Békés Megyei Népújság, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-05 / 156. szám

(Demény Gyula felvétele) Ar ^ íz veszély után A Tisza vidéki és a Körösök- menti árvíz nehéz napjairól már csak múlt időben beszélnék a krónikások. A borzalmas órákat emlékként idézik fel azok is, akik hősiesen helytálltak az esze­veszetten eliramodott folyók megfékezésében, vagy emberség­ből csillagos ötösre vizsgázva siettek az árvíztől menekített családok segítésére, befogadták ókért otthonaikba, összeadták forintjaikat, hogy valamennyire is enyhítsék a bajba jutottak gondjait. A Felső-Tisza vidéki árvíz községeket pusztított el. A ja- j vak között szövetkezeti vagyo­nok merültek a hullámsírba. A } Szamos menti árvízkárosultak támogatására az egész ország­ban mozgalom indult. A kor­mány felhívására a Gyulai Há­ziipari Szövetkezet tagjai is órá­kon belül 15 ezer forintot gyűj­töttek. Jóformán még el sem küldték támogatásukat a Vörös- keresztnek, még alig juhászko- dott meg a medréből kitörő Sza­mos — már a Körösök völgye került óriási veszélybe. A nagy esőzések után a Romániából le­zúduló hatalmas víztömeg fe­nyegette a partmenti települése­ket. Egyik napról a másikra so­ha nem mért magasságra, 10 méter fölé — emelkedett a Kö­rösök vízszintje. Ezért a Békés megyei árvízvédelmi operatív bizottság elrendelte a veszélyez­tetett községek kiürítését. Ro­mán területen kilépett medréből a Fehér-Körös és árvíz höm- pölygött a Gyulavári alatt két esztendővei épített lokalizációs töltés felé. „Ez a gát elbír még nagyobb víztömeget is” — mon­dották a szakemberek. Mégis éjt nappallá téve őrködni kellett az átázott, és óráról órára más he­lyen szivárgó töltéseken, nehogy az árvíz martalékai legyenek a Körös menti községek. Ebből a gigászi munkából pél­damutatóan vették ki részüket — többek között — a háziipaí^ szövetkezetek dolgozói is Gyu­lán. Egy emberként siettek a hí­vó szóra, hogy segítsenek, ahol csak tudnak. — Félelmetes éjszaka volt ~_ mondja Kertész Imréné, a gyu­lai részleg vezetője arról az éj­jelről, amikor a kitelepített sar- kadiak és kötegyániak teherautó­kon, autóbuszokon megjelentek Gyulán. — Sok ismerős arc volt közöttük, hiszen Sarkadon egy részlegünk és csaknem 150 be­dolgozónk van. Ám az ismerő­sökre most alig lehetett ráis­merni. Arcukra a jövőtől való félelem, a kétségbeesés vonásai rajzolódtak. Hiszen az otthonu­kat, vagyonukat hagyták el, nem tudva, egyáltalán birtokolhat­ják-e azt valamikor. Am csak a menekítettek előtt rémlettek határtalanul bizony­talannak azok az órák és a kö­vetkező napok. A megyei ope­ratív bizottság mind a kitelepí­tést, mind a menekítettek elhe­lyezését és később a visszatele­pítést is — magas fokú szerve­zettséggel, mindösze néhány óra alatt oldotta meg. Ez, természe­tesen, csak úgy sikerülhetett, hogy segítségére voltak minden­ben a menekülteket befogadó városok és községek lakód, így a gyulai htsz tagjai is. Már a kitelepítés előtt megbe­szélést tartották a gyulai telep | vezetői: Geiszt György elnök. I Bánszki Pálné párttitkár, Ker-i tész Imréné részlegvezető és Farkas Gézáné, a Március 8 szocialista brigád vezetője. A megbeszélésen két napirendi pont szerepelt: 1. Hogyan ment­sék meg a sarkadi részlegük raktárában felhalmozódott ér­tékeket? 