Békés Megyei Népújság, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-07 / 157. szám

Az emberi összefogás mindennél erősebb ÉRDEMES áttekinteni az el­múlt heteket, melyek Békés negyében rendkívüli állapotok közepette folytak le. A megyére esel ke dő árvíz folyóink tölté­seire szólította a lakosság je­lentős részét. A közelgő ve­szélynek súlyát a védekezés el­kezdésének napjaiban sokan iem is sejtették. A Körösök felső szakaszain lehullott esa- 3 ad ék mennyiségéből vízügyi zerveink csak következtették a Szamoshoz hasonló árvízve­szélyre. Amikor Takács Lajos, a Körösvldéki Vízügyi Igazga­tóság vezetője tájékoztatta a párt megyei bizottságát és a megyei tanács végrehajtó bi­zottságát a levonuló árhullám­ról, megszületett az első hely­zetfelmérés. A párt megyei bi­zottságának és a megyei tanács végrehajtó bizottságának veze­tői olyan döntést hoztak, hogy nyomban alakuljon meg a te­rületi árvízvédelmi operatív bi­zottság. Ebben mindazok á szervek, intézmények vezetői, képviselői kapjanak helyet, akik egy esetleges veszély bekövet­kezésekor, sőt azt megelőzően az élet- és vagyonvédelem szer­vezéséből részt vállalhatnak. Az árvízvédelmi területi ope­ratív bizottság első ülésén a veszélyről alkotott kép magán viselte a várható tragikus hely. zetet. Ilyen légkörben születtek határozatok az emberi életek mentésére, a veszélyeztetett körzetek élővilágának bizton­ságba helyezésére. Ha a Feke­te-Körös védvonala nem szakad ki a romániai vízgyűjtő terü­leten, akkor ma már tudjuk, hogy az árvíz elönti Kötegyánt, Üjszalontát, Sarkadot. Sarkad- keresztúrt, Nagygyantét, veszé­lyezteti Méhkerékét. Az előre­jelző szolgálat olyan nagy mennyiségű víz levonulását je­lezte a Fekete-Körösön, hogy az a töltés koronáját 25—45 centiméterrel meghaladja. Ilyen helyzet elé néztünk. Valószínű, hogy a rendelkezésre álló em­beri erővel, technikai eszközök­kel sem tudtuk volna tartani a Eekete-Körös hazai védvona­lait. A vízügyi igazgatósáé és a megyei operatív bizottság a vé­dekezés egész időszakában pél­dásan együttműködött. Minden egyes határozatot alaposan meg­vizsgáltak vízügyi, államhátal- mi és politikai szemszögből egyaránt. E jó együttműködés számlájára írható mindaz az az igen gyors operatív munka, melyet a veszélyeztetett körze­tekben — a védelmi szakaszo­kon és az állami hatalom helyi szerveiben — az élet. és va­gyonbiztonság érdekében kifej­tettek. Határozottan állítjuk, hogy a területi árvízvédelmi operatív bizottság a legnehe­zebb ' órákban is friss Informá­ciókat juttatott a járási és a községi tanácsokhoz, pórtszer- vekhez. Ezekről a helyekről cseréibe ugyancsak információk étkeztek, melyek főként a la­kosság hangulatáról, a védeke­zés helyi feladatainak ellátásá­ról szóltak. A KÖZSÉGEKBEN tehát tudták, hogy a megyei szervek­nél milyen intézkedések szület­tek, így időben fel tudtak zár­kózni ezek gyors és hatékony megvalósítására. A gyorsaságé® a határozottság mindenhol és mindenkor érezhető volt. Ha nem így lett volna, akkor 180 perc alatt nem sikerült volna védett helyre szállítani 30—32 ezer embert. Ha az árvédeke­zéssel járó feladat súlyát nem érezték volna a megye külön­böző vállalatai, intézményei, akkor bizonyára sokkal na­gyobb gondot jelentett volna 30 ezer ember részére szállást és terített asztalt biztosítani Gyu­lán, Békéscsabán, Orosházán, Kondoroson, Gyomén, Szeghal­mon, Füzesgyarmnton és még máshol. Ugyanakkor tízezren maradtak vissza a kitelepített községekben, Az árvédekezós- hez szükséges közerő derékha­da közülük került ki a védvo­nalakra. S amikor ment a fel­hívás a termelőüzemekbe: küld­jenek férfi munkaerőt a tölté­sek védelmére, akkor egyik vál­lalatnál sem latolgatták, mi lesz a termeléssel, a fcervteljesítés- sel, Ezreket küldtek közerőként az árvódekezéshez. Nagy tét forgott kockán. Millíárdok sor­sa felett így született döntés: mentsük meg az értékeket, ne hagyjuk veszendőbe menni az emberek vagyopátl Minden te­kintetben példás volt a szerve­zőmunka. A végrehajtott ezer­nyi feladat egységesen ötvöző­dött, forrott eggyé a közösség védelmében. Az árvízi tanulságok kap­csán feltétlen szólnunk kelj a lakosság magatartásáról. A ki­telepített községek és a fogadó városok, községek népessége a helyzet komolyságához illően fogadta az árvédekezésre hozott határozatokat. Emberségből, helytállásból — mint ahogyan hangsúlyozta a területi árvíz- védelmi operatív