Békés Megyei Népújság, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-09 / 159. szám
Megkezdődtek a vizsgák az egészségügyi szakiskolákban Szeptember 1-től ösztöndíj-rendszer Az iskolákban már elült a vizsgazaj, a diákok egy része építőtáborban dolgozik, másik része élvezi a vakáció gondtalan időszakát. Nem így Gyulán, az egészségügyi szakiskolában, ahol — a többi iskolától eltérő vizsga- rendszer miatt —, most kezdődik a vizsgaidőszak. Legnagyobb az izgalom a felnőttszakos növendékek képesítő vizsgájára késziL lök között, akik augusztus elsején már diplomásokként hagyják el az iskolát. Miközben tartanak a vizsgák, az iskola vezetőit már az új tanév feladatai foglalkoztatják Ugyanis ez év őszén két felnőtt- és gyermekszakon indítanak új évfolyamokat Nagy az érdeklődés az egészségügyi pálya iránt és biztosak abban, hogy a július 20-án lezáruló jelentkezési határidőig teljes lesz a létszám mind a két szakon. Szeptember elsejétől bevezetik az ösztöndíj-rendszert az egészségügyi szakiskolában is. Az ösztöndíj mértéke az első évfolyam első felében aszerint alakul, hogy a hallgatóknak milyen iskolai végzettségük van, s milyen volt a tanulmányi átlageredményük. Az általános iskolát végzettek tanulmányi eredményüktől függően havi 12<^— 250, az érettségizettek 200—500 forintig terjedő ösztöndíjat kapnak. A második félévben az ösztöndíj összege a tanulmányi eredménytől függően 100—500 forint között állapítható meg. Ezenkívül a tanulók —, ha valamelyik egészségügyi intéz, ménnyel szerződést kötnek, hogy diplomájuk megszerzése után 2 évig ott dolgoznak — társadalmi ösztöndíjban is részesülhetnek, amelynek összege 250 forint. Az ösztöndíj-rendszer bevezetése remélhetően további ösztönzést ad azoknak a fiataloknak, akik az egészségügyi pályát választják hivatásuknak. Vadász Ferenc: Tenyérnyi ég című könyve A Kossuth Könyvkiadó kiadásában megjelent Vadász Ferenc: Tenyérnyi ég című műve. A könyv Schönherz Zoltán mérnö. köt, a Kommunisták Magyarországi Pártja' Központi Bizottságának titkárát állítja az olvasó elé. Olyannak mutatja be, amilyen a valóságban volt, szívvel, szenvedéllyel, gazdag érzelem- világgal, tudással, minden szép és művészi iránti fogékonysággal riegáldott embernek. Schönherz Zoltán 1942. októmind kevesebb lesz a remény arra, hogy a m. kir: honvéd vezérkar főnöke meghajlik a közbenjárók érvei előtt, s kieszköz- li a kormányzói kegyelmet. A szerző évekig együtt dolgozott Schönherz Zoltánnal az ifjúsági mozgalomban. Saját ismeretanyagát a hozzátartozók, barátok, rokonok, harcostársak emlékéivel kibővítve, az utolsó nap fogyó óráiba sűrítve mond. ja el mindazt, amit hősének bér 8-án kora reggeltől várja a | gyermekkoráról, diákéveiről, haMargit körúti börtönben sorsa beteljesedését. Ahogy telnek az órák, a halálra ítélt számára j talmas lendülettel, szültséggel végzett munkájáról tud. nagy felké- forradalmi és idősebb népességből 1941- ben 1,6 százalék, 1968-ban 3,3 százalék. A közép, és felsőfokú végzettségűek arányát tekintve az össznépességből hazánk 5— 7 évvel ezelőtt az európai országok között a közepes helyet foglalta el, azóta a helyezésünk valamelyest javult. Hogyan szolgálta ezt a |p- lyamatot a hazai iskolaépítészet? Számszerűen úgy, hogy 1950 és 1968 között több mint tízezer új iskolai tanterem épült, összesen mintegy 430 000 általános és középiskolás tanulónak. Ma 1950 óta épült iskolákban tanul minden harmadik általános iskolás és minden ötödik középiskolás. Típustervek készültek — 1965-ben 47 változat volt — 1—2—4—8 osztályos alsó. és felsőtagozatos általános, közép, és szakiskolai célokra, egyebek között 57 féle műhelyvariácóival. A művelődési, oktatási, nevelési intézmények általában 60—70 százaléka e típustervek szerint épült. Előnyük tagadhatatlanul az olcsóság, a tömeges és a gyors építhetőség. Konzervativizmus az iskolaépítészetben Ám az egész korszakot a tantermek mennyiségi igényelnek a gyors kielégítése jellemezte. A tanulmány építész szerzői egybehangzóan és nemegyszer keserű szavakkal állapítják meg: az új