2. Milyen módon se­gítsenek a kitelepülteken? Az első kérdés végére gyor­san pontot tettek: sürgősen át kell szállítani Gyulára a sarka­di raktárkészletet és meg kell szervezni a sarkadiak munkáját a gyulai telephelyen. A második kérdés végrehajtásában megbíz­ták Kertésznét, aki egyben a Vöröskereszt alapszervezeti tit­kára: menjen el a városi szerv­hez és érdeklődjön, mivel lehet segíteni a bajban? Ott elmon­dották, hogy miben. A Március 8 szocialista brigád ajánlotta föl elsőnek: egynapd keresetüket az árviz sújtotta családoknak Juttatják s a kormány felhívá­sára lemondtak a szabad szom­batról, hogy a sarkadiak terme­lési kiesését ne csak pótolják, hanem a felhívásnak eleget té­ve, egy százalékkal növelni tud­ják éves termelési tervüket. K értés* Imrénéhez egymás után nyitottak be a tagok. Beje. lentették, hogy a nehéz napok­ban otthont adnak a menekített családoknak. Harminc htsz-dol- gozó 200 sarkadi és kötegyáni kitelepítettnek adott lakást és teljes ellátást. Bánszkdnénál, Kertésznénál, Farkas Gézáné-1 nál, Szilágyióknál három-három ember helyezkedett el, Galliné — aki hairmadmagával éi — tíz napig tizenöt személyre főzött A szövetkezet 99 százaléka nő. A férfi tagok a gátak erősítésére vonultak. Karádi József aszta­los két éjszaka és egy nappal dolgozott fáradhatatlanul a töl­téseken. Hordta a homokzsáko­kat,segítettaz átszivárgások meg­szüntetésében. Akkor is ott volt, mikor a megszelídült és leapadt Fehér-Körösbe a szádfalak ki­bontása, a gát átvágása után be kellett vezetni a szántóföldeket elöntő árvizet. ülés Ferencné a sarkadi rész­leg vezetője a Gyulára telepí­tett tagokat kereste fel, hogy helyben vegyék fel a munkát. Hat jelentkezőt állítottak a rongyszőnyegek pucolására, a szállítás biztosítására. Csapó Pálné, Debreczeniné és a töb­biek — raktárosok, szőnyegszö­vők — nem válogattak a mun­kában, azt csinálták zokszó nél­kül, amit kellett. Tíz nap alatt ez is segített abban, hogy a szövetkezet határidőre rendelte­tési helyükre tudta küldeni a termékeit és ami még nagyobb eredmény a sok gond között: eb­ben a kritikus dekádban a gyu­lai telepen megduplázódott a termelés. A társakon való segítés továb­bi példáit sorolhatnánk. Csak egyet még a sok közül. A nehéz napokban telefonértesítést ka­pott Kertészné vöröskeresztes titkár: sürgősen szükség van né­hány véradóra a kitelepítés so­rán elszenvedett balesetek miatt. Farkas Gézáné, Végvári József- né és Tóth István azonnal je­lentkeztek. A gyulai htsz tagjai egy em­berként álltak csatasorba min­denütt, ahol csak tudtak, hogy enyhítsenek a gondokon. Való­ban csatát vívtak e néhány hét alatt. A természettel vívott gigá­szi harcot, melyből az emberi ösz- szefogás végül is győztesként került ki. S most a szövetkezeti tagok azon fáradoznak, hogy az országot ért károk pótlásához a kormány felhívására termelésük fokozásával is hozzájáruljanak. Az akkori lendületük, helytállá­suk nem csökkent az árvízve­szély után sem. A sarkadiak ter­meléskiesése ellenére féléves tervüket túlteljesítették. Varga Dezső 10 1970. JLLlts 5. fibvá let! húsz ifjúsági klub? Hová lett húsz Békés megye- 1 ben működő klub? Hiszen eddig jobbára csak arról lehetett hal­lani, hogy Itt vagy ott „összeáll­tak” a fiatalok, ragyogóan megy a mozgalom s a viharsarki ifjú- i sági klubok tarolnak a Kiváló címért folyó versengésben. Napjainkban negyvenegy klub működik a megyében, hússzal kevesebb, mint néhány hónap­pal korábban. Az még csak ért­hető, de semmiképpen sem fo­gadható el, hogy ha olyan he­lyen oszlanak fel ezek a csopor­tok, ahol az alapvető feltételek sincsenek biztosítva. De ml in­dokolja, hogy Orosházán, Szarvason vagy éppen Biharug- rán tegyék ki a MEGSZŰNT j táblát. A KISZ-vezetők évek óta a valóban gyéren csordogáló anyagiakra panaszkodnak, a klubvezetők a helyiség és a be­rendezés siralmas állapotán ke­seregnek. Vége a hőskorszak­nak, amikor egy bevert ablakú szobára (amelynek berendezése . többnyire néhány rossz szék, asztal és biliárd volt), azt