Békés Megyei Népújság, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-09 / 159. szám
Kényszerű gőzfürdő A Békés megyei Szolgáltató Ktsz-t e lap hasábjain már korábban sokszor érte bírálat korszerűtlen, kicsi, régi üzlethelyiségei miatt. Az idő és természetesen a jó gazdálkodás meghozta az eredményt is. Örömmel tapasztaltuk, hogy az utóbbi években több üzlet nyílt. Ezek között volt a békéscsabai Szabadság téri reprezentatív női fádrászrészleg is. Sajnos, már csak múlt időben beszélhetünk erről, mivel az eddig kényelmes, tágas helyiséget átépítéssel zsúfolttá tették, mégpedig éppen azt a részt, ahol elengedhetetlenül szükséges a több levegő, a nagyobb tér. Bárkit megkérdeznénk a női vendégek közül, hogy a fodrászatnál mi a legkellemetlenebb, azt válaszolná: a búra alatt ülni. Nyáron különösen, hiszen az amúgy is meleg levegőt a búrák még. jobban felforrósítják. Éppen ezért kell a tágasabb tér, a több levegő. Máshol erre törekednek, sőt láttunk már olyan búrát is, amelyen apró ventillátor működött, hogy a vendég arcát üdítse. A szolgáltató ktsz vezetői, műszaki emberei bizonyára még nem ültek búra alatt. Így nem is tudják, mit jelent a kényszerű gőzfürdő a nyári hónapokban. Ha tudnák, nem szűkítették volna egyharmadára az eddigi helyiséget, ezáltal a vendégeket még kellemetlenebb helyzetbe hozva. Az a rész, ahová a bórákat áthelyezték, most már nemhogy szűk, meleg, hanem levegőtlen is. A szó igazi értelmében gőzfürdő. Ráadásul a szemben levő fejmosórészből időnként —■ ez munka közben óhatatlan — egy kis spriccet is kaphat az ember hol hab, hol tiszta víz, de van úgy, hogy haj festék formájában. Az ilyen ráadások természetesen sok bősz szúságot okoznak. Hogy miért volt szükség az átépítésre? Mert az egyik férfifodrászrészleget akarják ide telepíteni. A városfejlesztés miatt ugyanis a jelenlegi helyet át kell adni. Ez érthető, de nem magyarázat arra, hogy az eddigi reprezentatív női részleget így elcsúfítsák. Persze, egyszerűbb és főleg olcsóbb megoldás a már meglevő helyiségbe újabb részleget összezsúfolni, mint máshol és más módszerrel a férfifodrászatnak üzlethelyiséget biztosítani. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy ez a megoldás egyáltalán nem vall jó üzleti szellemre. Ezek után ugyanis feltételezhető, hogy a Szabadság téri női fodrászat közönsége alaposan megcsappan. Ha meglelte hadd vigye... — Azt tanácsolták munkatársaim, próbáljam meg önöknél — nyitott be a minap nem éppen kedélyes hangulatban a szerkesztőségbe Bartyik Mihály, a Békéscsabai István-malom dolgozója. Panaszát így foglalta össze: „Fiam nemrégen fejezte be az általános iskolát. Születésnapjára horgászfelszerelést kapott ajándékba. Nem is akármilyet. Uvegbottal, dobóorsóval — szóval egy komoly felszerelést. Majdnem ezer forintot fizettem érte. Két hete, június 28-án gyönyörű vasárnap délelőtt volt, kimentünk hát Körösladányba, a Mihály-zugi holt ágba kipróbálni a szerencsénket... Ügy 11 óra lehetett, mikor megérkezett a „nagy hal”, óriási kapás, a gyerek meg is ijedt, én el voltam foglalva — lényeg az, hogy kikapta a kezéből az egész min- denséget. Hiába pásztáztuk csónakkal . a tájékot vagy két óra- hosszát, a zsákmány eltűnt, Nem Is beszélve a drága felszerelésről. Majd pár napra rá mondja a kollégám, hogy ő látta aznap délután, amikor két helyi „horgász” megszabadította a folyót a potykánktól, meg természetesen a drága felszereléstől is. Hiába mondták neki, hogy kié — ők csak azt hajtogatták: találták, tehát az övék. A ponyt állítólag 53 cm volt, és legalább 8—10 kilós lehetett. Hát mondják meg nekem, sporthorgászok az Ilyenek?” Eddig a rövid horgász-történet. Mi természetesen nem vállalkozhatunk az elúszott felszerelés megkeresésére. De olvasó nk szerint, ha a megtaláló tudná a elmet, talán felébredne benne a lelkiismeret és visszaszolgáltatná a jogos tulajdonosnak. Vele együtt örülnénk, ha az ifjú horgásznak a tandíj mégsem kerülne ilyen sokba. Válasz Lapunk július 4-i számában Adakozó automata címmel bíráló írást közöltünk, nyilvános