bizottság kö­szöneté és elismerése is — ki­válóra vizsgázott a megye tár­sadalma. A legnehezebb napok­ban és amikor e gondok mind kisebb területre szorultak vlsz- sza, tovább lehetett érezni a magas fokú felelősségtudatot. S ez még napjainkban is megmu­tatkozik, amikor az élet már visszatért régi kerékvágásába Kötegyánban, Üjszalontán, Méhkeréken, Sarkadon, Sarkad- keresztúron, Nagygyantén, Kö- rösladányban, Dévaványán és Szeghalmon. Ezekben a közsé­gekben kifejezetten érződik a lakosság és az államhatalom helyi szerveinek „viharban” ed­ződött kapcsolata. Az a biza­lom és megértés, mellyel a lakosság körülveszi a maga vá­lasztotta tanácsokat mutatja leginkább, hogy a községek a nehéz napokban Is jó Irányban fejlődtek. Jó lenne ezekről szót váltani az emberekkel a közel­gő hetek párttaggyűlésein, sza­bad pártnapjain és falugyűlé­sein. Kiváló lehetőség a szocia­lista demokrácia bővítésére, szé­lesítésére, magyarázására. AZ ELMÚLT hetekben és ahogyan az események zajlót- tak, már levontak bizonyos kö­vetkeztetéseket az árvédekezés szervezéséből, a töltéseken folyó védelmi munkákból, az élet és a vagyonmentés eredményeiből. Helyes és jó ezekből következ­tetéseket levonni, mert a tanul­ságokra még szükség lehet. Bár a komputerekbe táplált adatok azt mutatják, hogv 1000 éven­ként egyszer Ismétlődik a mos­tanihoz hasonló árvízveszély. De arra a komputer sem adott választ, hogy árvízügyben mi­kor ér véget és mikor kezdő­dik az újabb ezer esztendő! Legutóbb 1890-ban és 1919-ben volt hasonló a helyzet a Körö­sökön, de lényegesen alacso­nyabb vízmagassággal! A mos­tani árhullám minden idők leg­nagyobbja volt. Hogy a jö­vőben milyen árhullámok lesz­nek nem tudjuk. Ha azonban a jelenlegi színvonalát bármelyik eléri, akkor az 1970. évi árvé­dekezés szervezése, az élet- és vagyonmentés, a töltések védé­se nagy tanulságul szolgálhat. A példás szervezőmunka és helytállás a Fehér-, a Fekete-, a Kettő®-, a Sebes-Körösön, a Berettyón és a Hármas-Körös Békés megyei szakaszán, to­vábbá a megye határán túl is, meg a Maros és a Tisza védvo­nalain is ékesen bizonyította, hogy az emberi összefogás képes legyőzni a természet legvadabb erőit D. K. Vasárnapi műszak a békéscsabai /. számú téglagyárban Kocsira rakják a kemencébe kerülő száraz nyerstéglát. (Fotó: Demény) Békéscsabán, a Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat 1-es sz. téglagyárában vasárnap a reggeltől délig tartó műszak­ban részt vettek a városi párt-, valamint KISZ-bizottság mun­katársai, a téglaipari vállalat vezetői, újságírók és lapszerve­zők is. Negyvenkét „amatőr” vállalta hogy ily módon nyújt segítséget az árvízkárosultaknak ahhoz, hogy mielőbb újjáépül­hessenek a tönkrement családi házak anélkül, hogy az azokhoz szükséges téglát és cserepet az ország más tervezett építkezései­től vonnák el. Holecska István művezető szervezett, irányított ezen a na­pon. ő osztotta el a munkát. Egy-egy csoport került a nyers­tégla-lerakáshoz, a kazalozáshoz, a száraz tégla kemencébe való szállításához, a nyersáru-mozga- táshoz. A téglagyárban nem könnyű a fizikai munka, nehéz lépést tartani azokkal, akik nap-nap mellett ezt csinálják. Az a tu­dat azonban, hogy kell a tégla az országnak, mindenkinek erőt adott. Végül is az „amatőrök" több mint 200 ezer nyerstéglát mozgattak meg és a munkáju­kért járó keresetet mindnyájan felajánlották az árvízkárosultak megsegítésére. Elsősorban természetesen azo­kat a gyári munkásokat illeti tisztelet, akik a szabad szom­batjukat és e vasárnapjukat rendszeresen feláldozzák azért, hogy minél több tégla és cse­rép készüljön. A párt-, a KISZ- és a vállalat vezetői önkéntes vállalásukkal azoknak mutattak példát, akik egy-egy vasárnap hasonlóan elősegíthetik a terme­lést; a párt- és KlSZ-alapszer- vezeteknek, más vállalatok, üzemek, hivatalok vezetőinekj dolgozóinak. Nemcsak Békéscsa­bán hanem mindenütt a megyé­ben, ahol téglagyár van. Fehérgyarmatra és a többi Szabolcs-Sza tmér megyei köz­ségbe naponta 30—32 vagon tég­lát, cserepet Indítanak útnak. Én várják az építőanyagot más építkezésekhez is. Akik segíteni akarnak, nem kell szombat- és vasárnaponként nagy fáradtság­gal és költséggel az árvíz súj­totta községekbe utazniuk, A téglagyárakban tehetik a leg­többet az árvízkárosultakért. P. B. A kocsiról lerakják a préstől érkező nyerstéglát. Munkában az asszonyok.

Next

/
Thumbnails
Contents