mond­ták, hogy ez a klub s ezzel a fiatalok ügye le Is került a na­pirendről. Vége a hőskornak s a mindenáron való klubalapítás helyébe az amúgy is szűkre sza­bott szabad idő hasznos és kel­lemes eltöltésének szándéka ke­rült. A kettős szándék — amint arra húsz klub feloszlása a pél­da — nem minden esetben ve­zetett közös eredményre. Nem elégedhetünk meg csak, a különben figyelemre méltót produkáló, többszörösen Kiváló címmel kitüntetett klubjaink folytonos emlegetésével. Min­den elismerés a gyulai haris­nyagyári, a békéscsabai és az orosházi FÉK, valamint a sar­kadi Karinthy klubnak, de jó lenne sikereik titkát átmenteni és más helyeken Is propagálni. Ha egyáltalán van titok! Mert — és ez a legfurcsább az egész­ben — már-már ott tartunk, hogy a klubmozgalom első szá­mú kerékkötője a pénz, illetve a pénz hiánya. Tucatnyi példát lehetne sorolni, hogyan hal el a fiatalok otthonteremtő, közös ' programot szervező törekvése egy-egy szőrösszívű főkönyvelő i zsugoriságán. Arról van szó, hogy egy több milliós összeggel gazdálkodó nagyüzem egyszerű­en képtelen (?) finanszírozni egy klubot. Azt mondják, más­ra kell a pénz s megesz) a fene az olyan társaságot, amelyik anyagiak nélkül nem tud boldo­gulni. Bezzeg a mi időnkben .. ! Valóban, a „lenni vagy nem lenni' kérdést dönti cl egy jól berendezett helyiség vagy egy magnetofon. Kényelmes dolog az unalomig emlegetett / izi- sok pajzsa mögül acsarkwUn! s fügét mutatni a pénztárca meg­nyitása helyett. Bezzeg a ven­déglátóipar nem rest a zsebébe nyúlni. Csinos presszókat, étter­meket nyit (srófol egyet osztály­ba sorolásán), hadd szórakozzon és költse pénzét az a kultúrára szomjazó fiatal. Az eltűnt klubok nyomát ku­tatva külön fejezet illeti meg a művelődési házak vezetőit, s ál­talában a népművelőket. A KISZ legutóbbi megyei végre­hajtó bizottsági ülésén egyik hozzászóló szó szerint ezt mond­ta: a hivatásos népművelők sem­mibe sem veszik az ifjúsági klu­bokat. Tekintsünk el e kemény állí­tás finomításától (akinek nem inge, ne vegye magára), de egy­szer nézzük már meg, hogy mi­kor van szüksége a művelődési házaknak a fiatalokra! Sajnos, többnyire csak akkor, ha bált vagy zenés mulatságot rendez­nek, ahol a belépőjegy és a bü­fé szép kis pénzt hoz a konyhá­ra. Hová lett húsz Ifjúsági klub? Kényelmes dolog lenne azt ál­lítani, hogy a „férgese” elhullt és ma már csak az életképesek funkcionálnak. Am a negyven­egy működő klub Jé ha ötezer fiatalt hoz össze. De mi lesz a többi ötvenezerrel? Tudjuk, a klub nem az egyedüli üdvözítő forma az ifjúság nevelésére, szórakozásának és Időtöltésének biztosítására. De — és ebben avatott klubológusok egyetérte­nek — nem vagyunk olyan helyzetben, hogy büntetlenül áment mondjunk húsz klub fö­lött Brackó István INGYENES tízhónapos művezetöképző tanfolyamra jelentkezhetnek kőműves és ács-, állványozó szakmunkások. A tanfolyam kezdete: Kecskeméten augusztus 17. Baján augusztus 24. INGYENES tízhónapos, építőipari könnyű­gépkezelftképzö tanfolyamra jelentkezhetnek építőipari segédmunkások, blokkozók, betonozok és kubikosok. A tanfolyam kezdete: Kecskeméten szeptember 14. Baján 'szeptember 21. ÖNKÖLTSÉGES tízhónapos szakmunkásképző tanfolyamra jelentkezhetnek kőműves vagy ács-, állványozó betanított munkások. A tanfolyam kezdete: Kecskeméten szeptember 14. Baján szeptember 21. A tanfolyam ideje alatt jó kereseti lehetőséget, mun­kásszállást és ebédet biztosítunk. Különélést, idény­pótlékot és utazási hozzájárulást fizetünk. Érdeklődők levelezőlapon kérjenek tájékoztatót, Bács megyei Álla­mi Építőipari Vállalat, Kecskemét, Klapka utca34. 114609

Next

/
Thumbnails
Contents