telefonállomásról, amely használhatatlan. A Szegedi Postaigazgatóságtól Fodor István igazgató válaszlevelében közölte, hogy a Békéscsabán, a Csaba-szállóban • elhelyezett nyilvános telefonállomás perselyét nem a Békéscsaba I-es Postahivatal, hanem a szálló megbízott dolgozója üríti ki. Így a bírálat nem a ! Postaigazgatóságot illeti. Ennek ellenére vizsgálatot tartottak és megállapították, hogy a kérdéses nyilvános telefonállomás kábelbeázás miatt április 6— június 8-ig üzemképtelen volt. Hála és köszönet A Kötegyáni Községi Tanács Végrehajtó Bizottságától kap. tunk levelet, melyben kérik lapunk hasábjain tolmácsoljuk köszönetüket a gyulaiaknak, amiért az árvíz ideje alatt szeretettel fogadták a község lakóit. Idézünk a levélből: „Községünk lakossága megbízásának teszünk eleget, amikor ezúton köszönjük meg azt a szeretetteljes gondoskodást, amelyben Gyula vezetői, intézményei, lakosai községünk kitelepített polgárait részesítették. A szálláshelyeken tevékenykedő pedagógusok, egészségügyi dolgozók, az otthonukat felajánló lakosok, az árvízhelyzetről tájékoztató vezetők, a bolti eladók az utcai járó-kelők, nund- mind arra törekedtek, hogy érezzék dolgozóink: nincsenek a bajban egyedül. Ma már a félelem érzése elmúlt, mindenki éli megszokott, szorgos életét, de megmaradt a hála és a kő- szünet." A másik levél a 72 éves Kiss József sarkadi olvasónktól érkezett, aki öt oldalt írt tele, mindvégig a köszönet és hála érzésével. Megírta, hogy az árvízveszély idején felesége súlyos tüdőgyulladással ágyban fekvő beteg volt. ö maga is csupán két héttel előbb hagyta el a betegágyat. Így szinte magatehetetlenek voltak, s ezt vette figyelembe dr. Tóth István orvos, aki mentőautóval szállította el őket Békéscsabára, az Üt-, Híd- és Vizmíiépítő Technikumba, ahol az idős emberek megfelelő ellátást, kényelmes pihenőhelyet és gondos ápolást kaptak. Sok szeretettel és hálatelt szívvel gondol azokra, akik törődtek velük. Befőzés* gumigyűrű A gyümölcsszezon beköszöntésével elérkezett a háziasszonyoknak még a mai konzerv-világ- ban is oly sok munkát adó befőzési időszak. Kisebb-nagyobb üvegekbe kerülnek a különböző ízlések szerint készülő finomságok, az üvegek tetejére hólyagpapír vagy celofán simul, amit egy gyors mozdulattal szorítanak az üvegek nyakához a „befőző”, újabban „befőzési” gumigyűrűk. Ebből a szezoncikkből az elmúlt nyáron 1,— kerek forintért értékesítetek körülbelül 5 grammot egy kis tasakban a Bács-Kiskun megyei Nyomda Vállalat Üzemegysége, mely Kerekegyházán található. Ebben az 5 grammban volt kisebb és nagyobb gumigyűrű is. mert van kisebb és nagyobb üveg is, s így célszerű. Ez azonban már mindenképpen a múlté. Aki most vásárol gumigyűrűt, az 10 grammot kap egy tasakban 2 forint 90 fillérért, amit több okból is bosszankodva fogad. Ez a kb. 10 gramm darabszámra semmivel sem több, mint az 5 gramm volt. csak lényegesen vastagabb egy-egy darab, és még az a hátránya is van, hogy mind egyforma méretű, tehát nem alkalmazkodik a háztartásokban található különböző méretű üvegekhez, mint ezt előde tette. Éppen ezért joggal kérdezi a vásárló a „kiszerelő” BNyV-től. hogy miért lett drágább, ami csak látszatra több és nem is olyan célszerű, mint előde volt? Szilárd Ádám Új nyár, új szandál? Ülök a Körösparton 30 fok hőségben. Nyílik az egyik ház kapuja, idősebb néni jön ki bevásárlószatyor a kezében, 'sinos kis babos ruhába öltözve, mezítláb. Elmehetek-e így a boltba? — morfondírozik félhangosan, aztán hozzámfordul. — Üj fekete szandált vettem \ és tiszta vérhólyag a lábam, még j papucsot sem bírok felvenni. Én is bevallom gyorsan, hogy azért üldögélek itt a pádon, hogy kissé megkönnyebbüljön, „kihűljön” a lábam a tüzes kemencének is megfelelő új lakkszandálban. A vérhólyagok már begyógyultak, csinos gézkötés díszíti három lábamujját. Űj felvonás. A pedikűrösnél. Elegánsan öltözött fiatalasszony lép be, lábán kissé elhordott, divatjamúlt szandál, lábujjain gézcsíkok. Míg áztatja a lábát, egész sor panasz ömlik a nők szájából. Az idei