oktatási igények a múlt iskolaépítés! hagyományaira táTörténelmi szomorttjáték se g-t nini várban maszkodtak. A szervezési koncepciók és normatívák kialakításánál, a beruházások elhatározásánál számos újszerű, modern építészeti, pedagógiai elgondolást mellőztek. Az iskola- építés főként műszaki és takarékos beruházási kérdéssé vált és nem elsősorban nevelési kérdéssé. így gyakran az „olcsó” épületek — a távlatokra, a fejleszthetőségre is figyelemmel — nem is olyan olcsók. (Kis- marthy Lechner építész írja -a kötet egyik tanulmányában: ....az • elmúlt húsz esztendőben a konzervativizmus győzött és kereken tízezer tanteremből álló új iskoláinknak csaik mintegy 3 százaléka képvisel haladó pedagógiai irányzatot...”) így történhetett, hogy kiépült az országos átlagban 6 tantermes, 240 tanulóval működő, hiányosan felszerelt, közepes igénnyel tervezett és épített törpeiskolák hálózata; az épületek 70—100 évre betonba, kőbe meredve állnak, bővítésre, belső átalakulásra zömük alkalmatlan, miközben falaik között a tanítási rendszerek 5—10 évenként változnak, megújulnak. Az építészek e hibák okait abban látják, hogy a nevelés kérdéseivel foglalkozó tudományok a nevelési eszközök közül az épületet csak mint milliőháttért vették figyelembe, nem ismerték fel, hogy azt miképpen lehet és kell a nevelés szolgálatába állítani. Szenes Sándor Következik: Egységes tanintézet — 4-től 18 éves korig. x 1 1 Nyolc évszázad távolába ragadja a nézőt a Gyulai V ars zip- hazoan most bemutatott törté- naum saomorujáiék, auogy Szigligeti tiae nevezte a Trwikereoó ctmu müvet. Az evek varáasla- tában az ,is érdekes, hogy 103 eve született a ipu, es nagyon el. felejtettek. Pecüg Gyulai Pál, a XIX. század kritikusi vezér- egyénisége, a megtestesült iro- daiomesztetiaai nagyhatalom, és általa sokáig a magyar irodalomtörténet is a legjobb szerkezetű Szigligeti-drámának tartotta; a feledés homálya így aztán eléggé érthetetlen. Hogy mégis van némi igazság ebben a feledésben, azt ez a — különben roppant érdekes és tanulságos — várszínházi előadás is igazolja. Lehet, hogy Gyulai Pál tévedett? Feltehető. Hogy nem éppen a legjobb szerkezetű Szigligeti-drámával állunk szemben? Igaz lehet. Vagy mi, a XX. század utolsó harmadának közönsége változtunk? Mégis csak eltelt a dráma megírása óta száznál is több esztendő, és a mai közönség, fez -atoratkor--embeesí- már nem bírja elviselni a hosz- szadalmas drámainditást, a lassú kibontakoztatást, a Szigligetikor színpadán természetes és megszokott ritmusváltásokat, az alapos és bőven csobogó, bizony-bizony néhol fárasztóan régies szöveget, okfejtéseket, magyarázatokat, következtetéseket, melyek a kétségtelenül izgalmas és gazdag lehetőségű drámai konfliktust hivatottak mélyíteni, egészen a tragikus végkifejletig. De miért van az, hogy más (persze, kevés!) drámák esetében ilyen terhek fel sem tűnnek, holott kétségtelenül azokban is fellelhetők. Mert jobbak? Ki kell mondani: igen, azért. Jobbak. A Trőnkéreső nem remekmű, és ezt nem azért hangsúlyozom, mintha bárki is azt bizonyította volna, hogy a Trónkereső az. Viszont becsületes, mély ihletésű, szenvedélyesen embert-kutató, sorsokat tűk-1 röző dráma, igaz, szép szomorú- játék.l Indokolt volt tehát a vár- színKaz hetedik évadjának nyitó darabjaként kiválasztani, előhozni a7 évszázados feledésből, újra megtestesíteni az öreg vár színpadán, az utánozhatatlan hangulatú színpadon, és leporolni a rárakódott port, élőbbé tenni, felzengetni a színes reflektorok fényében Borics jóhiszemű harcát, gyilkos megha- sonlását önmagával és a néppel, az emberekkel; bukása kihívását, és elhullását. Jól választott tehát' Miszlay István, a rendező és művészeti j vezető, csak talán egy kissé job- | ban hagyatkozott a Gyulai Pál véleményére, mint a ma közönségének lelki alkatára, beállítottságára, egyszóval: jobban le kellett volna fújni azt a port erről a drámáról, hogy az így is ragyogó fények-színek ne csak ragyogjanak, hanem tündökölje- j nek, hogy a nehéz, ódon veretű ■ szöveg ne kívánjon sem a szí- | nésztől, sem