknek együtt kellett megfejteni és egyúttal lemásolni a gép belső működési rendszerét anélkül, hogy az érintés legcsekélyebb nyomát is hagyják a munka után. A Qu 2-es csoport hamar megtalálta emberét: Jimmyt, a reklámügynököt. Ez a fiatalember úgy élt, mint általában a legtöbb amerikai reklámügynök. Imádta a gint, az éjszakázást, és volt egy bohém felesége. Ez a fiú azonban csavaros ésszel volt megáldva, szenvedélyesen szerette a fényképezést, és ezermesteri ügyességgel és lelkülettel rendelkezett. Két hajtűből, egy konzervdobozból akár örökmozgót is tudott rögtönözni egy laposfogó segítségével. Ha valaki képes rá, akkor ez az ember meg tudja fejteni a rejtjelző gép titkát, jelentették a Qu 2-es csoport tagjai a főnöküknek. A rejtjelző gépet azonban a követség nagy páncélszekrényében őrizték A Mrs. Gees segítségével bejutott amerikai gép- írónő képtelen volt közölni a számtárcsa kombinációját. A Qu 2-es csoport vezetője jól ismerte Fuche őrnagyot, a New York-i rendőrség bombaosztagának hajdani főnökét, aki ebben az időben már a hadsereg