csinos és olcsó szandálok műanyag felsőrésze éles, vág, és forró még a legnyitottabb is. Minden sérült a fiókokban kotorász és örömmel javíttatja, hordja a már selejtezésre ítélt 2—3 éves nyári cipőket. — Mit mond a cipész, aki kisiparos és főleg javításokból él? — Nem tudok segíteni a hozzám hozott 1—2 napig hordott cipőkön, szandálokon. Megkalapálom, hogy táguljon, de mivel műanyag, bélése nincs, így a ragasztást nem fogja. A pár perces munkát szívesen és ingyen csinálom vevőimnek. A kereskedelem: kérem, ez a divat tél óta a fekete lakk műbőr, s most nyárra van színes is. Olcsó, mutatós, mindenki szívesen veszi. Sajnos, csak viselve válik el. Nincs az idén puha antilopszerű, idősebbeknek, fájós lábúaknak való nyári cipő. Minden csupa arany, díszcsat, bojt és virág. Igaz, a fiataloknak csinos, de az 6 lábukat is feltöri. ' Ez van, ezt kell szeretni? H. I Az iskola jövője, a jövő iskolája 3. Helyezésünk a műveltség világversenyében A szocialista és a kapitalista világ között az „agyvelők” versenye; a művelődésért, a jobb iskoláért folytatott versenyfutás is folyik, s ebben a mérkőzésben — mint sok más területen is — az utóbbi másfél évtizedben a szocialista országok az élre törtek. Meddig jutott, hol tart ebben a versenyben a mi országunk? A felszabadulás időpontjában oktatási rendszerünk nemcsak a fejlődés népi demokratikus követelményei szempontjából, de a polgári fejlődés akkori európai normáihoz mérten is elavult, antidemokratikus volt. 1919 és 1945 között — a negyedszázad átlagában — a munkásság és parasztság együttes aránya az összlakosságból 50,4 százalék volt. Gyermekeik aránya — a • negyedszázad átlagában — a gimnáziumokban és a felsőfokú oktatási intézményekben mindössze 5,1, illetve 5,4 százalék volt. A korabeli primitív tanonciskolák befejezett, továbbtanulásra nem jogosító képzést adtak. Még az ipari középiskola jeles érettségijével sem lehetett a Műegyetemre, menni. 1945-től máig Az elavult iskolarendszer reformjának első kimagasló eredménye 1945-ben a nyolcosztályos, egységes alapműveltséget biztosító általános iskola létrehozása volt. Erre épült 1949— 50-től a négyosztályos gimnázium és a középfokú technikum. Az iparitanuló-törvény 1949- ben megteremtette az egységes szakmunkásképzést. A felsőoktatás is sok új, főként műszaki típusú intézménnyel, fakultással bővült az 50-es években ?s ekkor vált tömegessé az esti és levelező oktatás. A fejlődés második szakaszának nyitánya az 1961-es oktatási reformtörvény. Tizenhat évre emelkedik a tankötelezettség; az általános iskolákban bevezetik a politechnikai oktatást, a gimnáziumokban a gyakorlati képzést. Napjainkban pedig a reform részleges módosulása és végrehajtása során előtérbekerült az emelt szintű szakmunkásképzés; a nem egy kőnkre' szakmára, hanem a szakma! csoportra képző szakközépiskolák és felsőfokú technikumok kiépítése; az üzemmérnökök képzése, vagyis a kétszintű mérnökképzés a műszaki főiskolákon. Folyamatban van a felsőfokú kétszintű képzés kialakítása más tudomány területén is. Voltak és vannak ebben a nagy átalakulásban feloldatlan ellentmondások. Például: tízéves a tankötelezettség, de csak nyolcosztályos a kötelező általános iskola, amelyben még nem teljes a felsőtagozaton a szak- rendszerű oktatás. Továbbá: a továbbtanulás megválasztása az általános iskola 7.-8. osztályában lényegében pályaválasztási döntés: túl korán, 13—14 éves korban. Azután: túlbonyolított és részben párhuzamos a szakmunkásképzés. Ezenkívül: felsőoktatásra készít elő — de nem egyenlő nívón — a gimnázium, a szakközépiskola és közvetve a B-tagozat, a szakmunkástanuló-iskolában. Az európai közepesnél fejlettebb úton Történelmi tény. mégis, hogy az iskolázottság két évtized alatt hatalmasan lépett előre. Az általános iskola nyolc osztályát a 1.5 éves és idősebb népességből 1941-ben a 15.1 százalék, 1968-ban már a 43 százalék végezte el. Érettségizett a 18 éves és idősebb népességből 1941-ben 4,1 százalék. 1988-ban 12 százalék. Egyetemi, főiskolai oklevelet szerzett a 25 éves