a közönségtől külön energiákat a koncentrált odafi- i gyelésre; hogy a drámai cselekmény kevesebb ballasztot hor- ' dozVa. magasabbra ívelhessen; j hogy a hős em béri - társasai mi bukása szebb, hihetőbb, megrá- zóbb legyen. Véleményein szerint e7 az alapvető tanulsága ennek a bemutatónak, és egészen bizonyos, hogy a frissítésből, húzásból Szigligeti és az előadás került volna ki győztesen, mint ahogy így is kikerült, de — mint említettem — fényesebb, élményben gazdagabb lett volna amúgy a siker. T Az előadás stílusa a már ki- (ilakuli- hágj ományokat követi, ügyes ötletekkel igyekszik a rendező feloldani a statikus részeket, már amennyire erre lehetősége van; színészei is jól érzik ezeket a pontokat és különös erővel igyekeznek „átjátszani” azokat; igaz. nem egyforma sikerrel. Érdekes viszont, hogy a látványossággal ezúttal sokkal visszafogottabban élt a rendezés, és — látszólag paradox ez Lukács Margit és Iványi József a Trónkereső egyik jelenetében. szabadtéri játék esetében —, ez | nem vált előnytelenné. A régebbi zászlós, kürtös, fáklyás bero- hanások a felső szinten most mellőzöttek, a kísérő zene is sokkal inkább a lényeget segíti, a lélek mélységei* akarja rezonanciába hozni azzal, ami a színpadon történik. A hagyományokkal némileg szakító díszlet is (Csányi Árpád műve), ebbe a koncepcióba illik, a sok színhely nehézségeit észrevétlen technikai fogásokkal, egyszerűen oldja meg. Nem mutat sokat a várból, de a színpadkép teljes szerkezete a várudvar e szögleténeik formáit, építészeti vonalvezetését figyeli, minden a kiszogellé- sekből, hajlatokból, oszlopokból és kapuboltozatból következik. Vágvölgyi Ilona jelmezei pedig jól idézik a kort és láthatóan jól érzi magát ezekben a jelmezekben mindén szereplő. A méltó keret így segíti a színészi alakításokat, melyek között néhány kiemelkedőt elismerni öröm és iá érzéseket hordozó kötelességj-A címszerepet alakító SzersénKJynla hatalmas feladatra vállalkozott. Az ő sorsa a jóhiszemű trónköveteléstől a megsemmisítő valóságra-döb- benésig és a halálig, amilyen csábító, olyan nehéz színészi feladat. Hozzá még az említett nyelvi, szerkezeti ballasztok, ritmuskilengések, mindezek^ együtt megbosszulnák azt, aki nem teljes szívvel és tehetségének minden erejével közelítené. meg. Szersén jól építi fel Borics szerepét, van ereje a végső pillana. tokban is fokozni a drámai hatást, s ha körülötte mindenki ezt tenné, még magasabb hőfokon fejezhette volna ki egy, ember iszonyú meghasonlását. \ A Borics anyját, Predszlavát alakító Lukács Margit átérzett, gyönyörű beszéde ritka, nagy élmény, művészi eszközeit szinte belát- hatatlannak éreztük. Fájdalma betöltötte a színpadot, megtapadt az emlékezet zugaiban, és akkor is élt, amikor már elmúlását adta hírül a lélekharang. Belső, láng izzott Szakács Eszter alakításában. Az általa életre keltett szerelmes kun fejedelemlány valóban fejedelmi volt, szerelmében, elszántságában és remegésében is. Remek és erőteljes Szoboszlai Sándor, a7 ország nádorának szerepében, rusztikusán kemény és igaz Kö- rösztös István, mint Bodomér, a bujdosó kun fejedelem, Iványi József (Seraphinus páter) csak egy villanás, de annál markánsabb. Agárdy Ilona (Judit, Borics felesége) a belülről sugárzó és külsőleg is megjelenített, fejedelmi tartással maradt adós, egyéniségétől messze áll ez a szerep. Gelley Kornél, Horváth Sándor. Fűlőp Zsigmond. Hor• kay János, Cseresnyés Róza, Peczkay Endre, Gonda György, Kovács Lajos és Csemák. Árpád játszották a szomorújáték kisebb szerepeit, hibátlanul. Lehet, hogy a Trónkereső bemutatójáról írott színházi kritikák nem lesznek olyan egyöntetűek, mint korábban voltak, egy azonban biztos: a Gyulai Várszínház hetedik évadjának első bemutatója színházi esemény volt, és jól szolgálta a magyar történelmi dráma ügyét. Sass Ervin Lakatos, hegesztő, öntő és segédmunkás dolgozókat y veszünk fel. Bérezés megegyezés szerint. Kéthetenként szabad szombat. Útiköltséghez hozzájárulunk. Jelentkezés: GYULAI VASIPARI SZÖVETKEZET, Gyula, Blanár L. u. 3. 162844
